Kisalföld, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-02 / 77. szám

­ Közelmúl­tbak­ a szerkesztőség levelet kapott Mosonszentjános­­ról. Horváth János hét holdas gazda írta. Panasz, kesergés áradt a levél minden sorából. A levél arról szól, hogy írója hét hold földjét annak idején ta­­gosították. Közeli földje helyett távoli rosszat kapott. Októberben azután feloszlott a Haladás Ter­melőszövetkezet, s Horváth János visszament a régi földjére. A földet munkálni kezdte. Később a Haladás Termelőszövetkezet új­jáalakult és a kilépett tagok ép­­pen abban a táblában kapták vissza bevitt földjüket, melyben már vígan szántott-vetett Hor­váth János. Ismét négy darabban kapta meg a hét hold földjét. Illetve csak hat és felet, mert a hiányzó félholdon még másvalaki munkálkodik. Azelőtt a legtávo­labbi földje 4 kilométerre volt, most a legközelebbi hat kilomé­terre van a községtől. Horváth János igazságot kér le­velében. Nézzük, mi az igazság ebben az ügyben? Ellátogattunk Mosonszentjá­­n­osra. Beszéltünk Horváth János­sal és a községi tanács vezetőivel is. Kiderült, nem is olyan köny­­nyű az igazságot megtudni, s fő­leg úgy megoldani a földrende­zést, hogy mindenki elégedett le­gyen Mosonszentjánoson. A földrendezést szabályozó rendelet szerint, a termelőszövet­­kezetből kilépett tagok bevitt földjét a tábla széléből kell ki­mérni. Ez történt ebben az eset­ben is. Horváth János tehát régi földjét nem kérheti vissza. Ez az érem egyik oldala. A másik pedig az, hogy Horváth Já­nos ügyét így mégsem lehet igazságosan elintézni. A rendelet fenti részére való hivatkozással még nem nyer orvoslást az ő sé­relme. Földjei továbbra is több darabban és messze lesznek. Ezt a tanács vezetői is elismer­ték és arra az elhatározásra ju­tottak, hogy Horváth Jánosnak két hold földjét jobb minőségűre é­s közelebbire cserélik. A rende­let módot nyújt arra is: ha az elmúlt években a tagosításkor sé­relmeket okoztak, a tanácsok ezt orvosolni tudják. Mosonszentjánoson 108-an ad­tak be írásbeli kérelmet földren­dezési ügyben a községi tanács­nak. Ezek között sok jogtalan ké­rés is van. Huszonöt kérelem azért már elintézést nyert. Re­méljük, Horváth János is elége­dett lesz, ha két hold földjét va­lóban kicserélik. (esi.) Emberségesen is el lehet intézni a földproblémákat Mi fix oka a baleseteknek a Timföld-és Mükorundgyárban ? A baleseti jegyzőkönyvek sze­rint a Mosonmagyaróvári Tim­­föld és Mükorundgyárban január­ban hat baleset történt. Ebből egy súlyos. A balesetet szenvedő munkás, Balogh Nándor villany­­szerelő harmincegy napig hiány­­­zott a gyárból. A baleset­ az ud­varon a síkos talajon elcsúszott és jobb lábának bokája meghú­zódott. Felelősség senkit sem terhel­t a jelentés szerint. Februárban hét baleset történt. Egy munkás összezúzta az ujját, a másiknak lábára esett a tégla. Csak Kelemen Lajos lakatos balesete súlyos. Most is beteg. Ő is elcsúszott a lépcsőn és meg­húzódott a lába. A sérültet terheli a felelősség. Márciusban hat balesetet je­gyeztek fel. Ezekből Kiss István segédmunkás esete a súlyosabb. Egy vagon összezúzta a vállát, eltört a kulcscsontja. A jegyzőkönyv szerint a bal­esetet a sérült figyelmetlensége okozta. Tehát az utóbbi három hónap­ban összesen tizenkilenc balesete történt és ebből egy sem terhelt felelősséggel a vállalatot. A jegy­y­zőkönyv szerint ez így van, a mi véleményünk azonban más, nem mindenben azonos a jegyző­könyvvel. Igaz, hogy az esetek többségé­ben a munkások vigyázatlansága, könnyelműsége sok bajt okoz. Erről mi is meggyőződtünk a la­katosműhelyben, amikor Fischer Imre lakatos, védőszemüveg nél­kül köszörülte munkadarabját. Igaz, hogy a fiatalok nem veszik komolyan az intő szót, a munka­védelmi intézkedéseket félváll­ról kezelik. Pedig elsősorban sa­ját maguknak kell vigyázni testi épségükre. Lehet bármilyen bal­esetelhárítás, ha nem alkalmaz­kodnak ehhez, nem ér semmit. Az is igaz, hogy a vállalat veze­tősége tanfolyamokat indít a mű­vezetők részére a balesetek elke­rülése végett. Korábbi munkavé­delmi intézkedések egész sora bi­zonyítja (motorvédő rácsokat, vé­dőételeket, szell­őzőberendezése­ket alkalmaznak), hogy törődnek a dolgozók egészségével. De vajon nem terheli-e a vál­lalatot azért felelősség, mert olyan a gyár udvara, mintha összebom­bázták volna. Gödrök,­­lim-lomok, törmelékhegyek egymás után. Nincsen valamirevaló útja a gyárnak. Nem csoda, hogy esős idő esetén elesik, megcsúszik rajta valaki. Vagy nézzük csak Kiss István esetét: igaz, hogy gondatlan volt. Ha van biztosító­ja, amellyel a vagont rögzítik pályáján, ha kézicsörlővel és nem puszta kézzel vontatják a vágót, akkor valószínű nem tör­ténik meg a szerencsétlenség. Igaz, hogy a munkások nem használják a védőszemüvegeket. De érthető, hogy miért nem. Azért, mert korszerűtlen, lúgos gőzben pillanatokon belül bepá­­c­kodik és nem lát vele a dol­gos.­ Csak üdvözölni lehet azon­ban azt a kezdeményezést, hogy beszereznek száz darab ol£an ce­lofánból készült védőálarcot, me­lyet mostanában a motorkerék­párosok használnak por ellen. Ez szellős és teljesen védi az arcot. Felsorolunk még néhány tényt, amely veszélyezteti a munkások egészségét: a gumikesztyűk hasz­nálhatóságának határideje rövid. A Műkorundgyár szellőztető be­rendezése nem megfelelő. A ka­zánház kéménye alacsony, ha fúj a szél, az udvarra veri a pernyét. A gyárban nincs ivóvíz, csak egy­két üzemrészben. A WC-k az ud­varon vannak, amelyekről egyál­talán nem mondhatjuk, hogy hi­giénikusak. Ez az érem másik oldala. Ezt azért mondtuk el, hogy a magunk eszközével — a szó erejével — segítsük megakadályozni a to­vábbi baleseteket. Biztosak va­gyunk afelől, hogy a gyár veze­tői is ezt akarják, hiszen tudo­másunk szerint máris több intéz­kedés születőben van, amely még biztonságosabbá teszi a gyár­t-K­VI etn­zm na Ír minldállít .. .­. KISALFÖLD Megalakult az ország első ifjúsági fogyasztási szövetkezete Az Ifjúsági Fogyasztási Szövet­kezet a kereskedelem és a szövet­kezeti élet friss hajtása. Kidolgo­zott és önálló alapszabály szerint működik. Tagjai 20 forintos rész­jegyet vásároltak, s a vásárlási könyv alapján minden év végén a tiszta nyereségből vásárlási visszatérítésben részesülnek. Ve­zetőségét az iskola legjobb nö­vendékei közül jelölték ki. A ta­nácsadó testületet az iskola pe­dagógusai közül választott neve­lők alkotják. Az új szövetkezeti forma komoly segítséget nyújt az iskola politechnikai oktatásához is, mert a „kiszolgáló“ személy­zetet a­ tanulásban, magatartás­ban kiváló eredményt elérő ta­nulók alkotják. Két­hetenként más-más fiú és lány látja el a „kereskedői“ teendőket, akik­ a váltás után hivatalos leltár alap­ján adják át az üzletet. Az Ifjú­sági Fogyasztási Szövetkezet ön­álló gazdálkodására jellemző, hogy saját bankszámlával dolgozik, s aláírásra az igazgatóság egy tag­ja (tanuló) és a tanácsadó testü­let ugyancsak egy tagja (nevelő) jogosult. Az évi tiszta nyereséget a közgyűlés határozata alapján használják fel — elsősorban ta­nulmányi kirándulásokra. Az ízlésesen berendezett bolt­ban jelenleg mintegy 50 ezer fo­rint értékű áru van. Az áru nagy­részét iskolai felszerelések, tan­szerek, szépirodalmi könyvek al­kotják, de megtalálható az élel­miszer, kerékpár és más közszük­ségleti cikk is. A tanulók saját boltjukban vásárolhatják meg a háztartáshoz szük­séges fontosabb élelmiszereket is. Az alakuló közgyűlés úgy dön­tött, hogy az igazgatóság elnö­kéül Halász László második gim­nazistát választja meg, s * Szerkesztőségünk örömmel üd­vözli az úttörő mozgalom és a MÉSZÖV kezdeményezését, a szö­vetkezeti társulás újabb formá­ját. Kívánjuk, hogy az Ifjúsági Fogyasztási Szövetkezet betöltse nyújtson az iskolai neveléshez, a hivatását, s nagy segítséget politechnikai oktatáshoz. Kedves ünnepség színhelye volt szombaton a győri Bercsényi Miklós iskola. A növendékek kö­zül több mint kétszázan megala­kították az o­rszág első ifjúsági fogyasztási szövetkezetét. Közép Európában eddig csak Svájcban és Jugoszláviában volt. Az ifjú­sági szövetkezet alakuló közgyű­lésére és boltjának avatására megjelentek a szülők és sok meg­hívott vendég is. Jugoszlávia részt vesz a New Yorki vásáron New Yorkban április 14—15. között nemzetközi vásárt rendez­nek. Jugoszláv vállalatok is részt­­vesznek a vásáron. A 200 négyzet­­méternyi jugoszláv kiállítási te­rületen elsősorban olyan árukat mutatnak be, amelyek kelendő­ségre számíthatnak az amerikai piacon. A megfelelő gazdasági ágak képviselőiből álló küldött­séget is kiküldenek a vásárra, hogy jobban megismerje az ame­rikai piacot, amely egyre nagyobb érdeklődést tanúsít a jugoszláv kohászat, konzervipar, stb. árui iránt. KÖZÜLETEK FIGYELEM!­ELŐKÖPENYEK vegyimosását VATTARUHÁK SZŐRMEBUNDÁK POSZTÓKÖPENYEK vegytisztítását vállaljuk. GYŐRI PATYOLAT Ady Endre u. 2. A marxizmus-leninizmus módszerével (Vita) K­­évai József »Eszmei tiszta­■*­*' sagot­« című írása nagy feltűnést keltett és alkalmat adott az elvi vita megkezdésére. Bizonyos, hogy Révai elvtárs cik­kének hangjával és annak egyes megállapításaival is célszerű vi­tába szállni. Én a dolog lényegé­nek a vita kezdeményezését tar­tom és ebben Révai elvtárs cik­ke — különösen napjainkban — rendkívül hasznos szerepet tölt be. Az eszmei vita jelentőségét a Magyar Dolgozók Pártjában is­­gyakran hangoztatták. Igaz ter­mékeny vita az elmúlt években mégsem tudott kialakulni. Ennek­­szerintem több oka is volt. A Ma­gyar Dolgozók Pártjában nem érvényesült — legalább is teljes mértékben nem. —• a marxizmus­­kutató módszere. Marx,­­ Engels és Lenin a társadalmat és az ab­ba élő emberek cselekedeteit ala­posan és sokoldalúan tanulmá­nyozták. A mozgalmak és embe­rek tevékenységének értékelésé­nél és bírálatánál a jót a rossz­tól mindig különös gonddal vá­lasztották el. Érdemes emlékez­tetni Hegelre és Feuerbachra, akiknek idealista tevékenységét Marx rendkívül keményen bírál­ta, de a két tudós szerepét a dia­lektikus materializmus megte­remtésének elősegítésében elis­merte. Lenin keményen bírálta Plehanov tevékenységét, amely­ben narodnyik-vonások találha­tók, de a marxizmusnak orosz­­országi terjesztésében betöltött szerepét nagyra értékelte. A Magyar Dolgozók Pártjá­­nak számos vezetője a marxizmus kutató módszerét nem engedte megfelelően érvényesül­ni. A személyi kultusz is bénítóan hatott az alkotó vita kialakulá­sára. Ezerkilencszázötvenhatig ki­mondani és főleg leírni csak olyan dolgokat lehetett, amelye­ket Marx—Engels—Lenin, vagy más vezető egyéniségek szavaival is igazolni lehetett. Nem egy al­kalommal az egyszerű pártmun­kás által kifejtetteket a megyei, a járási, vagy városi funkcioná­riusok csak akkor voltak hajlan­dók elismerni, ha azokat a ve­zetők írásaiból vett idézetekkel is igazolták. Ha ez (talán azért is, mert nem ismerték eléggé a marxizmust) nem sikerült, a re­­vizionizmus vádja könnyen el­hangzott. A propagandamunkában érvé­nyesülő helytelen módszer mel­lett hiába hangzottak el az olyan helyes megállapítások, miszerint Marx,Engels és Lenin a marxiz­must sohasem tartották lezárt­nak, azt a nemzetközi munkás­­mozgalom előrehaladásával fej­leszteni kell és a tudományos szocializmus magyarországi al­kalmazásának sajátos módjait is ki kell dolgozni. A szavakkal szembenálló gyakorlat gátló ha­tása azonban elkerülhetetlenül az egész propagandamunka lebecsü­léséhez vezetett. A »forradalmi elmélet nélkül nem lehet forra­dalmi mozgalom sem« — lenini meghatározás a mi életünkben inkább csak falrafüggesztett de­koráció volt, mint eleven való­ság. A Magyar Dolgozók Pártjá­ban elég gyakran nem az elmé­let irányította a gyakorlatot, ha­nem fordítva. A cselekedeteket, még ha azok helytelenek is vol­tak, minden módon ideológiailag is igazolni kellett. A helyes sorrend megfordítása és a marxizmus egyes tételeinek kiragadása szinte szükségszerűen egyoldalúsághoz vezet­, s­enin egyik legtöbbet han­­goztatott útmutatása a szocializmus építésének időszaká­ban a dolg­oó osztályok és réte­gek megnyerése, elsősorban az életszínvonal növelése útján. Le­nin érthetően éppen az életszín­vonal növelése céljából a szocia­lista gazdaság fejlesztését elen­gedhetetlennek tartotta. Mégis az történt, hogy Magyarországon 1950-től 1965-ig gyakorlatilag egyoldalúan csak a szocialista gazdaság fejlesztésének elmélete érvényesült, míg a jólét növelése vele együtt a dolgozó tömegek megnyerése fokozatosan háttérbe szorult. Aki a marxizmus tanításait ko­molyan veszi, az a dolgozó osztá­lyok és rétegek megnyerését a szocializmus építésének időszaká­ban állandóan szem előtt tartja. Természetesen a fontossági sor­rend alapvető. Érthető, hogy a munkásosztály megnyeréséért kü­lönösen hatásos politikai és gaz­dasági intézkedéseket kell végre­hajtanunk. A szegényparasztság­gal és a termelőszövetkezeti pa­rasztsággal is többet kell foglal­koznunk, mint például a közép­parasztsággal, vagy az értelmi­séggel. E megállapítások a marxizmusnak a proletárdiktatú­ráról szóló tanításának a lénye­géből fakadnak. De a fontossági sorrend sohasem jelentheti azt, hogy egy adott időszakban csak az egyik, vagy csak a másik osz­tállyal foglalkozzunk, és harcol­junk megnyeréséért. Nem lehet a tömegbefolyást úgy növelni, hogy csak a munkásosztály körében végzünk agitációs munkát, vagy csak a középparasztok között. A fő figyelmet feltétlenül a mun­kásokra és a szegényparasztokra, valamint a termelőszövetkezeti dolgozókra kell irányítanunk, de velük együtt a középparasztokat és az értelmiségieket sem lehet elhanyagolni. Csak az egy időben , több húron való játszás adhatja meg a marxi tömegpolitika tiszta csengését. Érdemes hivatkoznunk az 1956. évi értelmiségi dolgozók­ról szóló Központi Vezetőségi ha­tározatra. A baj ez esetben nem az volt, hogy az értelmiségieknek valóban égető problémáik megol­dását az MDP napirendre­ tűzte, hanem az, hogy a munkásosztály­nak legalább annyira égetően fontos ügyes-bajos dolgairól a párt megfeledkezett. A­z élet éveken át azt iga­­zolta, hogy hol a ló egyik, hol a másik oldalán érezhettük magunkat. Ez a lovassági sajátos­ság nem a magyar népi demokrá­cia sajátosságából fakad, hanem sokkal inkább a marxizmus hely­telen alkalmazásából. A félolda­las politika káros hatása mutat­kozott meg a XX. kongresszus után is. A szabadabb bírálatot — éppen a kialakult helytelen gya­korlat miatt — nagyon sokan összetévesztették a hibakeresés­sel. A valóban piszkossá vált fürdővízzel együtt egyesek a gye­reket is ki akarták önteni. Ezekre az 1956-ig megmutatko­zott jelenségekre több okból is érdemes emlékeztetni. Érdemes egyrészt azért, mert a párt jelen­legi problémái összefüggnek az ellenforradalom előtti időszak 1957. április 2

Next