Kertgazdaság, 2005 (37. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 3. szám - Gyümölcstermesztés - Racskó József - Szabó Tibor - Soltész Miklós - Szabó Zoltán - Nyéki József: Régi magyar alma tájfajták gyümölcsmorfológiai és beltartalmi sajátosságai

24 ■ KERTGAZDASÁG 2005. 37. (3) GYÜMÖLCSTERMESZTÉS A genetikai variabilitás kiaknázásának további lehetősége a tájfajták jelentőségében rejlik (NYÉKI és PAPP, 2003). A tájfajták a gyümölcstermesztés földrajzilag körülhatárolható tájain régóta termesztett, a ter­mőhely nevével többnyire társítható, hagyományos vagy honosított fajták, amelyek éppen ezért többnyire nem a pillanatnyi divattal lépést tartó igényeket elégítenek ki, de a piacon is elfogadható minőséget adnak (ANDRÁSFALVY et al. 2003). Az egyik legnagyobb múltbéli érték, amely indokolt esetben védendő is, a fajta. A régi gyümölcsösök fajtáinak némelyike a termőhelyek és -körzetek rekonstrukciójában lenne hasznosítható, ha kellő komolysággal foglalkoz­nánk vele. A gazdasági élet hatásai, az ízlésbeli változások, az újfent megfogalmazódó igények, a termesztési kényszerűségek (nem vakon a múlthoz igazítva, de a múltból merítve) alkotják a jövőbeli megújulás alapját (SURÁNYI, 1992). A Kárpát-medencében a legfontosabb történelmi almafajták mellett a hagyományos népi gazdálkodás nyomai is fellelhetők. G. TÓTH és SZANI (2004) két jellegzetes, egymástól eltérő élőhelyen kialakult népi gyümölcster­mesztés művelésmódját és fajtaszerkezetét ismerteti. Egyfelől a síkvidéki folyók árterében kialakult és még nyo­mokban létező fokgazdálkodást, másfelől a középhegységeinkben és a Kárpátok lejtőin szokásos irtásgazdálko­dást. Az almának a népi gazdálkodásban és táplálkozásban betöltött jelentőségét mutatja: 1. A Kárpát-medencében termesztett gyümölcsök között elért legnagyobb fajtagazdagság. 2. A sokféle felhasználási mód. 3. A hosszan tárolható fajták megbecsültsége. 4. Korai előfordulás középkori írásos emlékekben. 5. A folklór növényi motívumkincsének egyik leggyakrabban használt eleme. A régi gyümölcs, így alma tájfajták részei lehetnek a mai termesztésnek, és egyben bővíthetik a házikerti gyü­mölcstermesztés lehetséges mostani, kissé színtelen eszköztárát is, amely nagyrészt még mindig az üzemi mód­szerek másolásában, kicsinyítésében látja a megoldásokat. Árugyümölcs-termelési szempontból pedig leginkább a (népi) termőhelyi ismeretek, valamint az egyes fajták visszahozása a köztermesztésbe szolgálná az üzemi gyü­mölcstermesztés hasznát is. A történeti gyümölcstermesztés mint az agrártörténet része, így válhat hatékony ter­melőeszközzé (SURÁNYI, 1992). Tehát nem kizárólag az éppen aktuális divat irányába mutató nemesítési és honosítási törekvések jelentik a jövő gyümölcstermesztésének fejlesztési lehetőségeit. A külföldi fajták honosításánál pedig minden esetben fi­gyelembe kell venni, hogy egyes fajták ('Fuji', ’Pink Lady’ stb.) a hazai ökológiai adottságok mellett nem biztos, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű gyümölcsöt képesek adni, ezért a honosító vizsgálatok lezárulása előtt Magyarországon kockázatos nagyobb területen ültetvénybe telepíteni ezeket a fajtákat. Óvatosságra kell hogy intsen az a tény is, hogy az Európai Unióban csökken az almafogyasztás (a banán és a kiwi javára). Ez el­len ún. klubfajták termesztésével (Greenstar ®, Kiku 8 ®, Rubens ® stb.) próbálnak védekezni meghatározott üzleti körök (NYÉKI, 2001). Minden almatermesztő országban, régióban van egy főfajta, illetve fajtakör, amely a termesztést uralja (USA: Red Delicious 38%, EU: Golden Delicious 37%). Magyarország hungarikum értékű fő almafajtája eddig a ’Jonathan’ volt. Ezek a fő fajták az általános (tömeg) igények kielégítését szolgálják (INTÁNTSY és BALÁZS, 2004). Az újdonságok (extraprofitot néhány évig biztosító fajták) bizonyos réteg és bizonyos célok kielégítése érde­kében terjednek el (PAPP, 2004). A piaci igények a túltermelés következtében és reklámmal jól megalapozottan az attraktív külső megjelenés és a jó, kellemes íz irányába tendálnak. Az a fajta tekinthető ígéretesnek, amelyre piaci igény van. A piaci igények bármely fajta iránt felvetődhetnek, ezért nem célszerű meghatározni a telepítendő fajták összetételét, csak ajánlatot kívánatos tenni a forgalomba hozható fajtákra (NYÉKI, 2001). Ismételten meg kell említeni a régi magyar gyümölcs, így alma tájfajták nemesítési értékét. A hazai génforrások hozzájárulhatnak a külföldi fajták nemesítéséhez is, amellyel közvetve szintén hazánk és gyümölcstermesztésünk elismertségét növelik (TÓTH et al. 2004; HEVESI et al., 2004; KÁSA et al., 2004). A termesztésből kiszoruló, de génforrásként értékes hungarikumok vizsgálata nagyobb figyelmet érdemel. A hazai génforrások megőrzése és rendelkezésre bocsátása nemzeti érdek, ami nemzetközi kötelezettséget is jelent (riói Biodiverzitás Egyezmény, FAO Génmegőrzési Egyezmény stb.) (SOLTÉSZ et al., 2003). Jelen dolgozatban magyar alma tájfajták 7 szelektált klónjának pomológiai, gyümölcsmorfológiai és gyümöl­cseik beltartalmi jellemzőit foglaljuk össze azzal a céllal, hogy a termesztők számára információt adjunk a fajták le­hetséges áruértékének megítéléséhez.

Next