Kis Ujság, 1950. március (4. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-21 / 67. szám

A gyógyszerkutatás nehéz, hossza­dalmas és fárasztó munkáját csak az értékelheti kellőképpen, aki legapróbb részleteiben ismeri annak a sok-sok száz vegyületnek előállítási, megvizs­gálási folyamatát, amely egy-egy új gyógyszer feltalálásával­ jár. Ennek a sokoldalú, szerteágazó munkának a megkönnyítésére és valóban új gyógyszerek előállítási lehetőségének megteremtésére id. Issekutz Béla dr. egyetemi ny. r .tanár, a Gyógyszeré­szeti Intézet igazgatója rendkívül ér­dekes és általánosan nagy feltűnést keltő indítványt tett. Felkerestük id. Issekutz Béla pro­fesszort, hogy a gyógyszerk­utatás megszervezésével kapcsolatos mun­káról elbeszélgessünk. — Az ötéves terv új feladatok elé állítja gyógyszervegyészeti iparunkat — mondta Issekutz tanár. — Ha azt akarjuk, hogy gyógyszervegyé­szeti gyáraink termelése a jelenlegi­nek kétszeresére, körülbelül négy­­százmillió forintra emelkedjék, ak­kor nem elégedhetünk meg az ed­digi munkamódszerekkel, hanem szellemi és anyagi erőink tudatában új utakat kell járnunk, s valóban és minden tekintetben új gyógyszereket kell feltalálnunk. — Melyek voltak az eddigi mun­kamódszerek? Mit ért el a múltban a magyar gyógyszerkutatás? — A múltban a magyar gyógysze­részeti gyárak és laboratóriumok ku­tatásaikat elsősorban olyan felada­tok megoldására irányították, ame­lyek aránylag könnyű és gyors ered­ményt hoztak. A cél az volt, hogy feleslegessé tegyék a külföldi árut azonos hatású és egyenértékű hazai készítmények gyártásával. Itt termé­szetesen komoly nehézséget okozott, hogy a külföld a gyógyszer többféle előállítási módját is szabadalmaz­tatta, úgyhogy sokéves munkába került a megfelelő szintézis kidolgo­zása. De a legtöbb vegyész nem elé­gedett meg ezzel a munkával, ha­nem a külföldihez hasonló hatású, rokon vegyiszerkezetű, teljesen új ve­­gyizetet igyekezett előállítani. Az 1947-ig forgalomban lévő mintegy 1633 gyógyszerkülö­nle­gesség 65 százaléka magyar gyártmány volt. A háború után a gyárak helyre­­állítási munkálatai miatt Inasán in­­du­lt meg a munka, de amióta nem­zeti vállalatokká alakultak át, már megindult az új gyógyszerkutatás. — Milyen új gyógyszerek után ku­tatnak? — Az elmúlt évtizedek tapasztala­tai alapján megismertük a vegyi szerkezetek és hatások összefüggéseit, tehát új altatók, érzéstelenítők, ér­­tágtók előállítása nem jelent különös nehéz­séget. Komoly munkánk azokn­ak a gyógyszereknek a területén van, ame­lyekkel a betegség okára hatunk, például a kórokozókat tá­madjuk meg és így akarjuk a szer­vezetet meggyógyítani. Rengeteg új vegyiddel kell azonban előállítani és a különböző hatásokra megvizsgálni, amíg egy kis útmutatást, irányítást kapunk a cél fdé. — Az új vegyületek előállítása, szerkezetük megismerése nagy mun­katöbbletet jelent majd? — Ezért kell új módon megszer­ezni a gyógyszerkuta­tást. Az egy­sédbe vont gyógyszergyárak együtt­működésének a megszervezésével már komoly lendületet vett a ma­gyar gyógyszergyártás. A kutatás m­unká­jába viszont be kellene vonni minden érdeklődő intézetet. — Az új vegyü­letekről — ame­lyeknek farmakológiai hatását még nem ismerik — jelentést kellene tenni a gyógyszerkutatást irányító bizottságnak. A bizottság az új ve­­gyületet a szükséges tájékoztató vizsgálatok elvégzése után kiadná a vállalkozó intézeteknek. A vizsgála­tok elvégzése után az intézet javas­lata alapján a bizottság dönti el esetleges újabb speciális vizsgálatok szükségességét. — Az új gyógyszerkutatás, a múlt­tal ellentétben, rendkívül sokirányú vizsgálatot tesz meg szükségessé? — Kiterjed a kórtan, a bakterioló­gia, a biokémia területére is. Éppen ezért kívánatos, hogy a gyógyszerku­­tatásokba mindazok az intézetek is bekapcsolódjanak, amelyek experi­mentális munkával foglalkoznak. A hazai kutatóintézetek maguk választ­hatnák ki azokat a vizsgáló módsze­reket, amelyeket intézetükben rutin­­munkaszerűleg végeztethetnek. Ha minden intézet csak egy egészen kis részt vállal, meg­van a remény arra, hogy Most 200 évvel forgatjuk vissza az idők kerekét, elmegyünk mesénkkel Keletre. Messze, messze, a régi Orosz­honba, Moszkvába és még tovább az Oka-folyó mentén egészen Rjazan városáig. Volt itt egy hivatal, mely a­ kör­nyező területet igazgatta. Itt hivatal­­nokoskodott 200 évvel ezelőtt, 1731- ben egy kis, majdnem jelentéktelen hivatalnok, Nikolaj Kriakutnoj. Ki törődött vele? Senki, és ez talán sokáig így is maradt volna. Adót könyvelne, a muzsikák ügyét vizsgál­ná, akik elloptak egy zsák gabonát, hogy ne korogjon a gyomruk az éh­ségtől, büntetéseket mérne, kinek tíz, kinek húsz, kinek ötven botot, eldön­­tené, ki menjen a börtönbe és ki Szibériába. De ez nem tetszett Nikolaj Kriakumnojnak, neki más forgott a fejében. Egyszer, amikor becsukta a nagy sárga könyvet, melybe az adót jegyezte, bezárta irodáját, hazament, jól megebédelt és utána leheveredett a kertben a fa a­lá. Feküdt, pihent és nézte az eget. Egyszer csak megjele­nik az égen egy madárraj. Nézte Nikolajko, nézte hogyan repülnek, emelkednek a levegőben. Lassan, széttárt szárnyakkal viszi őket a szél. Úsznak, mintha a levegő egy nagy víz lenne. Ha kedvük tartja ma­gasabbra emelkednek, vagy lejjebb szállnak a mélységbe, de nem esnek le. Megfordulnak és megint, miként a felhők, emelkednek és ringatja őket a szelíd szellő. „Hogy van ez?“ morfondírozott Nikolaj Kriakutnoj. Ha lengetik szár­nyaikat, akkor mozognak. Ez eddig rendben volna. De hogy van az, hogyha szárnyukat széttárva tartják, meg sem mozdítják, akkor sem es­nek a földre? Mi tartja őket magasan a levegőben? Furcsa gondolata tá­madt. Vájjon az ember meg tudná-e magát tartani, így mozgás nélkül a levegőben? Mi lenne, ha ő, Nikolaj Kriakutnoj, ég és föld között le­begne? Klmosolyot!­­ legyintett a kezével. Bolond i­udlatok, nem ér­demes foglalkozni velük. Másnap, mikor hazatért, nagy kö­ldet kötött egy magas fára és hin­tázott rajta. Jó érzés volt, de mégis elunta. Ez nem a madarak repülése! Bement a szobájába, megint elmoso­lyodott és megvakarta bozontos fejét, leiz bolondság. De csodálatos volna! Repülni, mint a madár... Igen. Mint a felhőcske. Felhőcske? Nikolaj hirtelen felugrott és az ab­lakhoz ment. Felhőcske? Persze, hogyha fel le­hetne ülni a felhőcskére. Ez nem rossz ötlet, no persze, csak egy kicsit bolondos. Hogyan lehetne a felhőre ülni? A felhő olyan, mint a semmi. Szétoszlik, mint a pára. Nem tartja meg az embert. Mindez bolondság! Visszafordult az ablaktól és leült az asztalhoz. Dolgozni kezdett. A toll serceg a papíron és Kriakulnoj egy­­szercsak azt hallja, hogy a toll nem serceg, hanem beszél. Folyton csak azt mondja: „A felhőcskén lehetne, nem oszlana szét, ha .. Nikolaj arca elborult. „Persze, valamit tenni kell, hogy a felhőcske szót fogadjon. Hogy ne vál­jon szét egy test súlya alatt. Meg kell szelídíteni, mint a lovacskát, amely szófogadóan lépked, mikor a gazdája vezeti.“ Persze, hogy a felhőcske el ne fut­hasson, meg kell kötözni. Nem t­est kötéllel nem fog menni. Régen, mi­kor még kicsi volt, nagyanyja me­sélte, hogy van egyszer egy zsák, me­lyen emberek utaztak hetedhét or­szág elvarázsolt világába. Kriakum­oj most végigjárta a szomszédokat és ismerősöket és mindenhol így be­szélt: — Nyikoláj Sztyepanov, drága szomszéd, nincs egy darab vásznad? — Anasztázia Ignatovna, maguk sokat szőttek, ajándékozzanak meg egy darab vászonnal! Szaporodott a vászon, úgy hogy nemsokára Nikoláj Kriakutnoj nem tudott merre fordulni a szobában Ki kellett dobnia a szekrényt és az ágyat is a kamrába, hogy a szobá­ban dolgozhasson. Ezután Nikolajko úr szabászmesterségre adta a fejét Fogott egy ollót és szabott, mért és ismét szabott, varrt. Nem lehet tudni, hány napig dol­gozott Kriakum­oj úr a szabóollóval és tűvel, de eljött a nap, amikor munkájával készen lett. Tudta, hogy nem éri el a felhőcskéket az égen, mert nem volt létrája, mint ritka a sokszáz vegyület előállítása és átvizsgálása után sikerül valóban új gyógyszereket készíteni.­­ A kutatások során szerzett ta­pasztalatok pedig nagymértékben se­gítik, megkönnyítik és eredménye­sebbé teszik a további munkát. szabónak a mesében, de nem szomo­rodott el. Kigondolta, hogy maga ké­szít felhőcskét. Nem, nem felhőcske lesz az, h­anem­ tekintélyes felhő. Fel­állított a kertben egy kályhát, a kályhára kéményt és a kéményre nagy zsákot akasztott, amit erős kö­téllel a fához kötözött. Elkezdte fűteni a kályhát. Azt csak Kriakulnoj tudja mivel, mi csak annyit tudunk, hogy akármivel fű­tött, a füst mind beleszorult a zsákba, az meg felfúvódott, lassan nőtt, emelkedett, mintha titokzatos szellem lakna benne. Nővéredett, emelkedett, végül akkora lett, mint a nagy fa. Kriakut­oj úr csa­k mo­solygott, nézte mint nő a zsák. És rakta a tüzet, hogy még nagyobbra nőjön, így nőtt a kedves zsák, míg csak akkora nem lett, mint a ház, akkor Kriakul­oj megfojtotta. Fo­gott egy kötelet és a nyakát, amelyen át a füst bement a zsákba, erősen megkötötte és befejezte a fűtést. Nos, nem maradt más hátra, mint megtenni azt, amit kigondolt. Beleült a hurokba, ameyet a felfújt zsák al­jára erősített, elvágta a kötelet, m­ely­­lyel a zsák a fához volt erősítve. Mikor az első házak fölé emelke­­dett, Kriakut­oj a lakosság szemében rossz szellemmé változott. Mindenki fellázadt. A polgárok szaladtak házaik­ból, muzsikok a földekről, a felügye­lők otthagyták a kancsukákat, iparo­sok a szerszámaikat, a boltosok bolt­jaikat, az Oka-folyó halászai a háló­kat és mindenki az utcára tódult, hogy megnézzék. Azt hitték, a rossz szellem viszi a jó Kriakutnot!, vagy ő változott át ördöggé. Egyesek integet­tek, mások visítottak, átkozódtek, vagy féltek a rossz szellem bosszújá­­tól, mások imádkoztak és áldották a jó Nikotjt, búcsúztak tőle, vagy sír­tak és futkostak, mint az eszeveszet­tek ide-oda. Kriakut­oj i­s észrevette, hogy ez nem tréfa. A megkötözött felhő mind magasabbra emelkedett. Már maga alatt hagyta a háztetőket, már közele­dett a templom tornyához. Forog a feje, ha maga alá néz, veríték üt ki homlokán. Integet, segítségért kiabál, de hát ki segít rajta?! — Vége, vége! — így lamentál, de segítség nincsen. A felfújt zsák ki­csit leapadt ugyan, de most a szél vette hatalmába. Magasba emeli, az­tán lejebb dobálja, ringatja, for­gatja, úgy­hogy, hol fejjel lefele, hol felfele repül. Nem gondol már sem­mire sem Kriakuthot, görcsösen fo­gódzkodik a kötelekbe és átadja ma­gát a szél kénye-kedvének. Óh, Kria­kutnoj úr, rettenetes dolgot művelt, megkötözte ugyan a felhőt, de át­­adta magát a felhő szeszélyének — nem tud uralkodni felette! De a zsák apadt. Szemlátomást fogyott és Kriakutnoj észrevette, hogy süllyed. Zuhan a zsákkal együtt a templom harangjára. De nem esett rá. A szél csak közel viszi hozzá. Maga sem tudja, hogyan lendített magán és hogyan kapta el a harang kötelét. A zsák a lábán lógott és lengette a szél. És ahogyan lengette, úgy szólt a ha­rang. Csak jó idő után, amikor egy kissé magához tért, mászott le a kö­télen a földre. Éppenhogy csak érin­tette a füvet, mintha keselyűfészekbe pottyant volna, úgy hullottak rá az ütlegek. Tán agyonverik, ha ki nem szabadítják a városi rendőrök. Meg­szabadították ugyan az emberek ha­ragjától, de börtönbe zárták. Ott ült és volt ideje gondolkodni a kísérlete felől. Történt mindez az 1731-ik évben. Nem tért vissza Kriakum­oj úr többé a hivatalba. Ráfogták, hogy cimboráit az ördöggel és elzavarták a városból. A k­azaniak meg széttép­ték a zsákot és a kiszállt bűzös, sö­tét füstre ráfogták, hogy az az ördög fekete telke. Kriakutnoj meghalt, elfeledve, va­lahol Moszkvában. Nem utazott soha többé felhőn.­ ­ Új gyógyszerek felfedezésére vezet a magyar gyógyszerkutatás átszervezése Issekutz professzor a gyógyszervegyészet ötéves tervéről AZ ELSŐ LÉGGÖMB Nikolaj Kriakutnoj kísérlete 1731-ben Gyönyörű női fehérneműt is készít IIGIDVITÓMŰHELY Szentkirályi­ utca 2. (a Rákóczi-útnál). 4 (Kedd, március­­1) Előfizetési ügybez felvilágosítás, reklamáció: VI­, Sztálinia' Telefon 427-190 v -----------------------------------­ A könyvszemle Szabó Pál: őszi szántás (Athe­naeum kiadás). A télen volt 20 esz­tendeje annak, hogy Szabó Pálnak első regénye megjelent és már az első műve is irodalmi sikert hozott szerzője számára, aki férfivá éret­ten, 37 évesen jelentkezett ezzel az első könyvével. Azóta nagy utat tett meg Szabó Pál, sok könyv, amelyek szinte valamennyije regény, jelzi en­nek az útnak állomásait. Sok küz­delmet jelentettek ezek az évek szá­mára, hiszen a legszegényebb pa­rasztsorból indult el, évek hosszú során út ki se szakadt ebből a biharugrai szegényparaszt világból, ami elismerésben a múltban része volt, azt csak a kevés igazaktól, kö­zöttük elsősorban Móricz Zsigmond­­tól kapta. Tehetségéhez és munká­jához méltóan csak a népi demokrá­cia ismerte el. A regény­ trilógiájá­ból készült filmje, a Talpalatnyi föld mind az írónak, mind a megújho­­dott magyar filmgyártásnak szinte világsikert hozott és most játssza es­­téről-estére fokozódó sikerrel a Nemzeti Színház parasztsz­ínjátékát, a Nyári záport. Mert Szabó Pál egész írói mun­kásságában nem szakadt el attól a rétegtől, amelyből elindult. Ezt iga­zolja új könyve is, az őszi szántás, amelybe 20 éves írósága alatt alko­tott java elbeszélései­ t gyűjtötte össze. A kötetbe foglalt 22 elbeszélést megírásuk időrendjébe szedte egy­másután és az olvasó, amint lapról­­lapra halad a könyvben, egyre in­kább látja meg Szabó Pál írói fejlő­dését. De mást is meglát ebben a könyvijén­ ,­ magyar szegényparaszt­­ság fejlődését. Az­ egynek-egynek magános, maga fiájává! (Új krajcár, Tapasztó Péter fejfája), majd a sze­gény parasztnak a szembenálló ha­talommal való viaskodását (Csempé­szek, a megrázóan nagyszerű Milyen az ember, boldog Isten!) és megmu­tatja a tegnapi falu úgynevezett „úri­­osztályának“ kegyetlen, törvényszerű bomlását (Bálint napja), egészen a kötet utolsó harmadáig, amelyben a felszabadult, ezeréves jussát meg­nyert falut írja meg. És az író, Szabó Pál ezekben az elbeszélésekben telje­sedik ki valóban. A Most és mindörökkél éles szem­mel meglátott, szinte kiisebb regénnyé szélesített rajza egy falusi kastélyfog­­lalásnak. Ezek az elbeszélések meg­mutatják a felszabadult falu belső vívódásait, mint a Lelki rokkantak című, akad, amelyben a tréfa eszkö­zeihez fordul (Gyerünk emberek), hogy az utolsó darabban az ünnepi készülődésben a magára talált falut mutassa be. Azt mondtuk, hogy ez a könyv megmutatja Szabó Pál írói fejlődé­sét. Igen. Az első írásokat líra fűti át. A szánalom lírája a magánosan viaskodó kisparasztok iránt. Van kö­zöttük harmatüdeségű idill, a Szép­kisasszony. Aztán elbeszélésről elbe­szélésre egyre határozottabbá, egyre reálisabbá válik minden mondani­valója, hogy a mai elbeszéléseiben a szocialista­ realizmus hangján beszél­jen a mai faluról. Egy-egy elbeszélése szinte sűrített regény, amely ígéret arra, hogy Szabó Pallal meg fogjuk kapni a mai falu regényét. (S. B.) Szentiványi Kálmán: Bontakozó vi­lág. (Athenaeum kiadása.) A fiatal, parasztszármazású író regényének rokonszenves főhősében szemünk előtt testesül meg a munkás-paraszt szövetség. Az ifjú Virág János, aki a nagybirtokok fojtogató ölelésében sorvadozó kis veszprémmegyei falu­ban már gyermekkorában megismeri az agrárproletariátus sanyarú, min­den küzdelem ellenére is reményte­lennek látszó életét, a falubeli föld­munkások kipróbált, harcos vezető­jének s édesapjának útmutatása mel­lett ráeszmél a dolgozóparasztság és kulákság áthidalhatatlan ellenté­teire is. Amikor ipari munkásként a fő­városba kerül, látókörének kiszéle­sedésével pára»»zamosa«­ felébredő osztályöntudata ellenállhatatlan erő­vel tereli a második világháborút megelőző esztendők illegális kom­munista mozgalma felé. Néhány ki­próbált párttag­ — későbbi felesége baráti körének — odandó támoga­tása, majd a harctér borzalmas sze­mélyes élményei s a nyilasok bör­tönének kínszenvedései érlelik azzá a mepnematkirvó harcossá, aki a várva-várt felszabadulás elérkezte­­kor már tisztán látja a helyes utat s zárja azokat a veszedelmeket is, amelyek a dermedtségéből éledező reakció részéről a nép alig megízlelt szabadságát fenyegetik A regénynek kétségtelenül legtanul­ságosabb és legalaposabban kidolgo­zott része, amely a Pereimrtoni Ter­­melőcsoport megalakulását tárja elénk. Megismerjük az ellenséges erők cselszövéseit, a levitézlett földes­­urak s a velük egy követ fújó kutá­­kok ármánykodásait, de a fordulatos és izgalmas cselekmény során bizony­ságot szerzünk arról is, hogy helyes irányítás mellett a parasztság is rá­talál arra az útra, amely az ipart munkássággal való szoros szövetség­ben az egész dolgozó nép közös bol­dogulása felé vezeti. Zs. E. A ftafxciUcis a cuk­rodíf*fűjéig. Új dinnye-sztárok a turbánsüvegű „Kantalus“, a narancsszínű, illatos „BeHegarde" és a sárga­húsú fehérmapú . Karácsonyi­* görögdinnye A görögdinnyét „márkával" ellátva kell forgalomba hozni A háború előtti években sárga­dinnyét 9 és félezer, görögdinnyét 22.000 katasztrális holdon termesz­tettek Magyarországon. Az átlagos terméshozam sárgából 60, görögből 80 mázsa volt holdanként. Ezek szerint tehát a dinnyetermés ered­ménye évenként átlagosan 2 millió méter mázsát tett ki. Már 1947—18-ban az új földtulaj­donos kisparasztok is bekapcsolódtak a dinnyetermelésbe és 1949-ben a terméshozam elérte a 2.300.000 mázsát. Az idei vetésterv szerint nem használunk fel nagyobb területet, mint 1949-ben, a többter­­melés és minőségi termelés célkitűzé­sei alapján a szakemberek mégis 3 millió mázsa dinnyetermésre számíta­nak. Elhárítjuk a Lőrinc-napi „dinnyeveszedelmet" A görögdinnye értékesítő főidő­­szaka július közepétől augusztus vé­géig terjed. A sárgáé 3—4 héttel to­vább tart, miután előbb kerül piacra. Ha a szeptemberi éjszakák enyhék, mindkét dinnyefajta értékesítő idő­szaka kissé kihúzódik. A régi szálló­ige, hogy Lőrinc-nap után már nem jó a dinnye, legtöbbször pontosan bevált. Ennek ellenére a dinnyések a múltban — főképpen a kezdeménye­zés hiánya miatt — nem törekedtek arra, hogy oly dinnyefajtákat termel­jenek, amelyekkel minél korábban piacra juthassanak, hogy az árusítást a hűvös éjsza­­k beállta, vagyis Lő­rinc napja előtt befejezhessék így ezután megtörtént, hogy sok dinnyés szeptemberben hozta piacra t érmésé­nek zömét, amikor a közönség már nem igen vásárolt dinnyét mert rá­tért az újabban nagy tömegben meg­jelenő olcsó, komi csemegeszőlő fo­gyasztására Éppen ezért a most meginduló országos termelési ver­seny célkitűzése a középkorát, nyár­­közepén beérő dinnyefajták termesz­tése, amelyekkel el lehet hárítani a Lőrinc-napi „dinnyeveszedelmet“. Idei újdonságok Sárgából eddig ötféle dinnyét ter­meltek. Magyarországon, görögből ti­­znkétfélét. A nép­­mtágban " Ilen­tai" hatalmas, gerezdes sárgadinnye volt a legelterjedtebb. Ezt az Alföl­dön és Nógrádban még a városi em­berek is piros paprikával hinte­tték be és úgy fogyasztották. Az első vi­lágháború után kezdték meg a „cu­kor-sárgadinnye" termesztését, amely most is népszerű. Ezek közül a leg­elterjedtebb a „Togo", a „turkesz­­táni“ és az „oner­oisz“-dinnye. Több vidéken termesztették a Kantalup­­dinnyét is, amely azonban rövidesen elkorcsosodott. Idén már piacra ke­rül a fajtiszta turbánsüvegű Kanfal­up óriás sárgadinnye, amely narancsvö­rös, nagy cukortarta­mú, vastaghéjú, súlya elérheti a 4—5 kilót is. Héja kiválóan alkalmas befőzésre. Pest megyében a múlt évi kísérletek alap­ján nagyobb területen fogják idén termeszteni a ,,Bellegarde“ cukor­­sárgadinnyét, amely narancsszínű, bőtermésű és beérés után elbírja a hosszabb szállítást is. Görögdinnyéből a régi jól bevált hevesi tájfajtán, Marsovszkyn, Foga­­rasi kívül idén nemesített sztárok is kerülnek vetésre. Ezek a középkorai „Hortobágyi“, „Fegyvernek* és­­Sám­soni* fajdinnyék. De sok híve van a „Jászkún* fehérbélű dinnyének is. A Magkereskedelmi NV most küldi szét a­­Zempléni* feketem­agú, vöröshúsú és a „Karácsonyi" sárgahúsú, fehér­­magú dinnyemagvakat. Piacképes „márkázott" dinnyék A tél folyamán lezajlott járási me­zőgazdasági tanfolyamokon dolgozó kisparasztságunk a dinnyetermő vi­déken alapos kiképzést nyert a din­­­nyetermesztésről és forgalombahoza­­taláról Megtanulták, hogy a görög­dinnyét termelő dinnyésnek első­rendű érdeke, hogy a városi fogyasz­­tópiacokra csak a nagyobb jól ki­fejlődött példányokat szállítsa. Jelentős területen termelő dinnyés vagon- vagy fuvartételben a jövőben csak jelzéssel ellátott, ,márkázott“ dinnyét szállíthat. F­ rendelkezés a minőségi termelés fokozását célozza, hogy a városi dolgozók jó dinnyébe­ jussanak és kiküszöböljék a piacok­ról a rossz minőségű árut. NéaMtb J­a4

Next