Kis Ujság, 1950. március (4. évfolyam, 51-76. szám)
1950-03-21 / 67. szám
A gyógyszerkutatás nehéz, hosszadalmas és fárasztó munkáját csak az értékelheti kellőképpen, aki legapróbb részleteiben ismeri annak a sok-sok száz vegyületnek előállítási, megvizsgálási folyamatát, amely egy-egy új gyógyszer feltalálásával jár. Ennek a sokoldalú, szerteágazó munkának a megkönnyítésére és valóban új gyógyszerek előállítási lehetőségének megteremtésére id. Issekutz Béla dr. egyetemi ny. r .tanár, a Gyógyszerészeti Intézet igazgatója rendkívül érdekes és általánosan nagy feltűnést keltő indítványt tett. Felkerestük id. Issekutz Béla professzort, hogy a gyógyszerkutatás megszervezésével kapcsolatos munkáról elbeszélgessünk. — Az ötéves terv új feladatok elé állítja gyógyszervegyészeti iparunkat — mondta Issekutz tanár. — Ha azt akarjuk, hogy gyógyszervegyészeti gyáraink termelése a jelenleginek kétszeresére, körülbelül négyszázmillió forintra emelkedjék, akkor nem elégedhetünk meg az eddigi munkamódszerekkel, hanem szellemi és anyagi erőink tudatában új utakat kell járnunk, s valóban és minden tekintetben új gyógyszereket kell feltalálnunk. — Melyek voltak az eddigi munkamódszerek? Mit ért el a múltban a magyar gyógyszerkutatás? — A múltban a magyar gyógyszerészeti gyárak és laboratóriumok kutatásaikat elsősorban olyan feladatok megoldására irányították, amelyek aránylag könnyű és gyors eredményt hoztak. A cél az volt, hogy feleslegessé tegyék a külföldi árut azonos hatású és egyenértékű hazai készítmények gyártásával. Itt természetesen komoly nehézséget okozott, hogy a külföld a gyógyszer többféle előállítási módját is szabadalmaztatta, úgyhogy sokéves munkába került a megfelelő szintézis kidolgozása. De a legtöbb vegyész nem elégedett meg ezzel a munkával, hanem a külföldihez hasonló hatású, rokon vegyiszerkezetű, teljesen új vegyizetet igyekezett előállítani. Az 1947-ig forgalomban lévő mintegy 1633 gyógyszerkülönlegesség 65 százaléka magyar gyártmány volt. A háború után a gyárak helyreállítási munkálatai miatt Inasán indult meg a munka, de amióta nemzeti vállalatokká alakultak át, már megindult az új gyógyszerkutatás. — Milyen új gyógyszerek után kutatnak? — Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján megismertük a vegyi szerkezetek és hatások összefüggéseit, tehát új altatók, érzéstelenítők, értágtók előállítása nem jelent különös nehézséget. Komoly munkánk azoknak a gyógyszereknek a területén van, amelyekkel a betegség okára hatunk, például a kórokozókat támadjuk meg és így akarjuk a szervezetet meggyógyítani. Rengeteg új vegyiddel kell azonban előállítani és a különböző hatásokra megvizsgálni, amíg egy kis útmutatást, irányítást kapunk a cél fdé. — Az új vegyületek előállítása, szerkezetük megismerése nagy munkatöbbletet jelent majd? — Ezért kell új módon megszerezni a gyógyszerkutatást. Az egysédbe vont gyógyszergyárak együttműködésének a megszervezésével már komoly lendületet vett a magyar gyógyszergyártás. A kutatás munkájába viszont be kellene vonni minden érdeklődő intézetet. — Az új vegyületekről — amelyeknek farmakológiai hatását még nem ismerik — jelentést kellene tenni a gyógyszerkutatást irányító bizottságnak. A bizottság az új vegyületet a szükséges tájékoztató vizsgálatok elvégzése után kiadná a vállalkozó intézeteknek. A vizsgálatok elvégzése után az intézet javaslata alapján a bizottság dönti el esetleges újabb speciális vizsgálatok szükségességét. — Az új gyógyszerkutatás, a múlttal ellentétben, rendkívül sokirányú vizsgálatot tesz meg szükségessé? — Kiterjed a kórtan, a bakteriológia, a biokémia területére is. Éppen ezért kívánatos, hogy a gyógyszerkutatásokba mindazok az intézetek is bekapcsolódjanak, amelyek experimentális munkával foglalkoznak. A hazai kutatóintézetek maguk választhatnák ki azokat a vizsgáló módszereket, amelyeket intézetükben rutinmunkaszerűleg végeztethetnek. Ha minden intézet csak egy egészen kis részt vállal, megvan a remény arra, hogy Most 200 évvel forgatjuk vissza az idők kerekét, elmegyünk mesénkkel Keletre. Messze, messze, a régi Oroszhonba, Moszkvába és még tovább az Oka-folyó mentén egészen Rjazan városáig. Volt itt egy hivatal, mely a környező területet igazgatta. Itt hivatalnokoskodott 200 évvel ezelőtt, 1731- ben egy kis, majdnem jelentéktelen hivatalnok, Nikolaj Kriakutnoj. Ki törődött vele? Senki, és ez talán sokáig így is maradt volna. Adót könyvelne, a muzsikák ügyét vizsgálná, akik elloptak egy zsák gabonát, hogy ne korogjon a gyomruk az éhségtől, büntetéseket mérne, kinek tíz, kinek húsz, kinek ötven botot, eldöntené, ki menjen a börtönbe és ki Szibériába. De ez nem tetszett Nikolaj Kriakumnojnak, neki más forgott a fejében. Egyszer, amikor becsukta a nagy sárga könyvet, melybe az adót jegyezte, bezárta irodáját, hazament, jól megebédelt és utána leheveredett a kertben a fa alá. Feküdt, pihent és nézte az eget. Egyszer csak megjelenik az égen egy madárraj. Nézte Nikolajko, nézte hogyan repülnek, emelkednek a levegőben. Lassan, széttárt szárnyakkal viszi őket a szél. Úsznak, mintha a levegő egy nagy víz lenne. Ha kedvük tartja magasabbra emelkednek, vagy lejjebb szállnak a mélységbe, de nem esnek le. Megfordulnak és megint, miként a felhők, emelkednek és ringatja őket a szelíd szellő. „Hogy van ez?“ morfondírozott Nikolaj Kriakutnoj. Ha lengetik szárnyaikat, akkor mozognak. Ez eddig rendben volna. De hogy van az, hogyha szárnyukat széttárva tartják, meg sem mozdítják, akkor sem esnek a földre? Mi tartja őket magasan a levegőben? Furcsa gondolata támadt. Vájjon az ember meg tudná-e magát tartani, így mozgás nélkül a levegőben? Mi lenne, ha ő, Nikolaj Kriakutnoj, ég és föld között lebegne? Klmosolyot! legyintett a kezével. Bolond iudlatok, nem érdemes foglalkozni velük. Másnap, mikor hazatért, nagy köldet kötött egy magas fára és hintázott rajta. Jó érzés volt, de mégis elunta. Ez nem a madarak repülése! Bement a szobájába, megint elmosolyodott és megvakarta bozontos fejét, leiz bolondság. De csodálatos volna! Repülni, mint a madár... Igen. Mint a felhőcske. Felhőcske? Nikolaj hirtelen felugrott és az ablakhoz ment. Felhőcske? Persze, hogyha fel lehetne ülni a felhőcskére. Ez nem rossz ötlet, no persze, csak egy kicsit bolondos. Hogyan lehetne a felhőre ülni? A felhő olyan, mint a semmi. Szétoszlik, mint a pára. Nem tartja meg az embert. Mindez bolondság! Visszafordult az ablaktól és leült az asztalhoz. Dolgozni kezdett. A toll serceg a papíron és Kriakulnoj egyszercsak azt hallja, hogy a toll nem serceg, hanem beszél. Folyton csak azt mondja: „A felhőcskén lehetne, nem oszlana szét, ha .. Nikolaj arca elborult. „Persze, valamit tenni kell, hogy a felhőcske szót fogadjon. Hogy ne váljon szét egy test súlya alatt. Meg kell szelídíteni, mint a lovacskát, amely szófogadóan lépked, mikor a gazdája vezeti.“ Persze, hogy a felhőcske el ne futhasson, meg kell kötözni. Nem test kötéllel nem fog menni. Régen, mikor még kicsi volt, nagyanyja mesélte, hogy van egyszer egy zsák, melyen emberek utaztak hetedhét ország elvarázsolt világába. Kriakumoj most végigjárta a szomszédokat és ismerősöket és mindenhol így beszélt: — Nyikoláj Sztyepanov, drága szomszéd, nincs egy darab vásznad? — Anasztázia Ignatovna, maguk sokat szőttek, ajándékozzanak meg egy darab vászonnal! Szaporodott a vászon, úgy hogy nemsokára Nikoláj Kriakutnoj nem tudott merre fordulni a szobában Ki kellett dobnia a szekrényt és az ágyat is a kamrába, hogy a szobában dolgozhasson. Ezután Nikolajko úr szabászmesterségre adta a fejét Fogott egy ollót és szabott, mért és ismét szabott, varrt. Nem lehet tudni, hány napig dolgozott Kriakumoj úr a szabóollóval és tűvel, de eljött a nap, amikor munkájával készen lett. Tudta, hogy nem éri el a felhőcskéket az égen, mert nem volt létrája, mint ritka a sokszáz vegyület előállítása és átvizsgálása után sikerül valóban új gyógyszereket készíteni. A kutatások során szerzett tapasztalatok pedig nagymértékben segítik, megkönnyítik és eredményesebbé teszik a további munkát. szabónak a mesében, de nem szomorodott el. Kigondolta, hogy maga készít felhőcskét. Nem, nem felhőcske lesz az, hanem tekintélyes felhő. Felállított a kertben egy kályhát, a kályhára kéményt és a kéményre nagy zsákot akasztott, amit erős kötéllel a fához kötözött. Elkezdte fűteni a kályhát. Azt csak Kriakulnoj tudja mivel, mi csak annyit tudunk, hogy akármivel fűtött, a füst mind beleszorult a zsákba, az meg felfúvódott, lassan nőtt, emelkedett, mintha titokzatos szellem lakna benne. Nővéredett, emelkedett, végül akkora lett, mint a nagy fa. Kriakutoj úr csak mosolygott, nézte mint nő a zsák. És rakta a tüzet, hogy még nagyobbra nőjön, így nőtt a kedves zsák, míg csak akkora nem lett, mint a ház, akkor Kriakuloj megfojtotta. Fogott egy kötelet és a nyakát, amelyen át a füst bement a zsákba, erősen megkötötte és befejezte a fűtést. Nos, nem maradt más hátra, mint megtenni azt, amit kigondolt. Beleült a hurokba, ameyet a felfújt zsák aljára erősített, elvágta a kötelet, melylyel a zsák a fához volt erősítve. Mikor az első házak fölé emelkedett, Kriakutoj a lakosság szemében rossz szellemmé változott. Mindenki fellázadt. A polgárok szaladtak házaikból, muzsikok a földekről, a felügyelők otthagyták a kancsukákat, iparosok a szerszámaikat, a boltosok boltjaikat, az Oka-folyó halászai a hálókat és mindenki az utcára tódult, hogy megnézzék. Azt hitték, a rossz szellem viszi a jó Kriakutnot!, vagy ő változott át ördöggé. Egyesek integettek, mások visítottak, átkozódtek, vagy féltek a rossz szellem bosszújától, mások imádkoztak és áldották a jó Nikotjt, búcsúztak tőle, vagy sírtak és futkostak, mint az eszeveszettek ide-oda. Kriakutoj is észrevette, hogy ez nem tréfa. A megkötözött felhő mind magasabbra emelkedett. Már maga alatt hagyta a háztetőket, már közeledett a templom tornyához. Forog a feje, ha maga alá néz, veríték üt ki homlokán. Integet, segítségért kiabál, de hát ki segít rajta?! — Vége, vége! — így lamentál, de segítség nincsen. A felfújt zsák kicsit leapadt ugyan, de most a szél vette hatalmába. Magasba emeli, aztán lejebb dobálja, ringatja, forgatja, úgyhogy, hol fejjel lefele, hol felfele repül. Nem gondol már semmire sem Kriakuthot, görcsösen fogódzkodik a kötelekbe és átadja magát a szél kénye-kedvének. Óh, Kriakutnoj úr, rettenetes dolgot művelt, megkötözte ugyan a felhőt, de átadta magát a felhő szeszélyének — nem tud uralkodni felette! De a zsák apadt. Szemlátomást fogyott és Kriakutnoj észrevette, hogy süllyed. Zuhan a zsákkal együtt a templom harangjára. De nem esett rá. A szél csak közel viszi hozzá. Maga sem tudja, hogyan lendített magán és hogyan kapta el a harang kötelét. A zsák a lábán lógott és lengette a szél. És ahogyan lengette, úgy szólt a harang. Csak jó idő után, amikor egy kissé magához tért, mászott le a kötélen a földre. Éppenhogy csak érintette a füvet, mintha keselyűfészekbe pottyant volna, úgy hullottak rá az ütlegek. Tán agyonverik, ha ki nem szabadítják a városi rendőrök. Megszabadították ugyan az emberek haragjától, de börtönbe zárták. Ott ült és volt ideje gondolkodni a kísérlete felől. Történt mindez az 1731-ik évben. Nem tért vissza Kriakumoj úr többé a hivatalba. Ráfogták, hogy cimboráit az ördöggel és elzavarták a városból. A kazaniak meg széttépték a zsákot és a kiszállt bűzös, sötét füstre ráfogták, hogy az az ördög fekete telke. Kriakutnoj meghalt, elfeledve, valahol Moszkvában. Nem utazott soha többé felhőn. Új gyógyszerek felfedezésére vezet a magyar gyógyszerkutatás átszervezése Issekutz professzor a gyógyszervegyészet ötéves tervéről AZ ELSŐ LÉGGÖMB Nikolaj Kriakutnoj kísérlete 1731-ben Gyönyörű női fehérneműt is készít IIGIDVITÓMŰHELY Szentkirályi utca 2. (a Rákóczi-útnál). 4 (Kedd, március1) Előfizetési ügybez felvilágosítás, reklamáció: VI, Sztálinia' Telefon 427-190 v ----------------------------------- A könyvszemle Szabó Pál: őszi szántás (Athenaeum kiadás). A télen volt 20 esztendeje annak, hogy Szabó Pálnak első regénye megjelent és már az első műve is irodalmi sikert hozott szerzője számára, aki férfivá éretten, 37 évesen jelentkezett ezzel az első könyvével. Azóta nagy utat tett meg Szabó Pál, sok könyv, amelyek szinte valamennyije regény, jelzi ennek az útnak állomásait. Sok küzdelmet jelentettek ezek az évek számára, hiszen a legszegényebb parasztsorból indult el, évek hosszú során út ki se szakadt ebből a biharugrai szegényparaszt világból, ami elismerésben a múltban része volt, azt csak a kevés igazaktól, közöttük elsősorban Móricz Zsigmondtól kapta. Tehetségéhez és munkájához méltóan csak a népi demokrácia ismerte el. A regény trilógiájából készült filmje, a Talpalatnyi föld mind az írónak, mind a megújhodott magyar filmgyártásnak szinte világsikert hozott és most játssza estéről-estére fokozódó sikerrel a Nemzeti Színház parasztszínjátékát, a Nyári záport. Mert Szabó Pál egész írói munkásságában nem szakadt el attól a rétegtől, amelyből elindult. Ezt igazolja új könyve is, az őszi szántás, amelybe 20 éves írósága alatt alkotott java elbeszélései t gyűjtötte össze. A kötetbe foglalt 22 elbeszélést megírásuk időrendjébe szedte egymásután és az olvasó, amint lapróllapra halad a könyvben, egyre inkább látja meg Szabó Pál írói fejlődését. De mást is meglát ebben a könyvijén , magyar szegényparasztság fejlődését. Az egynek-egynek magános, maga fiájává! (Új krajcár, Tapasztó Péter fejfája), majd a szegény parasztnak a szembenálló hatalommal való viaskodását (Csempészek, a megrázóan nagyszerű Milyen az ember, boldog Isten!) és megmutatja a tegnapi falu úgynevezett „úriosztályának“ kegyetlen, törvényszerű bomlását (Bálint napja), egészen a kötet utolsó harmadáig, amelyben a felszabadult, ezeréves jussát megnyert falut írja meg. És az író, Szabó Pál ezekben az elbeszélésekben teljesedik ki valóban. A Most és mindörökkél éles szemmel meglátott, szinte kiisebb regénnyé szélesített rajza egy falusi kastélyfoglalásnak. Ezek az elbeszélések megmutatják a felszabadult falu belső vívódásait, mint a Lelki rokkantak című, akad, amelyben a tréfa eszközeihez fordul (Gyerünk emberek), hogy az utolsó darabban az ünnepi készülődésben a magára talált falut mutassa be. Azt mondtuk, hogy ez a könyv megmutatja Szabó Pál írói fejlődését. Igen. Az első írásokat líra fűti át. A szánalom lírája a magánosan viaskodó kisparasztok iránt. Van közöttük harmatüdeségű idill, a Szépkisasszony. Aztán elbeszélésről elbeszélésre egyre határozottabbá, egyre reálisabbá válik minden mondanivalója, hogy a mai elbeszéléseiben a szocialista realizmus hangján beszéljen a mai faluról. Egy-egy elbeszélése szinte sűrített regény, amely ígéret arra, hogy Szabó Pallal meg fogjuk kapni a mai falu regényét. (S. B.) Szentiványi Kálmán: Bontakozó világ. (Athenaeum kiadása.) A fiatal, parasztszármazású író regényének rokonszenves főhősében szemünk előtt testesül meg a munkás-paraszt szövetség. Az ifjú Virág János, aki a nagybirtokok fojtogató ölelésében sorvadozó kis veszprémmegyei faluban már gyermekkorában megismeri az agrárproletariátus sanyarú, minden küzdelem ellenére is reménytelennek látszó életét, a falubeli földmunkások kipróbált, harcos vezetőjének s édesapjának útmutatása mellett ráeszmél a dolgozóparasztság és kulákság áthidalhatatlan ellentéteire is. Amikor ipari munkásként a fővárosba kerül, látókörének kiszélesedésével pára»»zamosa« felébredő osztályöntudata ellenállhatatlan erővel tereli a második világháborút megelőző esztendők illegális kommunista mozgalma felé. Néhány kipróbált párttag — későbbi felesége baráti körének — odandó támogatása, majd a harctér borzalmas személyes élményei s a nyilasok börtönének kínszenvedései érlelik azzá a mepnematkirvó harcossá, aki a várva-várt felszabadulás elérkeztekor már tisztán látja a helyes utat s zárja azokat a veszedelmeket is, amelyek a dermedtségéből éledező reakció részéről a nép alig megízlelt szabadságát fenyegetik A regénynek kétségtelenül legtanulságosabb és legalaposabban kidolgozott része, amely a Pereimrtoni Termelőcsoport megalakulását tárja elénk. Megismerjük az ellenséges erők cselszövéseit, a levitézlett földesurak s a velük egy követ fújó kutákok ármánykodásait, de a fordulatos és izgalmas cselekmény során bizonyságot szerzünk arról is, hogy helyes irányítás mellett a parasztság is rátalál arra az útra, amely az ipart munkássággal való szoros szövetségben az egész dolgozó nép közös boldogulása felé vezeti. Zs. E. A ftafxciUcis a cukrodíf*fűjéig. Új dinnye-sztárok a turbánsüvegű „Kantalus“, a narancsszínű, illatos „BeHegarde" és a sárgahúsú fehérmapú . Karácsonyi* görögdinnye A görögdinnyét „márkával" ellátva kell forgalomba hozni A háború előtti években sárgadinnyét 9 és félezer, görögdinnyét 22.000 katasztrális holdon termesztettek Magyarországon. Az átlagos terméshozam sárgából 60, görögből 80 mázsa volt holdanként. Ezek szerint tehát a dinnyetermés eredménye évenként átlagosan 2 millió méter mázsát tett ki. Már 1947—18-ban az új földtulajdonos kisparasztok is bekapcsolódtak a dinnyetermelésbe és 1949-ben a terméshozam elérte a 2.300.000 mázsát. Az idei vetésterv szerint nem használunk fel nagyobb területet, mint 1949-ben, a többtermelés és minőségi termelés célkitűzései alapján a szakemberek mégis 3 millió mázsa dinnyetermésre számítanak. Elhárítjuk a Lőrinc-napi „dinnyeveszedelmet" A görögdinnye értékesítő főidőszaka július közepétől augusztus végéig terjed. A sárgáé 3—4 héttel tovább tart, miután előbb kerül piacra. Ha a szeptemberi éjszakák enyhék, mindkét dinnyefajta értékesítő időszaka kissé kihúzódik. A régi szállóige, hogy Lőrinc-nap után már nem jó a dinnye, legtöbbször pontosan bevált. Ennek ellenére a dinnyések a múltban — főképpen a kezdeményezés hiánya miatt — nem törekedtek arra, hogy oly dinnyefajtákat termeljenek, amelyekkel minél korábban piacra juthassanak, hogy az árusítást a hűvös éjszak beállta, vagyis Lőrinc napja előtt befejezhessék így ezután megtörtént, hogy sok dinnyés szeptemberben hozta piacra t érmésének zömét, amikor a közönség már nem igen vásárolt dinnyét mert rátért az újabban nagy tömegben megjelenő olcsó, komi csemegeszőlő fogyasztására Éppen ezért a most meginduló országos termelési verseny célkitűzése a középkorát, nyárközepén beérő dinnyefajták termesztése, amelyekkel el lehet hárítani a Lőrinc-napi „dinnyeveszedelmet“. Idei újdonságok Sárgából eddig ötféle dinnyét termeltek. Magyarországon, görögből tiznkétfélét. A népmtágban " Ilentai" hatalmas, gerezdes sárgadinnye volt a legelterjedtebb. Ezt az Alföldön és Nógrádban még a városi emberek is piros paprikával hintették be és úgy fogyasztották. Az első világháború után kezdték meg a „cukor-sárgadinnye" termesztését, amely most is népszerű. Ezek közül a legelterjedtebb a „Togo", a „turkesztáni“ és az „oneroisz“-dinnye. Több vidéken termesztették a Kantalupdinnyét is, amely azonban rövidesen elkorcsosodott. Idén már piacra kerül a fajtiszta turbánsüvegű Kanfalup óriás sárgadinnye, amely narancsvörös, nagy cukortartamú, vastaghéjú, súlya elérheti a 4—5 kilót is. Héja kiválóan alkalmas befőzésre. Pest megyében a múlt évi kísérletek alapján nagyobb területen fogják idén termeszteni a ,,Bellegarde“ cukorsárgadinnyét, amely narancsszínű, bőtermésű és beérés után elbírja a hosszabb szállítást is. Görögdinnyéből a régi jól bevált hevesi tájfajtán, Marsovszkyn, Fogarasi kívül idén nemesített sztárok is kerülnek vetésre. Ezek a középkorai „Hortobágyi“, „Fegyvernek* ésSámsoni* fajdinnyék. De sok híve van a „Jászkún* fehérbélű dinnyének is. A Magkereskedelmi NV most küldi szét aZempléni* feketemagú, vöröshúsú és a „Karácsonyi" sárgahúsú, fehérmagú dinnyemagvakat. Piacképes „márkázott" dinnyék A tél folyamán lezajlott járási mezőgazdasági tanfolyamokon dolgozó kisparasztságunk a dinnyetermő vidéken alapos kiképzést nyert a dinnyetermesztésről és forgalombahozataláról Megtanulták, hogy a görögdinnyét termelő dinnyésnek elsőrendű érdeke, hogy a városi fogyasztópiacokra csak a nagyobb jól kifejlődött példányokat szállítsa. Jelentős területen termelő dinnyés vagon- vagy fuvartételben a jövőben csak jelzéssel ellátott, ,márkázott“ dinnyét szállíthat. F rendelkezés a minőségi termelés fokozását célozza, hogy a városi dolgozók jó dinnyébe jussanak és kiküszöböljék a piacokról a rossz minőségű árut. NéaMtb Ja4