Kincskereső, 1979 (6. évfolyam, 1-9. szám)
1979-04-01 / 4. szám
egyedül fölér egy forradalmi szabadcsapattal." Váci Mihály szép versében - Kelet felől - így fogalmazta meg a táj értékeit: „Baloldala ez a Hazának, a szív is e tájra esik... ... Itt dobta el a követ Toldi, mely kilenc százada nehéz, itt mert Matyi urat porolni, sárkányt ölni János vitéz, az Er innen fut Óceánig, itt dobban meg a Tisza Szív, itt egy krajcár mindig hiányzik, mely örök gyaloglásra bir. • Móricz Zsigmond 1890-ben érkezik először Debrecenbe. Szülei ekkor Prirügyön (Ma: Prügy) élnek, Borsod megyében. 1938-ban így emlékezett vissza erre: „Boldog voltam, hogy akkor a gúnykacajból kimenekültem, mert éppen akkor vittek el Debrecenbe a kollégiumba. Utolsó este oly szeleskedésben tomboltam ki a kiszabadulás örömét, hogy belebotlottam a seprűbe s kificamítottam térdben a lábam, ölben vittek el.” Móricz a gimnázium első három osztályát járta a kollégiumban, az elsőt betegsége miatt kétszer. Majd 1899-ben visszatért Sárospatak és Kisújszállás után teológusnak és jogásznak, de már 1900-ban abba is hagyta debreceni tanulmányait. Nyilas Misi eltávozott a városból, de Móricz Zsigmond sokszor, gyakran visszajárt. Az 1920-as években - éppen a Légy jó mindhalálig megírása után - megszaporodtak a debreceni útjai. Barátokat keres, előadásokat tart, készülő munkáihoz anyagot gyűjt. Ha a pesti rohanás elfárasztotta, erőért, bíztató szóért Debrecenbe jött. Ha elment a kollégium épülete mellett, megsimogatta a falát. „Én Debrecent szeretem, mégpedig valami furcsa, gyerekkori nosztalgiával. . . Én Debrecent akkor sem bántani akarom, ha megtámadom.” Igaz ez a vallomás? Nem cáfolja ezt a Légy jó mindhalálig? Indokoltak a kérdések. Mielőtt az írót tanúul hívnám, egyet jegyzek meg: az említett regény nem életrajz, hanem szépirodalmi alkotás. A cselekmény kerete a kollégium, Debrecen, de nem itt történt az igazságtalanság Nyilas Misivel. Azt a másik várost még háttérként sem akarta megörökíteni. „A Nyilas Misi tragédiájában valóban nem a debreceni kollégium szenvedéseit írtam meg . . . Ezt még eddig soha senkinek ki nem vallottam. . . Én akkor - 1920-ban jelent meg a regény, tehát 1919 után - egy rettenetes vihar áldozata voltam. Valami olyan naiv s gyermekes szenvedésen mentem át, hogy csak a gyermeki szív rejtelmei közt tudtam megmutatni azt, amit éreztem, s lám, az egész világ elfogadta s a gyermek sorsát látták benne . . . ami kedves van a darabban, az debreceni emlék, ami nem kellemes, az máshonnan jött. .. Nekem a debreceni tanárokkal sose volt ilyen bajom, akkor, más kegyetlenekkel volt bajom amikor a legtöbb segítségre lett volna szükségem. A legkevesebb megértést találtam épp azokban, akiknek hivatása lett volna, hogy az írót megértsék ...” Mi a debreceni ebben a regényben, ha a cselekmény nem is itt játszódik? A háttér, a keret, a hitelesítő vallomások. Ha megállunk az emlékkert szélén, a Kollégium előtt, akkor a regény elejét ismételhetjük: „A kollégium nagy, komor, négyszögű épület. Voltaképpen csak az első része komor, a Nagytemplom felőli ősi épület, a hátulsó három szakasz, mely úgy van építve, hogy az egész egy négyszögű udvart zár be, inkább sivár.” Az épület utcai falán íróplakettek láthatók; Csokonai, Kölcsey, Arany, Fazekas és Móricz fogadja a vendégeket. Móriczot barátja, Medgyessy Ferenc (1881- 1958) alkotta. Az író halálának 10. évfordulóján leplezték le a művész jelenlétében. Medgyessy Móricz iskolatársa volt, a közösen tartott tornaórákon egymás mellé kerültek, mint osztályuk legkisebbjei, s ez a véletlen egész életre szóló barátságot alakított ki közöttük.