Kincses Kalendárium, 1955

Horváth József: Pipaszó mellett a Gazdakörben

Makra Lajos békési gazdával perelt egy sort a felesége : — Már megint megy... Minden áldott nap ott üldögélsz. Ugyan mi a jó abban a gazdakörben? Mi? Pipáztok, meg politizáltok. Ördög vinné a gazdakörötöket. . . Makra Lajosnak csakugyan meggyűlt a baja az asszonyával, amióta a népfront akaratából megint kinyitotta kapuját a gazdakör. De annak a kedvéért még a gyakori szóváltást is szívesen viseli. Még hogy mi a jó benne ? Először is az, hogy van. Mert a gazdakörben maga a parasztság a gazda. Összejönnek a jó ismerősök, és pipaszó mellett meghányják-vetik a világ folyását, megbeszélik a gazdálkodás eseményeit, gondjait. Ha kedvük tartja rádióznak, elolvassák az újságokat, vagy éppen lejátszanak egy billiárdpartit. De ezenfelül van ott lehetőség játékra, szórakozásra. Sőt­­ okulásra is. Mert a járási kultúrház gondját viseli a gazdakörnek. Nem avatkozik a gazda­kör életébe és nem ,,szervezi agyon” az életüket, de okosan támogatja őket. Most is, ím, elsötétül a nagyterem, elcsendesednek a gazdák, — vannak itt vagy százan — és filmvetítés kezdődik. Az a címe : ,,Szomjazó földek”. Érdekes és tanulságos ez a film, az öntözés fontosságát bizonyítja be. Olyan ügy ez, amely mindenkit érdekel a gazdakörben. A többi film is egytől-egyig ilyen hasznos volt, amelyet bemutattak. Az egyik a peronoszpóra elleni védekezésről szólt, a másik az amerikai fehér szövőlepke kártételét mutatta be, a harmadik a kacsatenyésztésről adott hasznos felvilágosításokat, a negyedik a növények leveleinek életműködését világította meg. Egyszóval mindenki szívesen tanul ezekből a kisfilmekből. A gazdakör mindig népes, de különösen sokan vannak piaci napokon. Vasárnap pedig egész napon át zsúfolva a terem. A 70 éves Nagy Gábor bácsi ügyel fel a rendre, s őt választották meg a gazdakör gondnokául. Régen volt az, amikor Gábor bácsi először fordult meg a gazdakörben — legény volt még akkor, s e pár évtized alatt alaposan kitanulta a tennivalóit. Arról faggatjuk Gábor bácsit: éppen olyan-e ez a gazdakör, mint a régiek voltak, s ha nem, hát mi a különbség ? Gábor bácsi megfontolva válaszol: — Nem egészen olyan, jobb annál. Annyiból hasonlít, hogy a parasztság nagyon szívesen jár el ide, s otthon érzi magát benne. Vagyis itt ő a gazda. A mi gazdakörünk szabályai is majdnem ugyanazok, mint régen voltak, csak néhány ,,paragrafust” változtattunk meg benne. Most már lássuk a különbséget. Először is, miköztünk nincs helye a kuláknak. Magunk közt akarunk lenni, a becsületes gazdatársadalommal, s nem azokkal, akiknél valamikor cselédek voltunk. Másodszor: itt nem kell sen­kinek 2­0 liter bort fizetni, ha beválasztják a

Next