Kis Újság, 1999. július-december (2. évfolyam, 26-51. szám)

1999-07-09 / 27. szám

ft Kis Újság MAGYARORSZÁG 5 Kelet-Magyarország egyik leg­becsesebb műemléke a téglási Degenfeld-kastély. Építője a hí­res-neves Bek Pál báró volt, aki a tokaji evangélikus lelkész fia­ként korában szokatlan karriert futott be. Ő volt az, aki először feltérképezte és fölmérte a Ti­szántúlt, érdemei elismeréseként kapta I. Ferenc császártól a bá­rói rangot és a téglási földbirto­kot. Korának egyik legműveltebb embere volt, téglási házában gyakran vendégeskedett Csoko­nai, gyakran járt ide Kazinczy, Kölcsey és a Tisza szabályozási felmérése során maga Széchenyi is. 1804-ben építette a kastélyt egy angol vidéki királyi kastély mintájára, Kazinczy tetszését is megnyerte, mert ilyen szavakra fakadt „Oly szép, hogy a szem­lélőt pallérozza!” .Bek Pálról már életében legen­dák keringtek. Házassága is re­génybe illő. A baktalórántházi Bárczay Annát szabályosan meg­szöktette. Mire a bősz anyós utolérte őket, már régen meges­küdtek a tokaji templomban. Sok gyerekük született, de Zsuzsanna Paulinát említsük elsősorban. Ő az akkor Hajdúhadházon állomá­sozó császári ulánus ezred nyal­ka főhadnagyába, gróf Degen­­feld-Schomburg Imrébe szerel­meseden. Mondanám, hogy a magyar történelem szerencsé­jére. Az ifjú apósa szellemét vitte tovább és olyan magyar hazafi lett, hogy párját ritkítja. Szabolcs vármegye főispánja, amikor ki­tör a forradalom, a gróf habozás nélkü­l csatlakozik Kossuth­hoz és Szabolcs megye kormánybiz­tosaként szervezi az ifjú honvéd­sereget. Téglási jobbágyait fölsza­badítja és belőlük alakul meg az 1. szabolcsi nemzetőr zászlóalj. Az esküt 1848 szeptember 12-én tették le a nagykállói piactéren. A zászlót Degenfeld-Schomburg Imre felesége, Bek Zsuzsanna Pa­ulina varrta és a selyemszalagra aranybetűkkel ráhímezte „Győzni vagy meghalni. Szabolcs a hazá­ért.” A téglási honvédek dicsősé­gesen végigharcolták a szabad­ságharcot, a tápióbicskei csatában tanúsított bátorságukat Thán Mór is megfestette. A zászlóalj részt vett Budavár ostromában is, ez al­kalomból Görgei vitézségi érem­mel tüntette ki a zászlót. Végül a komáromi várból kaptak szabad elvonulást. Bár a zászlót le kellett volna adni, mégsem tették. Ak­kori parancsnokuk, Rakovszky Sámuel a derekára csavarva haza­vitte a zászlóanyának. Degenfeld- Schomburg Imrét halálra ítélték, de kézre nem tudták keríteni, az ecsedi lápban bujdosott sokáig. A svájci Degenfeldek császárpárti ága aztán kegyelmet esdekelt szá­mára. Hazatért és ebből az alka­lomból Barabás Miklós lefestette a családot. Ez a kép ma is látható a miskolci múzeumban. A zász­lót később a megalakuló szabol­csi honvéd egyletnek adomá­nyozták, innen került át a nyír­egyházi Jósa András Múzeumba, ahol ma is látható. Degenfeld- Schomburg Imre a kiegyezés után újból főispánja lesz Szabolcs me­gyének, haláláig. Baktalóránthá­­zán is építkezett, a téglási kastély az ő ideje alatt nyerte el mai for­máját. Három leánygyermeke példás magyar hazafias szellemű nevelést kapott. Legkisebb lánya, Berta, irodalmi tehetséggel is megáldott leányzó volt, levelezett Arany Jánossal és tizenhárom éves korától naplót vezetett - négy nyelven! Mit magyarul kez­dett, másik oldalon németül foly­tatta, majd franciára váltott, később angolra. Naplója nagybe­csű művelődéstörténeti relikvia, ami nagy szerencsénkre máig megmaradt. 1945-ben a bevonuló orosz katonák elpusztították a tég­lási kastély felbecsülhetetlen ér­tékű könyvtárát, egy-két kötetet azonban a cselédek átmentettek a mának, köztük a naplót is. Az ifjú grófkisasszony korát meghazud­­tolóan tájékozott volt a kor viszo­nyaiban, a múlt század ötvenes­hatvanas éveinek szabályos kró­nikája a naplója, reprint kiadása sürgető igénye nemzeti kultúránk­nak. Berta naplóját azzal zárja, hogy férjhez menni készül, s ha választottjának nyújtja kezét, ak­kor a nemzet szolgálatát élete vé­géig vállalni kell. Férjhez is megy báró Podmaniczky Gézához, aki mellett hosszú életet él. Gyermek­telen lévén, számos adományt tett a debreceni kollégiumnak, a tég­lási és baktalórántházi református iskolának. Számos tehetséges pa­raszt származású ifjat taníttatott. Apjának is emléket állított, Bak­­talórántházán, egy az apja ültette angolpark közepén karcsú obe­­liszk áll, rajta kőbe vésve „Degen­feld-Schomburg Imrének, aki az erdőt a jövőnek fenntartotta". Bé­kés nyugalomban éltek és csak­nem egyszerre haltak meg 1928- ban, Kiskartalon. A téglási Degenfeld-kastély sokszor cserélt gazdát. Volt kór­ház, kaszárnya, munkásszálló és végül nevelőotthon, egészen 1997-ig. Jelenleg a téglási önkor­mányzat tulajdonában alapos fel­újításra vár. Az önkormányzat szabadidő központot, szociális in­tézetet szeretne kialakítani benne. A kastély U-alakú udvara kivá­lóan alkalmas lenne szabadtéri előadásokra, a nagyteremben pe­dig színpadot és nézőteret is ki le­het alakítani. Anyagiak hiányában egyre késik a felújítás, a téglási önkormányzat nagyobb állami tá­mogatást remél, hogy a Degen­feld-kastély és az azt övező park visszakapja régi fényét és turistá­kat vonzzon a régióba. A kastély falán emléktábla őrzi Bek Pál és Degenfeld-Schomburg Imre em­ lékét, az egyik teremben még 1993-ban emlékszobát is be­rendeztek, amelyben látni a híres zászló életnagyságú fénykép má­solatát is. Nemzeti történelmünk öreg téglási tanúja a fokozottabb törődésre várva ma is turisztikai­lag értékes látvány. Bereczki Károly A magyar történelem fényében A téglási Degenfeld-kastély A téglási Degenfeld-kastély kocsibejárója Fotó: Szentpéteryné Zeller Edit Debrecen és Nyíregyháza között félúton fekszik Hajdúhadház, a Hajdúság egyik legérdekesebb, szociológiailag sokrétű telepü­lése. A Kádár-rendszerben két másik település - Bocskaikert, Téglás - központja is volt, a rendszerváltás után azonban kü­lönváltak a testvértelepülések. Az utóbbi években viszont mindhá­rom helységben felismerték a re­gionális együttműködés fontos­ságát és BHT néven regionális fejlesztési programot dolgoztak ki. Ennek feltétele, hogy tőke áramoljon a térségbe. Hajdúhad­ház lakosainak száma 12 707. A városban csaknem háromezer ci­gány lakos is él, ami olyan szo­ciális terhet jelent az önkormány­zatnak, ami páratlan Kelet-Ma­­gyarországon. A munkanélküli­ség itt a legnagyobb a térségben, több mint kétezerötszáz fő sze­repel a nyilvántartásokban. Kö­zülük mindössze alig nyolcszá­­zan részesülnek munkanélküli segélyben, a többi rendszeres vagy alkalmi segélyekből tengő­dik. Még szembetűnőbb a hely­zet akkor, ha azt tekintjük, hogy az aktív népesség száma hatezer­kétszáz, így a munkanélküliség több mint harminc százalékos. A legtöbb munkanélküli természe­tesen a roma lakosság soraiban található. A rendszerváltás nyo­­mán a közeli Debrecen nagyvál­lalataiból főleg a roma mun­kaerőt bocsátották el, hiszen nagy részük szakképzetlen mun­kás volt. Szakképzésre vagy ép­pen átképzésre már csak azért sincs mód, mert javarészük nem rendelkezik megfelelő iskolai végzettséggel sem. Hajdúhadhá­zon viszont nincs olyan nagyobb vállalkozás, ami a felesleges munkaerőt lekötné. A meglévő néhány, mint a SZÖVÁLL fafel­dolgozó vállalat, az Új Barázda és Bocskai szövetkezet kis lét­számú munkaerőt foglalkoztat­nak, esetleg idénymunkára alkal­maznak nyaranta és ősszel mun­kanélkülieket. A hátrányos szociális helyzet dacára Hajdúhadházon virágzó kulturális élet bontakozott ki az elmúlt években. A városban 1 bölcsőde, 5 óvoda, 2 általános is­kola és egy középiskola van. A Földi János művészeti általános iskola zene és néptánc képzést nyújt a tanítványoknak, a szép is­kola aulája messzeföldön híres, falain a minden évben megren­dezett hajdúsági művésztábor képzőművész vendégeinek nagy­méretű festményei láthatóak, egyedülálló művészeti élményt nyújtva. A településen található különben Égerházi Imre festő­művész alkotóháza is, Kelet-Ma­gyarország képzőművészeinek kedvelt zarándokhelye. A kilenc­venes évek derekán indult be a gimnáziumi és szakközépiskolai oktatás. Az új épületet is kapott szakközépiskola a térség egyik legjelentősebb oktatási köz­pontja, amelyben újabban már felnőtteknek is nyújtanak számí­tógépes ismereteket. Földi János nevezetes férfiú volt a múlt század elején. Mint a falu orvosa és polihisztora ba­rátja volt Csokonainak, aki gyak­ran járt ki Hajdúhadházra és a fáma szerint itt történt a kálo­mista pappal való nevezetes ese­mény, amelyet Petőfi oly kedves humorral megénekelt. Földi Já­nosnak emlékmúzeuma is van a városban, emlékmúzeuma van ugyanakkor Mocsár Gábor és É. Kiss Sándor íróknak is. Utóbbi múzeumőre Tóth Károly nyugdí­jas, maga is többkötetes költő, a város egyik szellemi vezéregyé­nisége. A szellem otthona a szin­tén Földi János nevét viselő könyvtár is, amelyben a sokezer kötetnek több mint ezer rendsze­res olvasója van. Dósa Lajos igazgató (maga is neves költő) elmondta, hogy kéthetente rend­szeresen képzőművészeti tárlato­kat nyitnak a könyvtárban, ennek ma már olyan hagyománya van Hajdúhadházon, hogy a legneve­sebb művészeknek is rangot je­lent a hadházi tékában kiállítani. Bár a város művelődési házában mára már nem lelni fel a hetve­nes-nyolcvanas évek élénk köz­­művelődési életét, hiszen a tévé jóvoltából megcsappant az ér­deklődés is, azért rendszeres a te­vékenysége, számos szabadegye­temi kört is működtetnek, ame­lyeknek nagy a látogatottságuk. A településen térségi rendőr­­kapitányság van, amelyhez hat helység tartozik. Kozma János rendőr alezredes, kapitány sze­rint a térség közbiztonsága kielé­gítő, a leggyakoribb bűncselek­mények a vagyon elleniek, ezek jórészét sikerül felderíteni. A közhiedelemmel ellentétben Haj­dúhadházon a bűncselekmények több mint felét nem a roma la­kók követik el. A közfelfogást azonban ez alig befolyásolja. Hajdúhadházon történt a közel­múltban az a tragikus eset is, hogy az egyik tanárnő ámokfutó módon össze-vissza szurkált né­hány roma gyereket, de megse­besített felnőtteket is. Az ese­mény újból rávilágított néhány olyan problémára, amelyek évek óta megoldatlanok Hajdúhadhá­­zon. Lakatos Gábor önkormány­zati képviselő, a Roma Érdekvé­delmi Szövetség vezetője elmon­dotta, hogy a legtöbb probléma a cigány gyerekek oktatása kö­rül adódik. Egyrészt azért, mert gyakran felerősödik a gyerekek külön oktatásának óhaja, s ez hátrányos helyzetbe hozza a roma ifjakat. Másrészt a segélye­zések körül is állandósultak a vi­ták. A szociális hátrány az, hogy szép számmal akadnak olyan gyerekek, akik sokszor azért nem tudnak iskolába menni, mert vagy cipőjük, vagy tanszerük nincsen. Lakatos Gábor el­mondta, hogy a cigányság társa­dalmi felzárkózását számos pá­lyázattal próbálják elősegíteni. A RÉSZ különben egyedülálló kez­deményezéssel testvéregyez­ményt kötött egy erdélyi, szé­kelyudvarhelyi roma szervezet­tel. A nemzetközi kapcsolat el­mélyítésére kiírt országos pályá­zatot azonban visszautasították, így megfelelő anyagi fedezet hí­ján a kapcsolat csak papíron lét­ezik. A Roma Érdekvédelmi Szövetség focicsapata rendszere­sen részt vesz a minden évben Nyíregyházán rendezett országos Roma Kupa küzdelmein. A labdarúgó csapatnak sajátos egy­séges sportruházata van, tehetsé­ges sportolóik Hajdúhadházon élénkítik a sportéletet, amely az egykori Bocskai Sportegyesület megszűntével igencsak gyéren nyújt eseményeket. A város labdarúgó pályája így kihaszná­latlanul szomorúja a szemlélet. Az épületek állaga folyamatosan romlik. Újvárosi István, a Bocs­kai S. E. egykori elnöke tehetet­lenül széttárja a karját, annak je­leként, hogy az egyesület újrain­dítására a közeljövőben nincs esély. A hátrányos gazdasági és szo­ciális helyzet dacára is azonban nagy az építkező kedv a városban. Nemrégiben felújították a térség egyik legszebb városházát és a vá­roskép is folyamatosan gazdago­dik az épülő családi házakkal. A három település júliusban szemi­náriumot tart, hogy egy Gazda­ságfejlesztési Marketing Program stratégiáját megtervezzék. A fel­kért angol szakértő, Nate Bow­­ditch a mezőgazdasági potenciál jobb kihasználásában látja a tele­pülésfejlesztés jövőjét. Ennek ér­dekében a piaci versenyképesség­hez szükséges gyors változásokat kell végrehajtani. Az Új Barázda szövetkezetben már új almafajták telepítésével is foglalkoznak, jövőbeni céljuk a cidergyártás, almaecet, almapüré gyártása is, mivel ezek jórészt hiányoznak a magyar piacokról. A város Romá­niához és Ukrajnához való közel­sége lehetővé teszi, hogy Hajdú­hadház nemzetközi tranzitfoga­lom központja is legyen s így va­lóban dinamikus fejlődési távla­tokat tűzhetnek maguk elé a hely­beliek. Mindez azonban tőkeigé­nyes és egyelőre a hitellehetősé­gek is annyira korlátozottak, hogy a lendületesebb fejlesztés a jövőre vár. A BHT térségi programja megvalósításához a három telepü­lés együttes erőfeszítéseire van szükség. Béres László polgármes­ter szerint ez az együttműködés máris gyümölcsözik, minden jel arra vall, hogy a jelenlegi kor­mányzat hozta döntések és hatá­rozatok mihamarabbi életbelépte­tésével a hajdúk ősi városa rálép az európai mértékű fejlődés út­jára. B. K. A kétarcú Hajdúhadház Városkép Hajdúhadházáról A Földi János iskola aulája

Next