Kertészet és Szőlészet, 1956 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1956-03-01 / 3. szám

resedés hamar megindul, de a száraz időjárás mellett az könnyen elpusztul. AZ IDŐKÖZBEN BEÁLLOTT HIÁNYOKAT egye­sek gyökeres alanyokkal pótolják s ha az meg­eredt, a következő évben helyben, ékoltással vagy angol­nyel­ves párosítással stb. beoltják. Ez a eljárás teljesen megfelelő. Sokan azt hiszik, hogy az oltással eleget tettek kötelességüknek, pedig csak­ ezután következik a tulajdonképpeni munka, ami a gondos védekezésből, válogatásból, harmatgyökerezésből stb. áll. Felsorolható még sok-sok apró mulasztás, mely első pillanatra alig látszik lényegesnek, de behatóbb vizsgá­lat után kitűnik, hogy igenis nagyon figyelemre mél­tók. Így például az ún. csirkézés, melyet ha elmulaszta­nak, a tőke könnyen kiszárad, míg ha sok földet húznak rá, a zsenge hajtás nem tud keresztül törni és befullad. Ha pedig nagy nehezen keresztültörte a vastag föld­réteget, akkor abból tökéletlen­ fejlődésű hajtást kapunk. Az új ültetés csirkézésén, ha annak felületét gyakran nem puhítjuk fel, egy összefüggő kemény kéreg kép­ződik s az új fakadás azt nem tudja áttörni, alatta meggörbül, összezsugorodik és satnya hajtást nevel. AZ ÉJ ÜLTETÉSEK HANYAG HARMATGYÖKE­­REZÉSE az alany talpgyökereinek elgyengülését, az európai részből előtört harmatgyökerek gyors fejlődését idézi elő, aminek folytán a filoxéra tönkreteszi a fiatal tőkét. A nem termő oltványszőlők évi munkálatainál is sok olyan hibát lehet tapasztalni, amely a tőke életére kihat, így például gyakori, hogy ha a fedés felületes, az oltás helye nem részesül kellő védelemben a tél hi­dege ellen. A nyitásnál ügyelni kell arra, hogy a fiatal tőke nyakát a kapával meg ne sértsük, mert egy ilyen sérülés végzetes lehet a tőkére. A­ METSZÉSNÉL sajnos sok hibát követnek el, mert nem veszik figyelembe azt, hogy az oltványszőlők érzé­kenyebbek. Az oltványszőlők metszésénél nagyon ügyel­jünk arra, hogy mindig világos szemre metsszünk, mert a kopasz metszésnél a tőkefejből bizonytalanul fakad a hajtás és abból legtöbbször féloldalas tőke lesz. Inkább több hajtás keletkezzék, mert azokat a zöldválogatásnál mindig eltávolíthatjuk. A metszéssel egy időben távolítjuk el a harmatgyö­kereket, de ezt lehet ősszel is. A PÓTLÁS KÖRÜL szintén sok a mulasztás, így pl. a pótlás helyén a gödröket nem időben, nem kellő mélyre és nagyságúra ássák ki sokan. A 60X60X60 cm-es, az ültetés előtt hat héttel kiásott gödör a meg­felelő. A FIATAL TÖKÉK zöldválogatását csak a met­széshez is értőkre bízzuk. A hibás válogatás következté­ben keletkezik a legtöbb féloldalas, felugrott tőke. A nem termő tőkék kötözését nem hanyagolhatjuk el, mert a heves nyári szelek nagy kárt tehetnek a tő­kékben. A GOMBABETEGSÉGEK ELLEN fokozottabb mér­tékben védekezzünk, mert a zsenge hajtásokon a pero­­noszpóra jelentős kárt okozhat. Ne feledkezzünk meg a pajorkártétel leküzdéséről sem. MÉG A TRÁGYÁZÁSRÓL kell megemlékezni. Köz­vetlen a tőke nyakához ne tegyünk trágyát, mert a gyö­kerek megpenészedhetnek. Számos olyan eset fordul elő az új szőlők telepítésé­nél a termőre fordulásig, amely a nagy költséggel és fá­radsággal létesített ültetvények életét veszélyeztetheti.­­Nagyon gondos és folyamatos munkával, felügyelettel kell ezeket a legkevesebbre csökkenteni. Dolgozóinkat figyelmeztessük a mulasztás okozta anyagi veszteségre, tanítsuk a helyes módszerekre. P. L. Tavaszi szénsavképződés a borban Pincefelmelegedéskor az új boroknál, de néha az óboroknál is előfordul, hogy a bor pezsegni kezd. Az ilyen bor csípős, szénsavas és esetleg zavaros is. Ez kön­­­nyen összetéveszthető az utóerjedéssel. Télen a lehűlt bor térfogata kisebb, gázelnyelő (abszorbeáló) képessége viszont nagyobb lesz. A térfo­gatában megkisebbedett bort időközben feltöltögetjük. A tavaszi pincefelmelegedéskor а Ьот tágul, térfo­gata nagyobbodik, gázelnyelőképessége kisebbedik. Ez­által a bor igyekszik a hordóban kiterjeszkedni, az el­nyelt gázok (szénsav, oxigén) egy része pedig szaba­dulni is, így a hordóban nyomás áll elő, ami borpezsgést okoz. Ha a pince felmelegedésével számolnunk kell, akkor ajánlatos a feltöltött tiszta borokból — a hordó nagyságához mérten — kisebb-nagyobb mennyiséget le­venni, az üledéken levő bort pedig tiszta hordóba átfej­teni. Az almasavcsökkentő baktériumok a lehűlt pincék­ben szintén a tavaszi pincefelmelegedéskor kezdik mű­ködésüket. A borban levő almasavat tejsavvá és szén­savvá bontják. A keletkezett szénsav okozza a borok pezsgését. Almasavcsökkentő (bontó) baktériumok működése a savanyú boroknál nemcsak előnyös, hanem kívánatos is. Igyekeznünk kell elősegíteni ezt a folyamatot. Ta­pasztalat szerint az almasavbontó baktériumok működé­séhez nem elégséges csupán almasav és a kellő hőmér­séklet­ jelenléte, hanem szükséges az is, hogy az elhalt élesztősejtek nitrogéntartalmú fehérjebomlás-termékei is jelen legyenek. A kémiai bomlás alapján 134 g alma­savból 90 g tejsav képződik, tehát a bor lágyabb lesz. Ez a lágyság nemcsak a sav csökkenésében mutatkozik, hanem abban is, hogy a kétbázisú, erősen disszociált almasavból egybázisú, gyengébben disszociált tejsav keletkezik. Savanyú boroknál az almasavcsökkentést elősegíthetjük azzal, hogy a bort seprőn hagyjuk és a borkősav kiválása után a pince hőmérsékletét 15—17 C fokra emeljük, hogy az almasavbontás mielőbb, vég­bemenjen, mert a késői fejtés a borra veszélyes lehet. A lágy boroknál, ha az erjedés elhúzódik, akkor az almasavbontó baktériumok megtámadják az elerje­­detlen cukrot és ecetsavvá és tejsavvá bontják. Ezenfelül az almasavbontó baktériumok mellett még más mannit­­baktériumok is elszaporodnak. Ilyenkor a bor könnyen mannitos erjedésbe mehet át. Az almasavbontó baktériumok igen érzékenyek kénnel szemben, úgyhogy szaporodásuk megállapításá­a­hoz elegendő, ha hl-enként 5 g kénsavat adagolunk a borba. Az utóerjedés tünetei hasonlók a pinceerjedés és az almasavcsökkenés tüneteihez. Míg a normális összeté­telű boroknál kívánatos, hogy a bor minél előbb keresz­tülmenjen az utóerjedésen ,addig az édes vagy édeskés boroknál nem szabad bevárni, hogy az utóerjedés bekö­vetkezzék. Az utóerjedés megakadályozásának több módja van. Egyes helyeken erős kénezéssel gátolják az utóerjedést. De ez nem ajánlható, mert a borfogyasztóknak fejfájást okoz, azonkívül a sok kén a bor összetételét és jellegét hátrányosan megváltoztatja. Sokszor jó szűréssel is sikerül az utóerjedést hát­ráltatnunk, de ez ideig-óráig tart és nem mindig ered­ményes. A legbiztosabb eljárás, ha a bort pasztőrözzük vagy a borhoz az utóerjedés bekövetkezése előtt annyi bor­párlatot adunk, amennyi annak alkoholtartalmát az er­jedést gátló határig emeli. Gál Sándor OLVASD, TERJESZD A KERTÉSZET ÉS SZŐ­L­É­S­Z­E­T­E­T! 12

Next