Kertgazdaság, 2005 (37. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 3. szám - Gyümölcstermesztés - Racskó József - Szabó Tibor - Soltész Miklós - Szabó Zoltán - Nyéki József: Régi magyar alma tájfajták gyümölcsmorfológiai és beltartalmi sajátosságai

■ GYÜMÖLCSTERMESZTÉS KERTGAZDASÁG 2005. 37. (3) ■ 23 RACSKÓ J.1, SZABÓ T.2, SOLTÉSZ M.3, SZABÓ Z.­ NYÉKI JJ 1. Debreceni Egyetem ATC Szaktanácsadási és Fejlesztési Intézet, Debrecen 2. Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht., Újfehértó 3. Kecskeméti Főiskola, Kertészeti Főiskolai Kar, Kecskemét A szerzők jelen tanulmányban a nagyrészt már elfeledett, azonban mégis jelentős genetikai tartalékot képező régi magyar alma tájfajták gyümölcsminőségi (gyümölcsmorfológiai és beltartalmi) tulajdonságait vizsgálták. A kísérleti minták az Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht. alma génbankjából szár­maztak. 1988-2003. között 7 tájfajta ('Budai Domokos’, 'Entz rozmaring’, 'Húsvéti rozmaring', 'Mosolygós batul', 'Ponyik alma’, 'Sikulai alma', ’Simonffy piros’) következő gyümölcstulajdonságainak a vizsgálata történt meg: gyümölcshosszúság (mm), gyümölcsátmérő (mm), alakindex, fedőszín-borítottság (%), telt magvak szá­ma (db/gyümölcs), szárazanyag (%), cukor (%), összes sav (%), C-vitamin (mg%), Ca (mg/kg sza.), K (mg/kg sza.), P (mg/kg sza.). Az eredmények azt mutatták, hogy a vizsgált gyümölcsnagysági mutatók igen széles tartományban mozog­tak. Előfordultak a jelenlegi átlagméretnél nagyobb (’Entz rozmaring'), vagy kisebb gyümölcsöt termő fajták ('Budai Domokos', ’Simonffy piros’). Ez utóbbiak esetében azonban a kisebb gyümölcsméretet rendszerint kompenzálta az attraktív küllem (lapított gyümölcsalak, enyhe bordázottság, közel 100% vérvörös fedőszín-bo­rítottság) vagy éppen a különleges ízharmónia (kedvező cukor-sav arány), így e fajták mellett is megmaradha­tott a fogyasztói preferencia. A gyümölcsönkénti telt magvak száma nem mutatott fajtaspecifikus reakciót, mind­össze a 'Mosolygós hálul’ fajta értéke (4,2 db/gyümölcs) maradt jóval az átlag (7-9 db/gyümölcs) alatt. A gyü­mölcsíz és zamat kialakításáért felelős szárazanyag-, cukor- és savtartalom, valamint utóbbi két mutató aránya már fajtára jellemző módon alakult, kis szórásértékek mellett. Kiemelkedően magas cukortartalma miatt a 'Húsvéti rozmaring’, magas savtartalmára tekintettel a 'Sikulai alma’, valamint magas cukor­sav aránya és C-vi­­tamin-tartalma miatt a 'Budai Domokos' említhető. A fajták ásványianyag-tartalom értékeit vizsgálva megállapít­ható, hogy sokszor igen nagyok a fajták közötti, de a fajtákon belüli szórások is. Az eddigi elemzések azt mutat­ják, hogy a fentiek ellenére az ásványi anyagok külön-külön is jellegzetes fajtafüggést mutatnak. BEVEZETÉS, IRODALMI ÁTTEKINTÉS 7­ Gyümölcstermesztésünk biológiai alapjainak fejlesztését, a változó piaci igényekhez való alkalmazkodást alapvetően a vad gyümölcsfajok, valamint a kultúrába vont régi és új fajták génállományában rejlő lehetőségek határozzák meg (G. TÓTH, 2001; NYÉKI, 2001). Mindegyik gyümölcsfajra, s a termesztett növényre is vonatkozik, hogy a kultúrhatások következtében, főleg azok irányultságának megfelelően megváltozik, alakgazdaggá válik (SURÁNYI, 1992). A mai üzemi termesztési szemlélet többnyire nem alkalmas e széles genetikai potenciál értékeinek megőrzésére, a régi-új fajták fenntartására, elszaporítására. Az organikus vagy ökológiai szemléletű termesztés a modern biológiai, genetikai és nemesítési törekvések irányából kaphatja a legnagyobb támogatást, amit praktikusan a természetvéde­lem is kiaknázhat, sőt felhasználhat. A régi bevált gyümölcsfajták nagyobb súllyal szerepelhetnének a köztermesztés­ben. A sikert nehezíti, hogy mára számos faj és fajta a Kárpát-medencében új termesztési körzetbe került át valami­lyen ok miatt, így a történelmi tájtermesztés szellemében nehezen rekonstruálhatók az egyes körzetek (SURÁNYI, 2002). Ezért a biológiai alapok fejlesztésének nélkülözhetetlen feltétele a régi, tájfajtákra épülő fajtagyűjtemények, génbankok létesítése, fenntartása és fejlesztése, a nemesítők rendelkezésére bocsátása (NYÉKI, 2001). A nem termesztett, csak génbankokban őrzött fajták fontossága mindenkori génforrásként az integrált ter­mesztést szolgáló fajtanemesítésben nyilvánul meg (SOLTÉSZ, 1997). Mindamellett TÓTH (2005) véleménye sze­rint a nemesítés számára fontos génforrást jelentenek az eredeti élőhelyükön fenntartott régi almafajták és az adott tájban létrejött félnemes változatok. Az ígéretes génforrások felkutatása, azok pomológiai és genetikai azonosítá­sa, nemesítési értékeik vizsgálata a rezisztencianemesítési program fontos része, de nem csak a szülőfajtaként fel­használható genetikai állomány tekinthető fontos értéknek. A biológiai sokféleség génbankokban való fenntartása mellett indokolt a fajták megőrzése eredeti termőhelyükön, tájesztétikai értékük feltárása és vidékfejlesztési célú hasznosítása is. RÉGI MAGYAR ALMA TÁJFAJTÁK GYÜMÖLCSMORFOLÓGIAI ÉS BELTARTALMI SAJÁTOSSÁGAI

Next