Kincskereső, 1973 (kísérleti Kincskereső, 1-8. szám)

1973 / 8. szám

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY 1773—1973 Ezzel a verssel és vallomással tisztelgünk nagy költőnk, Csokonai Vitéz Mihály emléke előtt, születése 200. évfordulóján. AZ ESZTENDŐ NÉGY SZAKASZA IV. TÉL Deáki koráról így ír 1815. szeptember 3-án néhai Ormós András, mint akkori professzor: „Csokonai Vitéz Mihály uram előttem, Ismeretes volt 1786-tól fogva 1792-ig, mint professzornak a nemes kollégiumban vigyázásom alatt lévén. Könnyű volt észrevenni benne a természetnek nagy ajándékát, a találós elme nemcsak a versek írásában, hanem a folyóbeszédben is kitündöklött belőle. A múzsák lépesmézet raktak az ő ajkaira, mellyel mind a magával egyidejű, mind a nagyobb tanulótársai felett dicseked­hetett. Különösen is reáadta magát az olvasásra, és ez szerzett benne néminemű maga másoktól való megvonását. De az ő jelenlétele, beszéde, a dolgoknak előadása merő gyönyörőségekre volt az ő barátinak, úgyhogy ez a cimbalom mulattságra, örömre indított mindeneket, ez is egy csal­hatatlan jele lévén annak, hogy őneki mély, de tiszta gondolkodási vol­tak, melyeket szerzett az értelmes, okos, jól megrágott-főzött olvasások s gondolkodások után.” Na eljöttél valahára, Gyászos tél, a föld nyakára, És az erszényt áldozod. Együk most már munkánk bérét. Igyuk saját testünk vérét. Már az ínséget hozod. Igazán, hogy minél rosszabb A te részed, annál hosszabb Életünkből majd fél rész A te napjaidba vész. Elrablod a kikeletnek Tején hízott természetnek Gyönyörüségit magad. Mindent amit a termékeny Nyár s ősz adott a vidéken. Fagyod tőlünk elragad. Csak számodr­a munkálódunk. Érted élünk és aggódunk, S midőn mindent elragadsz. Magad csak kedvet sem adsz. Tömlöccé teszed szobánkat. Kertünket és gyümölcsfánkat Zúzza! virágoztatod. És az alatt nagy lármával kimormolsz, szélhahójával S jégfogad vicsorgatod. Ne dúld fel minden kedvünket. Enyhítsd megint életünket. Bocsásd hozzánk a tavaszt. Szívszakadva várjuk azt.

Next