Kezilabdázás, 1975 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

ézilebdazHS XIX. ÉVF. — 1975. A MAGYAR KÉZILABDA SZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA I. SZ. JANUÁR Csepelen jártunk A leeresztett labda... Csepelen komoly hagyományai vannak a kézilabdának. Hogy él, hogy dolgozik ez a hazánk kézilabdázásának egyik komoly utánpótlás-bázisával is rendelkező egyesülete? Erre próbálunk a következőkben választ adni­­ az érdekeltek vé­leményének közreadásával. Elsőként az edzőváltozás után álló női csapatot kerestem fel, ahol a "lelépő" Lengyel Gábor válaszol a múlttal, az új edző Hikádé István pedig a jövővel kapcsolatos kérdésekre. - Minek volt köszönhető ez a kiugró fejlődés, hogy az eddigiekben a középmezőny közepén helyet foglaló csapat a középmezőny élére került, s ha jól tudom, nem is a legideálisabb körülmények között? - Visszakanyarodnék az év kezdéséig, mely valóban nem volt a legszerencsésebb. Tervezett átigazolásaink nem sikerültek, s ráadásul három játékosunk - Pálfy, Kerekesné és Jühlingné - bejelentette, hogy gyermeket vár. Hármuk közül talán meglepő, miért foglalkozunk Jühlingnével. Bár csak 1973. októberében tudta újrakezdeni az edzéseket,­már januárban a Terem Kupa mérkőzésein kimagaslóan játszott. Komoly veszteségnek számított, hogy második kapusunk­­ Farkas - vidékre költözött, mellette pedig nem rendelkeztünk NB I-es szintet elérő kapussal. Elkeseredve kezdtünk tehát munkához, bár mindenki megértette, hogy a hiányokat csak több munkával, több lelke­sedéssel tudjuk pótolni. Így esett, hogy már a követelményrendszer előtt fokozatosan emeltük a heti edzésszámot, s háromról indulva el­értük a heti hét edzést. A tervünk az volt, hogy a csapat előre lépjen, a 7. helyről. Ezt én akkor alig tartottam reális­nak, de a csapat csak úgy fejlődhet, ha magasabb célt állítunk elő az eddigieknél. A bajnokság előtt újabb kellemetlenség történt. Tatán, a válogatott edzőtáborozása során Pacsai porcsérü­lést szenvedett, meg kellett operálni. Nem csak őt, ezáltal a csapat szerkezetét is. Ekkor az együttes tagjai tisztában voltak azzal, hogy előrelépés helyett a kiesés ellen kell küzdeniök. A bajban hirtelen nagyon sokat javult a kollektív szellem, amolyan "csakazértis" hangulat uralkodott a csapaton. Ennyit talán arról, hogyan kezdődött. Az elért negyedik helyet három összetevőre bontanám. Egyrészt: a legkorábban álltunk át a sok munkára, így nem okozott nehézséget az őszi mérkőzés sürítés. (A 22. fordulóban még négy-öt csapat harcolt a negyedik helyért - s a hát­ralevő fordulókban szinte kiütéses győzelemmel szereztük meg előttük ezt a helyet - s ez a munkának köszönhető.) Másrészt: a tavaszi viszonylag jó szereplés nagyon jó hangulatot adott a csapatnak, egyúttal megértették azt is, hogy még többet kell dolgozni, tehát a nyári felkészülést igen komolyan vették, s ez meglátszik őszi teljesítményünkön is. Mindössze két mérkőzést veszítettünk el, a Bp. Vasas és a Bakony Vegyész ellen és mindkettőt idegenben. Harmadrészt: a csapat szerkezetére vonatkozóan, az eddig beállós Sz­llemé új helyen irányítóposzton játszott. Tavasszal közepes, ősz­szel viszont már kiemelkedő teljesítményt nyújtott, s ez meghatározója volt a csapat játékának. Hozzájárult még negye­dik helyünkhöz az is, hogy amennyire az indulásnál nem szegődött mellénk a szerencse, most voltak olyan mérkőzéseink: Sabaria, Hiradótechnika, Spartacus, ahol az utolsó percben lőtt góllal nyertünk. „ - Kik voltak azok a játékosok, akik ezt a sikeres eredményt kiharcolták? - Név szerint négy játékost emelnék ki. Majsitzné, aki rutinos, kiforrott kapus,­­ nagyon jó átlagot nyújtott. Min­den munkát elbír, elvállalt, sőt mindenben az élen járt. Sülierné játékáról mint a csapat egyik meghatározójáról, már beszéltem. Nagy Ilona döntően befolyásolta a csapat tavaszi teljesítményét. Sajnálatos, hogy az őszi első fordulóban megsérült, agyrázkódást szenvedett, s négy mérkőzésen nem játszott. Lothallerné pedig másod- vagy talán sokadvirág­­zását élte. Voltak mérkőzések, amikor nem lehetett tartani, rendkívül gólerős volt, rengeteg hétméterest harcolt ki. Egyénileg talán mást nem emelnék ki, meg kell azonban említenem, hogy a csapatban az idősebb, rutinosabb játékosok, valamint az ifiből felkerült fiatalok egy nagyon jó egészet alkottak. - Egyesületi szinten milyen helyre sorolja a női kézilabda szakosztályt? - Talán csak a csapatsportokhoz hasonlíthatnám, ott pedig erősen lemaradtunk. A Csepel SC férfi kosár- és röpi­­labda csapatai élen állnak a bajnokságokban, állandóan különböző nemzetközi kupákban szerepelnek, mi pedig ettől jócs­kán le vagyunk maradva. Azt talán mondhatnám, hogy az egyesület legeredményesebb női szakosztálya vagyunk.

Next