Kis Ujság, 1933. november (46. évfolyam, 249-272. szám)
1933-11-19 / 263. szám
i cit a fémfuial Egy amerikai mérnök-kisasszony bemutatja annak a felhőkarcolónak a modelljét, amely teljes egészében fémhal készült. jfljggS ›=ss^· 'PjSAfr ^■ min.»..i*...... ·•‚........mi '*=*^|pgg^ CbxXá›1nrUCLfrU' irVBj2J2jé&Sét^ 1933 november 19 -1"8—1 1 —-—·^i^»««sss£5SBa»-^^^^^—-.................... 8 év 47. szár Emlékezés a 169 éves Csokonai Mihályra 1773 november 17-én a gazdag Debrecen szegényes házában egy fiúgyermek látta meg a napvilágot. Az üstökös is ott állt az újszülött mellett egy öregasszony személyében, aki azt jósolta, hogy abból az öklömnyi gyermekből valamikor híres ember lesz. A jövendőmondó nem is hazudott: a gyermekből költő lett: Csokonai Vitéz Mihály. A költő már az elemi iskolában kivált a többiek közül a csintalanságával. Alig iratkozott be a régi kollégium hallgatói közé, tanárai máris észrevették, hogy a fegyelmet, iskolai törvényeket nem tűrő diák verseket ir. Csak szorgalmának köszönhette, hogy tanítósággal bízták meg. Nyugtalan természete itt sem bírja sokáig. Kénytelen otthagyni Debrecent. Sárospatakra kerül, ott hallgat jogot. De ekkor már hírneves költő. A Magyar Hírmondó, Uránia előkelő hasábjain gyakran találkozhatni az ifjú nevével. Csakhamar megunja itt is. Pozsonyba vándorol, csak úgy gyalogszerrel s itt lapot indít. Szeretné, ha a főurak elősegítenék könyvei kiadását. De a költővel ekkor is együtt járt a sorsharag, terve nem sikerült és otthagyja a királyi Pozsonyt. Ekkor lép életébe Vajda Julianna, akiről gyönyörűséges Lilla-verseit kezdi írni. Lilla másnak a felesége lesz, Csokonai Dunántúl nemesi házainál keres enyhülést fájdalmára. Itt ismerkedik meg a Festeticscsaláddal, hamarosan könyvei is megjelennek. Ekkor írja meg a pajkos Dorottya című elbeszélését. Egy ideig visszatér szülővárosába s ott telnek magányban napjai. Nemsokára betegség is kínozza, erdélyi fürdőkben keres enyhülést. Közben megírja legnagyszerűbb versét a Lélek halhatatlanságáról s ezt egy temetésen mondja el. Itt kap tüdőgyulladást. Alig harmincéves korában ragadja el a halál, amelyről igy ír egyik költeményében: Mikor már lelketlen porrá változtatott, Szóljál sírom felett csak egy fél szózatot, Akkor is szikrái a hév szeretetnek, Fagyos tetemim közt egybe lángot vetnek. Nagy Frigyes háztartása Nagy Frigyes rendszerint nyolcfogásos ebédet evett. Négyet a francia, kettőt az olasz és kettőt a királyi konyha előírása szerint. Ebédközben a király az egyes fogások után jegyzeteket készített magának, hogy a konyhafőnökökkel megtárgyalja a hibákat. Gyümölcsön kívül más édesség nem került az asztalra. A borok közül a bordóit és a mozeli bort szerette, amelyekből vízzel keverve, majdnem mindig eg egész üveggel ivott. A királyi konyha költségvetésére évi tizenkétezer tallér volt előirányozva. Ebből futnia kellett a királyi asztal nyolc fogására, a tábornoki asztal nyolc fogására, azonfelül délben és este tíz-tíz szolga számára való ételre. Végül ebből kellett telnie a király kedvenc kutyái étkeztetésének is. Én tudom, ha a töltés mellett állok, Hol a nagy végtelenbe, messze, messze. Az érc vonat fut vassíneken sisteregve, Én tudom: arra van a zugó Város... ... És vágtat az Idő, a vonat, vágtat, vágtat, Századok búgnak csendesen utána és Millió évek kárpitjába fut belé, Tudom én: Ott a tarka élet hit) az utcákon, — De én itt állok a rögön, buzakalászon, Töltés mellett, hegyoldalon a fűszál Mosolyogva int felém s lábam alatt A rét szórja nám forró virágillatát: Itt állok én ősi századokon át És dalolja a virág, dalolja a haraszt, Erdők koszorúja egymásba borulva: Hogy én vagyok a Faj, én vagyok a paraszt. Nagy idők jöttek, nagy idők mentek. Égett a Föld, égett az Ég s az emberek Naponta teóriákat, újakat eszeltek. Új embert formált a Város magának, Kit egyszer mennek, hívtak, máskzor »másnak«, Kikről sohsem tudtam kicsoda, micsoda. Engem is ért az idők vihara, szele, Ott állottam benne, a kellős közepibe. De telkemből semmit se szakított le, Megmaradtam erősnek, nagynak, magamnak, Fergeteg álló igaznak, magyarnak. Ha rám nevet a Föld, a nagy ölelő, Tudom én, Hogy én vagyok az Élet, én vagyok az Erő, Az igaz ígéret. Az én örömöm a legistenibb öröm, Megmaradt ezeréves tiszta kacagásnak... Bánatom bús könnyekkel szánta Véres szomorúság, igazi nagy ősi bánat Harmatja, esője a hús barázdának. Haragom, hajh, ha méltó bosszút kér A rögre kifröccsenő piros vér, De igazi, ősi, való és vér... ... Megmaradtam én réginek, igaznak. Tudom én: Hogy kipusztulna nemzetem, fajom, Ha én nem állanék sziklaszilárdan Hittel, reménnyel, hamisítatlan Az ősi ugaron. Tudom én, tudom. CSURKA PÉTER A mi rajzolóink A mi költőink és a mi zeneszerzőink után a mi rajzolóink is sorra következnek. Gyakran kap a Kis Újság tehetséges olvasóitól rajzokat — megbírálás céljából. A sok művészhajlamú olvasó bizonyára örömmel fogadja azt a hírt, hogy képességeit ezután épp úgy bemutathatja a Képes Családi Lapokban, mint ahogy azt költők, zeneszerzők tehetik. Természetesen csak olyan rajzot közlünk, amelyet képzőművészeti bírálónk erre a célra megfelelőnek tart. Őszinte örömünkre fog szolgálni, ha a mi rajzolóink sorából a Kis Újság hatalmas nyilvánossága elé léphetnek a magyar föld ismeretlen nevű művészei. Most Jászy-Szijjártó Péter önarcképét közöljük. A jászberényi fiatalemberről egy évvel ezelőtt írtunk már és két rajzát közöltük is. A földmives-fiateil lett rajzolóművész azóta sok nélkülözésen ment át, sokat küzdött a megélhetésért és tanulásért. Aba-Novák Vilmos festőművész oktatta rá rajzolás elemeire és mint a mellékelt kép mutatja, Jászy-Szijjártó Péter igazán sokat haladt egy esztendő alatt és képességei a legszebb reményekre jogosítanak — ha kitartása lesz a rajzolgatáshoz. Szeretne valami kis keresethez jutni, mindenféle munkát örömmel vállalna, hogy szabad idejében művészetének élhessen. Azok, akik egy tehetséges fiatal magyar művészt munkaadással támogatni tudnának, címét a Kis Újság szerkesztőségében megkaphatják. Cl flottjaprimulMiaa A londoni kutyakiállítás egyik győztese.