Kertészet és Szőlészet, 2020 (69. évfolyam, 1-26. szám)

2020-04-29 / 18. szám

GYÜMÖLCS A hazai „szamóca-magonczozás­’ kezdetei A köztudatban az él, hogy Magyarországon nem nemesítettünk szamócát, minden termesztett fajta külföldi származású. Mint cikkünkből kiderül, már a 19. század közepén születtek hazai fajták keresztezéses nemesítésből, aztán az 1930-as években id. Porpáczy Aladár, majd néhány évtizeddel később Szilágyi Kálmán munkásságából származtak államilag minősített fajták a fertődi gyümölcstermesztési kutatóállomáson. A magyar gyümölcs című, 1940-ben 7_1 megjelent munkájában Rapaics A. \.Raymund az 1860-as évekre vis­­­szatekintve megállapítja, hogy „Abban az időben németek, hollandok, angolok foglalkoztak ananászeper­­fajták tenyésztésével, s­­ hozzánk főként német fajták kerültek. Hazai faj­táink még nincsenek.” Ugyanitt emlékezik meg Entz Ferenc korabeli sza­­mócafajta-behozataláról „[...] Angolországból, de ♦ megjárta vele, mert az­­ első tövek gyönyörű első­­ termését egy holdvilágos éjtszakán Pest városának __~ örök névtelenségbe buj­káló sötét lovagjai orozva leszedték. Sa­ját élvezetükre, vagy szívük hölgye ked­véért, senki sem tudja.” Rapaics előbbi állítását erősíti Mo­­hácsy Mátyás 1928-ban megjelent Bogyósgyümölcsűek termesztése című könyve, amelyben a felsorolt szamóca­fajták között egyetlen hazait sem talá­lunk. A nevek - sokszor magyar fordí­tásban - német, angol és francia szár­mazásra utalnak. A fentiekkel szemben azonban előke­rült egy olyan faiskolai leírás, amely korai nemesítő tevékenységre utal. Szilágyi Kálmán örökségéből került hozzám a Magyar Királyi Közalapítvány Szegzárdi uradalomhoz tartozó Puszta-Ózsákon fennálló Faiskola és Magtermelési­ Te­­lepnek Árjegyzéke, amelyet 1886-ban ad­tak ki, és számos hazai nemesítésű sza­mócafajtát ismertetnek benne. Az említett telep elhelyezkedésére az Észrevételek fejezet első pontja ad ma­gyarázatot: „1. A faiskola és magtermelő telep Szegzárd városától 1.2/8, hasonnevű gőzhajó-állomástól 3/8 mérföldnyire es­vén, az áruk úgy postán, vasúton mint hajón egyaránt rendeltetésű helyükre kedvezően szállíthatók.” A tulajdonos Leopold Sándor ars poe­ticája a negyedik oldalon olvasható, úgy vélem, idézésre érdemes. ^ „Midőn kertészetem f. ’ ^ c. árjegyzékét közrebocsá­ta­tam, csak azt kívánom fel­említeni, miszerint min­den megrendelés szemé­lyes felügyeletem alatt foga­­natosíttatik - mi mint sze­­rénytelenség nélkül mond­­­­hatom a nagy érdemű vevő " közönségnek elég biztosí­tékot nyújt arra nézve, .»■" hogy a kiszolgálás minden irányban a lehető legna­gyobb, lelki­ismeretséggel eszközöltetik.” Leopold Sándor a következőkben kü­lön kiemeli szamócafajta-ajánlatát, a következőképpen: „Gyümölcsfaiskolám termékein kívül, mint kertészetem különlegességeit kivá­lóan ajánlhatom a nagy gonddal előállí­tott, az orsz. gazd. egyesület kertészeti szak­osztálya által jelesnek elismert, úgyszin­tén az orsz. kiállításon kitüntetésre mél­tatott szamócza válfajokat és spárgagyö­köket.” A hivatkozások bizonyítják, hogy a fajtaminősítés rendszere már akkor is működött és a forgalmazó számára fon­tos volt a hivatalos formaságok eredmé­nyeit a nagyérdemű tudomására hozni. Az árjegyzék 14. oldalán a szamócakí­nálat ismertetése előtt a következő tájé­koztató olvasható: „2. Szamócza- vagy földi­ eper Szamóca gyűjteményünk csak a legki­tűnőbb, saját magunk által vetett mag­vakból kelesztett s szaporításra méltó magyar újdonságok,­­ úgyszintén régibb külföldi tenyész érdemes válfajokból gon­dosan összeállítva. Hitvány, értéktelen fa­jok gyűjteményünkben meg nem türetik. A 7. 8. 14. 17. 19. 21. 24. és 25. számú szamócza változmányok »gróf Széche­nyi emléke« válfaj elvetett magvaiból Te­leki János puszta-ózsáki főkertész és magonczozó által nyerettek és ezen jeles fajok gyümölcsei az 1882.-ik évi junius hó 1.-én és 11.-én a pomológiai múze­um, illetve az állandó kiállítás t. látoga­tóinak is bemutattattak.” Az árjegyzék összesen 30 fajtát ajánl a „nagyérdeműnek” két címszó alatt: Hó­napos szamócza, valamint Nagygyü­mölcsű szamócza és Szamócza újdonsá­gok. A fajtanév után zárójelben feltünte­tik a fajta nemesítőjét is. Az összes fajtá­ból 12 Teleki Pál munkásságához kap­csolódik. Az összes fajta leírását nem tudjuk megtenni, csak a neveket soro­lom fel. Csokonai Vitéz Mihály (hónapos szamóca). Az országos magyar gazdasá­gi egyesület emléke. Báró Kemény Gá­bor ne felejtse. Báró Nyáry Gyula párat­lanja, Bereczki Máté jutalma, Girókuti P. Ferencz csemegéje, Lukácsy Aladár ízle­tese, Máday Izidor netovábbja, Puszta Ózsák diadala, Trefort Erwin emléke, Villási Pál csodája, Wágner László korai­ja, Trefort Ágoston. Ez utóbbi fajta leírása megérdemli a közlést: „Trefort Ágoston. Akik az újdon­ságok ezen legkiválóbbját akár az orsz. kiállításon, akár itthon a kertészetben megízlelték, mindannyian el voltak ra­gadtatva eme páratlan, finom zamatja által különösen feltűnő változvány által. Szakférfiakat talán érdekelni fogja, mi­szerint ezen örvendetes eredmény az évekkel ezelőtt importált Mac-Mahon kitűnő franczia válfajból, következete­sen keresztülvitt magnemesítés útján éretett el.­­ Nagyméltósága, vallás- és közoktatási miniszterünk, a haladásnak minden téren ismert fáradhatatlan elő­harczosa, a siker mintegy elismeréséül kegyesen megengedni méltóztatott, mi­szerint ezen válfaj az ő nevét viselje.” Kertészet és Szőlészet­ i isae. l­ rszT.v­ ti/.^ÁS(»N FAiaCU- £ S íil­iaWI.£ S!-taEHffli A]!.JE­ ÍYZÍ'.KK.

Next