Kis Ujság, 1933. szeptember (46. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-30 / 222. szám

fi A baranyai falvak sürgős segítséget kérnek Megemlékeztünk már arról, hogy Baranya megye őszi közgyűlésén a gazdák sürgős segítséget kértek a vármegye vezetőségétől. A nyomott hangulatú közgyűlésen Hidegh János nagyharsányi református lelkész felszólalása keltette"a legnagyobb hatást. Ilidegh rámtatott arra, hogy bár az árverések október végéig fel vannak függesztve, a végrehajtók már megkezdték a munkát és könyörtelenül fölírnak mindent, legyen az lábas jószág, birtok, vagy más ingatlan. — Nincs ma panasznélküli, nincsen megelégedett ember egész Baranyában, — folytatta Hidegh János — és adórendszerünk gyökeres megváltoztatását, az adók leszállítását, a gazdaadósságok rendezését és az árverések felfüggesztésének meghosszabbítását sürgette. Decsi Imre szellői kisgazda a villanyáram árának a leszállítását követelte, majd azt kérte, hogy a jegyzőktől ne vonják meg a magánmunkák elvégzését, mert a jegyző sokkal olcsóbban elvégzi a szerződések, átírások munkálatait, mint a városban lakó ügyvéd. Bédi István kölkedi gazda a mohácsi járás útjainak leromlott állapotára hívta föl a figyelmet. Vitéz Györkő József kisharsányi gazda a vitézek nehéz helyzetét panaszolta el. Patacsi Dénes képviselő a közgyűlés felháborodása közben tette szóvá, hogy Kárász-pusztán 50 iskolaköteles gyermek már négy éve nem járhat iskolába, mert az iskolafenntartó Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete nem hajlandó tanítót alkalmazni. Müller Dezső szanai gazda elmondta, hogy a jégkársújtotta gazdákon nemhogy segítenének, de még azt a csekély öszszeget is elvitték adóba, amit a biztosító társaságok fizettek. Az alispán megértéssel fogadta a gazdák kérelmeit, de kijelentette, hogy segíteni ő sem tud, mert ahhoz pénz kellene, pénz pedig nincs ... ■■■■■■■■■■■■■a tíz év óta készült a Izalaira a nagykőrösi gazda Babos Ferenc 65 éves, egykor jómódú nagykőrösi gazda felakasztotta magát és mire tettét észrevették, már halott volt. Megdöbbentő, de a mai viszonyokra jellemző tragédia húzódik a szürke eset mögött. Jó húsz esztendővel ezelőtt egyik legtehetősebb nagygazdája volt Babos Ferenc Nagykőrösnek. Egyszerű, józan életet élt, senki sem emlékezik olyasmire hogy kikapós, mulatós ember lett volna. De valamiképpen üldözte a balszerencse, akármibe lógott, mindig balul végződött. Lassan fogyni kezdett a föld, a végén aztán elúszott az utolsó régig, a házát a hitelezők árverezték el. A parancsoláshoz, a földhöz szokott, tehetős gazdának semmije se maradt, kegyelemkenyéren tengette életét. Nem tudta elviselni a szégyent, a megaláztatást, tíz év óta állandóan hajtogatta, hogy öngyilkos lesz. Az emberek már egészen megszokták és senki sem vette komolyan a halál vén szerelmesének fenyegetését. Most aztán beváltotta ígéretét.r l II i «■! '»■ Kedves Ismeretlen!. . Ez a Kis Újság házassági postájában levelező olvasóink első megszólítása, mikor valamelyik üzenetre, felhívásra rár , rászolnak. Valóban ismeretlen az, akinek a legelső bátortalan sorokat elküldik, de a lelkek lassú ismerkedésének folyamán egyre közelebb jutnak, egyre ■ több rokonszenves vonást fe-deznek fel egymásban és végül a kedves ismeretlenből lesz , — a legkedvesebb ismerős. Ez a boldogság útja, amelyre a Házassági Posta nemeslelkű ve zetője elviszi a Kis Újság hatalmas táborának tagjait. Jelent■ kezzék ön is, írja meg nekünk ! őszintén a vágyait és át fogjuk segíteni az első lépés nehézsé ,gein. A részletes üzenet közlésének díja 5 darab 20 filléres , bélyeg. A címünk: Kis Újság házassági postája, Budapest 4. KIS ÚJSÁG 1933 szeptember 30 Halálra szurkálta a csongrádi szép gazdaleányt a kikosarazott szerelmes A Csongrád mellett lévő Jelen-tanyán borzalmas gyilkosság történt, amelynek a gazda 17 éves, gyönyörű menyasszony-leánya esett áldozatul. Néhány hét óta a tanyán alkalmazásban állott Kertész György 23 éves földmives-napszámos, akit a gazda szerződtetett a nagy munkák idejére. Kertésznek néhány nap múlva lejárt volna a szerződése és el kellett volna hagynia a tanyát. Azonban a fiatal napszámos halálosan beleszeretett a 17 éves Erzsébetbe. A leány és a szülők hallani sem akartak a szegény napszámosról, aki a hét elején meg is kérte a leány kezét. — Szó se lehet, Gyurka fiam a házasságról, — mondta jóindulatúan a gazda, — hisz te is tudod tán, hogy az Erzsi menyasszony. — Nem ez a baj, gazdáram, — felelte nekibusulva a legény, — hanem az, hogy én szegny vagyok, a vőlegény meg gazdag! — De a leányom látni se szeret, mit erőszakoskodsz! — vágta el a további beszédet Jelen gazda. A leány a hónap első felében panaszkodott szüleinek, hogy Kertész milyen tolakodó vele szemben, az utóbbi napokban azonban hallgatott és igy a szülei egyedül merték hagyni leányukat a tanyán és átmentek másik tanyába szomszédosói. A leány bevonult a házba és magára zárta az ajtót. Alig mentek el azonban a szülei. Kertész kopogott az ajtón és bebocsátást kért. A leány félelmében eltorlaszolta az ajtót. A legény akkor már erélyesen dörömbölt, majd vadul nekiugrott az ajtónak és addig feszítette a vállával, míg végül betört az ajtó és ő behatolt a szobába Rémes dulakodás kezdődött a legény és a leány között. Kertész meg akarta csókolni a leányt, aki azonban rémülten menekült előle. A földmíves akkor eszmélt csak arra, hogy ő eddig tévedésben élt, mert abban reménykedett, hogy a leány szereli. Dühében kirántotta kését és rengeteg szúrást ejtett a leány testén, aki vérbeborulva esíti össze. Ezután kirohant a házból és a kukoricás felé menekült. A hazatérő szülőket borzalmas látvány fogadta. Egyetlen gyermekük vértócsában eszméletlenül feküdt a szoba közepén. Azonnal orvost hívtak, de mire a segítség megérkezett, a szerencsétlen fiatal leány már elvérzett. Kertészt nemsokára elfogták a kukoricásban. Azzal védekezett, nem bírta elviselni, hogy a leány másé tegyen, azért ölte meg. Az alorsai elöljáróságon ítélkeztek a lövöldöző vadorzók felett Elítélték az erdőőrök támadóit A pest megyei Albertirsa község határában, az uradalmi erdőben nagyszámú szarvas, dámvad és őz tanyáz és az utóbbi időben többször megtörtént, hogy az orvvadászok egy-egy szarvast, vagy őzet zsákmányulejtettek és beszállították Budapestre, ahol a vásárcsarnokban, vagy vad kereskedésekben jó áron eladták. Emiatt a vadőrök kettőzött figyelemmel ügyeltek. 21-én éjféltájban több lövés hangzott az erdőben, mire a vadőrök a hangok irányába siettek. Mikor az egyik tisztásra értek, a bokrok mögül váratlanul valósággal sortüzet adtak le a vadőrökre, akik közül többen kisebb sérülést szenvedtek. A vadőrök visszalőttek az ismeretlen támadók felé, de ezek az éj leple alatt megszöktek. A környékbeli csendőrség azonban rövid idő múlva elfogta őket, Steják János és Fritz János irsai lakosok személyében. Szándékos emberölési kísértet és hatósági közeg elleni erőszak miatt emeltek vádat ellenük. Pénteken tárgyalta az ügyet a pestvidéki törvényszék Márton-tanácsa Albertirsán. Reggel érkeztek Irsára a bíróság tagjai és az elöljáróságon tartották meg a tárgyalást. — Nem érzem magam bűnösnek, — mondotta Steják az elnök kérdésére — mert nem volt szándékom a vadőröket bántani, a sötétben azt hittem, hogy dámvadak közelednek felém. — Én egyáltalában nem lőttem az erdőőrökre — vallóba Fritz. A tanúkihallgatások után a bíróság bűnösnek mondotta ki a két orvvadászt. Stejákot egyhónapi és 14 napi, míg Fritzet, aki maga is megsebesült, négynapi fogházbüntetésre ítélték. A két elítélt megnyugodott az ítéletben és ünnepélyesen megfogadták, hogy soha többet nem lesznek orvvadászok. A magyar gyümölcs és a magyar virág gyönyörű kiállítását ma nyitják meg Magyarország Európa éléstára lehet, legelsősorban a gyümölcs miatt. Ezt kell bebizonyítanunk és az az országos kiállítás amelyet ma nyitnak meg Budapesten a városligeti Iparcsarnnokban, bizonyság arra hogy Magyarország népe megértette az új idők új szellemét és az ország minden olyan vidékén, amely alkalmas valamely gyümölcs termelésére, abbahagyja a gabona művelését és áttér a gyümölcsészetre. A Gyümölcstermelők Országos Egyesülete és az Országos Magyar Kertészeti Egyesület közösen rendezték meg ezt a kiállítást, amelyhez fogható, azt hiszszük, sem nálunk, sem más európai államban eddig soha nem volt. 25 kerület küldte fel a szállítmányait vármegyénként és törvényhatóságonként. Csupán az a négy vármegye hiányzik,amelyekben most alakul meg a körzet. Nevezetesen Borsod-, Abaúj-, Sopron- és Bihar megye. De elmaradt az a három körzet is, amelynek gyümölcseit letarolta a jégverés... Megható, hogy például a tiszavidéki, szabolcsmegyei 25 község szintén jelentkezett és valamennyi tíz-tíz kiló mintagyümölcsöt küldött be az utolsó pillanatban. Ezek a lakások még két-három évvel ezelőtt is gabonát és krimint termeltek és anyagilag bizony tönkrementek. Az utolsó pillanatban nyergeltek át a gyümölcsészetre és bevalljuk, hogy az ő almáikat, körtéiket néziü a legnagyobb megilletődéssel. Pedig olyan csodálatos gyümölcsök érkeztek az egyes megyékből, amilyenekhez foghatóról talán maguk a legkiválóbb termelők sem álmodtak. Amikor ezeket a magyar gyümölcsöket látjuk, önkéntelenül fölkiáltunk. Hogy szabad ebbe az országba bármily gyümölcsöt is a külföldről behozni és azokért drága valutát, illetve devizát fizetni? Szinte bűn minden falatért, amely nem hazai termés, hiszen ma már büszkén látjuk, hogy a magyar gyümölcs ott van Európa mindegyik országában. Az országos kiállításnak díszelnökei Gömbös Gyula miniszterelnök és Kállay Miklós földmivelési miniszter. Valószínűleg Horthy Miklós kormányzó fogja ma 11 órakor ünnepélyes keretek között megnyitni a kiállítást. Elnökök: Gyömörey György főispán és Széchenyi Károly gróf. A rendező bizottság példátlan munkát végzett, az élén Vargha Márton elnökkel, a kertészeti képzőintézet igazgatójával. Főmunkatársai: Mahács Mátyás, a kitűnő szakértő, Bánky Elemér, a Gyümölcstermelők Országos Egyesületének vezető tagja, Solty László kertépítő és Szőls Sándor egyesületi főtitkár, akik még mára virradóra is osztályoztak a csarnokban, csinosították a termeket, utasításokat adtak és amikor pirkadni kezdett, örömmel mondták: Hála Istennek, készen vagyunk. Egyébként mind a 25 körzet vezetőjét teljes elismerés illeti az anyag összehozása miatt külön is, nem tekintve a körzetek termelési irányítását. Amikor ezeket a sorokat írtuk, még nem került kirakásra valamennyi kiállító, mert egyes szállítmányok elkéstek, elsősorban azért, mert az idén húsz-harminc nappal elmaradt a gyümölcsérés és egyes termelők az utolsó pillanatig vártak, hogy addig is érjen és szépüljön a fa áldása az enyhe szeptemberi napfényben. Az egyes körzetek és a városok kiállításának részletes ismertetését lapunk vasárnapi számában hozzuk. Mint említettük, az Országos Magyar Kertészeti Egyesület is igen tevékeny részt kért és kapott az országos kiállításban. A virágkiállítás a legnagyobb szenzáció erejével fog hatni, amennyiben bebizonyítja kertészeink fölényét igen sok, a virágjáról híres ország kertészeivel szemben. Igaz, hogy a mieink dolga sokkal nehezebb, mint az éghajlati viszonyok miatt kellemes helyzetben levő államok kertészeinek, annál is inkább, mert hiszen a maagyar kertészet sokkal fiatalabb, mint több országé, nemcsak az anyagi helyzetük mostohább, hanem sajnos, a magyar lakosság nem áldozhat a világháború óta annyit a világra, mint szerencsésebb helyzetbe kerlt más államok lakosai. Annál hatványozottab elismerés jár a számukra és tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy a mostanihoz fogható kertészeti kiállítást el sem képzeltünk. Az Iparcsarnok legnagyobb terme szinte egyetlen ragyogó parkká változott át. A színes virágok, a büszke pálmák, a kedves páfrányok ezrei kínaiján a szépségüket, a soha nem látott színek harmóniája gyönyörködteti a szemet. Vargha Márton, a kertészképző intézet igazgatója, úgyszintén Morbitzer Dezső, a fővárosi világhírű kertészet igazgatója, derekas munkái végeztek a kitűnő vezérkarukkal Legelsősorban a főváros kertészete érdemel említést, mellette a királyi várnak a kertészete tűnik fel büszke és hatalmas örökzöldjeivel és százféle orchideáival. Ma, amikor oly sok idegen fordul meg Budapesten, valamennyi valószínűleg eljut szeptember 30-tól október 8-ig erre a kiállításra, de a vidékről is legalább harmincnegyvenezer embert várnak. Annál is inkább, mert eljönnek azok, akik a kiállításon szereplő 38 nagy vidéki kertészetnek az emberei, valamint a gyümölcskiállítás résztvevőinek barátai és családtagjai, de feljönnek vasúti kedvezményes jeggyel, igen olcsón sokan azok is, akik be akarják vezetni a gyümölcstermelést.