Kis Ujság, 1950. június (4. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-17 / 138. szám

Szombat, jontos !? kis Újság Megkezdték működésüket a főváros és a vármegyék tanácsai „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé“ ünnepi díszülés a budapesti Újvárosházán a törvény szava válik most való életté, itt ebben a teremben — az Újvárosháza közgyűlési termében, honnan évtizedeken át várospoliti­kai klikkek egy látszat-önkor­mányzattal zárták ki a hatalomból a dolgozó népet. Azt a népet, ame­lyet otthagytak a sivár külvárosi bér­kaszárnyák odúiban, proletártelepek nyomortanyáin, poros, egészségtelen utcákon, villany, vízvezeték nélküli házakban, emberhez sokszor nem méltó életben. A nép — a gyárak, üzemek, munkás, dolgos népe — öt évvel ezelőtt új életre támadt, azóta erősödött s most a törvény való életté vált szava nyomán legjobb képviselői, a munkásosztály legkivá­­lóbbjai átveszik fővárosunk vezető­jét. * Még néhány perc és megalakul Budapest Főváros Városi Tanácsa. Döntő nap a főváros fejlődésében és kiindulópontja a további haladásnak. Most tűnik el az évtizedes elnyomó és idegen fővárospolitikai rendszer utolsó maradványa, kivonul e falak közül is örökre s helyette holnaptól kezdve már teljes mértékben a dolgozó nép érvényesíti a főváros igazgatásában saját tapasztalatait és terveit. A gyá­rak népe, a termelésben élenjárók, a legjobban dolgozó sztahanovisták, mellettük a néphez hű értelmiség, tu­dósok, professzorok, művészek, tiszt­viselők, de itt vannak Néphadsere­günk katonái is. És rajtuk kívül a padsorokban igen sok fiatal fiú, lány, akiknek életében és jövendő munkájában már az a főváros szépül és ragyog, amelyet a nép vezet. * A közgyűlési terem ünnepi dísz­ben, a falakat vörös- és nemzetiszínű drapériák díszítik. Az elnöki emel­vény fölött Lenin, Sztálin és Rákosi vörös diadallobogókkal övezett képei alatt hatalmas felirat hirdeti: „A Párt vezetésével, a tanácsok megvalósítá­sával a szocializmusért!“ Lassan megtelik a terem, a lelkekben ünnepi várakozás s hatalmasan felcsattan a taps, mikor Dobi István, a miniszter­­tanács elnökével az élen bevonul a kormány több tagja, Kovács István, az MDP budapesti pártbizottságának titkára és politikai életünk számos vezetője. jósággá a főváros dolgozói által év­tizedek óta óhajtott egység. Zöld Sándor rámutatott a múltra, amely a peremvárosok széttagolásá­­val biztosította uralmát. A feszabadu­­lás után kemény harcba került, amíg sikerült legyőzni az ellenséget. A bu­dapesti tanács megalakulása gyü­mölcse ezeknek a harcoknak is.­­ A tanácsok és a végrehajtó bi­zottságok megalakítása, az osztályok létrehozása csupán kezdete az új szervezet életének. — A tanácsok munkájának eredmé­nyessége, az, hogy mennyivel és mi­lyen gyorsan javul meg az új szer­vezet ügyintézése, attól is függ — nem kis mértékben —­, hogy munká­juk jelentőségét mennyire ismerik fel a végrehajtóbizottságok osztályaira beosztott és ott dolgozó tisztviselők. A kormányzat számít a tisztviselők odaadó munkájára, számít arra, hogy teljes nagyságában értékelni fogják a kormányzat részéről irányukban meg­nyilvánult és folytonosan megnyilvá­nuló elismerést és bizalmat és a dol­gozó nép ügye iránt odaadó, lelki­­ismeretes munkával fogják ezt meg­szolgálni. Szükségesnek tartom ezzel kapcsolatban hangsúlyozni azt, hogy a helyi tanácsok apparátusában dol­gozó tisztviselők messzemenően szá­míthatnak a belügyminisztérium és az összes kormányszervek támogatására, munkájuk sikeres és jó elvégzéséhez — fejezte be szavait Zöld államtitkár. Bánkuti József, a Rákosi Mátyás Művek sztahanovista munkása üdvö­zölte Budapest dolgozó népe nevében a tanácsot. A tanács az államvezetés legtökéletesebb formája A fényes közgyűlési teremben — most már a közös alkotómunka ter­mében — elfoglalják helyüket a ta­nács tagjai, akiket a Népfront Orszá­gos Tanácsa küldött be, mint a dol­gozó nép legkiválóbbjait. A fővárosi énekkar elénekli a Himnuszt, majd Kovács István az MDP budapesti pártbizottságának titkára emelkedik szólásra. — Ez évben alig fél év alatt két nagy maradandó történelmi jelentő­ségű eredményt ért el fővárosunk dol­gozó népe. Január 1-én megvalósítot­tuk az 1.600.000 lakossal rendelkező Nagy-Budapestet. S most a mai na­pon megteremtjük a tanácsokat, a városigazgatásnak azt a formáját, amelyen keresztül legjobban tudjuk bevonni a dolgozó tömegeket a ha­talom gyakorlásába. — „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé“ — mondja Népköztársaságunk Alkotmá­nya. A budapesti munkások, dolgozók és haladó értelmiségeiek valóban a város gazdái lesznek, mert a tanácsok a dolgozó tömegek hatalmát testesí­tik meg. A továbbiakban hangoztatta, hogy a tanács az á­llamvezet­és legtökélete­sebb formája, amely bebizonyította életképességét, fölényét, minden más rendszerrel szemben. A mi felada­tunk, hogy­ e téren is tanuljunk a nagy Szovjetunió gazdag tapasztala­taiból és kövessük példájukat. — A városvezetés régi szelleme elleni harc azonban még korántsem fejező­dik be. Ki kell szorítanunk a régi rendszer maradványait, a bürokráciát, a korrupciót s biztosítani, hogy a dolgozó néphez hű tisztviselők oda­­adóan szolgálják a nép ügyét. Új szellemben dolgozzanak, mert most nem az urakat, hanem a dolgozó né­pet, saját államukat szolgálják. Ezért egyszerűsítsék le, gyorsítsák és köny­­nyítsék meg a városvezetés ügyvitelét. — A tanács összetételében is kife­jezésre juttatja a hatalmas változást. Itt vannak közöttünk a termelésben legjobb eredményt elérő sztahánovis­ták, élmunkások, mint például Muszka Imre, a Rákosi Művek Kos­­suth-díjas sztahánovistája, Ormai Ár­­pádné Kossuth-díjas sztahanovista a Hazai Fésüsfonóból és itt vannak kö­zöttünk a kiváló tudósok is, mint például dr. Gillemot László, a Mű­egyetem Kossuth-díjas professzora. A Népfronthoz tartozó szervezetek kép­viselői mellett itt vannak a párton­­kívüliek is. Itt van közöttünk a pár­tonkívüli Alföldi Mária, kiváló textil­­munkásnő. A tanácsban helyet foglal a pártonkívüli dr. Gombás Pál, a Tu­dományos Akadémia alelnöke, két­szeres Kossuth-díjas, a pártonkívüli dr. Manninger Rezső az Agrártudo­mányi Egyetem Kossuth-díjas tanára és a többiek. — A mai napon, egész dolgozó né­pünk újabb nagy győzelmét ünne­peljük. S ezen a nagy győzelmi ün­nepen hálával, szeretettel és köszö­nettel fordulunk felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió és a világ dol­gozóinak nagy vezére, a magyar nép nagy barátja, Sztálin elvtárs felé. Kovács István beszéde további ré­szében visszapillantott az elmúlt évek küzdelmeire, majd kijelentette: a dol­gozó tömegek most még jobban meg­értik, hogy a tanácsok megalakulása a munkásosztály, a dolgozó nép jo­gainak további kiszélesítését jelenti. S ez arra kötelez, hogy minden egyes dolgozó helytálljon a szocializmus építése frontján és még jobban tel­jesítse kötelességét a saját állama iránt. A tanácsok megalakítása arra kötelez, hogy­ felvegyék a harcot minden üzemben, minden munka­helyen a normalazítók, a bércsalók ellen, s győzelemre irigyeli a szo­cialista munkafegy­elmet. — A tanácsok megalakításával új fejezetet nyitunk hazánk történeté­ben. Budapest dolgozói egyre jobban bekapcsolódnak a tanácsok munká­jába, elsajátítva az államvezetés mű­vészetét a budapesti tanácsokat a szocialista Magyarország szilárd bás­tyájává építik ki — fejezte be Ko­vács István nagy tapssal fogadott beszédét. Megválasztják a végrehajtóbizottságot Elnöke Pongrácz Kálmán Kádas István felolvasta ezután a Függetlenségi Népfront által a ta­nácsba küldött tagok névsorát. Amikor az első nevet felolvasta, Rákosi Mátyás nevét, a jelenlévők felállva hosszú perceken át tartó viharos lelkesedéssel éltették a magyar nép bölcs vezetőjét és tanítómesterét. A Tanács ezután egyhangúlag meg­választotta a Tanács Végrehajtó Bi­zottságának tagjait. A Végrehajtó Bizottság tagjai: Döbrentei Károlyné, Gálhidy Béla, Háder István, Kovács István, Kruzs­­lák Béla, Nagy József, Nezvál Fe­renc, Petrák Lajos, Pesta László, Philipp Rudolf, Pongrácz Kálmán, Gratalovszki János, K­ubka Gézáné, Varga István, Virág Sándorné. Ezután a Végrehajtó Bizottság tag­jai tanácskozásra vonultak vissza, amelynek tartamára az ülést felfüg­gesztették. Szünet után Kovács István bejelen­tette, hogy a Végrehajtó Bizottság egyhangúlag megválasztota az elnö­köt és a Végrehajtó Bizottság tiká­rát. Elnökké Pongrácz Kálmánt, helyettes elnökké Nezvál Ferencet és Pesta Lászlót, a Végrehajtó Bizottság titkárává pedig Nagy Józsefet vá­lasztották meg. Az újonnan megválasztott végre­hajtó bizottsági elnök, a két helyet­tes elnök és a titkár ezután elfoglal­ták helyüket az emelvényen. A kormányzat számít a tisztviselők odaadó munkájára Dr. Zöld Sándor, a belügyminiszté­rium államtitkára, a Népköztársaság kormánya nevében beszélt ezután.­­ A mai napon Budapesten épp­úgy, mint az ország tizenkilenc me­gyeszékhelyén első ízben ülnek össze a helyi tanácsok, a dolgozó nép ál­lamhatalmának új szervei, hogy meg­kezdjék munkájukat. Ezen a tanács­ülésen tetőződik be, válik eleven vé­ „A feladatok, amelyek ránk várnak, nagyok“ Pongrácz Kálmán mondott ezután záróbeszédet. A végrehajtó­ bizottság és a maga nevében köszönetet mon­dott a kitüntető bizalomért, hangoz­tatta, hogy ez a bizalom nem csupán megtiszteltetéssel, hanem komoly felelősséggel és Budapest dolgozói iránti fokozott kötelességteljesítéssel is jár. — Budapest dolgozó népe megbízá­sából a tanácsokon belül érvényre fogjuk juttatni, mint üzemeinkben is a szigorú szocialista állami jegyeimet. Pontosan és lelkiismeretesen végre fogjuk hajtani a Párt és a kormány határozatait. Ellenőrizzük azok be­tartását, végrehajtását. A feladatok, melyek ránk várnak, nagyok. Meg kell szerveznünk Budapest kerületei­ben is a Tanácsokat, segítenünk és ellenőriznünk munkájukat. A buda­pesti tanács, a Végrehajtó Bizottság felelős a város ügyeiért, az alárendelt szervek munkájáért, a helyi gazdál­kodás jó vezetéséért, politikai és kul­turális neveléséért. Sikeresen végre kell hajtanunk az ötéves, ezen belül az 1950-es tervet. Előttünk ál az 1951-es terv jó előkészítése. Előttünk áll a jövő évi költségvetés kidolgozása, melyben fel kell dolgoznunk mind­azokat a területeket, melyek nem tar­toztak eddig a helyi igazgatás alá. Üzemeink, vállalataink, építkezéseink munkáját át kell vizsgálnunk, meg kell javítanunk. — Építenünk kell a Tanácsok esz­közeivel szocialista kultúránkat. Egyre szélesebb és szélesebb tömegek felé kell kiterjeszteni ennek a kul­túrának a hatósugarát. A mi mun­kánk csak úgy lehet eredményes, ha a Végrehajtó Bizottság, a Tanács és a hivatali apparátus minden dolgo­zója átérzi azt a hatalmas felelőssé­get, melyet a dolgozó nép bizalmá­ból kapott. Vezesse őket mindennapi munkájukban a nép és a haza iránt érzett olthatatlan szeretet. Úgy kell dolgoznunk, hogy a Tanács kapcso­lata mindjobban kiszélesedjen a tö­megekkel, a dolgozók minél szélesebb rétegét vonjuk be a város ügyeinek intézésébe. A bürokrácia ellen Buda­pest dolgozóinak a közigazgatásban végzett mindennapos gyakorlati mun­kájával és állandó ellenőrzésével aka­runk harcolni. Pongrácz Kálmán befejezésül han­goztatta, hogy a feladatok, amelyek előttünk állanak, nagyok. De bízunk munkánk sikerében, mert szilárdan vezet bennünket minden eddigi győ­zelmeink szervezője, előrehaladásunk záloga, a Párt és nagy vezére, Rákosi Mátyás elvtárs. Ehhez a munkához kérjük Budapest dolgozóinak és a tanács tagjainak segítségét — mon­dotta. Pongrácz Kálmán beszéde után a jelenlévők hosszasan, viharos lelke­sedéssel ünnepelték népünk nagy ve­zetőjét, Rákosi Mátyást, majd az ülés végén elénekelték az Internacionálét. A tanácsrendszer a bürokrácia sírásója lesz Megválasztották a pestvármegyei tanács végrehajtóbizottságát Pest vármegye legjobb munkásai, dolgozó parasztjai és a néphez hű értelmiségiek gyűltek össze a pesti vármegyeháza ünnepi külsőt öltött tanácstermében. Nagy János, az MDP pest megyei titkára mondott megnyi­tót, majd Csata László, a Népfront megyei elnöke felolvasta a megyei tanácstagok névsorát, melyet az egy­begyűltek egyhangú lelkesedéssel fo­gadtak el. Majd megválasztották a végrehajtóbizottságot, amelynek tag­jai lettek: Besztercei József, Bálint Lajos, Bedő Lajosné, Dobróka János, Fekete Mihály, Gulyás András, Má­tyás Boldizsár, Lakatos Imre, Nagy János, Juhász Józsefné, Surányi Mi­hály, Szendrődi Pál, Sásdi Ferenc, Jobbágy Pál és Vajtay Istvánné. A megyei tanács végrehajtó bizott­­sága ezután elnökké Fekete Mihályt, alelnökké Juhász Józsefnét és Besz­tercei Józsefet, titkárrá pedig Jobbágy Pált választotta meg. A kormány nevében Losonczy Géza népművelési államtitkár mondott be­szédet. Hangsúlyozta, hogy a béke védelmének alapvető feltétele a népi demokratikus államhatalom kiépí­tése és megszilárdítása. A tanácsok megalakulása még inkább kiszélesíti népi demokratikus államhatalmunk népi bázisát és ezzel megerősíti hatal­mas mértékben államhatalmunkat. A tanács életbeléptetése hatalmas lé­péssel viszi előre a szocializmus épí­tésének ügyét s népünk politikai ön­tudatának emelését. Fekete Mihály, a pest megyei tanács elnöke mondott köszönetet megvá­lasztásukért. Hangoztatta, hogy amíg a régi közigazgatásnak semmi kap­csolata nem volt a dolgozó tömegek­kel, a helyi tanácsok munkájukban közvetlenül a népre támaszkodnak. Amíg közigazgatásunk fejlődése elle­nére is bizonyos mértékben búvó­helye, sőt melegágya volt a bürokrá­ciának, a tanácsrendszer a bürokrácia sírásója lesz. A helyi tanácsok fej­lesztik a munkás-paraszt szövetséget is s a hatalmon lévő munkásosztály köré tömörítik hű szövetségeseit, a dolgozó parasztságot. A tanácsok a jól bevált munkás-paraszt káderek mellett a bürokráciától mentes egye­nes derekú, demokratikus öntudatban erős, a szocializmus építésében lelke­sen résztvevő újtípusú közhivatalno­kokat fognak kinevelni. Országszerte megalakultak a megyei tanácsok Június 15-én alakultak meg ország­szerte a megyei közigazgatás új szer­vei: a tanácsok. Győr-Sopron megyé­ben a tanács végrehajtó bizottságának elnökéül Kenderesi Károlyt választot­ták meg. Népköztársaságunk kor­mánya nevében Czottner Sándor ne­hézipari államtitkár szólalt fel, majd Horváth Ede Kossuth-díjas sztaha­novista esztergályos üdvözölte az érte­kezletet. A heves megyei tanács tagjai is meg­választották a végreha­jtóbizottság tagjait, elnök Papp József sütőházi élmunkás lett. Székely Lajos üdvö­zölte a kormány nevében a megyei tanácsot, megemlítette többi kö­zött, hogy a heves megyei tanács tag­jainak 30 százaléka nő. Pécsett Varga Jenőt, a munka ér­demrend aranyfokozatával kitüntetett vasmunkást választották a tanács el­nökéül, titkárrá pedig Simek Árpád eddigi munkás-alispánt választották meg. Kiss Károly, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának alelnöke ünnepi beszéde után Földesi Herman bánya­munkás az újonnan választott tanács tagjai nevében beszélt. Szolnokon Juhász Imréné eddigi főispánt választották meg a tanács elnökévé. A választás után Házi Ár­pád, az ÁEK elnöke hangsúlyozta, hogy kemény harcot kell folytatni a klerikális és kulákreakció ellen. Veszprémben Harmath Jenő volt főispán lett az elnök. A megyei taná­csot Prieszol József közlekedésügyi államtitkár üdvözölte. Miskolcon a végrehajtó bizottság elnökévé Mazár Ferenc eddigi fő­ispánt választották meg. Balassagyar­maton Gerst János bányamunkás al­ispán, Esztergomban, ahol a komá­­rommegyei tanács alakult meg, Istók Vilmos lett az elnök. Kecskeméten Kulcsár Jenő volt alispánt választották meg a végre­hajtó bizottság elnökévé. Beér János, a belügyminisztérium elnöki osztálya­ á­ nak tehetője hangoztatta beszédében, hogy a szocialista állam szilárd védel­mezője a dolgozók hatalmának, de egyben a dolgozó nép vezetője, ter­melőmunkájának szervezője is. Debrecenben a végrehajtóbizottság elnöke Tatár-Kiss Lajos eddigi al­ispán lett. Szekszárdon Berki Mihályné volt főispánt választották meg a végre­hajtó bizottság elnökévé, Hódmező­vásárhelyen Papp Sándort, aki a fel­­szabadulás előtt mint gazdasági cse­léd dolgozott. Székesfehérváron a me­gyei tanács alakuló ülésén Neic­el László ácssegédet választották meg elnöknek. A vasmegyei végrehajtó bizottság elnöke Diósi György gyári segédmun­kás, volt alispán lett. Békéscsabán a végrehajtó bizottság elnökévé Blahut János ipari munkást választották meg, Nyíregyházán Varga Andrást. Kaposvárott a megyei tanács alakuló ülésén Varga István vasmunkás lett az elnök. A választás után Szabó Piroska, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára mondott üdvözlő beszédet. Zalaegerszegen a végrehajtó bizottság elnökévé Farkas Józsefet választották meg. A Tudományos Akadémia Szovjetunióban járt tagjainak beszámolója A Magyar Tudományos Akadémia üléstermében Alexits György főtitkár és Straub Bruno, az Akadémia tagja beszámoltak a Szovjetunióban tett látogatásuk alkalmából szerzett ta­pasztalataikról. Alexits György han­goztatta, hogy a szovjet egyetemeken nem annyira az előadások sokasá­gára, mint inkább az önálló kutató­munkára helyezik a súlyt. Különös jelentőséget tulajdonítanak az évközi konzultációknak — ezeken nem osz­tályozzák a tanulókat — amelyeken a pedagógusok személyes beszélgetés nyomán vizsgálják meg a tanulók, hiányosságait és hasznos tanácsokat adnak ezek kiküszöbölésére. Straub Bruno arról beszélt, hogy a Szovjetunióban sikeresen tudják összekötni a tudósok a gyakorlati és az elméleti munkát. A mezőgazdasági tudományos intézet tagjai a kisebb területi kísérletezések után 40—50 hektáros területeken végeznek kísér­leteket, majd egy egész kolhoz föld­jén vezetik be az új kikísérletezett eljárásokat. ­ A művészeti főiskolákon augusz­tus elsején kezdődnek a felvételi vizsgák. A múlt évi 362 hallgatóval szemben, az ősszel meginduló új tan­évben 503 hallgató felvételét irányoz­ták elő az első évfolyamra. Az Ipar­művészeti Főiskolán 95, a Képzőmű­vészeti Főiskolán 77, a Színművészeti Főiskolán 150, a Zeneművészeti Fő­iskolán pedig 181 hallgatót vesznek­ fel az első évfolyamokba. Megjelent a „Szovjet hiúság" kongresszusi száma A MINSZ és az MSZT nemrég bocsátotta ki új folyóiratának első számát. A „Szovjet Ifjúság" című kö­zös MINSZ—MSZT-kiadvány máso­dik, kongresszusi ünnepi száma most jelent meg. A folyóirat a DISZ plakátját hozza első oldalán, majd Szalai Béla vezér­cikke következik: „A magyar ifjúság követi példaképét“ címmel. A gazdag tartalmú folyóirat számos elbeszélést, riportot, fényképet közöl a hős szov­jet ifjúságról. Látjuk a komszomo­­listákat munkájuk közben, olvasunk tanulásukról, szórakozásukról. Riport és elbeszélés, vers, kottaszöveg és ka­rikatúra teszi változatossá a „Szov­jet Ifjúság“ kongresszusi számát. A kottamellékletben Novikov „Jó mun­kával tör előre“ című dalát ismerteti a lap. A folyóirat egyik legérdeke­sebb riportja Lidia Korabelnyikovát, a moszkvai Párizsi Kommün gyár híres komszomolká­ját mutatja be, aki olyan új, önköltségcsökkentésre irányuló mozgalmat kezdeményezett, amelyet ma már a Szovjetúnió igen sok üzemében átvettek és sikerrel ab­­­kam­uzáltak.

Next