4D - Tájépítészeti és Kertművészeti Folyóirat 37-40. (2015)
2015 / 39. szám - Bechtold Ágnes: A Mátyásföldi nyaralótelep: egy értékeket rejtő városi tájegyütes = Summer Resort in Mátyásföld: an urban landscape with hidden values
rán belül a Városliget és a Terézváros között az 1830-as évektől épültek nyaralók, a Svábhegyen, Zugligetben és a Szépjuhászné környékén az 1830-40-es évek fordulóján történtek jelentősebb parcellázások, és az 1840-es évek közepétől építettek nyaralókat, a Lipótmezőn 1868-ban, amikor a Magyar Királyi Országos Tébolydát megnyitották, már állt néhány nyaraló. A Lánchíd felépítése (1842-49) elősegítette a budai telkek értékesebbé válását. A Rózsadombot a 19. század közepéig szőlőként, szántóként, legelőként, illetve kő-, kavics- és agyagbányaként hasznosították. Az 1870-es években már állt a szőlők között elszórtan néhány olyan épület, amely feltételezhetően nyári lakként szolgált, a tulajdonképpeni villanegyed azonban az 1880-as években kezdett kialakulni. A fordulatot a Margit híd 1876-os megnyitása hozta, illetve az 1880-as filoxéravész, ami után a szőlők helyét többnyire építési teleknek parcellázták fel. A Rózsadomb előnye volt, hogy a városközponthoz közelebb helyezkedett el, mint a Svábhegy vagy Zugliget. A Gellérthegy betelepülését az 1896-ban átadott Szabadság híd segítette, illetve, hogy a filoxéravész után itt is felparcellázták a területet. A közlekedés könnyebbé válásával és a népességnövekedéssel gyarapodott a villaépítő réteg, ugyanakkor a telekárak magasabbá váltak. Amikor a városközponthoz közel elfogytak a parcellázandó területek, kijjebb, akár a város közigazgatási határán kívüli területeken kezdtek nyaralónak való telkeket alakítani, de olyan helyeken, amelyek még mindig elég jó közlekedési adottságokkal rendelkeztek ahhoz, hogy naponta be lehessen utazni a városba. A közigazgatási határon kívüli parcellázásnak oka volt az is, hogy ott olcsóbban lehetett földterülethez jutni, és nem érvényesültek a város szigorú szabályozásai. A város akkori közigazgatási határán kívül a budai oldalon Csillaghegyen (Árpád-telep), a pesti oldalon a váci vasútvonal mentén Rákospalotán; a cinkotai vasút mentén Rákosszentmihályon, Mátyásföldön; a hatvani vasútvonal mentén Rákosligeten; a szolnoki vasútvonal mentén Rákoskeresztúron (Rákoshegy, Zsófia-telep); a ceglédi vasútvonal mentén Pestszentlőrincen (Lónyay-telep) jöttek létre nyaralóhelyek. A várostól valamivel távolabb Törökbálint, Budakeszi, Piliscsaba, Csobánka, Leányfalu, Göd, Dunakeszi, Pécel, Maglód, Dunaharaszti volt kedvelt nyaralóhely. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTELEP A város közigazgatási határán kívül létrejött nyaralóhelyek egyik érdekes példája a mátyásföldi nyaralótelep. Természeti adottságai alapjában véve nem voltak különösképpen jók: sík vidéken helyezkedik el, „sivár rákosi homokon", akácerdővel borítva. Értéke mégis az erdő, továbbá a Gellért-hegygyel azonos magasság és a jó levegő volt. A helyszín kiválasztásakor sokat nyomott a latban fővároshoz való közelsége (a Keleti pályaudvartól 8,2 km-re helyezkedik el) és a jó közlekedési lehetőség, a cinkotai HÉV vonalának létrehozása. Kiépülése során pedig számos további vonzerőre tett szert, elég csak az akácerdőből alakított ligetre és többi ápolt zöldfelületére, az impozáns vendéglőre, sportlétesítményeire (teniszpályák, tekepálya, strand), gazdag kulturális életére gondolni. A nyaralótelep létrehozása Kunkel Imre, a Budapesti Központi Tejcsarnok igazgatója nevéhez fűződik, aki 1887-ben 75 hold területet vásárolt gróf Beniczky Gábor cinkotai uradalmából, hogy azon nyaralóknak szolgáló telkeket alakítson ki, és ugyanebben az évben 65 taggal megalapította a Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesületét is. Kunkel Imre tulajdonképpen azt a lehetőséget ismerte fel, hogy a tervbe vett cinkotai BHÉV vonal kiépítésével - amelyet azután 1888-ban helyez- Gábor Eszter: Budapesti villák a kiegyezéstől a második világháborúig. Budapest, Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala, 1997'■ P■ 6. 4 Ld.: Gál Éva: A rózsadombi villanegyed kezdetei (1880-76-es évek). In: Gyáni Gábor (szerk.): Az egyesített főváros. Pest, Buda, Óbuda. Budapest, Városháza, 1998.230-264. o. 5 Verő György in: Építő Ipar 1904. nov. 6. (28. évf., 45. sz.) p. 328. 54