Kis Ujság, 1950. március (4. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-18 / 65. szám

Az alkotó munka hősei nyilatkoznak a Kossuth-díjról Népi demokráciánk kormánya ki­váló fizikai és szellemi munkásaink között harmadszor osztotta ki a Kossuth -díjaat. A kitüntetettek az al­kotó munka hősei életükről, munká­jukról nyilatkoznak, arról, hogy munkájukat hogyan fogják a jövő­ben az eddiginél is fokozottabb mér­tékben a nép szolgálatába állítani. Dr. Erdei-Grúz Tibor, a Tudományegyetem fiziko-kémiai tanszékének vezetője a következőket mondotta: — Népi demokráciánkban tudo­mányos kutatómunka jelentős fejlő­désen ment keresztül. Ez különösen vonatkozik a természettudományi és technikai vonalra. Ez a fejlődés ab­ból fakad, hogy a szocializmus épí­tése, a haladás meggyorsítása, az ál­talános életszínvonal emelése csak a termelőeszközök és a termelési mód­szerek intenzív fejlesztésével valósít­ható­­ meg. Ez a fejlesztés viszont megköveteli a természet jelenségei­nek, összefüggéseinek és kölcsönha­tásainak ismeretét. Csak ez ad mó­dot arra, hogy a természet erőit sa­ját céljaink szolgálatába állítsuk, il­letőleg a természetet az emberi hala­dás igényeinek megfelelően átalakít­suk. Új ismereteket pedig csak a tervszerű kutatással szerezhetünk. — A Kossuth-díj,a nép meg­­becsülését fejezi ki a kutató és újat teremtő munkában dolgozók iránt. Nagy megtiszteltés számomra, hogy ilyen nagy elismerésben részesültem a fémek elektrokémiai sajátossá­gaira, valamint a k­émiai folyamatok sebességszabályozására vonatkozó munkámért. Ez természetesen egy­úttal azzal az erkölcsi kötelezettség­­gell is jár, hogy a jövőben erőmet még nagyobb mértékben összponto­sítsam a fejlődés meggyorsításának szolgálatában. Fiatal, mosolygós arcú tudós Fodor Gábor, a szegedi szerves kémiai intézet igaz­gatója. A szerves vegyületek térbeli szerkezetének tisztázásáért és néhány gyógyszer szintéziséért kapott tízezer forintos Kossuth-díjat.­­ Kilátástalan és reménytelen volt egy fiatal egyetemi tanársegéd élete a régi vil­ágban. Emiatt hagytam ott én is 1938-ban az egyetemet — mondja Fodor Gábor. — A felszabadulás után, 1945-ben azonnal jelentkeztem az egyetemen. Elszánt akarat élt bennem, megmutat­ni, mit tudok, az újjászületett ország szolgálatába állítani mindazt, ami elől a fasizmus elzárta az utat. Az MDP biztosította számunkra, ami szükséges volt tudományos kutatásainkhoz: min­­den segítséget megkaptunk. — A Kossuth-díjat, amit kaptam, úgy tekintem, mint az intézet kollek­tív munkájának eredményét Én tu­dományos ötleteket vetettem fel és megszerveztem a tudományos munkát. Munkatársaim, az assziszten­sek és laboránsok segítettek hozzá, hogy az elképzelésekből valóság vál­jék. Az ő segítségüknek köszönhető, hogy Sympatomin néven előállítot­tunk egy gyógyszert, amit azelőtt csak Németországból tudtunk impor­tálni. A szívbetegeknek ez a gyógy­szer szinte nélkülözhetetlen. Sok valutát fizettünk eddig érte. Ma már nincs szükség behozatalra. Most egy tífusz elleni gyógyszer előállításának módszerein dolgozunk. — Munkámhoz nagy segítséget nyújtott a Szovjetúnió haladó tudo­mányának tanulmányozása. A Szov­jetunió egyik legkiválóbb szerves kémikusának, Cselincevnek eredmé­nyeit használtam fel én is hasonló kutatásaimhoz. Mészáros Ágnes, a Nemzeti Színház művésznője, a kö­vetkezőket mondotta: — Különös megtiszteltetésnek ve­szem, hogy a Pw­en Ro-d­a­r­abbeli szerepemért és Shakespeare-alakítá­­saiimért kaptam Kossuth-díjat. Az utóbbi világosan mutatja, hogy a nép: —emokrácia igazi megbecsülésben részesíti a klasszikusok néphez szóló, haladó művészetét.. — Ennél is nagyobb feladatot je­lentett azonban a ,,Boldogság“ hű tol­mácsolása Igazi szovjet embereket kellett a színpadra vinni, nagy példa­képeinket oly módon, hogy a közön­ség világosan lássa, milyen az új­­típusu­ ember Ahhoz, hogy ez a tö­rekvésünk sikerüljön, sokat kellett tanulmányoznunk a szovjet filmmű­vészetet a vásznon megelevenedő szovjet embereket. A Nemzeti Szín­ház igazi kollektív munkát végzett a „Boldogság“ színrehozatalával. Ha si­kerem volt, úgy ebben döntő része van az MDP nak, amely soha nem lá­tott lehetőséget biztosít a színészek számára, színházunk kollektív mun­kájának és az új közönségnek, amely megérti az új, szocialista-realista mű­vészetet és támogatásával további ko­moly­ feladatok megoldására buzdít bennünket. Veres Péter ezt mondotta: — Váratlanul ért a Kossuth-díj, mert hiszen csak az elmúlt esztendő­ben kezdtem újra — hosszabb szünet után­­— a szépirodalmi jellegű munkát — Annál inkább jólesett ez az el­ismerés, mert úgy érzem, ez nemcsak az eddigi, hanem a jövőbeli munkám­ra is szól. — Természetesen nem mulaszthatom el megmondani, hogy már régibb realista írásaimnál is példaképem és útmutatóm a nagy orosz realista iro­dalom volt Mai munkámban pedig napról-napra látom az előttünk járó szovjet irodalom példájából, hogy nemcsak irodalmi témává kell tenni, hanem irodalommá kell nemesíteni a legáltalánosabb emberi élettartalmat, a munkát. Ez nekem aránylag könnyű, mert egész életemben testi munkából éltem és így hiteles élményanyagom van hozzá. — A Magyar Dolgozók Pártja kö­vetkezetes irodalom-politikai elveivel, — amely szerint az új világnak új irodalomra és új hősökre, a harc és a munka hőseinek, eseményeinek ábrázolására van szüksége — nekem is, mint a többi íróknak, nagy segít­séget adott, mert hatalmas segítség az, ha azok támogatják az író mun­káját, akik a nép ügyét szolgálják. Manninger Rezső, agráregyetemi tanár, aki a sertésor­­bánc oltóanyagának felfedezéséért kapta a Kossuth-díjat, így beszél: — Tudósaink ma olyan anyagi h­elyzetben vannak, hogy minden gondtól mentesülve, minden idejüké, a tudomány művelésére, a fiatal nem­zedék tanítására fordíthatják. A tudo­mányos intézeteket és intézményeket olyan anyagi támogatásban részesíti a Népköztársaság kormánya, ami a tudósoknak lehetővé teszi vizsgála­taik és kísérleteik végrehajtását. A tudós ezután munkásságáról be­szélt: — Majd négy évtizedes kutatá­saim főleg a bakteriológiai, immu­­nitástani és járványtani kérdések meg­fejtésére irányultak. Vizsgálataim során foglalkoztam gázpedemás meg­betegedésekkel, paratifusszal. Gyakor­latilag fontos volt, hogy a sertések heveny paratifuszát, a fertőző­ gyo­mor- és bélgyuf­ladást, mint önálló betegséget különítettem e 4. Sokat foglalkoztam a hajlamosító körül­mények befolyásával, a fertőző be­tegségek kialakulásával, a vírus­­okozta betegségek közül a fertőző kevésvérűséggel, a sertések himlő­­szerű bőrkiütés­ével.­­ Sikerült néhány betegség ellen hatékony oltási eljárást is megálla­pítanom, így az utóbbi évben a juh­­himlő is sertéssorbánc ellen veszély­telen keretező oltási eljárásokat ta­láltam. A sertésorbáne elleni védeke­zés módjára vonatkozó kutatásaim a múlt év őszén sikerre vezettek. Az el­járást kidolgoztam, most a Philaxia szakmai szempontból a gyógyszer nagybani termelését készíti elő. — Kutatómunkásságomat a jövő­ben fokozott erővel folytatom. A vírusok további tanulmányozását tűz­tem ki célomul, hogy munkámmal továbbra is használni tudjak a köz­nek. — A nagy kitüntetést, a Kossuth­­díjat további jó munkával szeretném meghálálni — mondja Kisfaludi-Stróbl Zsigmond, aki a gellérthegyi „Szabadság"-szo­borért és Sztálin generalisszimusz 70. születésnapjára készített szob­ráért kapta meg a Magyar Népköz­­társaság egyik legmagasabb kitünte­tését. — Művészetemet a béke védelmé­nek szolgálatába kívánom állítani — folytatta. — A béke védelme az az ügy, amely minden becsületes em­bert és minden jószándékú művészt harcra mozgósít. Akik a háborút akarják, a művészet ellenségei, mert a művészet nem a halált, hanem az életet, a békét szolgálja. Nádasdy Kálmán, a Magyar Állami Operaház rendezője a Ludas Matyi című film rendezésé­ért kapott Kossuth-díjat. — A jutalom s annak erkölcsi je­lentősége új lendületet ad munkám­nak. A megjutalmazott mű, a Ludas Matyi — a Szovjetúnió tapasztala­taira támaszkodó, a marxizmus­­leninizmus eszmeiségével telített új magyar filmgyártás alkotása. Szovjet kollegáink közvetett és közvetlen se­gítsége nélkül nem tehettük volna meg ezt a jelentős lépést a szocia­lista-realista filmművészet kialakítása terén. A szovjet példa mellett állandó támaszra találtunk a Magyar Dolgo­zók Pártjában is. A fim forgatása során többször fordultunk útmuta­tásért, tanácsért az MDP-hez és min­dig megkaptuk a munkánk eredmé­nyességét biztosító eszmei útmuta­­tást, vagy tanácsot. Fü­l­­p Mihály, a MÁVAG technikusa rendkívül nagy­­jelentőségű újítással érdemelte ki a Kossuth-díjat. Különleges felületi kró­mozó eljárást dolgozott ki, amellyel évi 1 millió 700 ezer forintot takarít meg népgazdaságunk részére. Fü­löp szegény parasztcsaládból szár­mazik és nyolc testvérével együtt nagy nyomorban nevelkedett. Nehéz körülmények között végezte el isko­láit. 1946-ban kezdett a krómozás kérdésével foglalkozni, mert látta, h­ogy a különleges ötvözetek nagyon drágák. Hosszú fáradságos kísérletek után 1940 júniusában sikerült az első darabon a tökéletes felületi krómo­zást elvégezni. Az újítása következté­ben tengelyek és egyéb gördülőfelü­­letek élettartalmát 3-­4-szeresére le­het emelni. Fülöpnek 14 újítása van. — A Kossuth-díj — mondja Fülöp Mihály — végtelen nagy örömet jelen­tett számomra. Tudom, hogy munká­mat megbecsülik és azon leszek, hogy most készülő újításomat minél ha­marabb megvalósítsam. Ezaz az újítás lehetővé teszi, hogy a drága réz he­lyett egy bizonyos alumínium-ötvö­zetet használhassunk a csapágyak­nál. Az MDP tette lehetővé, hogy újításaimat megvalósíthassam. Az üzemi pártbizottság mindig segített, ha kísérleteim során valamire szük­ségem volt. Új munkamódszerek bevezetésé­ért, a gyorsfalazás terén elért több mint kétezer százalékos teljesítmé­nyéért kapott Kossuth-díjat Pozsonyi Zoltán kőműves. — Ahogy a Szovjetunióban megis­mertem a falazás sztahanovista módszerét, elhatároztam, hogy haza­térésem után is így fogok dolgozni és ezt a módszert megismertetem munkatársaimmal — mondja. — A Szovjet­unióban tanulta­m meg, hogy a sztahanovista módszer csak úgy eredményes, csak úgy építő, és len­díti előre a termelést, ha az a töme­gek munkamódszerévé válik. — A Kossuth-díjért elsősorban a Magyar Dolgozók Pártjának tartozom köszönettel, amely minden segítséget és támogatást megadott és megad és további munkára ösztönöz. Schlmager Kurt növénynemesítő a munkájáról beszél: — Már az egyetem elvégzése után elhatároztam, hogy a cukorrépane­mesítéssel foglalkozom. A felszaba­dulás előtt Magyarországon nagyobb mértékben cukorrépanemesítés nem folyt. A csak profitra törekvő nagy­birtokosok és cukorgyárak jövedel­mezőbbnek találták, ha költséges és kockázatos kísérletezés helyett kül­földről, a nyugati országokból hozzák be a nemesített cukorrépavetőmagot. Ezek azonban a mi viszonyaink kö­­zött természetesen nem hoztak meg­felelő termést. — A felszabaddítás után a magyar népi demokrácia részéről a leg­nagyobb megértésre talált növény­­nenvesítő munkám. A Magyar Dol­gozók Pártja és a népi demokrácia kormánya megadta mindazt az er­kölcsi és anyagi támogatást, amely lehetővé tette a munka folytatását. Ennek a támogatásnak a segítségével évről-évre fejlesztettük a sopronhor­­pácsi nemesítőtelepet.­­ Hangsúlyozni kívánom, hogy a növénynemesítés kollektív munka. Az­ elért eredményeket annak kö­szönhetjük, hogy szorosan együtt­működtünk a telep dolgozóival és a környék dolgozó parasztságával, amely tevékenyen bekapcsolódott a nemesítés és a növény elszaporításá­­nak munkájába. Éppen ezért úgy érzem, hogy ez a kitüntetés, amely végtelen örömmel tölt el, nemcsak engem ért, hanem mindazokat a dol­gozókat, akik ebben a munkában részt vettek. Vincze Gábor, a hosszúpályi „Petőfi“ termelőszö­vetkezeti csoport elnöke a követke­zőket mondotta:­­ — Amikor a kormány ilyen nagy kitüntetést adományozott, elhatároz­tam, hogy amint visszatérek a cso­portba, még fokozottabban dolgo­zom. A kitüntetések kiosztása előtti estén találkoztam Márkád Istvánnal, a „szakma legjobb olvasztója“ cím­mel kitüntetett diósgyőri dolgozóval, aki elmondotta, hogyan lehet a telje­sítményeket grafikonon kimutatni Rámutatott, hogy az ilyen kiértékelés milyen lendületet ad a dolgozók versenyének. Most az a célom, hogy beszélgetésünk alapján ezt megvaló­sítsam a csoportban, hogy nálunk is minél jobban kifejlődjön a munka­verseny. Az MDP segítségével és szeretett vezetőnk, Rákosi Mátyás, a Sztahanovista Kongresszuson el­mondott beszéde irányításával ezt is sikeresen meg fogjuk oldani. Kovács József, a szovjet ösztöndíjasok „Oleg Kose­­voj“ kollégiumának igazgatója is nagy örömmel beszél az őt ért megtisztel­­tetésről. — A felszabadulás után _mondja nagy hatással volt rám Makarenko és általában a szovjet pedagógusok példája. Kalinin tanításaiból is sok erőt m­erítettem munkám elvégzésé­hez. Nagy lelkesedés tölt el hivatá­som iránt, amelynek célja: kontinu­ista emberek nevelése. — Elért eredményeimet elsősorban a Magyar Dolgozók Pártjának kö­szönhetem. A Párt nevelt belőlem céltudatos embert. A Kossuth-díjat a Pártom és a nép kitüntető bizalmát további jó pedagógiai munkával sze­retném meghálálni. Gombás Pál, a műszaki egyetem fizikai tanszéké­nek vezetője: — Két év alatt másodszor ér az a nagy megtiszteltetés — mondotta —, hogy a Kossuth-díj első fokozatát nyertem el 1948-ban az alkáli és föld­káli fémekre kidolgozott elmélete­mért, most pedig az azóta a nemes­fémekre kidolgozott elméleti és két atomfizikai tárgyú könyvemért kaptam a díjat. — Az alkotó munkának ez a jutal­mazása, melyet a Magyar Dolgozók Pártja kezdeményezésére 1948-ban törvénybe iktattak, minden haladó tudós, művész és általában minden haladó dolgozó ember számára ser­kentést jelent, hogy újabb alkotások­kal szolgálja hazáját. Gyakran gon­dolok vissza a múltra, amidőn hat éven keresztül mint díjtalan tanár­segéd végeztem munkámat, minden ellenszolgáltatás nélkül, hacsak nem nevezem „ellenszolgáltatásnak” azt a félárú vasúti igazolványt, amit adtak, de amelynek kiállítási költségeit is magamnak kellett fedeznem. Mint díjtalan egyetemi tanársegéd és ma­gántanár privát tanításból tartottam fenn magamat. Hogy tudományos munkát tudtam-e végezni, vagy sem, az nem érdekelt senkit . Ma mindnyájan boldogan lát­juk, hogy minden segítséget meg­kaphatunk ahhoz, hogy zavartalanul dolgozhassunk. Ez a nagy állami tá­mogatás kötelezettséget is kell, hogy jelentsen számunkra. Kötelezettséget arra, hogy tudásunk legjavát nyújt­suk hazánk felvirágzására, dolgozó népünk jólétének emelése érdeké­ben. Kol­onitsek János, a Chinoin-gyár kutatólaboratóriumá­nak kiváló dolgozója újításaival, ta­lálmányaival, gyógyszerek új gyár­tási eljárását és minőségi javítását tette lehetővé. Munkája népgazdasá­gunknak évi 5 millió forint megta­karítást jelent. — Amikor meghallottam, hogy Kossuth-díjat kapok, a Szovjetúnió sok-sok segítségére kellett gondol­nom. A Szovjetúniótól kapott nyers­anyagok és a szovjet tapasztalatok nélkül az én munkám nem járt vol­na eredménnyel — mondja Kollo­­nitsch János. — Több mint tíz éve dolgozom a Chinoin-gyárban, de munkámat a múltban nem becsülték meg, míg ma, népi demokráciánkban minden dol­gozónak a legnagyobb megbecsülés­ben van része. — A köszönet és hála kifejezése mellett, úgy érzem, hogy ez a magas kitüntetés további munkámhoz is erős ösztönzést fog adni. — Minden, erőmmel azon leszek, hogy munkám­mal továbbra is erősítsem szocializ­must építő népi demokráciánkat. — Igen nagy örömmel tölt el az a kitüntetés — mondja. Kreybig Lajos kísérletügyi főigazgató, aki Magyar­­ország talajtani térképe szerkeszté­sének irányításáért és a műtrágyázás­ban alkalmazott új módszerért kapta a Kossuth-díjat.­­ Ez a kitü­ntetés is mutatja milyen nagy megbecsülésben részesíti a népi demokrácia a szak­munkásokat. A második párisi békek­ongresszus Parisban most fejezték be a Béke és Szabadság Harcosainak második francia kongresszusát. Húszezer kül­dött vett részt ezen a gyűlésen, amely eleven tiltakozás volt a francia kor­mány, az amerikai hűbériség, a száz­­ötven év előtti Szentszövetség és a fasizmus helyére lépett Atlanti Szö­vetség népe­lenes politikájával szem­ben. A kongresszus munkája bele­kapcsolódott a béke híveinek min­den imperialista és kapitalista ter­ror és fenyegetés ellen most fellán­golt újabb nemzetközi mozgalmába, — a kongresszus kiáltványa mind­erről nyíltan és őszintén beszélt. Ez a kiáltvány a francia nép lel­kiismeretinek határozott megmozdu­lása és tiltakozása volt mindennemű oly politika ellen, amely a kapitalista és imperialista hűbériség kedvéért odadobja a francia nép érdekeit ide­gen érdekeknek. A kiáltvány el­mondja, hogy a háborús uszítók és a velük cinkos kormányok új ve­szélybe sodorják a világ békéjét. Ennek következtében a sokat szen­vedett Franciaország súlyos válságon megy keresztül és a béke híveinek vállvetett segítségére van szüksége, hogy hazájukat átsegítsék e megpró­báltatásokon. Tiltakozik a kiáltvány az ellen a politika ellen, amely min­den előző keserves tapasztalat elle­nére Nyugat-Németországban újabb háborús bázist épít ki az USA szol­gálatában. A francia nép nem egyez­het bele ebbe, bármennyire is alá­rendelte az 1914-es és 1939-es élmé­nyek és tapasztalatok ellenére a mai hűbéres francia kormány a nemzet érdekeit az amerikai-német szándé­koknak és törekvéseknek. Németor­szágot, Németország nyugati részét a kapitalista-imperialista politika talpra akarja állítani más országok rovására, amelyeket a német táma­dás rombolt le, és ez az elvetemült politika ma már ott tart, hogy Fran­ciaországot is be akarja vonni ép­pen abba a szövetségi rendszerbe, amelynek alapja a Szovjetúnió ellen felfegyverzett Nyugat-Németország. A francia nép nagy hagyományai­nak szellemében tiltakozik ez a kiált­vány ezután a vietnami szennyes há­ború ellen. A legnemesebb francia ha­gyományok egykor a népek egyenlő­ségét, az emberi jogokat, az egyete­mes szabadságot írják zászlajukra. Most e vietnami szennyes háború újabb véráldozatokat követel a sza­badság, egyenlőség és testvériség nagy­szerű elvei ellenére a sokat szenvedett francia néptől. A francia nép fiai sú­lyos véráldozatat adóznak a kapita­lista érdekeknek. A francia seregek vietnami tevékenysége csak elősegíti egy újabb világháború kirobbanásá­nak veszélyét. A francia kormány el­adta a francia nép életérdekeit az im­perialistáknak, megalázta a francia függetlenség gondolatát, most pedig csatlakozik a fegyvergyárosok és tő­kések erőszakos kalandorpolitikájá­­hoz, amelynek célja és eredménye egy újabb tömeggyilkosság végzetes elő­készítése. De a francia nép tömegeit nem le­het megtéveszteni. A francia nép békemozgalma reákényszeríti a po­litikából és a társadalmi, gazdasági, szabadságjogokból kisemmizett töme­gek akaratát Franciaország mai hű­béres kormányára. Kivívják a kor­mányfó­ a szabadság és a béke meg­őrzésének a legfontosabb feltételeit. Ezért sorakozik fel a francia nép a béke és szabadság zászlaja alá. A békekongreszus kiáltványa követeli tehát a fegyverkezés azonnali csök­kentését, az atombomba és a tömeg­­gyilkos fegyverek törvényen kívül helyezését, a gyarmati háború meg­szüntetését, a béke hívei elleni meg­torló intézkedések kiküszöbölését, különösképpen pedig békeegyezmény létesítését a nagyhatalmak között. A munkásosztály halad a francia nép harcának élén és a Béke és Szabad­ság Harcosai most újabb hatalmas akciót indítanak, hogy még jobban megsokszorozzák erőiket. A francia dolgozók nem tűrhetik soká azt a népellenes politikát, amely hazájuk érdekeit alárendeli az imperiaizmus­­nak és kizsákmányolásnak, amely Franciaországból egy újabb háború bázisát akarja megteremteni. Ez a küzdelem a nagy forradalmi elvek jegyében folyik, miközben viszont a francia kormány elárulja hitványan a béke, Franciaország, a francia nép ügyét. „Szovjet gyár — szovjet asszony** Az MNDSZ és a MSZT színes ké­pekkel tarkított érdekes brosúrát adott ki „Szovjet gyár — szovjet asszony" címmel, hogy a magyar nők körében ezzel is elősegítse a szovjet asszonyok munkájának, életének ta­nulmányozását. Jóború M­éda, az MNDSZ főtitkára írt bevezetői a bro­súra elé. Segítse ez a füzet s az ezt követő hasonló füzetek is a dolgozó magyar asszonyokat abban, hogy minél jobban megismerjék és köves­sék a szovjet asszonyok gazdag ta­pasztalatait, példamutató életét — írja többek között. A füzet egyik legérdekesebb cikkét Andrianotm asszony írta „Mit adott a gyár a dolgozóknak" címmel. Fény­képekkel tarkított színes riportban számol be a szovjet gyárak olvasó­termeiről és klubházairól, anya- és csecsemővédelmi intézményeiről, óvo­dáiról, pionírtáborairól, a kulturális, szociális és politikai munkáról, amely­ből döntő mértékben veszik ki részü­ket a leányok és asszonyok. Reggel hatkor nyitnak a tejü­zletek A belkereskedelmi miniszter ren­delete értelmében az összes tejet­ és tejterméket árusító üzletek kötelesek már reggel 7 órakor kinyitni KÖTÖTTÁRU­­SD (Szombat, március 18) .

Next