Kisalföld, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-02 / 152. szám

I 3 Szombaton, délután 5 és vasárnap délelőtt * kedves ünnepély volt a Győrött a Jókai Mór 5 Művelődési Házban. A 3 Győr-Sopron megyei 3 Tánctanítók Munka- 3 közössége iskolájának 3 növendékei évzáró 3 balettvizsgát tartót- 3 fok. 3 Három évtől, tizen- 3 hat éves korig minden 3 korosztály szerepelt. 3 Minden gyermek be- 3 mutatta, hogy az el- 3 múlt iskolaévben mi 3 mindent tanultak ked- 3 ves mesterüktől, Far- 3 czády Renée-től. 31 A műsor első részé- 3 ben az alapot, a kü- 3 lönféle balett-gyakor- 3 latokat, kézmozdulato- 3 kát és spicc-gyakor- 3 latokat láttuk. Nehéz 3 lenne igazságosan el- 1 dönteni, melyik cso- 3 port volt a legügye- 3 sebb, legkedvesebb. 3 Talán a nagyok, akik 3 kidolgozott mozgásuk- 3 kai valamennyi ven- 3 dég tetszését meg- 3 nyerték, vagy a kis 3 apróságok, — ahogy 3 Chidy Lehel, a kon- 3 feranszié mondta — 3 „akiknek még az is 3 gondot okoz, hogy a 3 két bal kéz közül mc- 3 lyuk az igazi bal kéz". 3 Az alapgyakorlatok 3 után megkezdődtek a 3 szépen kidolgozott, 3 szépen felépített, tán■*!cok. Legelsőnek — az umm*Um»»r „Öröm a veteményes kertben“ című darabban — megjelent a kisgazdaasszony, Pintér Izabella, aki kapával öntözőkannával kezében serénykedett a kis kertben. Munkája eredménnyel járt. A ragyogó napfény, a hús víz megértette a borsót. A nagy hüvely szétpattant, kigurult belőle hat kis borsószem s vidám láncot jártak a kis gazdaaszszony körül. Bájos jelenet volt Mozart, Glinka és a kínai népi dallamokra felépített „Gabika születésnapja" című táncjáték. A kedves táncok ezt mondták a nézőknek: Gabika — Martaluz Gabi — születésnapjára négerbabát kap. Barátnői egymás után jönnek. Ajándékokkal kedveskednek neki. A közös játéknak vége, Gabika egyedül marad, új babájával játszik, s észreveszi, hogy annak nagyon szomorú az arca. A kislány elfárad és játék közben elalszik. Ahogy lehunyja pilláit, megelevenedik a babaszoba. Először Csörgő Jancsi dörzsöli szemét, s táncot lejtve, cintányérjával csattogatva felébreszti a többi babákat is. Megelevenedik minden. A kínai babák Pierot és a kis pierettek, a mesekönyv, a nagy pettyesbaba, a medve, a béka és vidám műsort adnak a kis négerbabának. A szép lármáktól a néger kisfiú olyan vidám lesz, hogy még ő is táncraperdül . . . Gabika felébred, hirtelen kinyitja szemét. A négerbabának már nincs ideje visszamerevedni és örökké vidám, mosolygós marad. Beethoven: „Pandora szelencéjei" című görög mitológiai darabban Szilasi Éva táncolta a címszerepet. Pandora, a görög mítoszok Évája kecsesen táncol a színpadon, amikor talál egy szelencét. Kíváncsian néz körül, nem látja-e valaki s egy kedvező pillanatban felnyitja, amelyből előlép az ember minden ármánya, a hiúság, kapzsiság, veszekedés, lustaság. Valamennyien táncot lejtenek és igyekeznek hatalmukba keríteni Pandorát, s Pandorán át az emberiséget. Pandora nem érti mit tett. Eleinte minden tetszik neki, de végül belátja, hogy mindez nem elégíti ki amagasabbrendű ember igényeit. Kétségbeesetten roskad össze, amikor megtalálja a szelencébe visszazárt remény jelképét, a zöld ágat... Végül magához tér, s érzi, hogy az embernek az élethez új erőt ad az ismeretlen titok megismerésének reménye. Nagyon kedves volt még a népi dallamokra épített „Szúnyog és Légy“ tánc, a mezei margaréták tánca, Strauss tereiere polkája „A csintalan kislány". Nagyon kecsesek voltak Sáradi Ági és Sáradi Éva a Hatytyúk táncában. Külön meg kell említeni a pesti kis balettművészek vendégszereplését. Hartmann Gabi, Kovács Jutka, Szűcs Kati és Sallmayer Ferike harmadéves növendékek mozgása nagy tehetségről beszélt. Kifogástalanul szerepeltek a „Három a kislány“-ban és a „Vidám artisták“ című műsorban. A műsor nagy sikerében igen nagy érdeme van Farczády Fencének, aki a táncok koreográfiáját tervezte és betanította. Az egyes számokat Óhidy Lehel, a győri Kisfaludy Színház művésze konferálta. A táncokat zongorán kísérte: Létray Zoltán és Tóth Miklós, (ksa.) killing, fehér balettcipő . . . Köszönetet mondunk mind- Vizsgázott azoknak, akik felejthetetlen VONTATÓVEZETŐT Mészáros Ödönné, tanár főfeleségem, Pék Elemerné te ................................ . . . . , „ , , emetésén résztvettek, sírjára esetleg lakással, valamint lesegenek temetése f, hol-virágot helyeztek, vagy fáj- TRAKTORVEZETŐK után, kedden este 7 órakor lesz halmunkat bármily módon , ... ... _ enyhíteni igyekeztek. A gyám azonnalidlegesre keres az a gyón újtemetőben szóló család, Abdai Gépállomás. (70. folytatás.) A színhelyen tekintélyes számban gyűltek össze a négerek, köztük sok carveri lakos. Az egyik fegyvert kezében lépett ki megrongált lakásából. A rendőrsé azonnal megragadta. — Mire készül azzal a fegyverrel? — Családomat és népemet védelmezem — válaszolt határozottan. — Szálljon be! — parancsolta az egyik rendőr. E vette a fegyvert és belökte az embert a rendőrautó hasó részébe. De a négerek harcias hangulatban voltak. Minteg ötszázan körülfogták a rendőrautót, a kocsi képtele volt elindulni. Nyugodtan kinyitották az ajtót és ii tettek társuknak, hogy szálljon ki. Kilépett és elvegyíl a tömegben. A rendőrök közben rádión segítséget kértek. A »riasztásra« a város összes riadóautója vijjog szirénázással felelt, de aznap este már nem próbálta letartóztatni négereket. Viszont Carverban még mindig nem állítottak öt szemet. Két nap múlva, vasárnap hajnali négy órára a banditák harmadízben dobtak bombát, a körzetben majd félórás időközben két bombamerényletet követte el a zsidó Lakónegyedben. Az egyik zsinagógában több ezer dollár értékű, festett üvegablakot zúzott szét a rőt bánás. Néhány nappal később a banditák tovább szélsítették hadjáratukat és bombákat hajítottak a kitótikus templomokra. — Az egész világ tudja, hogy csak a Ku Klux Kia üldözi egyszerre a négereket, zsidókat és katolikusokt — mondtam Harrynak. — Most már talán fellépnek KKK ellen. Semmi sem történt. ■. A bombamerényletek által okozott kár ekkor ma meghaladta a negyednyttió dollárt és csak a csodávt . VV V VVVV WV V V V V V V V V V V V V v volt határos, hogy emberélet nem esett áldozatul. Az Egyházak Tanácsa, a lelkész- és rabbiegyesületek közös tömeggyűlésen követelték, hogy a rendőrség nyújtson védelmet, a B'nai B'rith faji megkülönböztetés ellen küzdő ligája pedig külön összekötőbizottságot állított fel. A küldöttség követelte Yonell helyettes rendőrfőnöktől, hogy állítsanak rendőröket a legvalószínűbb célpontokhoz, ő azonban nem volt hajlandó eleget termi a kérésnek. — Elvégre nem csinálhatunk éjjeli bakterokat a tisztjeinkből! — méltatlankodott. Emikor a zsidó hadviseltek felkeresték J. B. Henderson seriffet. — Ha a rendészeti szervek nem védelmeznek meg bennünket, akkor majd megvédjük mi magunkat! Kérjük, eskessenek fel bennünket milicistáknak, hogy őröket állíthassunk intézményeinkhez. A seriff beleegyezett. A hadviseltek nyomban reflektorokat szereztek fel a zsidó intézmények tetőire és a járőrszolgálatokat szerveztek. De amikor a Carverbanál lakó néger hadviseltek ugyanezt a kérést terjesztették elő, a seriff megváltoztatta véleményét és az összes mittelsta-kinevezést visszavonta. Richard Ervin floridai igazságügyminiszter javasolta, hogy a seriff kérje Warren kormányzótól az állami milícia kiküldését, de nem a kisebbségi csoportok épületeinek megvédésére, hanem »a négerellenes tüntetések elleni óvintézkedésül.« Ami az FBI-it illeti, makacsul visszautasította, hogy bármit is tegyen a terror elfojtására, mondván: »Nem forog fenn semmiféle szövetségileg biztosított szabadság"jog megsértése.« Akkor már küszöbön állt a téli üdülőidény. Az üzleti érdekeltségek aggódni kezdtek, hogy a terror érzésmény veszteségeket okoz majd nekik, mert elriasztja a látogatókat. — Miért nem mozgósítják az idegenforgalmi érdekeltségeket? Követeljék ők az állami és szövetségi hatóságoktól a terrorhuzám megfékezését! — javasoltam ’ néhány befolyásos személyiségnek. — A hivatalnokok tüstént ugranak, ha az üzletemberek kicsit megcsattog, latják az ostort, míg a kisebbségi, vagy haladó csoportok érdekében az útjukat sem mozdítanák. Sokkal fogékonyabbak a pénz, mint a szív szava iránt. Az Egyesült Államok igazságügyminisztere az országszerte fellángolt tömegtiltakozás és a floridai üdülői vállalkozók kettős nyomására december 7-én — csaki nem két és fél hónappal az első bombamerénylet után — utasította az FBI-t: »Nézzen utána, van-e alapvizsgálat lefolytatására.« — Az egyik robbanásnál megsérült egy postaláda — mondta az FBI miami kirendeltségének vezetője a riportereknek. — Talán ezzel az indokkal bekapcsolódhatunk a nyomozásba. A terrorhullám azonban csak karácsony estével ért véget. Ezen az estén történt az utolsó, végzetes robbantás. A Florida állambeli Mimsben a banditák dinamitát robbantottak fel a néger Harry T. Moore és felesége hálószobája alatt. Moore nyomban meghalt, felesége egyheti szenvedés után hányta le szemét. — Érzem, meghalok — mondta a betegágy mellett összegyűlt barátoknak, és rokonoknak. — Harry és én minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy igazságot vívjunk ki mindenki számára, most már másoknak kell folytatniok a harcot. Noha Mrs. Moore kijelentette, hogy sejti a merénylő kilétét, sem a helyi rendőrség, sem Warren kormányzó különleges vizsgálóbiztosa, Elliott, sem az FBI nem törődött azzal, hogy még halála előtt kihallgassa. Moore önfeláldozóan harcolt a demokráciáért és egész életében élen járt népének igazságáért vívott küzdelmében. A gyilkosság idején a Színesbőrűek Haladását Elősegítő Országos Szövetség (N. A. A. C. P.) floridai csoportjának titkára és a Haladó Szavazók Ligájának vezetője volt. Ez a szervezet ragyogó eredménnyel buzdította a flondai négereket, hogy éljenek szavazati jogukkal. Amikor 1950-ben független, »szavak« jelöltként az »élni és élni hagyni« külpolitikai és a »teljes egyenjogúság" belpolitikai programja alapján az Egyesült Államok szenátusi választásán indultam Floridában — Moore szervezete egységesen támogatta jelölésemet. — Nem félnek attól, hogy a programjuk miatt vörösöknek nevezik magukat? — kérdezte az egyik hallgató az Ocalában tartott jelölőértekezleten, amelyen én is felszólaltam.. (Sem a köztársasági, sem■ a demokratapárti jelölt nem merte elfogadni a négerek meghívását.) — Bennünket négereket oly soká neveztek feketéknek, hogy nem kell félnünk attól, mit most más színűnek bélyegeznek meg — válaszolta Moore. Szilárd meggyőződésem, hogy Harry Moore és felesége meggyilkolásának ez volt az igazi indítóoka. .. »fehér felsőbbrendűség" hívei már attól is dühbe gurultak, hogy sikeresen buzdította a négereket a szavazáson való részvételre. De, hogy ráadásul még rettenthetetlenül vezette is őket a szavazócédula használatában — e őt már nem bírták lenyelni. A Moore-házaspár meggyilkolása után tetőpontra emelkedett az országos és nemzetközi követelés, hogy vessenek véget a floridai terrornak. — Florida állam mindent megtesz, hogy kinyomozza a bűnösöket — biztosította Elliott felügyelő a sajtót. — A tetthely közelében nyomokat találtunk. . . (Folytatjuk.) (XXXXX)0000<XXXXXXXXXX>000 ÍOŰOOÖÖflOOOOOOOÖOÖÍ K'ISáCFŐLD 13-5? július 2. hegy lőbb emberséget! — A Művelődési Osztály figyelmébe — £ SOK PANASZ HANGZIK el £ mostanában a községi óvodákra. Legutóbb Rábapordányból és Győrszemeréről érkezett levél, * amelyben a szülők, az édesanyák, ► az óvónők munkájára panaszkodnak. Ezek a panaszok olyanok, * amelyeket több emberséggel, esetleg hivatali beavatkozással azon£ nal meg lehetne szüntetni. De... ► Rábapordányban — s ezt azért bírjuk meg, mert tudjuk, hogy nem egyedülálló panasz — bizony elég► gé kiskirály még a vezető óvónő. Ragaszkodik a rendtartáshoz. De ► hogyan ...? Úgy, hogy nem szá► mit neki sem a tanács, sem egyéb ► felsőbb hatóság utasítása! „Kérem ► ezt én tudom, nem érdekel..." £ mondja olyankor, amikor több ► emberséget, nagyobb megértést ► kérnek tőle a szülők. ÍGY VOLT EZ Horváth László£ né esetében is. Ő ugyanis azt kérte a vezető óvónőtől, Lakos Alajosnétól, hogy mivel férje is, ő maga is dolgozik, gyermeke hadd járjon az óvodába. Ezt a kérést támogatta a községi tanács, sőt az iskola igazgatója is. Lakosné azonban hajthatatlan maradt. ► Nem vette be a gyermeket azért, ► mert még „nem érte el a kort, s ► ki biztosítja azt, hogy a gyermek ► szobatiszta-e vagy sem” — mond► ja az indokolásban. £ KEDVES VEZETŐ ÓVÓNÉNI! ! A gyermek szobatiszta! S ha jár£ hatott Szilben óvodába, akkor jár► hat Rábapordányban is! Csak több emberségre, több megértésre van szükség! A szülők dolgoznak. Indokolt a kérésük. Hely is lenne, a Hetven gyermeket lehet az óvo►dában elhelyezni. S mennyi van? ! Alig ötven! Attól félnek, hogy több lenne a munka, kevesebbet lehetne kötni, horgolni? Az igaz, hogy aki az alsó tagozattal foglalkozik, Csóka Irén óvónő vállalná is a „többletmunkát.. S HA MÁR AZ ÓVODÁNÁL tartunk, mondjuk el a másik nagy hibát is. Rábapordányban csak úgy, mint más községben, szívesen küldik a szülők gyermekeiket óvodába. Itt azonban nincs minden rendben. A gyermekeket délben hazaküldik, délután újra viszszarendelik csak azért, mert hónapok óta nem tudnak szakácsot szerezni. Pedig a szülők sokkal nyugodtabban dolgoznának abban a biztos tudatban, hogy gyermekük jó helyen van, hogy nem csavarog az utcán. AZ ÓVODÁVAL azonban nemcsak itt, hanem Győrszemerén is baj van. A különbség csupán annyi, hogy Győrszemerén szeretik az óvónőt, rajonganak érte szülők és gyermekek egyaránt. És mégis baj van. Bizony megkeseríti az óvónők, gyermekek életét, hogy a főzőnő és nevelők között nincs meg a kellő megértés. Viszály ... Viszály ... Viszály .... Veszekedés, civakodás. Az óvónők már az ételt sem fogyasztják el az óvodában, mert a főzőnő szinte tervszerűen elrontja az étel ízét. A művelődési osztály pontot tehetne az óvodákban elburjánzott visszásságokra, mert ha valaha szükség volt az óvodákra, akkor ebben a nagy munkaidőben igazán szükség van rájuk. (So) Mikor készül már el... ? Évek óta visszatérő probléma, hogy a Sopronhorpácsi Gépállomás nincs bekerítve. A gépállomás területére csak az nem megy be, aki nem akar, s az nem visz el onnan semmit, aki becsületes. Megtörtént már, hogy egy motorról 14—15 éves gyerekek értékes alkatrészt szereltek le. Annál is inkább furcsa, hogy Sopronhorpácson nem képesek elintézni ezt a legelemibb védelmi rendszabályt, hiszen Peresztegen már régen készen van a kerítés és a porta, ahol a ki- és bejárókat ellenőrizhetik. Vajon mikor oldják meg végre ezt az égető kérdést Sopronhorpácson?