Kis Ujság, 1935. június (48. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-22 / 141. szám

6 Az ősszel megkezdik a telepítést! Kecskemét, Szeged és Debrecen birtokpolitikája a nyíregyházi rendszert vették alapul Döntő lépésre határozta el magát a föld-­­nívelési kormány a telepítés ügyében. Da­rányi Kálmán földmivelési miniszter vitéz Mecsér Endre országos mezőgazdasági ka­marai­­ elnök kíséretében megtekintett több birtokkezelést, melyek közül a nyíregyházi László-tanyáé nyerte meg legjobban a tet­szésüket. Az eddigi tervek szerint az 1235 holdas birtok kezelése alapján fogja megkezdeni a kormány az ország­ban a telepítést, mégpedig ez év őszén, fokozatosan és folytatólag, más-más vidé­ken. Rendkívül érdekes és eredeti a László­­tanya kezelése. Nyíregyháza városa évtize­deken át bérbe adta az 1235 katasztrális hold nagyságú birtokot nagybérlőknek olcsó­­­bérösszeg mellett. A bérlők egymás után tönkrementek. Adósak maradtak a bérrel, de nem fizették a közterheket sem. Lassan arról lett híres a László-tanya, hogy­­ot mindenki tönkremegy. Végül már senki sem jelentkezett bérlőnek. Ezért Nyíregyháza huszonnyolc törekvő kis­birtokosnak felesbe adta ki a László­­birtokot. — Minden feles itt, — mondották a Kis Újság munkatársának illetékes helyen, — feles a vetés, a kaszáló, a kitermelt fa, a krumpli. Ennek ellenében Nyíregyháza vi­seli a közterheket. Pompásan bevált az ere­deti újítás és ma már keres is rajta a vá­ros, a kisbirtokosok pedig gyarapodnak szorgalmas munkájukkal. Csengery Tibor a birtok intézője, aki terveket dolgoz ki, tanácsokat ad, irányítja és ellenőrzi az egész gazdálkodást. A nyíregyházi László-tanyán ma mindenki boldog... Nyíregyházán kívül Debrecen,­ Kecske­mét és Szeged telepítési szokását figyelték még meg Darányi földmivelési miniszter és Mecsér Endre kamarai elnök.. Debrecen a sokezerholdas birtokait évekre adja bérbe, de ez a rendszer nem vált be. Hónapok óta hét-nyolc birtoknak nem akadt bérlője. Kecskemét sokkal ügyeseb­ben csinálta: öt-tízholdas­­ parcellákat ol­csón, 15 éves törlesztésre ad el. Kiköti, hogy milyen időközben kell az új tulajdonosok­nak gyümölcsfákkal beültetni az egyes hol­dakat, illetőleg mikor kell szőlőt telepíteni. Ezzel a módszerrel eddig már közel száz­ezer holdnyi területen létesült gyümölcsös és szőlő a kecskeméti határban, s a meg­kezdett munka tovább tart. Szeged mód­szere is érdemes a följegyzésre: a város 70.000 holdat 25—30 évre ad „örökbérbe", 6—40 holdas részekre tagolva, ötven év óta családról-családra száll az ilyen bérlet, inkább csak a törvényes rendelkezések miatt hirdetnek nyilvános árverést a kis­­birtokok bérbeadására időnként. Kecskemét módszere azért jobb Sze­gedénél, mert örökáron megkapja a dolgos család a pár holdat és mert terv­szerű fásítással világhírűvé lett a város a gyümölcseiről. A lakosság könnyebben gyarapodik, a határ szebb lesz. Azért kellett mégis a nyír­egyházi újítást és rendszert mintának venni a telepítési tervezet kidolgozásánál, mert ,a kecskeméti földmívelők csak hosszú évek során tanulják meg a gyümölcsterme­lést, továbbá az a módszer nagyobb anyagi befektetést igényel. Elejtették azt a tervet, hogy először egymillió holdon telepítenek kétszáz­millió pengő beruházással, mert a szobatudósok elgondolásai alkalmat­lanoknak bizonyultak. Terveik megoldá­sára nincs és évekig nem akadna 200 millió pengő, márpedig a kormány a részleges te­lepítést még az idei őszön elkezdi. (szj) Rendszeresítik egy-egy megye képviselőinek értekezletét Két héttel ezelőtt Szilágyi Lajos, Bih­ar­­m­egye főispánja meghívta megyéjének or­szággyűlési képviselőit. Az értekezleten, ame­lyet­ a Nemzeti Egység Pártjának Esterházy­­utcai helyiségében tartottak meg, megbeszél­­ték a megye aktuális kérdéseit és elhatároz­ták, hogy a jövőben legalább havonta­ egy­szer összejövetelt fognak tartani. A bihari főispán példáján felbuzdulva, Tabódy Tibor, Zala megye főispánja is egybe­hívta megyéjének képviselőit s ezt az érte­kezletet szombaton délben tartották meg. Az értekezleten megjelentek Darányi Kál­mán földmivelési miniszterrel az élen az összes zidla megyei NEP-képviselők és elhatá­rozták, hogy következő összejövetelükre az ellenzéki képviselőket is, így Bethlen István grófot és Esterházy Móric grófot is meg­hívják. A jövő héten, értesülésünk szerint, a bé­­kés megyei képviselők ülnek össze Fáy Ist­ván főispán elnöklete alatt megbeszélésre. Befejeződöt az újpesti bútorgyári munkások sztrájkja Újpesten — mint ismeretes — két héten , át közel másfélezer bútorgyári munkás sztrájkolt. A munkások a 48 órás munkahét bevezetését, a 44 filléres legalacsonyabb órai­á■­ bér­ megállapítását, továbbá a többi óra­bérek 20­­ százalékos felemelését kívánták. Szombaton megegyezés jött létre a munkások és a munkaadók megbízottai között. Megállapodtak abban, hogy egyelőre 53 órás lesz a Munkahét, a­­ munkabéreket pedig 5 százalékkal emelik. A munkások délután tartott gyűlésükön tudomásul vették a meg­állapodást és hétfőn az újpesti bútorgyárak­ban és asztalosműhelyekben ismét megkez­dődik a munka. I ) ■■■————1—■l—— Véres éjszakai utcai támadás nagykőrösön Nagykőrösről jelenti a Kis Újság tudósítója. Körődi Lajos, 25 éves nagykőrösi legénye a késő éjszakai órákban hazafelé ment. Útköz­ben Varga János és Gál Ferenc tanyai legények megtámadták. Kóródi Lajost váratlanul és há­zairól érte a támadás. Varga János egy hatalmas zsebkést szúrt a legény nyakába. Kóródi eszméletlenül és véresen esett a földre. A támadók még akkor is botjaikkal üt­legelték, sőt a földön heverő emberbe szúrtak. A súlyosan sebesült legény kevéssel a tá­madó legények elmenekülése után eszméletre , tért és elindult a kórház felé. Útközben a nagy vérveszteségtől azonban ismét összeesett. tí .- -;V : *■ \ ., •• Járókelők találtak rá, akik az esetről értesí­tették a közelben szolgálatot teljesítő őrsze­mes rendőrt. Kóródi Lajost súlyos állapotban szállították kórházba. A csendőrség szombaton elfogta a legény két támadóját. KIS ÚJSÁG 45 évi­­egyházra ítélték a fakirály fiának elrablótól Emlékezetes, hogy nemrégiben elrabolták Amerika egyik leggazdagabb emberének, Weyerhauser fakirálynak kisgyermekét és csak 209.000 dollár (körülbelül egymillió pengő) váltságdíj ellenében bocsátották szabadon. Alig néhány nappal a gyermek elrablása után, a rendőrség elfogta a tetteseket a rovott­­múltú Waley Hermann és annak 19 éves felesége személyében. A harmadik gyermekrabló, Marian Vilmos meg­szökött és eddig még nem tudták letartóztatni. A washingtoni törvényszék most vonta fe­lelősségre Waleyt és feleségét. Mind a két vádlott beismerte a bűnösségét és a bíróság a gyermekrablót 45 évi­­egy­házra ítélte. Az asszonyt, bár beismerő vallomást tett, a bíróság fölmentette. Kiderült ugyanis, hogy Waleyné csak néhány nappal a gyermekrablás után értesült férjétől, hogy a bűntettet elkö­vette. Az asszony csak férje iránt való ragasz­kodásból vállalta magára a bűnt és ezért a bíróság nem vette figyelembe a vallo­mását. A megszökött Mahan, a gyermekrabló cin­kosa ismert, veszedelmes gonosztevő és az amerikai detektívek százai hajszolják. Kaposvár legerősebb embere vasdoronggal halálra sujtott egy gazdálkodót Kaposvárról jelenti a Kis Újság tudósítója­, Kaposvár határában Lóki Ferenc napszá-­ mos, akit a város legerősebb emberének tar-­ tanak, István nevű öccsével együtt megölte a vitéz Cserkesz György kisgazdát. A napszámos­ és a gazda között négy zsák burgonya miatt f­al élkezett veszekedés. A két Lóki-fivér tá­m­­d­ólag lépett fel, ezért vitéz Cserkesz laká­sába futott, ahonnan puskával tért vissza. A fegyvert Lóki István kicsavarta kezéből. A dulakodás közben Lóki Ferenc kétméte­res vasdorongot kapott fel és azzal egyet­­­­len csapással agyonütötte a gazdát. Ezt az ügyet most tárgyalta a kaposvári tör-­ vényszék. Lóki Ferenc arra a­­ kérdésre, hogy bűnös­nek érzi-e magát, annyit mondott, hogy csak részben, de nem annyira, mint ahogy vádol­ják. Özvegy vitéz Cserkesz Györgyné szerint a két l­óki ki akarta irtani a Cserkesz-családot. Amikor a puskát elvették az­ urától, egyik, Laki a fegyverrel rálőtt.­­ — Talán ez mégse történt így — jegyezte meg az elnök. Erre az özvegy keservesen zokogni kezdett, majd arra kérte a bírákat, hogy ítéljék el a Lukiakat, akik gyászos özvegyi sorsra jut­tatták. Más tanukat is kihallgattak, de érdembert senki nem tudta elmondani, hogyan történt a gyilkosság. Végül, a keresztkérdések pergőt tüzében, Lóki Ferenc elárulta, hogy ő ölte meg a két méter hosszú, nehéz vasdoronggal Cserkeszt. Ekkor mindenki csodálkozására félkézzel kitartotta a tárgyalóteremben is a hatalmas vasdorongot a gyilkos. A bíróság nyolcévi fegyházra büntette Lóki Ferencet, öccsét, Löki Istvánt pedig mint bűn­­segédi bűnrészest, egyévi börtönre ítélte. A két fivér gondolkodás nélkül megnyugodott az ítéletben, annak ellenére, hogy az utolsó per­cekig tagadtak. I 1 szétlőtte a tetet Nyíregyházáról jelenti a Kis Újság tudó­sítója. Barna Ferenc huszonegy éves napszámos a zem­plén megyei Alsóberecki községben a szájába lőtt. Az öngyilkos fiatalember feje teljesen szétroncsolódott. Azonnal meghalt. Elrontott gyomor és az ezzel összefüggő bél­zavarok, felfúvódás, kellemetlen szájíz, émely­gés, homlokfájás, láz, hányás, hasmenés vagy székszorulás eseteiben már egy pohár termé­szetes „Ferenc József" keserűvíz is igen gyor­san, biztosan és mindig kellemesen hal. A gyakorlati orvostudomány már régen megálla­­pította, hogy a Ferenc József víz használata a túl sok evés és irén káros következményeinél igazi jótétemény. » Haldoklik a protekció »* A hivatalos lap legutóbbi számát aligha­nem boldog és meglepett örömmel fogják szétkapkodni az ország minden részében. Nagy és meglepő újdon­ság van abban. Talán nem is maga az a százhúsz tanítói állás, amire a kultuszminiszter most pályázatot hirdet, mint inkább az az örvendetes való­ság, hogy míg a pályázatban részt vehet min­denki, akinek a kívánt feltételei meg vannak hozzá, de szigorúan ki van zárva a pályázat­ról a­­ protekció. Csóválja erre a fejét a magyar ember. Szinte hinni sem akar a szemének, ahogy ezt olvassa. Azt mondják, hogy mo­­t már haldoklik a protekció. De ő csak nem hiszi. Hát lehetséges volna? . . . Olyan rossz tapasztalatai vannak pedig e té­ten. Vájjon megtörténhet végre, hogy valaki csupán a maga érdemei útján jusson egy darabka kenyérhez? S a tulajdon okmányai beszéljenek az érdekében s ne valamelyik nagybácsi, vagy sógor — vagy­ éppen a kép­viselő, akinek a jóindulatát a gondos apa már a választáson azért igyekezett magának biztosítani a korteskedésével, mert a leánya, vagy a fia éppen a pálya kezdetéhez ért, amihez két kellékre van szüksége. Magára, a bizonyítványra elsősorban. De ez önmagában vajmi keveset ér. Annyit legfeljebb, mint az akta iktatószám nélkül. Mert enélkül bizony nem akta az akta. Aminthogy protektor nél­kül sem diploma az oklevél. Legalább is nem olyan, ami kenyeret is jelentene. Mert ahhoz, hogy azt is jelentsen, a második feltételre is szükség van: a protekcióra. Minden kérvény mögött keresnek valakit. Egy arcot, egy ne­vet keresnek. Esetleg többet is. Sosem magát a kérelmezőt. Arra nagyon kevesen kiváncsiak. Aminthogy arra is, mit tartogat ez a tarsolyában s milyen képessé­geket akar pályáján a köz javára kamatoz­tatni? De annál inkább kutatják a folyamodó protektorát. A közéleti emberek akár fővá­rosi, akár állami elhelyezkedésről van szó, a protekció szempontjából csak úgy fémjelezve voltak és sajnos­­ vannak ma is, akár­csak az ezüst és aranytárgyak. Fajsúlyukat protekciójuk ereje méri, amit a köztudat csak úgy számon tart, akárcsak a tiszavidéki búza árát a terménytőzsde. Ha a szerencsét­len álláskereső kopogtat valahol, nem az ok­mányait kérik tőle először, hanem az ajánló leveleit. És ebben a vérlázító valóságban a legszo­morúbb szerepet mindig a szerencsétlen szü­­lők játsszák. Azok a szülők, akik maguktól, a családjuktól vonják meg a falatot, csak­hogy a tanulásra vágyó gyermek az iskolákat elvégezhesse. Mennyi rejtett szenvedés, mennyi lemondás, mennyi áldozat rejlik egy­­egy ilyen megszerzett oklevél mögött! Azt csak a jó Isten tudja. És miikor már a célt elérték, amikor a tanulás korszaka véget ért, amikor az oklevél ott van a gyermek kezé­ben s az ki akar lépni az életbe, hogy im­már szüleit tehermentesítse, akkor veszik csak észre, hogy milyen drótakadály áll előttük, Drótekadály, amelynek hétzáras la­katját nem nyithatja meg a legtehetségesebb kezdő sem, bárha mindenütt első volt is a tanulmányai ideje alatt. Mit ér mindez, ha nincsen valami befolyásos ember, politikus vagy városatya, aki a neve varázsával és sú­lyával tolja a szekerét? A mocsári hínár zsombékja és békalencséje nem üli meg úgy az iszap vízfelületét, mint közéletünk e rák­fenéje a mai életet. Mindenki érzi ennek er­kölcstelen és igazságtalan voltát. De olyan tehetetlen vele, akárcsak a szaharai teve­karaván a számom egyre erősbödő vihar hul­lámaival. Mindenki érzi, hogy mindez valami elfajult betegség tünete, amin változtatni kell, mi­után a születendő csecsemőknek nem adatik meg a válogatás lehetősége, hogy protekciós bölcsőkbe születhessenek bele. Ez a betegség járatja le lassanként a törvényhozói méltó­ságot is, egyszerű kijáróvá süllyesztve a képviselőségét. A jó vagy rossz képviselői minősítést is ma csak egy szempont hatá­rozza meg: hány kérvényt tudott az illető honatya a minisztériumokban kedvezően el­­intéztetni. Érthető, ha a vágy egyre erősbödik a be­tegség gyógyítására. Sokat beszélnek arról, hogy összeférhetetlennek kellene kijelenteni a képviselői beavatkozást a kinevezésekbe. Ma még nem valósult meg az az óhaj, de már a vágy ott él a lelkekben egy tisztul­­tabb, igazságosabb közszellem után. A kul­tuszminiszter­­ legújabb pályázata is arra vall, hogy már a legfelsőbb helyen is érzik a protekció betegségének po­pkarú és fojto­gató ölelését. Szabadulni igyekeznek tőle. Ki akarják nyesni, mint a gyomor, vagy a kerti­­vadhajtást. A magyar társadalomnak erkölcsi köteles­sége, hogy ez áttörésben a miniszter nemes szándékát támogassa. Minden igaz tehetség érdeke, hogy a kezdeményező lépésnek foly­tatása legyen. Haldoklik a protekció? Nem elég. Meg kell halnia, el kell pusztulnia vég­érvényesen. Kőrös parti Vasárnap, 1935 június 23

Next