Kisalföld, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-02 / 152. szám

I 3 Szombaton, délután 5 és vasárnap délelőtt * kedves ünnepély volt a Győrött a Jókai Mór 5 Művelődési Házban. A 3 Győr-Sopron megyei 3 Tánctanítók Munka- 3 közössége iskolájának 3 növendékei évzáró 3 balettvizsgát tartót- 3 fok. 3 Három évtől, tizen- 3 hat éves korig minden 3 korosztály szerepelt. 3 Minden gyermek be- 3 mutatta, hogy az el- 3 múlt iskolaévben mi 3 mindent tanultak ked- 3 ves mesterüktől, Far- 3 czády Renée-től. 31 A műsor első részé- 3 ben az alapot, a kü- 3 lönféle balett-gyakor- 3 latokat, kézmozdulato- 3 kát és spicc-gyakor- 3 latokat láttuk. Nehéz 3 lenne igazságosan el- 1 dönteni, melyik cso- 3 port volt a legügye- 3 sebb, legkedvesebb. 3 Talán a nagyok, akik 3 kidolgozott mozgásuk- 3 kai valamennyi ven- 3 dég tetszését meg- 3 nyerték, vagy a kis 3 apróságok, — ahogy 3 Chidy Lehel, a kon- 3 feranszié mondta — 3 „akiknek még az is 3 gondot okoz, hogy a 3 két bal kéz közül mc- 3 lyuk az igazi bal kéz". 3 Az alapgyakorlatok 3 után megkezdődtek a 3 szépen kidolgozott, 3 szépen felépített, tán­­■*!­cok. Legelsőnek — az umm*U­­m»»r „Öröm a veteményes kertben“ című darab­ban — megjelent a kis­gazdaasszony, Pin­tér Izabella, aki kapá­val öntözőkannával kezében serénykedett a kis kertben. Mun­kája eredménnyel járt. A ragyogó napfény, a hús víz megértette a borsót. A nagy hüvely szétpattant, kigurult belőle hat kis borsó­­szem s vidám láncot jártak a kis gazdaasz­­szony körül. Bájos jelenet volt Mozart, Glinka és a kínai népi dallamok­ra felépített „Gabika születésnapja" című táncjáték. A kedves táncok ezt mondták a nézőknek: Gabika — Martaluz Gabi — szü­letésnapjára négerba­bát kap. Barátnői egymás után jönnek. Ajándékokkal kedves­kednek neki. A közös játéknak vége, Gabika egyedül marad, új ba­bájával játszik, s ész­reveszi, hogy annak nagyon szomorú az arca. A kislány elfá­rad és játék közben elalszik. Ahogy le­hunyja pilláit, meg­elevenedik a babaszo­ba. Először Csörgő Jancsi dörzsöli sze­mét, s táncot lejtve, cintányérjával csatto­ga­tva felébreszti a többi babákat is. Meg­elevenedik minden. A kínai babák Pierot és a­ kis pierettek, a me­sekönyv, a nagy pet­­­tyesbaba, a medve, a béka és vidám műsort adnak a kis négerba­bának. A szép lármák­tól a­ néger kisfiú olyan vidám lesz, hogy még ő is táncra­­perdül . . . Gabika fel­ébred, hirtelen kinyit­ja szemét. A négerba­bának már nincs ide­je visszamerevedni és örökké vidám, mosoly­gós marad. Beethoven: „Pando­ra szelencéjei" című görög mitológiai da­rabban Szilasi Éva táncolta a címszere­pet. Pandora, a görög mítoszok Évája kecse­sen táncol a színpa­don, amikor talál egy szelencét. Kíváncsian néz körül, nem látja-e valaki s egy kedvező pillanatban felnyitja, amelyből előlép az ember minden ármá­nya, a hiúság, kapzsi­ság, veszekedés, lus­taság. Valamennyien táncot lejtenek és igyek­eznek hatalmuk­ba keríteni Pandorát, s Pandorán át az em­beriséget. Pandora nem érti mit tett. Eleinte minden tetszik neki, de végül belát­ja, hogy mindez nem elégíti ki a­­maga­­sabbrendű ember igé­nyeit. Kétségbeesetten roskad össze, amikor megtalálja a szelencé­be visszazárt remény­­ jelképét, a zöld ágat...­­ Végül magához tér, s érzi, hogy az ember­nek az élethez új erőt ad az ismeretlen titok megismerésének remé­nye. Nagyon kedves volt még a népi dallamok­ra épített „Szúnyog és Légy“ tánc, a mezei margaréták tánca, Strauss terei­ere pol­kája „A csintalan kis­lány". Nagyon kecse­sek voltak Sáradi Ági és Sáradi Éva a Haty­­tyúk táncában. Külön meg kell em­líteni a pesti kis ba­lettművészek vendég­­szereplését. Hartmann Gabi, Kovács Jutka, Szűcs Kati és Sallma­­yer Ferike harmad­éves növendékek moz­gása nagy tehetségről beszélt. Kifogástalanul szerepeltek a „Három a kislány“-ban és a „Vidám artisták“ cí­mű műsorban. A műsor nagy sike­rében igen nagy érde­me van Farczády Fencének, aki a tán­cok koreográfiáját ter­vezte és betanította. Az egyes számokat Óhidy Lehel, a győri Kisfaludy Színház művésze konferálta. A táncokat zongorán kísérte: Létray Zoltán és Tóth Miklós, (ksa.) killing, feh­ér balettcipő . . . Köszönetet mondunk mind- Vizsgázott azoknak, akik felejthetetlen VONTATÓVEZETŐT Mészáros Ödönné, tanár fő­feleségem, Pék Elemerné te­ ................................ . . . . , „ , , e­metésén résztvettek, sírjára esetleg lakással, valamint lesegenek temetése f, ho­l-virágot helyeztek, vagy fáj- TRAKTORVEZETŐK ut­án, kedden este 7 órakor lesz halmunkat bármily módon , ... ... _ enyhíteni igyekeztek. A gyám azonnali­dlegesre keres az a gyón újtemetőben­ szóló család, Abdai Gépállomás. (70. folytatás.) A színhelyen tekintélyes számban gyűltek össze a négerek, köztük sok carveri lakos. Az egyik fegyvert kezében lépett ki megrongált lakásából. A rendőrsé azonnal megragadta. — Mire készül azzal a fegyverrel? — Családomat és népemet védelmezem — válaszolt határozottan. — Szálljon be! — parancsolta az egyik rendőr. E vette a fegyvert és belökte az embert a rendőrautó ha­só részébe. De a négerek harcias hangulatban voltak. Minteg ötszázan körülfogták a rendőrautót, a kocsi képtele volt elindulni. Nyugodtan kinyitották az ajtót és ii tettek társuknak, hogy szálljon ki. Kilépett és elvegyíl a tömegben. A rendőrök közben rádión segítséget kér­tek. A »riasztásra« a város összes riadóautója vijjog szirénázással felelt, de aznap este már nem próbálta letartóztatni négereket. Viszont Carverban még mindig nem állítottak öt szemet. Két nap múlva, vasárnap hajnali négy órára a banditák harmadízben dobtak bombát, a körzetben majd félórás időközben két bombamerényletet követte el a zsidó Lakónegyedben. Az egyik zsinagógában több ezer dollár értékű, festett üvegablakot zúzott szét a rőt bánás. Néhány nappal később a banditák tovább szél­sítették hadjáratukat és bombákat hajítottak a ki­tótikus templomokra. — Az egész világ tudja, hogy csak a Ku Klux Kia üldözi egyszerre a négereket, zsidókat és katolikusokt — mondtam Harrynak. — Most már talán fellépnek KKK ellen. Semmi sem történt. ■. A bombamerényletek által okozott kár ekkor ma meghaladta a negyednyttió dollárt és csak a csodávt . VV V VVVV WV V V V V V V V V V V V V v­­ volt határos, hogy emberélet nem esett­ áldozatul. Az Egyházak Tanácsa, a lelkész- és rabbiegyesületek közös tö­meggy­űlésen követelték, hogy a rendőrség nyújtson védelmet, a B'nai B'rith faji megkülönböztetés ellen küzdő ligája pedig külön összekötőbizottságot állított fel. A küldöttség k­övetelte Yonell helyettes rendőrfő­nöktől, hogy állítsanak rendőröket a legvalószínűbb cél­pontokhoz, ő azonban nem volt hajlandó eleget termi a kérésnek. — Elvégre nem csinálhatunk éjjeli bakterokat a tisztjeinkből! — méltatlankodott. Emikor a zsidó hadviseltek felkeresték J. B. Hen­derson seriffet. — Ha a rendészeti szervek nem védelmeznek meg bennünket, akkor majd megvédjük mi magunkat! Kér­jük, eskessenek fel bennünket milicistáknak, hogy őrö­ket állíthassunk intézményeinkhez. A seriff beleegyezett. A hadviseltek nyomban ref­lektorokat szereztek fel a zsidó intézmények tetőire és a járőrszolgálatokat szerveztek. De amikor a Carverban­ál lakó néger hadviseltek ugyanezt a kérést terjesztették­­ elő, a seriff megváltoztatta véleményét és az összes mi­ttels­ta-kine­ve­zést visszavonta. Richard Ervin floridai igazságügyminiszter javasolta,­­ hogy a seriff kérje Warren kormányzótól az állami mi­lícia kiküldését, de nem a kisebbségi csoportok épüle­­­teinek megvédésére, hanem »a négerellenes tüntetések­­ elleni óvintézkedésül.«­­ Ami az FBI-it illeti, makacsul visszautasította, hogy­­ bármit is tegyen a terror elfojtására, mondván: »Nem­­ forog fenn semmiféle szövetségileg biztosított szabadság­­"­jog megsértése.« Akkor már küszöbön állt a téli üdülőidény. Az üz­leti érdekeltségek aggódni kezdtek, hogy a terror érzé­­s­mény veszteségeket okoz majd nekik, mert elriasztja a­­ látogatókat. — Miért nem mozgósítják az idegenforgalmi érde­­­­keltségeket? Követeljék ők az állami és szövetségi ha­tóságoktól a terrorhuzám megfékezését! — javasoltam ’ néhány befolyásos személyiségnek. — A hivatalnokok­­ tüstént ugranak, ha az üzletemberek kicsit megcsattog­­, latják az ostort, míg a kisebbségi, vagy haladó csopor­­­­tok érdekében az útjukat sem mozdítanák. Sokkal fogé­­­­konyabbak a pénz, mint a szív szava iránt. Az Egyesült Államok igazságügyminisztere az or­­­­szágszerte fellángolt tömegtiltakozás és a floridai üdülő­­i vállalkozók kettős nyomására december 7-én — csak­­i nem két és fél hónappal az első bombamerénylet után — utasította az FBI-­t: »Nézzen utána, van-e alap­vizs­gálat lefolytatására.« — Az egyik robbanásnál megsérült egy postaláda —­­ mondta az FBI miami kirendeltségének vezetője a ri­­portereknek. — Talán ezzel az indokkal bekapcsolód­hatunk a nyomozásba. A terrorhullám azonban csak karácsony estével ért véget. Ezen az estén történt az utolsó, végzetes rob­bantás. A Florida állambeli Mi­msben a banditák dinamitát robbantottak fel a néger Harry T. Moore és felesége hálószobája alatt. Moore nyomban meghalt, felesége egyheti szenvedés után hányta le szemét. — Érzem, meghalok — mondta a betegágy mellett összegyűlt barátoknak, és rokonoknak. — Harry és én minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy igazságot vív­junk ki mindenki számára, most már másoknak kell folytatniok a harcot. Noha Mrs. Moore kijelentette, hogy sejti a me­rénylő kilétét, sem a helyi rendőrség, sem Warren kor­mányzó különleges vizsgálóbiztosa, Elliott, sem az FBI nem törődött azzal, hogy még halála előtt kihallgassa. Moore önfeláldozóan harcolt a demokráciáért és egész életében élen járt népének igazságáért vívott küz­delmében. A gyilkosság idején a Színesbőrűek Haladását Elősegítő Országos Szövetség (N. A. A. C. P.) floridai csoportjának titkára és a Haladó Szavazók Ligájának vezetője volt. Ez a szervezet ragyogó eredménnyel buz­dította a flondai négereket, hogy éljenek szavazati jo­gukkal. Amikor 1950-ben független, »szavak« jelölt­ként az »élni és élni hagyni« külpolitikai és a »teljes egyenjogúság" belpolitikai programja alapján az Egye­sült Államok szenátusi választásán indultam Floridá­ban — Moore szervezete egységesen támogatta jelölé­semet. — Nem félnek attól, hogy a programjuk miatt vö­rösöknek nevezik magukat? — kérdezte az egyik hall­gató az Ocalában tartott jelölőértekezleten, amelyen én is felszólaltam.. (Sem a köztársasági, sem■ a demokrata­­pár­ti jelölt nem merte elfogadni a négerek meghívását.) — Bennünket négereket oly soká neveztek feke­téknek, hogy nem kell félnünk attól, mit most más szí­nűnek bélyegeznek meg — válaszolta Moore. Szilárd meggyőződésem, hogy Harry Moore és fele­sége meggyilkolásának ez volt az igazi indítóoka. .. »fehér felsőbbrendűség" hívei már attól is dühbe gurul­tak, hogy sikeresen buzdította a négereket a szavazáson való részvételre. De, hogy ráadásul még rettenthetetle­­nül vezette is őket a szavazócédula használatában — e­ őt már nem bírták lenyelni. A Moore-házaspár meggyilkolása után tetőpontra emelkedett az országos és nemzetközi követelés, hogy vessenek véget a floridai terrornak. — Florida állam mindent megtesz, hogy kinyomozza a bűnösöket — biztosította Elliott felügyelő a sajtót. — A tetthely közelében nyomokat találtunk. . . (Folytatjuk.) (XXXXX)0000<XXXXXXXXXX>000 ÍOŰOOÖÖflOOOOOOOÖOÖÍ K'ISáCFŐLD 13-5? július 2. hegy lőb­b emberséget! — A Művelődési Osztály figyelmébe — £ SOK PANASZ HANGZIK el £ mostanában a községi óvodákra.­­ Legutóbb Rábapordányból és­­ Győrszemeréről érkezett levél, * amelyben a szülők, az édesanyák, ► az óvónők munkájára panaszkod­­nak. Ezek a panaszok olyanok, * amelyeket több emberséggel, eset­­­­leg hivatali beavatkozással azon­­£ nal meg lehetne szüntetni. De... ► Rábapordányban — s ezt azért b­írjuk meg, mert tudjuk, hogy nem­­ egyedülálló panasz — bizony elég­► gé kiskirály még a vezető óvónő.­­ Ragaszkodik a rendtartáshoz. De ► hogyan ...? Úgy, hogy nem szá­► mit neki sem a tanács, sem egyéb ► felsőbb hatóság utasítása! „Kérem ► ezt én tudom, nem érdekel..." £ mondja olyankor, amikor több ► emberséget, nagyobb megértést ► kérnek tőle a szülők.­­ ÍGY VOLT EZ Horváth László­­£ né esetében is. Ő ugyanis azt kér­­­te a vezető óvónőtől, Lakos Ala­­j­­osnétól, hogy mivel férje is, ő­­ maga is dolgozik, gyermeke hadd­­ járjon az óvodába. Ezt a kérést­­ támogatta a községi tanács, sőt­­ az iskola igazgatója is. Lakosné­­ azonban hajthatatlan maradt. ► Nem vette be a gyermeket azért, ► mert még „nem érte el a kort, s ► ki biztosítja azt, hogy a gyermek ► szobatiszta-e vagy sem” — mond­► ja az indokolásban. £ KEDVES VEZETŐ ÓVÓNÉNI! ! A gyermek szobatiszta! S ha jár­­£ hatott Szilben óvodába, akkor jár­► hat Rábapordányban is! Csak több­­ emberségre, több megértésre van­­ szükség! A szülők dolgoznak. In­­­­dokolt a kérésük. Hely is lenne, a Hetven gyermeket lehet az óvo­►­dában elhelyezni. S mennyi van? ! Alig ötven! Attól félnek, hogy több lenne a munka, kevesebbet lehetne kötni, horgolni? Az igaz, hogy aki az alsó tagozattal fog­lalkozik, Csóka Irén óvónő vállal­ná is a „többletmunkát.. S HA MÁR AZ ÓVODÁNÁL tartunk, mondjuk el a másik nagy hibát is. Rábapordányban csak úgy, mint más községben, szíve­sen küldik a szülők gyermekeiket óvodába. Itt azonban nincs min­den rendben. A gyermekeket dél­ben hazaküldik, délután újra visz­­szarendelik csak azért, mert hó­napok óta nem tudnak szakácsot szerezni. Pedig a szülők sokkal nyugodtabban dolgoznának abban a biztos tudatban, hogy gyerme­kük jó helyen van, hogy nem csa­varog az utcán. AZ ÓVODÁVAL azonban nem­csak itt, hanem Győrszemerén is baj van. A különbség csupán annyi, hogy Győrszemerén szere­tik az óvónőt, rajonganak érte szülők és gyermekek egyaránt. És mégis baj van. Bizony megkese­ríti az óvónők, gyermekek életét, h­ogy a főzőnő és nevelők között nincs meg a kellő megértés. Vi­szály ... Viszály ... Viszály .... Veszekedés, civakodás. Az óvónők már az ételt sem fogyasztják el az óvodában, mert a főzőnő szinte tervszerűen elrontja az étel ízét. A művelődési osztály pontot te­hetne az óvodákban elburjánzott visszásságokra, mert ha­­ valaha szükség volt az óvodákra, akkor ebben a nagy munkaidőben igazán szükség van rájuk. (So) Mikor készül már el... ? Évek óta visszatérő probléma, hogy a Sopronhorpácsi Gépállo­más nincs bekerítve. A gépállomás területére csak az nem megy be, aki nem akar, s az nem visz el onnan semmit, aki becsületes. Megtörtént már, hogy egy motor­ról 14—15 éves gyerekek értékes alkatrészt szereltek le. Annál is inkább furcsa, hogy Sopronhorpácson nem képesek el­intézni ezt a legelemibb védelmi rendszabályt, hiszen Peresztegen már régen készen van a kerítés és a porta, ahol a ki- és bejáró­kat ellenőrizhetik. Vajon mikor oldják meg végre ezt az égető kérdést Sopronhor­pácson?

Next