Kis Ujság, 1949. május (3. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-15 / 112. szám

A pernyepusztai csoda Ezerszáz munkás dolgozik éjjel-nappal a Mátravidéki Centrálén Július 1-én megindul az áramszolgáltatás Pernyepuszta, május 14 Vad terület volt még egy évtizeddel ezelőtt a heves megyei kis Lőrinc község határában a szeszélyes Zagyva-patak partján Pernyepuszta. Valamikor ugyan — így mondják a környékbeliek —, szép falu volt itt egészen a kurucokig, amíg egy császári zsoldossereg fel nem gyújtotta. A háborús tűz így tette az egykori falut nevéhez, híven, pernyévé és pusztává. Hanem a békés alkotó munka ma csodákat művel itt. Itt épül ugyanis hazánk legnagyobb elektromos erőműtelepe, a Mátravidéki Centrálé, amelynek rendkívül fontos serepe lesz az ország villamosításában. Kivirágzik az élet Pernyepuszta tehát nem puszta többé A Mátravidéki Centrálé körül már láthatjuk a szép lakótelep modern emeletes házait, betonútjait és parkos sétányait. A lakótelepen minden dolgozó családjának jut egy két-háromszobás, fürdőszobás, kényelmes lakás A nagyszerű új település magva, a centrálé pedig nemcsak Pernyepusztán szünteti meg a pusztai élettelenséget, hanem hamarosan mindenütt korszerű kultúréletet varázsol. A Pernyepusztáról jövő áram az ötéves terv végére mindenütt megszünteti a pusztát. Villany lesz addig nemcsak a falvakban, hanem a legtávolabbi tanyákon is. Ezerszáz ember dolgozik szünet nélkül váltott munkamódszerrel, hogy július elsején meginduljon az első gépegységgel az áramszolgáltatás — tájékoztat Szitás Lajos, a Mátravidéki Centrálé fiatal munkásvezérigazgatója . A centrálé a teljes kiépítés után hatszáz embernek ad Állandó munkát s ezen fölül lignitbányánk több mint ezer munkást foglalkoztat. Ezek azonban csak jelentéktelen adatok, ha meggondojuk, hogy Magyarországnak mind a tízmillió lakosa fölmérhetetlen hasznát élvezi mindannak, ami itt épül. Világviszonylatban egészen páratlan vállalkozás ez, főleg im még azt is meggondoljuk, hogy 96 százalékban hazai anyag felhasználásával teljesen a magyar mérnökök tudásával és a magyar munkások kezemunkájával készül az egész erőműtelep. Ami a magántőkét nem érdekelte — A Mátravidéki Centráléra — veszi át a magyarázó szót Losinszky Tibor üzemvezető-főmérnök — azért van szükség, mert az eddigi legnagyobb centrálé, a bánhidai, nem bővíthető többé. Míg azonban Bánhidán a legnagyobb gőzturbina 21.000 kilowattos, addig itt 1952-re négy darab 33.000 kilowattos turbina lesz, s ezek egyenként is százezer voltos áramot fejlesztenek. Nagyon érdekes, ahogyan elmeséli a centrálé alakulásának előzményeit. Néhány geológusunk kutatása nyomán 1942-ben hatalmas szénrétegeket fedeztek fel Pernyepusztán a föld mélyén. Bányászati Célokra nagyon bőséges s majdnem kifogyhatatlan a szénréteg, csak egy volt a baj: csekély kalóriaértékű barnaszéntalálát ez, úgynevezett lignit, aminek szállításával nem nagyon érdemes vesződni. — Úgy oldottuk meg a Petőfibánya problémáját — mondja Josinszky Tibor —, hogy a csekély kalóriájú barnaszenet a leggazdaságosabb erőátvitellel a legmagasabb tramerő alakjában szállítják csícrnyepusztáról. Egy kisebb villanytelepet e célra ugyan már a bábén folyamán is fölépítették, de akkor még nem gondoltak az egész országra kiterjedő központi energiatermelésre és elosztásra. A bánhidai és ajkai -entrálé- akkori bistíreég-épjién,úgy, mint a több kisebb „ríj rígjatelep, minemtökés ristvérfyiértshság'nk kezében volt s a nagytőkése,Ijpek nem volt ,értékük, hogyMagyarországon mindenivé eljuttassák a villanyt. .4 kSi'érdekű feladat csakis a népi Magyarország dolgozóinak( kié idézett erejével a tervgazdálkodás keretében valósíthatók meg. Világosság!... Kalauzaink végigvezetnek a Hatalmas telepen s elmagyarázzák, hogyan érkezik a szén a bányából nyihetetlen gumiszalagon az üzemi tárolóba, miként vezetik tovább a kazántetőkre, majd az egyes kazánokba, ahol 80 atmoszférás gőz képződik. E gőz erejéből lesz az áram, mely villamosítani fogja az ötéves terv folyamán többek közt a Budapest—miskolci vasútvonalat és ezen atfiimérően eljut az ország minden részébe s megvilágít minden házat. — Nemcsak a falu és a tanya lakóházaiba jut innen világosság — magyarázza kísérőnk —, hanem a falusi fészerekbe, istállókba s baromfiólakba is. Bőséges üzemi áramot kap minden mezőgazdasági dolgozó kertelőgépek melegítésére, üvegházi kertészkedésre, darálók, répavágók s egyéb házi és közüzemi gépek hajtására Nem kell munkát és időt vesztegetni takarmánykikészítéssel, mert a gazda helyett a gép fogja elvégezni ezt a munkát De más téren is könnyebbé válik a mezőgazdasági dolgozók élete avillamosítással. A paraszti munka nem lesz többé a legnehezebb munka, sőt általában megszűnik a mai értelemben felfogott paraszti munka A falu népének életmódját alapjaiban változtatja meg a Mátravidéki Centrálé. Szebb és könnyebb lesz a munka . Csak egy közegészségügyi példát említünk meg. Az egész országra kiterjedővillamosítás lehetővé teszi, hogy valamennyi falusi és tanyai orvos rendelőjében legyen röntgen és elektrokardiogrammkészülék. Arról pedig igazán nem kell beszélni, hogy mit nyer kulturális téren a falu, amikor minden faluban lesz mozi s a műkedvelő gárdák a modern világítási technika eszközeivel terjeszthetik a kultúrát. A Mátraidéki Centrálé első kazánja már elkészült s most készül a második. Július 1-re megindul az első gépegység áramszolgáltatása, sigy derűt, világosságot, életerőt árasszon az egész országba. A falu népének nemcsak a munkáját hanem az életét is könnyebbé, vidámabbá teszi. Nagy Tibor Jók a terméskilátások Felbecsülhetetlen hatása volt a csapadéknak a vetésekre Az elmúlt három nap alatt az ország minden része bőséges csapadékot kapott. A harmincéves átlagot alapul véve megállapítható, hogy május első felében a csapadék az áltagosnál több volt és igen sok helyen meghaladja az eddig legjobbnak nevezhető 1938. évi május első felének csapadékmennyiségét is. Az esőnek felbecsülhetetlen hatása volt a növényzetre. Az őszi búzánál az eső hatására a bokrosodás, valamint a kalászolás erőteljesen megindult, a rozsnál pedig a szemképződés alakul kedvezően. A tavaszi vetésű kalászosok közül az árpa és zab hatalmas arányú fejlődésnek indult. A csapadék hatása a kapásokra, elsősorban a kukoricára és napraforgóra szinte felbecsülhetetlen. Ugyanezt mondhatjuk a lucernáról, lóheréről, valamint a hüvelyesekről is. A vetett takarmányokra, rétekre és legelőkre ugyancsak üdítőnn hatott az eső és most már biztosra vehető, hogy takarmánytermésünk állatállományunk szükségletét ki fogja elégíteni. Az Alföldön is bőséges csapadék esett A szerdai esőzés általános volt a Tiszántúlon is. Hajdú megyében az átlagos csapadékmennyiség elérte a 17 millimétert. Különösen áldásos hatású volt az eső a Nyírséggel határos homoki részeken. Az eső hatására megszűnt a kártevő rovarok veszélye is. Szegeden és környékén pénteken hajnalban megeredt az eső. Az esőzés kiterjedt az egész szegedi tanyavilágról, valamint Hódmezővásárhelyre, Algyőre, Makóra és környékére is. A legtöbb csapadék Szegeden és környékén hullott. A délutáni órákban már elérte a 20 millimétert. A csapadék szinte felmérhetetlen jelentőségű. A csapadék a kapásokra, cukorrépára, ipari növényekre, kalászosokra, gyümölcsösökre egyformán kitűnő hatással volt. A mostani bőséges esőzés kitűnő termést ígér. (MTI) „Falukutatás" Amerikában repülőgéppel és rádióval Roosevelt belügyminiszterének megdöbbentő leleplezései az amerikai farmer-nyomorról Roosevelt belügyminisztere, lehes, ahhoz a kitűnő gárdához tartozik, amellyel a meghalt elnök Amerikát naggyá és becsületessé akarta tenni. Az epigonok uralma alatt hallérbe szorult, de nem csatlakozott senkihez, hanem csendes szemlélőként óhajtotta igazán, belsőségesen megismerni Amerika népét. Amolyan falukutatást végzett amerikai stílusban — repülőgéppel és rádióival — és alig szerepelt a közéletre. Cikkei, tanulmányai, amelyek az évekig tartó gondos kutatás eredményei, az amerikai közvéleményre robbanó erővel hatnak. Ickis rájött, hogy az élet nincs rendben Amerikában. Egymásután mutatja be a nagyok korrupcióját, a kicsinyek nyomorát, a holtvágányra futó gazdasági utakat, s azt az aerikai tanácstalanságot, amit a francia „a gazdaság tanácstalanságának“ szeret nevezni. A New York Post cikksorozatában a volt belügyminiszter az amerikai farmerek kérdését elemzi s hatalmas anyagot hord össze állításai igazolására. Meglepetten olvassuk, ha Tőkes például is éneket ír: — Tulajdonképpen az egyetlen különbség, amely a négymillió amerikai vándorló mezőgazdasági munkás és a hajdani feudális világ jobbágyai között van csak az, hogy a jelenkor jobbágyai nem hordanak nyakővel a tulajdonos nevével. Még sohasem hallottunk „négymillió amerikai vándorló mezőgazdasági munkájáról, azt hittük, ilyesmi csak nálunk volt a régi világban, Jekes most megmagyarázza Évente körülbelül négymillió farmer, családtagjaikkal kb. 10—12 millió ember vándorolja végig az Unió fülledt, forró lapályait, s munkáért könyörög. A családfővel együtt dolgozik a feleség, a gyermek, a szülő. Így sem boldogul. Sokkal kevesebb bért kap, mint más, a törvény sem védi. A mezőgazdasági hivatal adatai szerint bérük évi 280—300 dollár és semmi több. Hogy ez mit jelent, csak akkor mérhetjük fel, ha összehasonlítjuk az 1948 szeptemberében San Franciscóban megjelent hivatalos árindexszel, amely szerint Amerikában egy négyszemélyes család évi létminimuma 4111 dollár és 22 cent. lekes idézi Jee Pryer ..Amerikai farmer* című könyvét, amely megállapítja, hogy a nagyfarmerek és a mezőgazdasági trösztök teljes nyomorba döntötték a kisfarmereket, akik ma vándorparasztok s néhány év múlva a középfarmer is leszegényedik. A kisbirtokosok száma 31 százalékkal csökkent, a nincsteleneké ugyanennyivel nőtt A mezőgazdasági termékek 7,9 százalékát a nagykapitalsta farmok termelik. És földfeudalizmus alakul ki, a 30 millió farmer kétharmad része, tehát 20 millió ember, „mélyen az emberi rang alatt él “ Patton, a farmerok nemzeti szövetségének elnöke meg is állapítja, hogy az amerikai mezőgazdaságot nagyobb csőd és reszegényedés fenyegeti, mint a 20-as években. 1949-ben eddig a déli államokban 300.000 kisbérlő farmert egyszerűen elkergettek a földjükről, mert nem tudják a bért fizetni. A terményárak pedig esnek. A vásárló bankok fillérekért veszik meg a farmer terményeit. A nagybirtokosok csökkenteni igyekeznek a mezőgazdasági termelést, hogy tartsák az árakat. Ki szenvedi meg ezt? A védtelen kisfarmer. Tíz év múlva Amerikában csak nagyfarmer lesz és nincstelen mezőgazdasági vándormunkás — írja Jekes —, s eljön az idő, amikor a munkanélküli kétségbeesett vándorfarmerek úgy ellepik majd a nagyvárosok utcáit, mint a sáskák. Nem mi mondjuk, hanem a legilletékesebb amerikai farmerkutató. A virágzó parasztgazdaságok megyéje Beszélő számok Heves megye gazdasági fellendüléséről A nagybirtokrendszer idejében Heves vármegye adta a legtöbb summásmunkást. A földbirtok-reform ebben a megyében is a földmunkások ezreiből önálló kisparasztot nevelt. Heves vármegye területén 1945- ben körülbelül 250.000 katasztrális hold területet osztottak szét a dolgozó parasztoknak, vagyis a megye területének egyharmadát. A földhözjutottak közül mezőgazdasági cseléd 3675 volt, mezőgazdasági idénymunkás 12.206, törpebirtokos 8455, kisbirtokos 485, ezenkívül 2028 közület is kapott földet. A fldreform tehát lényegesen megváltoztatta Heves vármegyében is a birtokviszonyokat. Csodálatos számadatok A dolgozó parasztok először az állattenyésztésre helyezték a fősúlyt. Néhány adat érdekesen világítja meg, hogy rövid három év alatt milyen szép eredményt értek el ezen a téren. Így például igás ló Heves megyében 1946-ban mindössze 15.810 volt, 1948-ban pedig már 19.338; a szarvasmarhaállomány és a sertésállomány három év alatt megkétszereződött. 1946-ban 26.388 volt a szarvasmarhaállomány a megyében, 1948-ban pedig 53.001; sertés 1946- ban 24.290 volt, 1948-ban pedig 44.475. Ugyanilyen szép fejlődést mutat az apaállatok létszáma is. .A mezőgazdasági lakosság vásárlóképességét, vagyis a kisparaszt gazdaságok megerősödését bizonyítják az álatvásárokon történt állateladások és vételek is. A vásárok adataiból megtudjuk, hogy míg 1946-ban csak 1393 lovat adtak el, 1948-ban már 4187 darab ló cserélt gazdát. Szarvasmarhában különösen nagy volt a forgalom az elmúlt három év alattl. Míg 1946-ban összesen 2510 szarvasmarhát adtak el az állatvásárokon, 1948-ban már csaknem tízszer annyit, összesen 20.389-et. Ugyanilyen nagy fejlődést mutat a sertésforgalom is, 1946-ban mindössze 2900 sertést adtak el a megyében a gárwilák, 1918-ban pedig már 17.467.darabot. Öntözőrendszer, gépállomás, vágóhíd A hároméves terv Heves megyében is lényeges változásokat hozott, mert eddig mintegy negyedmilliárd forintos beruházást végeztek. Ennek a hatalmas összegnek jelentős részét a mezőgazdatság korszerűsítésére szolgáló berendezések újjáépítésére fordították. A tiszafüredi öntözőrendszer bővítése egymillió 445 ezer forintba került. A hároméves terv eddig négy gépállomást adott a vármegyének. Nemesített vetőmaggal való ellátásra a dolgozó parasztok 249.000 forintos támogatást kaptak, a műtrágya-ellátásra pedig 408 ezer forintot fordították. Újjáépítettek hét vágóhidat, tizenegy vásártelepet, újonnan építettek egy vágóhidat és öt állatvásártelepet. Mindezek az adatok világosan mutatják, hogy Heves vármegyében sok minden történt az állattenyésztés újjáfejlesztése érdekében. A vármegyében a tiszafüredi járás déli része különösen szikes és csapadékban szegény. Ezért döntő jelentőségű a nagyiváni és a tiszafüredi öntözőművek létesítése. A megyében ezidőszerint 2551 kataszteri hold öntözhető, amelyen főleg rizst termelnek. A hároméves terv végére a a rizstermő területek nagysága megkétszereződik. Nagy súlyt helyeztek a minőségi termelésre. Ennek érdekében nagyarányú vetőmag-kiosztásra került sor. A megye 35 községének 4446 mázsa búza- és 3648 mázsa rozsvetőmagot osztottak ki. A minőségi magakció keretében 2503 mázsa elsőosztályú búzamagot és 378 múzsa elsőosztályú rozsvetőmagot osztottak ki. Jelentős a fásított területek nagysága is: 18 községben mintegy 25.000 forintos költséggel végeztek fásításokat. Mit hoz a jövő Sok történt a megyében a községek vilamosítása érdekében is. A háború okozta károkat teljesen helyrehozták és újabb 18 községet kapcsoltak be a megye területén a villanyszolgáltatásba, 12 község pedig telefont kapott. A vármegye lakossága igen jól látja ezt a hatalmas fejlődést, éppen ezért lelkes hangulatban készül a május 15-i választásra. Minden készségben tudják, hogy az ötéves tervben további nagy segítséget kap a vármegye dolgozó parasztsága. Emelkedik majd a gépállomások száma, a megye újabb nyolc mezőgazdasági gépállomást kap. Nagymértékben kifejlesztik a tiszafüredi ésjungyimiri öntözőműveket. A megyében 70 kilométer új bekötőút kerül megépítésre. Nagy összegeket fordítanak a mezőgazdasági feldolgozóipar bővítésére és fejlesztésére is. De nagy beruházások történnek kulturális vonalon is. Uj iskolák sora nyílik meg majd a vármegye területén s annyi máris bizonyos, hogy Heves vármegye a szakiskolák közül tejipari, szőlészeti, baromfitenyésztési és kapásnövény termesztési szakiskolát kap. Az ötéves terv végén Heves vármegyében már csak rossz emlék lesz az egykori summásbérmunkások nyomora és ebben a vármegyében is virágzó parasztgazdaságait , beszélnek majd az ötéves terv sikeréről. Vasárnap, 1949 május 15 (7) Bonyodalmak — egy nyári ruha körül Szabad-e egy gyönge nőnek a csatornaszegélyt egy férfi fejéhez vágnia? Filigrán kis nő áll vádlónként dr. Tamás Jenő egyesbíró előtt. Egy cseppet sem látszik harciasnak, hangja is halk, előadása pedig egyenesen választékos, mégis .. . — Nyár volt, napsütéses nyár — kezdi vallomását T. Mihályné —, először vettem fel új shantung-kosztömömet — teszi hozzá szinte áhitatosan. — Kisétáltam a Városligetbe. — Tudjuk — gyorsítja a biró. — A rendőri jelentés szerint elment a tóhoz és lábfürdőt vett. Lábfürdő vagy iszappakkolás? — Engedőimet kérek — helyesbít a vádlott —, nem vettem lábfürdőt. Gyógyítási szándékkal áztattam fájós lábamat a Széchenyi-fürdő felől áramló iszapos vízben. Ez olyan, mint egy iszappakkolás. A közelben élt fürdőit úszónadrágban ez a tisztelt úr — mutat H. Ferenc sértettre — és fröcskölt. Féltettem drága shanting kosztümömet. ■— Miért veszi fel, ha lábfürdőzni indul? — morogja a sértett. — Önnek is megismétlem: gyógyítási szándékkal áztattam lábamat és nem tisztálkodási célzattal. A finom megkülönböztetést senki sem méltányolja a teremben, az igazságszolgáltatás gépezete egyhangúan zakatol tovább. — Arra válaszoljon — teszi fel a kérdést a bíró — fejbevágta-e a sértettet vagy sem? Kis kitérés következik: — Voltam bátor említeni, a tisztelt úr úszónadrágban volt és fröcskölt. Két kézzel locsolja a zavaros, iszatOs, hinni és vizet. — Ott a víz olyan — szól közbe a sértelt — ezért én nem vagyok felelősségre vonható. Különben is, nemcsak én fröcsköltem, hanem lubickolott vagy tizenöt gyerek. — Én háromszor felszólítottam a társaságot — vallja tovább T. Mihályné — szüntesse be a fröcskölést. — Tanú lesz rá — heveskedik a sértelt —, hogy csak egyszer szólított fel minket, utána rögtön dobott. Hozzám vágtál a fél csatornaszegélyt. — Hogy lehet ilyet állítani? — méltatlankodik a filigrán asszonyka. — Egy kis kavics volt csupán. Előkerül a „kis kavics“ A sértett diadalmas mosollyal néz körül, kimarkol az aktatáskából egy jókora cementdarabot és leteszi a bíró asztalára. — Két kiló huszonhárom deka — mondja. Azért a „kis kavics" meghatározás is helytálló, legfeljebb annyiban módosul, hogy a lövedékben harminc kis kavics préselődik egymáshoz, jól összecementezve. A rendőri jelentés szerint csatornaszegély meglazult része. Hatása ennek megfelelő volt. A „tisztelt úr“-at a mentők vitték el a tó partjáról, ahol a shantungkosztüm leterítette. A bíró közkívánatra egy tanút is kihallgat, aki főként arra helyezi a súlyt, hogy a vádlott nem háromszori figyelmeztetés után dobta a követ. ,A shantung kosztüm és a fürdőnadrág pőre végre elmarasztalással végződik A bíró pénzbüntetésre ítéli T. Mihálynét, de az ítélet végrehajtását próbaidőre felfüggeszti.