Kis Ujság, 1922. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-15 / 12. szám
Poincaré, a mumus. Sajátságos a változása az időknek, hogy Briand, Németország réme, a francia szigor és bosszúvágy nemzeti elképzelése meghaladott állásponttá vált, mert megjött az esze. Amíg vakon és kíméletlenül, másra és önmagára való tekintet nélkül képviselte a reváns eszméjének nyiván soha ki nem elégíthető telhetetlenségét, legnagyobb fia volt hazájának, holott ennek a hazának érdekei ellen dolgozott, amikor szembeállította az egész világgal. Abban az órában pedig, amikor belátta ennek az elfogult bosszúvágynak nemcsak a kegyetlenségét, de a tarthatatlan és veszedelmes voltát is, buknia kellett, mert már rajta égett az eszme elárulásának bélyege. Elgáncsolták tehát és mennie kellett, mert Cannesban elfogadta Lloyd George álláspontját és hozzájárult az angol észszerűség és gyakorlatiasság alapján létrejött egyezményekhez. Holott bizonyára nem tette ezt szívesen és nem tette Németország iránt benne váratlanul feltámadt rokonérzésekből, hanem tette kénytelenségből, tette annak az általános belátásnak és világszempontnak a nyomása alatt, amely tiltakozik az ellen, hogy nagy, értékes, jelentőséges fajok és országok megfosztassanak attól a lehetőségtől, amely ebben az összefüggő együttesben való részvételüket és hivatásuk betöltését biztosítja. Briand engedett ennek a kényszernek, tehát megy, Poincaré elvileg elzárkózik előle, tehát jöhet. .. És jön, mint mumus, anélkül, hogy ijesztő lenne. Mert hisz nem lehet kétséges, hogy Briand megbuktatása és Poincaré előtérbe tolása csak a francia politikai irány változását jelenti, de nem a Népszövetségét. Lloyd George bázisa, minden gyakorlati diplomácia, Poincaré eljövetele után is marad a régi. Sőt, talán épp ez a személyi demonstráció teszi keményebbé és szívósabbá, mint eredetileg lett volna, ámbátor azt tartjuk, hogy az a szellem, amely Cannesban döntött, Lloydtól is csak oly független, mint Briandtól, mert az emberi együttélés természettörvényéből ered. Ezeket a törvényeket pedig az elszigetelt sovinizmus vékája alá rejteni nem lehet, akkor iem„ ha erre a képtelenségre egy Poincaré vállalkozik! " Sásfh József igazgató tragikus halála. Óriási viharok is Andrássy beszéde körüti. Andrássy a kiráy puccs körülményeiről. — tárgyalások a király hazatéréséről. — Le akarták tartóztatni. — fiz 1920. I. b. forradalmi alkotás. Sigray gróf Ostenborg szabadlábrahelyezését követeli. — Interpellációk tömege. — fi nemzetgyűlés mai ülése. ■ A nemzetgyűlés mai ülsét, tíz órakor nyitotta meg Gaál Galaton elnök.’vita nélkül elfogadták a nyolcórás ülésekről szóló indítványt, melynek folytán hétfőtől kezdve nyolcórás ülések lesznek. Efogadták a képviselők drágasági pótlékáról szóló javaslatot is, majd Csizmadia Sándor a mentelmi bizottság határozata alapján megtöveti a nemzetgyűlést. Ezután folytatják az indemnitás vitáját. Czeglédy Endre é Mándy Samu beszéde után Anárdssy Gyula gróf emelkedik szólásra. A miniszterelnökkel akar vitatkozni. Milyen hangon,beszéljen az ellenzék, ha a - miniszterelnök olyan szenvedélyes hangot használ, mint amilyenen a fehér asztal mellett hadakozik. A miniszterelnök cselekedeteinek sokkal nagyobb része van az októberi forradalom felidézésében és a mostani eseményekben, mint neki. Nem a király voltgyenge, mint ahogy azt Bethlen állítja, hanem maga,, Bethlen volt gyenge. Bethlen István — mondja Andrássy — állítja most gyenge királynak őfelségét, aki annyit ártottneki tanácsaival és most is segített leütni fejéről a koronát. A politikai helyzetet Ipost Bethlen—Andrássy párbajénak akarják feltüntetni. Dajkamese, hogy közte és Tisza között személyi ellentétek lettek volna. Politikai ellentétek voltak, melyeket csak a küzdelem dönthetett becsülettel el. Amikor érezte, hogy a király haza akar jönni, minden erejét megfeszítette, hogy ezt az eshetőséget megakadályozza. Augusztus 1-től kezdve sűrű tárgyalásokat folytattam a Kormányzóval és a miniszterelnökkel. Mondhatom, hogy egyetértettünk a lényeges alapelvekben. (Megás.) Rassily Károly : Furcsa ! Andrássy Bula gróf: Mind a hármas legitimisták voltunk.