Kisalföld, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-02 / 77. szám
1957. április 2. kedd. A kérdés arról hogy mit tettek hét alatt cikk nyomán Két héttel ezelőtt Győri jegyzetek címmel hírt adtunk arról, hogy a különböző bérkimérések indokolatlanul emelik áraikat, taxisofőrök pedig ellenőrizhetetlenül magas intelárakat szabnak meg egy-egy fuvar alkalmával. Javasoltuk: állítsanak fel térképet a taxiállomáson. Eltelt két hét és a cikkre nem jött semmi válasz. Nem sajnáltuk a fáradságot és érdeklődtünk: milyen intézkedés várható a közeljövőben az említett ügyekben? Elsőnek a Városi Tanács kereskedelmi osztályát kérdeztük meg. A Városi Tanács kereskedelmi osztályának vezetője szerint a kimérések annyiért adják a bort, amennyiért akarják. Azért, mert sokat kérnek, nem lehet megvonni a kimérési engedélyüket. Ez azt jelenti, hogy a Városi Tanácsnak nincs joga dönteni abban, hogy a város területén ki, vagy kik milyen szellemben kereskednek? — De igen, csakhogy nem tudjuk őket kötelezni semmire. Ha csak a lelkükre nem beszélünk. Nos a beszélgetésből elég ennyi. Ehhez még csak annyit. Lehet, hogy a Városi Tanács nem tud érvényt szerezni akaratának, de igenis módot kell, hogy találjanak a kimérések megfékezésére. Tűrhetetlen, hogy bár a termelőszövetkezeti kimérések élvezik a nekik biztosított jogokat, de ha az üzletről van szó, nem néznek sem fogyasztót, sem szocialista kereskedelmet és srófolják fel az árakat. ősz óta már több alkalommal emelték az árakat, pedig többek állítása szerint tavaly ősz óta nem volt újabb szüret Magyarországon. Az olvasók is és mi is kíváncsian várjuk a »lelkükre beszélés« eredményét. A taxiállomáson még semmi jele a térképnek. A taxik ma is úgy fuvaroznak, hogy az utazónak fogalma sincs a kérhető díj öszszegéről. Megkérdeztük az Autóközlekedési Vállalat igazgatóját, hogy mire várnak. Mint kiderült, nem ültek ölhetett kezekkel. Még ebben a hónapban Győrött két taxiállomást állítanak fel a jelenségin kívül. Egyet az SZTK épülete előtt, a másikat pedig valószínűleg Nádorvárosban a kórház körül, így a hónap végén már a város három pontján lehet taxit fogadni. Jelenleg 28 taxi bonyolítja le a forgalmat, de még ez is kevésnek bizonyult és amellett, hogy a régi taxikat folyamatosan kicserélik, lépéseket tettek új személygépkocsik beszerzésére is. Az új taxiállomások felállításával egy időben elhelyezik a taxiállomásokon a térképeket is, ahol az utas hozzávetőlegesen kiszámíthatja, hogy körülbelül mennyi pénzébe kerül majd a rendelt fuvar. A térképek sem oldják azonban meg teljesen a fizetés körüli zűrzavarokat. Megnyugtató az lenne, ha minden autóra taxiórákat szerelnének fel. Taxióra pedig mindössze négyszáz darab van az országban és azt is a fővárosi taxikra szerelték fel. Javasolja az Autóközlekedési Vállalat, hogy a volt Gamma Művek vagy a Ganz Mérőkészülékek Gyára készítsen taxiórákat, hiszen kifizetődne, mert ezer darabra azonnal kapna megrendelést. Addig is, míg meg nem érkeznek a taxiórák, várjuk a térképeket. r.ro. A gyár ... a fogyasztóért... A Győri Keksz és Ostyagyárba mindig szívesen megyek. Nem éppen azért, mert édességet gyártanak, hanem mert ott mindig pezseg az élet. A vállalat igazgatója és a többi kommunista, a műszakiakkal együtt mindig töri a fejét valami új dolgon, ami növeli az üzem jövedelmét, vagy kulturáltabbá teszi a termelést. Csak néhány dolgot említek meg. Május elsejére elkészül az új kazánház. Nemsokára a karbantartók is új épületbe költözködhetnek, ahol az eddiginél sokkal jobb körülmények között dolgozhatnak. Az egész üzemet csempeburkolattal látták el. Felszereltek három új ostyasütő automatát (ez különösen a speciál kedvelőit érinti). Parkosították a bölcsőde udvarát. És még sorolhatnánk tovább, hogy mi mindent csináltak az utóbbi hónapokban az üzemben. Jelenleg a csokoládéüzemet szerelik. Eddig ugyanis készen kapta a Keksz és Ostyagyár a csokoládé-tömböket, amelyeket a gyártmányaihoz használt fel. Újabban azonban már kakaóbabot is szállítanak a vállalatnak. Ez adta azt a gondolatot a gazdasági vezetőknek, hogy maguk állítsák elő a csokoládét. Április negyedike után már meg is kezdődik ez a munka. Szükség is van rá mert nagyon-nagyon sok fondántnyuszi, ostyaszelet és egyéb készítmény vár arra, hogy megmártogassák a finom csokoládéfürdőben. Bár az üzem vezetősége a jövedelmezőségre igen nagy gondot fordít, ugyanakkor egyre jobban figyelembe veszi a fogyasztók igényeit. Az elmúlt években inkább még így számoltak: Ennyi meg ennyi mázsát termelünk kekszből, cukorkából, stb. s ezek ennyi meg ennyi forintot hoznak. Lényegében úgy nézett ki a dolog, hogy a fogyasztó van a gyárért. Miután mást úgy sem tehet, azt vásárol, amit az üzem készít. Ma már más módon gondolkodnak a Győri Keksz és Ostyagyárban. A gyár van a fogyasztóért , mondogatják, s eszerint is dolgoznak. Állandóan kutatják alehetőségeket, hogy minél jobban kielégíthessék a fogyasztók igényeit. így született meg például a konyakos meggy készítésének a terve (tegye szívére a kezét, aki azt mondja, hogy nem szereti). Nem győznek eleget gyártani belőle. Egyre több fajta teasütemény, keksz, »speciál«, különböző krémekkel töltött csokoládés deszszert készül. E cikkek iránt külföldön is igen nagy az érdeklődés. A csodák csodája — vagy nem is csoda? — kiderült, hogy sokkal jobb üzlet a fogyasztók igényeinek megfelelően termelni, mint valamimagasabb szemponték szerint. Úgy viszik a gyárból az árut a nagykereskedelmi vállalatok, mintha legalábbis ingyen adnák Nemcsak a nyuszikat és cukortojásokat, amelyek szezoncikkek, hanem aspéciért, kekszet és a többi árut is. Az eredmény? Az üzem 30,6 százalékkal teljesítette túl az első negyedéves tervét. A tervezett egy százalékos nyereség helyett két százalékot értek el. Ehhez hozzájárult többek között az is, hogy talán soha ilyen jó nem volt az anyagellátás, mint ezekben a hónapokban. Az sem mellékes dolog, hogy az üzemben már január 1-től teljesítménybérben dolgoznak a munkások. Igen jó a munkafegyelem. — Soha ne legyen ennél kevesebb munkánk — mondják a dolgozók a csomagolóban, miközben fürgén rakják dobozokba a húsvéti árut. Úgy gondoljuk, hogy ha a jövőben is elsősorban a fogyasztók igényei szerint dolgozik az üzem, akkor — éppen a fogyasztók jóvoltából — mindig lesz legalább ennyi munka, azév végén pedig — nyereségrészesedés. s. n. KISALFÖLD A kíváncsiság arra ösztönöz, hogy egyik nap három kérdést tegyek fel öt munkásnak a Mosonmagyaróvári MOFÉM gyárban. Kérdéseim a következők: — Az ön véleménye szerint mit jelent saját életében ezenkilencszáznegyvenöt? A felszabadulás? — Hogy élt 1945. adta lehetőségekkel? — Mi a véleménye a mai helyzetről? Írásban kérem a válaszokat. Mondhatnám: dolgozatot iratok az életről. A dolgozatot írók nem gyerekek. Az élet vén „diákjai“. Az egyik irodában közel egy óra alatt olajos kézzel, kék munkaruhában válaszolnak kérdéseimre. Idézem írásaikat. „1945. előtt — írja Mikulás István 52 éves lakatos — bizony nem jól éltem. 1931-től 1935-ig munkanélkül voltam. Néha akadt alkalmi munka. Napi 1 pengő 40 fillérért dolgoztam. Vagy úgynevezett inségmunkára jártam, körülbelül három kiló lisztért dolgoztam két napot a kavicsbányában. A háború alatt napi 12—16 órát kellett robotolni és nem volt annyi szociális intézmény, mint ma. Például én akkor még csak nem is gondolhattam volna üdülésre, amit ma minden évben megtehetek. Ez nagyon jólesik nekem.“ Drescher Ottóné szép gömbölyű betűi mesélnek: „1940-ben mentem férjhez és bizony akkor is sokat kellett dolgoznom, hogy kis otthonunkat megalapozzuk. Sajnos akkor jött a háború és hiába gürcöltünk. A pénzünkért nem sokat tudtunk vásárolni, de később megvolt a reményünk arra, hogy egy jobb jövő elé nézünk.“ A második kérdésre így válaszol Vadnyánszki Rezső 35 éves művezető :„1945. adta lehetőségekkel a következőképpen éltem. Munkahelyemen igyekeztem képességem szerint jól dolgozni, amelyet jó eredmények kísértek. Szakmai elgondolásaimat sokszor sikerült megvalósítani. Igyekeztem a múlt nehéz munkakörülményein változtatni, ezáltal nemcsak dolgozó társaimon, hanem saját magamon is segítettem. Egyszerű dolgozóból művezetői teendőkkel bíztak meg. Ez nem volt könnyű feladat, de ma úgy érzem, mégis érdemes volt szorgalmasan dolgozni. Munkáimért többször kitüntetésben részesültem.“ Kuszmann István néhány szóval fejezi ki érzéseit: „Az üzemekből eltávolítottuk a tőkéseket és átvettük az irányítást.“ Végül a harmadik kérdésre adott válaszokat idézem: Tóth Jánosné: „Szerintem a mai helyzet elég nehéz. Nagy még a bizalmatlanság az elmúlt időszak hibái miatt. Szerintem, ha mi párttagok összefogunk és elbeszélgetünk a becsületes dolgozókkal, akkor sikerül rávezetnünk őket a helyes útra és nagyon szép eredményeket érünk majd el.“ Vadnyánszki Rezső: „Ha az elmúlt időszak hibáit a dolgozók javára kijavítjuk, akkor sok félrevezetett embert megnyerünk, akiknek a munkája ugyancsak szükséges, hogy gazdasági helyzetünk szilárdabb legyen.“ Mikulás István: „Ha nem jön az októberi ellenforradalom akkor lehet, hogy ma jobban érürik. Ma azon fáradozunk, hogy pótoljuk a mulasztottakat.“ Drescher Ottóné: „Talán sosem kellett úgy megbecsülni pártunkat és hazánkat, mint ahogyan most kell. Mert megint megmutatta, hogy mindent megtesz értünk, dolgozókért Nekünk ezt úgy kell viszonoznunk, hogy termelőmunkánk jobb legyen, mint eddig volt, így lesz jobb életünk és akkor lesz értelme munkánknak. Csak az az ország virágozhat és fejlődhet, ahol békés termelőmunka folyik.“ Kuszmann István: „1945-ben fegyvert fogtunk a kezünkbe és megvédtük az üzemet. Most is megvédjük. A kibontakozás szépen jól halad. Rövid idő múlva úgy tündököl pártunk mint 1948—Iliben.“ Íme, ezt írta dolgozatában két asszony és három férfi az életről. 1957. április 4 küszöbén Váratlanul kértem őket erre, hogy őszinték lehessenek. Úgy érzem azok voltak. Békés József írásbeli dolgozatok — Április 4 küszöbén — 200 földművesszövetkezeti dolgozót tüntetnek ki április 4.-én Az Országos Földművesszövetkezeti Tanács azokat a földművesszövetkezeti és vállalati dolgozókat, akik az októberi eseményeit alatt hősies helytállással harcoltak Budapest élelmiszerellátásáért, április 4-én Kiváló Földművesszövetkezeti Dolgozó címmel tünteti ki, s pénzjutalomban részesíti. Országosan mintegy kétszáz földművesszövetkezeti dolgozó kitüntetésére kerül sor. MEZŐGAZDASÁGI GÉPJAVÍTÓ VÁLLALAT felvesz esztergályos, marós, lakatos és villanyszerelő szakmunkásokat. Jelentkezés a portán: Győr, Kandó Kálmán út 5. Kilnnül GYŐRI MEZŐSZÖV VÁLLALAT (Vágóhíd u. 2. sz.) megrendelésre raktárról azonnal szállít 3 tonnás, széles nyomtávú utánfutó kocsit — műtrágyaszórógépet — burgonyaültetőgépet —• víz és trágyalé lajtkocsit — 12, 16, 24 kalapácsos terménydarálókat — agregátort S SIPOS GYULA Hadak útja volt ez a föld évezredeken át. .. Alig zöldellt ki a fölperzselt mező, alig hajtott még bolyhos bimbót az ág, tövig lerágták idegen lovak, letiporták a katonák.. is új házadnak fundamentumot, forgasd szőlőnek mélyen a földet, csontokat vet föl az ásód. Emléke van minden göröngynek. Mint tenger iszapjába hullt hajók, alattunk süllyedt hadak feküszttek. Hányszor hirdették kormos kőrakások egy-egy falu nyomát? Perzselt levéllel álltak körül feketelombú fák temetetlen holtakat, kiket a had kardélre hányt Mint rázott méhraj hányszor szóródott szét kis magyar családunk! Habos lovak dőltek ki alólunk, nádas mélyén, rengetegben haltunk, idegen hegyek kövei sebezték láncban ért lábunk. Törökkel, tatárral, németek ellen; minket neveztek hajas törököknek. Nyugattal mentünk török űzésére, minket neveztek némethitüeknek. S mind a mi mezőnk juhait falta, akár támadott, akár védett minket. Most is jöttek idegen katonák. Hadak útjává váltak az utak. Fegyveres emberek tették küszöbünkre megfáradt lábukat. Dörgő nagy gépek, kis tatár lovak húzták a sárbaragadt ágyúkat. Most is jöttek idegen katonák — nem láttunk még soha ilyen hadat — harcoltak, sebesültek, haltak házunk előtt, kertjeink alatt. Vérükkel mosták a minket maró rozsdát, mint zúduló, tisztító áradat. Az ő fegyverük adta meg a szót a hallgató, riadt szegényeknek. A szabadulást azoknak, kik örök szolgaságra ítéltettek, ők adtak újra emberi rangot itt a magyarnak, az embernek. HADAK ÚTJA "6k ők mondták ki: nem idegené, nem úré a miénk a hazánk! A népé, amely fönntartotta egy évezreden át. Ők mondták ki: szabadítóink, a szovjet katonák.