Kis Ujság, 1950. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-31 / 124. szám

4 A* új, a dolgozó népből származó tanulóifjúság, a leendő új értelmiség közé, *2 általános iskolások világába nyit be Fehér Klára új darabja. Reg­­lám a dolgok kellős közepében talál­juk magunkat. ^ ( Re nézzünk a kép mélyére. A VII/b osztály mozog, sürög-forog, fickándo­­zik éppen előttünk. Két rajta oszlot­tan tanulási versenyben állnak egy­mással. Ők lesznek az ifjú káderek csakhamar, s e népből való­ szocia­lista értelmiség megszületése a ma­gyar népköztársaságban végbemenő kulturális forradalom egyik legfonto­sabb eredménye. Elég bőségesen meg is van ehhez bennük az új iránti ér­zék. Idegeik frissek, kedélyük szipor­kázó és villogó. Sokuk esze vág, mint a borotva. Körülbelül tisztul bennük jövendő káderszerepük, erősen sejtik: nekik társadalmi embernek kell len­­n­iök, ismerniük kell a társadalmi fej­­lődés törvényeit. Tudásban gyarap­­szanak, erősen törnek előre, érzik, hogy nincs messze az idő, amikor­ el­érik az idősebb kádereket. De ezek a képzetek nem elég tisztázottak, közöt­tük olyan is akad a forrongó, éppen ezért néha zavaros életkedvtől ka­vargó osztályban, aki a könyvestás­kájában sündisznót csempész be az osztályba. A másikuk „tlégusbombá­­val” ijesztgeti a járó­kelőket. De a versenyláz azért — talán épp e lázáradásos életkedv miatt is — forrponton áll. Még egy óra s eldől, hogy a Béke-örs, vagy a Hajrá-ön lesz-e­z első. A Hajrá-őrsnek már eddig is két vörösnyakkendős tagja van, míg a másiknál csak egy visel­heti azt s van egy esélyes helyezett e kitüntetés elnyerésére. Nos, ez az esélyes éppen az a Kuti, aki teljesen félreismeri a verseny mibenlétét, cél­ját, eszközeit s tévesen fogja fel sa­­ját szerepét a verseny és az Örs mun­kájának előrelendítésében. Az őrs sikerét saját sikerének akarja tudni ha az ő csoportja a másik őrssel szemben első lesz. Olyan erős benne ez a nagyratörés, hogy közben észre sem veszi, milyen veszedelmes, mely fogyatékosságot vett át a kapi­talista társadalom által !“1?*?,1“ szabott verseny­ szelleméből. Nem r*d vissza attól sem, hogy a Ha­ra­­öts becsületes vezetőjétől, Gábortól elcsenje a mértan kést elkészített kockát... , Ht jutnak forr pontra a kedélyek. Itt derül ki mindenkiről, mennyi burján fonta be a múltból *les* fel­fogását, és ki hogyan veti te Andrásék őrse a kocka egynév miatt lemarad a versenyben, András Gábor becsülete is kockán forog. Nem tudja valószerűsíteni, hogy a leckét valóban „elkészítette“. & K40 “1J esi profilján most újból megmutat­kozik a múltból örökölt tályog: azt igyekszik saját őrse előtt bebizonyí­tani hogy becstelen tettel az őrse érdekében követte el. Rögtön szem­ben találja magát saját , becsü­letes gondolkodású vezetőjével, sőt még a sündisznóval szórakozó tut­it verekes társa is feltámad ellene. Nemcsak úttörő­ becsületükkel tartják összeegyeztethetetlennek ezt a csúnya ■esztust, de ösztönösen is, gyermeki tisztalelkű­ségükkel tiltakoznak ellene. A bűnös hamisítás nemcsak személy válságokat és szétszakadásokat idéz elő az osztály ifjúságának kis közös fébében. Nemcsak arra ébrednek rá, mit jelent a munkabecsület, vagy an­nak elvesztése, de ráébrednek az orr­lis lattvandó hibákra is, arra, ha­ már eleve helytelenül álltak ver­senybe. Ezért juthatott idáig Kuli aki különben is leginkább át van hatódva közöttük a kispolgári éteteszmények-A másik drámai fonal az úttörők és a tanárok viszonyát fejti fel. Epres tanár a fiatalabbik pedagógus, aki­nek világosabb képzetei vannak arról, hogy annak a harcnak, amt most folytatunk, egyik döntő alkat­eleme a szocialista szellemű népoktatás — kénytelen beismerni: ő is hibás ab­ban hogy idáig fajulhattak a dolgok. Nem figyelt fel idejekorán a verseny lehajlásából származó egészségtelen lázra, ő is azt vallja: a verseny célja egymás kölcsönös megsegítése. Az ifjú nemzedék nevelésének egyik ké­nyes pontja, hogy a felfogásukban bennemaradt burzsoá him­lomot kell onnan szórni. Mellette az öre­gebb tanárban még a régi nevelési elv nyilatkozik meg. Az idősebb ko­léga szerint a gyerekek közt ez a vál­ság azért robbant ki, mert a gyerek a gyerek, hajlik a csínytevésre s ezen már­ nem segít semmiféle modern ne­velési rendszer. Viszont Epres sze­rint az új pedagógia, mellyel a szo­cialista embert nevelik, megváltoz­tatja az emberek közösségellenes vo­násait s a jó irányba fejleszti azo­kat. Hogy ez a VII/b-ben eddig nem bizonyosodott be? Azért, mert rosz­szul alkalmazták a szocialista nevelés alapelveit. Neki van igaza. András Gábor is kopogtat délután a tanári­szoba ajtaján. Nem azért, hogy saját igazát bizonygassa , maga is úttörő eszével ugyanarra a következtetésre jön rá, mint ahová a tanára eljutott. A közösség becsületéről van itt szó, az úttörők egységéről. Össze kell fogni a hibák kiküszöböléséért s egyenesbe kell vinni a két őrs ügyét. Ez a közösségi szellem győz végül, új felismerésre készteti Kutit is. A gyermekirodalom legjobb hagyo­mányait, a szovjet hagyományokat követte Fehér Klára. A gyermekek előtt fejtette ki, hogy a közérdeket előbbre kell helyeznünk az egyén érdekénél. Tudniok kell, övék a jövő. Ehhez kell, hogy hasznos építő tagjaivá legyenek az épülő szocialista társadalomnak. Ehhez kell, hogy a szocialista erkölcsöt, a munka és a jövőt építő verseny lényegét jól ismer­jék. A két tanár összeütközésében is jól mutatja meg a szerző a maga szakmájába bugybózott, saját spe­ciális szakmáján túl nem látó régi­­fajta nevelő és a társadalmi fejlődés törvényeit jól ismerő fiatal tanár kö­zötti különbséget. Itt-ott a drámai sokrétűség és tömör jellemzés he­lyett azonban a publicisztika eszkö­zeit is igénybe veszi a szerző. Aztán az alakok társadalmi hátterét sokhelyt halványan hagyja. Igaz, hogy egy­némely alakjánál viszont kitapogat­hatók a legjellemzőbb osztályvoná­sok. Épp ezért tud péld­ául a jól­tanuló munkásifjú alakjára legjel­lemzőbb osztályvonásokat felrakni a nagytehetségű Horváth Teri, aki „típust teremt“ a szerzővel egyen­rangú alakítóerő hozzáadásával. Tár­sai közül is a tudatos művész em­berformáló erejével válik ki igen sok: elsősorban Békés Itala, aki a sport­­kedvelő tanuló alakjának felrajzolá­sában ugyan túloz, de hisz az igazi művészetnek — mint Gorkij mon­dotta — a valóság túlzásához joga is van: Berek Kati, Hácser­­Józsa, Ör­kényi Éva, Csaplár Ica, Lóránt Hanna jól tükrözik alakjaik belső fejlődését, csakis a reájuk legjellem­­zőbb vonásokat testesítik meg. Ép­pen e művészeti szintézis megterem­tése miatt olyan magával ragadó az előadás, ezért formálja a fiatal közösség felfogását. Ezt a szintézist rendező Marton Endre és Fábry Zoltán segítettek megteremteni. S­ZÍNHÁZ Fehér Klára: Becsület Bemutató az Úttörő Színházban András feladat- Figaró házassága Mozari operája filmen CSÜTÖRTÖKTŐL! [Magas jutalom­­ fördekfeszítű, fordulatos szovjet film­­ egy kémbanda leleplezéséről. CSÜTÖRTÖKTŐL! A realizmus értékei András gazda meg az egerek Irta: Kam­jén István A könyvnapokra jelenik meg Kam­jén István: Mihály című regénye. Ez a mű az első magyar kubikos-regény; szerzője sokáig maga is kubikos volt. Ez a részlet, amely Kamjén könyvéből való, az első világháború után, a pénzlebé­lyegzés idején játszódik le és éles fénnyel világítja meg egy béres­nyúzó zsírosgazda arculatát. Ebben az időben történt, hogy a városban elterjedt a híre, lebélyegzik a pénzt. Pár nap múlva dobolták is, hogy mindenki vigye be a bankokba a pénzét, lebélyegzésre. — Nekünk oszt nincs mit lebélye­gezni... — mondoga­ták a szegé­nyek, ahogy végighallgatták a dob­szót. A gazdag parasztoknak azonban annál jobban volt. —­Na, fene ette vóna meg ezt a világot — mondogatták nekikese­redve — hát ezi­ kuporgattuk a pszt. Az öreg Kun András gazda is nagy­ításán köszöntött be a Takarék Pénztárba. — Adjon Isten, András bácsi — fogadták a tisztviselők —, hát mi újság? Ismerték az öreget szerte a város­ban, nagy zsíros kalapjáról s rettene­tesen rongyos, piszkos ruháiról. — Mi újság? Mi újság? .. . Maguk zaggvák, maguk csinálták... — do­hogott az öreg. — Mi a nyavalyának kell lebélyegezni ezt a pizt? A fehér­­hasúval is úgy járt az ember, hogy gyűjtögette, kuporgatta, majd vesz belőle egy darabka fődet, oszt azt is megette a fene. — Ne beszéljen már, András bá­csi. Ez a mi pénzünk nem bukott meg, hanem éppenhogy így erősíti meg a kormány az értékét. — Jó van, no... — Aztán minek akar maga még földet venni, András bácsi? Van már magának elég. — Vanni van ... Deh­át jó a föd ... Kell a gyerekeknek. — Hány hold van már? — kér­dezte a pénztáros, érdeklődéssel né­zegetve a rosszgúnyás öregembert. — Hát... hetvenkét hód .... — Na lássa — nevettek mindnyá­jan —, nem kell magának már több. Hát aztán van-e sok pénze? — Itt van, ni, ebben a zacskóban! Ebben gyűjtögettem, nehogy el­pré­­dálják a gyerekek — hunyorgott az öreg s előhúzott a kabátja alól egy nagy zacskót. Tömött volt egészen, mint a párna. — Hűha, ebben mind pénz van — döbbeni meg a pénztáros. — Hát mindig dugdossunk bele az anyjukkal... — nevetett az öreg — csak úgy hízik az ilyen zacskó Etetni kell az ilyet! A pénztáros félretolta maga elől az iratokat s biztatta az öreget, hogy csak öntse ki a zacskót. Kun gazda meg is fogta két csücskénél a kis zsá­kot s kezdte rázogatni kifelé az asz­talra, úgy hogy a nagy bankjegy­­halomra odajöttek még a szomszéd asztaloktól is. A pénztáros két kézzel belekavart a pénzhalomba s hirtelen valami orr­facsaró szag ütötte meg a szimatját Abban a pillanatban, ahogy széttúrta, már látta is, mi történt. — Innye, gazdáram, hát ezeket összerágta az egér! —­ mutatta az összerongyolódott bankjegyeket a gazdának. — Össze? — halt el az öreg. — Nem ette meg a fene? Dürledt szemmel bámult oda a pénztáros kezéhez, egészen kiszaladt a vér a fejéből. — Több, mint a felét — állapította meg a pénztáros hivatalos hangon. Kun András könyörgőre fogta a hangot. — De tán csak azt is le lehet azir bélyegezni?... Hát isten csak piz az azir... — Nem bizony, mert hiányosak — jelentette ki a tisztviselő m­egfelebbez­­hetetlenül. Most aztán hosszú vitatkozás kö­vetkezett, de inkább könyörgés, mert Kun gazda el sem bírta hinni, hogy elvesszen a pénze. Végülis előhívták az igazgatót, az meg nemhogy csak a bélyegzést nem engedte meg, de még az összevágott bankjegyeket is visszatartotta. — Hát oszt nem kapok értük sem­mit? — törölgette Kun András verej­tékező homlokát — Semmit se — mondta ki az íté­letet az igazgató. — Mért nem vigyá­zott rá? Mért nem tette a bankba, akkor nem rágták volna meg az ege­rek. Ennyi pénzt nem szoktak otthon tartani... Közben az öreg háta megött már összegyűltek az emberek, akik szin­tén lebélyegzésre vártak. Először csak nevettek az öreg bolondon, de aztán, mikor már nagyon sokáig elhúzódott a dolog, bosszankodva hallgatták a véget nem érő vitát. — Látja, gazdáram — szólt előre Bíró Gabit — így jár, aki dugdossa a pizit. Kun András olyan méreggel for­dult hátra, mintha megszúrták volna. — Könnyen beszélsz te, ecsém! — vágta oda Biró Gabrinak. — Könnyen hát — nevetett a le­gény — mert én megkapom a fize­tésen­, oszt el is kélöm. — Hát ne köcsd el, hanem porolj! Erre aztán a többiek is beleavat­koztak. — Tán azt hiszi kend — kiáltotta Szécsi András —, hogy mi nem spó­rolnánk. De csak ha vana mibol? Kun András, hogy legalább itt elég­tételt szerezzen nagy káráért, min­­djárt készen volt a felelettel. — Mit nem igyekeztetek! He? Az embereket elfutotta a méreg. Méltatlankodva kiáltottak minden­felől, de Szűcs Zsiga, aki valaha bé­res volt Kun gazdánál, túlharsogta valamennyiüket. — Könnyű úgy igyekezni, hogy valaki egész évben kásalevesen meg víziciberén tartja a híreseket! Kun gazda most már egész testé­vel hátrafordult. — Tán akkék néktek, hogy rántott­­csirkével tartsam üket? Mi? Az igazgató kiabálva jött előre a pénztárablakig. — Ne lármázzanak itt! Nem ka­szinó ez! Az öreg Kun újra a pénztárablak­hoz fordult. — Hát akkor ügyi, megkapom a jó pizt? — Meg, meg, mindgyárt leszámol­juk — nyugtatta meg a pénztáros. A leszámolás gyorsan megtörtént, az öreg visszarakta a bankjegyeket a zacskóba s ellépett az ablaktól. De még mindig nem sietett kifelé. Meg­állt oldalt, a hátamegett várakozók mellett s nagy hangon rájuk szólt: — Ne tartassátok a szátokat, azt mondom, mert már elmúlt a komu­­nista világ! * Szécsi Andrásra vágott a szemével, aztán összehúzta magán a rongyos kabátot és győztes léptekkel kiment az üvegezett csapóajtón. KISÚJSÁG - A hét új filmje FELSZABADULÁSUNK SZÜLE­TÉSNAPJA (magyar): Április 4. szi­rtes dokumentumfilmjét a Fáklya vetíti. Ünnepi műsor, tartalmában és megnyilvánulásában egyaránt. Azért ünnepi az utóbbi tekintetben, mert ez film olyan reprezentatív alkotás, mely erőteljes fejlődést mutat: annyi művészi öntudatot, biztos érzéket, érettséget, oly éles szemet és átfogó erőt, hogy a mesterségbeli készség­nek ily szép és szerencsés jelenlétével még nem büszkélkedhetett önálló ma­gyar filmbeszámoló. Filmgyártásunk tanul és íme, fejlődik is a szovjet példa nyomán. A mű, „Felszabadulá­sunk születésnapja“, így tudóban mél­tóan örökíti m­eg a legnagyobb nemzeti ünnep gazdag műsorát, az ünnep díszes és nagyszabású meg­nyilatkozásait. A képek átfutnak az ünnepi előkészületeken, számos üzem­munka felajánlását is látjuk, majd a vendégek érkezésétől időrendben vetí­tik elénk a fővárosszerte lefolyt ün­nepségeket: a pazar katonai dísz­szemlét, az örömittas felvonulást, a zászlóerdők és táblák alatt mámoro­san menetelő tömegeket, a díszpá­holyt Népköztársaságunk vezetőivel és a külföldi vendégekkel, már az estébe hajlik a nap fénye, mikor még mindig a pompás műsorok és a vidáman szórakozó nép képei pereg­nek mozgalmas, hatásosan vágott jelenetekben a vásznon. A színes technika szép és igen kifejező. Jelen­tősen segíti abban a dokumentáris filmriportot, hogy az nemcsak az ötödik április 4 festői panorámáját nyújtja, hanem tükrözi az ünnep, belső fényét is. A tartalmat, melyet április 4. előestéjén Rákosi Mátyás így fogalmazott meg: „...Új országot építettünk... Az urak rombadőlt or­szágából a dolgozó nép hazája lett, szabad Népköztársaság, a munkások és dolgozó parasztok állama, amely­ben minden hatalom a népé." A fil­met Kiss József, a Híradó- és Do­kumentum Filmgyár vezetője írta és rendezte Készítésében részt vett a filmgyár dolgozóinak összessége, köz­tük egy egész kis csapatnyi film­­operatőr, a Kossuth-díjas H­e­g­y­i Barnával és Illés Györggyel. — m­ — KÜLÖN FILMANKÉTOT RENDEZ a jövőben a színházak színészei és műszaki dolgozói részére a Magyar Művészeti Dolgozók Szakszervezete. Az első film­vita kedden lesz a Pest­­moziban, délután 1­3 órakor. A „Párttitkár“ című szovjet filmet ve­títik. * JÚNIUSBAN NYITNAK A FŐ­VÁROSI KERTMOZIK. A nyári hó­napok alatt a főváros több pontján kertmozit helyeznek üzembe. A cse­peli Rákóczi-, pesterzsébeti Kossuth-, budafoki Árpád- és a IX. kerületben lévő Kultúr­ mozi június első nap­jaiban nyitja meg kerthelyiségeit. Csepel dolgozóinak kívánságára a Rá­kóczi Kertmozi első műsoraként a „Vidám vásár“-t mutatja be. A nyári mozik mindegyike, állandóan változó műsorral, az idei évad leg­nagyobb filmalkotásait játssza. Szerda, május 31 Nagyapa és unoka — a könyvekről Háromszobás lakás a Szív-utcában. Itt laknak a nagyszülők, szülők és itt található fel az általános iskola VI. osztályának (a tanerők véleménye sze­rint) egyik legértelmesebb és leg­­fegyelmezettebb tanulója, a 13 éves Bandi. Amikor délután 4 órakor be­csengetünk, régi ismerősként üdvözöl bennünket a nagymama az ajtóban. Bevezet a nagyapához, aki 82 éves szikár, kissé hajlotthátú, egészen fe­hér, de mozgékony bácsi. Éppen taj­tékpipáját tömi. Nyugdíjas postás. — Szervusz öcsém! — mondja vi­dáman. — Jó, hogy itt vagy, legalább beszélgethetünk. Alig győzöm családi kérdéseire a választ. Végre szóhoz jutok én is és mindjárt feladom számára a kérdést: — Szokott még olvasgatni bátyám? — Sajnos, gyenge a szemem, a be­tűk összefolynak előttem. Bandi, az unokám olvas fel nekem az újság­ból, könyvekből. És mindig eltalálja, hogy mi érdekel. Néha órákon át szórakoztat így. — És azelőtt, míg jó volt a szeme, milyen könyveket olvasott? — Nem nagyon emlékszem már — feleli. — Inkább arra tudnék emlé­kezni, hogy mit olvastam akkor, amikor olyan idős voltam, mint az unokám. Kiszámítjuk, hogy a nagyapa 1868- ban született, teh­át mikor 13 éves volt. 1881-et írtak. _ Igen — mondja elgondolkozva — Tiszafüreden laktunk, apám pos­tamester volt. Kis falu volt akkor még Tiszafüred. A parasztság ott nem olvasott se újságot, se könyvet. A földbirtokosok se igen járatták a napilapokat. A jegyzőnek a Buda­pesti Hírlap járt. Én vittem haza neki a postáról. Ez kormánypárti lap volt. A faluban úgy hívták, hogy „mirngó“­­újság. A földbirtokosok és nagyobb gazdálkodók csak a „Dohány“-újsá­­got­­járatták. Ezt a földmivelésügyi minisztérium adta ki. Emlékszem, négyoldalas újság volt, de annak minden sorát elejétől végig elolvas­ták. Könyvnek szín­ét se látták, csak az iskolakönyveket bújták. De ne­kem volt egy vékony kis könyvem Petőfiről, az apámnak Kossuth Lajos­ról. Ezeket forgattam. Csak mikor Egerbe kerültem a középiskolába, kezdtem olvasni Mikszáthot és Jókait, később Gárdonyit, csak ezekre emlékszem vissza. Negyven évig vol­tam mozgópostás, a vasúti kocsiban töltöttem el életem javát. Amikor ott­hon voltam, pihentem, feküdtem. Bemegyünk a belső szobába. A 13 éves nyúlánk, kekszeim! unoka fogad bennünket édesanyjával. — Apus szolgálatban van — mond­ja a fiúcska — és egy könyvet helyez az asztalra. — Olvastál? — kérdezzük. — Igen. Ilyin: „Hegyek és embe­rek“ című könyvét olvasom most. — Vannak könyveid? — Hogyne. Tessék befáradni ve­lem a szomszéd szobába, ott a könyv­szekrény. Bemegyünk és megállunk egy dió­faszekrény előtt. — Ez itt az apuka gyűjteménye — mondja —. Teljes klasszikus re­génytár, azonkívül Mikszáth, Jókai, Gárdonyi, Tömörkényi, Móra művei. Itt vannak az én könyveim! — mutat a szekrény jobboldalára. — A fel­szabadulás óta kezdtem gyűjteni a könyveket. Büszkén sorolja fel egymásután. — A költők közül megvannak: Pe­tőfi, József Attila, Ady Endre, Juhász Gyula, Zelk Zoltán, Puskin művei. Az írók közül: Solohov, Makarenko, Azsajev, Gorkij, L. Pantyelejev és itt van Illés Bélának újabban megjelent két kötete. Ebből olvastam fel nagy­papának részleteket. Nagyon tetszet­tek. — Szeretsz felolvasni nagyapád­nak? — kérdezzük. — Igen, mert utána mindig elmond nekem valami érdekes és tanulságos történetet a régi világból. Egyszer — azt sohasem fogom elfelejteni és mindig ökölbe szorul a kezem, h­a rágondolok — elbeszélte, hogy Tisza­füreden VII. osztályos korában, szün­időben postamester apja levelet kéz­­besíttetett vele egy földbirtokosnak. Éppen sok vendég volt ott és a fő­szolgabíró vitte a hangos szót. Azt mondotta az asztalt csapkodva, hogy­ ki kéne ebrudalni a népköltőket és népi írókat a falvakból. Az veszé­lyes dolog, ha a parasztot felvilágo­sítják és kiművelik!... Ez volt__ Egészen kifulladt, arca kipirult. — Igen. Ez volt. Hogy ma mi van, arról a fenti so­rok szóltak. (■■ 1) A könyvnap hírei A Szakszervezetek Országos Tanácsa felhívással fordult a dolgozókhoz, a hatodik szabad könyvnap alkalmá­ból. A Könyvnap kulturális forradal­munk egyik fontos ütközete , si­kere előbbre viszi országunkat a szo­cializmus útján. A Könyvnap sikere ezért minden magyar dolgozó közös ügye. A jó könyv fegyver, a szo­cializmus építésében, a munkafegye­lem megszilárdításáért, a termelés és a termelékenység emeléséért folyta­tott harcban. Legyen ez a könyvnap szabad hazánk és boldog jövőjét építő dolgozó népünk diadramas ta­lálkozása a kultúra és a tudomány élenjáró harcaival — mondja töb­bek között a SzOT felhívása. Dokument-film­ készült a Könyvnap jelentőségéről. A „Jó könyvvel, tudassak című új magyar kultúrfilm a dolgozók roha­mos fejlődését mutatja be a könyv iránt. Az új kultúrfilmet május 2,5 és 31-ike között játsszák a­ filmszínházak. Június 1-én érkezem: Röltex Rózsi

Next