Kisalföld, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-13 / 10. szám

1959. január 15, kedd. A pártklub a nép klubja Győrszentivánon — Én csak azt tudom mondani, hogy hadár.D6 vétek lenne azt a nagy helyiségeit kisajátítani a mi részünkre. A község lakóinak csak elenyészően kis része párt­tag. — Az öreg Kovács felszóla­lását pillanatnyi csend követte. A teremben már sűrű volt a levegő, s a kavargó dohányfüst között vajúdott egy nagyszerű kezdemé­nyezés. — Van ebben igazság Mert mi a célunk? Az ellenforradalom nagy megrázkódtatás volt a köz­ségben Helyre kell állítani az em­berek lelki egyensúlyát, nekünk, párttagoknak közelebb kell ke­rülnünk hozzájuk. Helyes volna-e az, vagy elég lenne-e az, ha csak összeülnénk, terveket szőnénk, gyűléseket tartanánk? — Jól be­szél a tanító — suttogtak, s föl­­csigázott érdeklődéssel fészkelőd­­ni kezdtek a székeken. — Javas­lom — folytatta tovább a beszélő —, hogy csináljunk olyan klub­szerű délutánokat. . . — Legyen pártklub! — kiáltott közbe valaki a leghátsó sorból, s csillogó szemmel már magyarázta is: — Egy-egy párttag tartson mindig ügyeletet, s hadd jöjjenek az emberek, mindenki. Aztán majd meglátjuk, hogy hogyan, miképp lehet érdekessé tenni ezeket az összejöveteleket Az ötlet megoldotta a nyelveket, egymás után hangzottak el a ja­vaslatok, és megszületett az el­határozás. Nem telt bele sok idő. A rádió kijavítva ott állt a kisasztalon, s a televízió érkezését várták a köz­ségi tanácson. A házak között ro­hant a hír, s izgatottan megzör­getett minden ablakot. Televíziót vásárol a pártszervezet! — Na, János bácsi, eljön délután a televízióavatásra? — kiáltott át az út másik oldalára az ebédre igyekvő párttitkár. Az öreg meg­állt, kivette szájából a pipát, s összehúzott szemmel közelebb jött. — Aztán mennyi a beléptidíj ? — Olyan nincs, János bácsi, hi­szen a miénk a televízió. — Hát tudom, maguk vették. A községé, János bácsi, a magáé is. . . — Az öreg még mindig bi­zalmatlanul nézett, aztán elgon­dolkozva kibökte: Hát, majd meg­látom. . . megbeszélem az asz­­szonnyal. — Csak beszélje, János bácsi - búcsúzott a párttitkár, és moso­lyogva nézett a baktató ember után. Délután az emberek már ott lő­dörögtek a párthelyiség előtt, de nem mentek közel, valahogy ide­gen volt nekik az újrafestett fal homlokán a nagy táblával MSZMP helyiség. Amikor kinyi­tották az ajtót, nyújtogatták­­ nyakukat, s lesték, megy-e már valaki? Senki nem akart először elindulni. A televízió csak úgy gyönyörköd­tette magát a nyitott ablakon ke­resztül, s széles képernyőjévé, sokat ígérően csalogatta a bámész­kodókat. — Na, emberek, siessenek, mert kezdődik az adás — kiáltották ki az őgyelgőknek. — A kamaszok hamar meglepték a szobát s igyekeztek az első sorba furakod­ni. — János bácsi, jöjjön­ már — vette észre a párttitkár a toporgó öreget. — Megyek, az ördögbe is, csak ezt a pipát akartam. • morgott félig magában, s elindult a helyiség felé. — Megy a János — súgta valaki a szomszédjának egy terebélyes fa alól, s megin­dultak egyszerre hárman is. Zsú­folásig tömve volt a szoba. A vásznon pergett az adás, a moszk­vai cirkusz artistáinak nagyszerű mutatványaival Csodálkozó fel­kiáltások, elragadtatott szisszené­­sek hallatszottak a székek közül. * — Hát így kezdtük meg a párt­­klubunk életét — fejezte be Ki­rály Imre, a párttitkár. Aztán nyomatékképpen újra hangsúlyoz­ta: — Nem volt könnyű. Idegen­kedtek az emberek. Az adások szünetében alig-alig hangzott el egy-két szó. Nehezen melegedtek föl, nemigen beszélgettek. De most . . — derült fel a párttitkár arca. — Majd meglátja este. A KISZ-tagok szépen kitakarítják mindennap a szobát, befűtenek. Otthona lett a falunak a pártklub. Sokszor be se férnek az emberek. Tudja, mit jelent ez?! Na, de mi­nek is beszélek. . . Készülődjünk, s majd meglát mindent. * A váratlanul érkezett hóesés beszórta a győrszentiváni utakat. A pártklub ablakából néztük a havas, csendes falut. Messziről imbolygó fekete árnyék közele­dett. — A Pista bácsi — súgta a párttitkár — minden este elviszi a tejet a gyűjtőbe, s egyenesen jön a pártklubba. Valóban erre tartott a bácsika. Szaporán gyúrta csizmájává­ a havat, s kivörösödött kezében rit­mikusan lóbálta a kannát. — Az ott a tanító. Ott az a fia­tal, aki úgy behúzza a nyakát, a KISZ-titkár. — Asszonyok is jönnek? — kér­dezem, miközben örömmel fi­gyeltem a szállingózó embereket. — De jönnek ám. Csak azok később, még van otthon tennivaló­juk. Lefektetik a gyerekeket Eleinte elhozták azokat is, aztán a tanító megmondta, hogy nem helyes dolog tíz óráig fönt lenni az iskolásoknak. Belátták, hogy igaz, s azóta előbb ágyba paran­csolják az aprónépet. Ott a tsz­­elnök, látja, az a kucsmás. A templom kicsi harangja erőt­lenül megszólalt — Na, most figyeljen! A templomból kijövő asszonyok fejükre húzták a nagy fekete ken­dőt, s gyorsan szedték a lábukat, szorosan egymás mellett, s kém­lelve nézegettek be az ablakon Van-e még hely? Legutoljára egy öreg nénike tipegett. Bizonytala­nul megállt az ajtóban, kezében nagy fekete szemű rózsafüzért morzsolt, s félénken megkérdezte Bejöhetek? Van még hely? Csak jöjjön mama, jut magának is — tessékelte befelé a párttit­­kár. A sarokban sakkoztak. Egy asz­­szony kötött, miközben gyorsan pergett a nyelve. A szoba közepét összetolt két asztal mellett vitá­zók. Tsz-tagok, gyári munkások egy kőműves és két tanító ele­mezte a mezőgazdaság fejlődését Bekapcsolódott a vitába a hátrább ülő középparaszt, s bizonygatta valóban jó volt az 1958-as év a tsz-nek. — A KISZ-tagok egy kerek kis asztal körül tervezget­nek. Rövidesen a KISZ-szervezet­­hez tartozik majd a falusi sport­kör. Megszaporodik az alapszer­vezet. Hogyan fogjanak munká­hoz? Bekapcsolták a televíziót. Hal­kan megfordították a székeket, eloltották ,a villanyt, s a várako­zásteli némaságban csak a készü­lék sercegése hallatszott. . . Jó ez, nagyszerű ez, meg kellene valósítani minden községben, hogy közelebb kerüljenek egy­máshoz az emberek, tsz-tagok, párttagok, középparasztok, tanítók és munkások. G. Szabó Mária MEGKEZDTÉK A HÚSVÉTI CUKORKÁK GYÁ­­TÁSÁT GYŐRÖTT A Győri Keksz- és Ostyagyár­­ban megkezdték a húsvéti cikkek gyártását. Csokoládényulakból nagy választék lesz. Két dekástól 50 dekásig különféle nagyságban kerülnek forgalomba a húsvéti nyuszik. Egyéb figurákkal együtt körülbelül negyven mázsa csoko­­ládéárut készítenek. Ezenkívül 5— 6 vagon tojásdrazsé gyártását fe­jezik be március 10-ig. Az igények fokozódását veszi figyelembe a gyár, amikor a kiváló minőségű áruk termelését helyezi előtérbe. Negyedév alatt egy vagon csokolá­dés árut gyártanak, holott egy év­vel ezelőtt még alig volt ilyen ter­méke az üzemnek. KISALFÖLD Határőrök eskütétele — Átadták az Elnöki Tanács által adományozott csapatzászlókat — „Én egy vagyok a népből s az a tisztem, hogy őrizzem híven határait. Szabad ha­zám! Azok a hegygerincen — megbízhatsz bennem, meg, halálomig!“ A húszéves ifjú már férfinak vallja magát, s űzi, sarkallja a vágy, hogy férfias tetteket vigyen véghez. S ekkor a haza fegyveres katonai szolgálatra szólítja. Az ifjúból gyalogos vagy harckocsizó lesz, repülős vagy híradós. De az is lehet, hogy az államhatárok őrizetére ragad fegyvert. Aztán letelik a katonaideje s elmegy, vissza a falujába és gyakran visz­­szaemlékszik fegyveres szolgála­tának napjaira. S van valami, aminek emléke legtovább elkísé­ri, ami civil életében is kihatás­sal van tetteire: a katonai eskü! Az ifjú igazi katonai élete az eskütétellel kezdődik, ezzel a fel­emelő, szivet-lelket melengető pompás katonai aktussal, amikor az ifjú hűséget fogad a hazának, a néphatalomnak. Ünnepélyesen csendülnek a szavak, amikor a ki­képzés elején lévő harcos meg­esküszik, hogy megvédi a hazát, a népet, óvja a zászlót.. Ilyen ünnepi eseményre került sor vasárnap Mosonmagyaróvá­ron és Sopronban: mindkét he­lyen esküt tettek a Határőrség ifjú harcosai s egyben csapatzász­lót adtak át a kiképző alakulatok­nak. Az eskütételi ünnepségekről az alábbiakban közöljük munka­társaink tudósításait. Mosonmagyaróvárott A mosonmagyaróvári laktanyá­ban már kora reggel felsorakozott a kiképző alakulat. Fél kilencre megérkeztek a vendégek is és el­foglalták helyüket a díszemelvé­nyen. Az ünnepségen megjelent Gerendai László, az MSZMP me­gyei végrehajtó bizottságának tag­ja, Csizmazia Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezetője, a KISZ, a mosonmagyaróvári városi és járási párt, valamint az állami szervek képviselői, a helyi üze­mek sok-sok dolgozója. A Határ­őrség Országos Parancsnokságát Kun főtiszt elvtárs képviselte. Je­len volt a határőr körzet parancs­noka, Fekszi főtiszt elvtárs és el­jöttek az ünnepségre a fegyveres erők küldöttei. Ott volt Módos Gyuláné, akinek a kisebbik fia határőr volt és a nyugati határ őrizetében esett el 1957 januárjá­ban a diverzánsok elleni harcban. Az ünnepség első részében Kun elvtárs mondott beszédet és át­adta a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által adományo­zott csapatzászlót. Hangoztatta, hogy a Határőrségnek már hősi tradíciói vannak és ezekhez híven kell a csapatnak a zászlót meg­őriznie. Csak az ellenforradalom elleni harcban tizenkét hősi ha­lottja volt a Határőrségnek — né­hány határőrt éppen Mosonma­­gyaróvárott gyilkoltak meg az el­lenforradalmárok. Ezek az elvtár­sak az utolsó percig hűek marad­tak esküjükhöz, a zászlóhoz. Hősi életük és tetteik követendő pél­daként áll a Határőrség ifjú har­cosai előtt. Fekszi főtiszt elvtárs vette át a csapatzászlót és a harcosok ne­vében fogadalmat tett, hogy hí­ven megőrzik. Módos Gyuláné, az elhúnyt ha­tárőr édesanyja előtt meghajtot­ták a lobogót s ő elhelyezett raj­ta egy kicsike koszorút. Ezután a párt és állami szervek, valamint az üzemek képviselői felszalagoz­ták a zászlót. A kiképző alaku­lat pompás díszmenete követke­zett, majd rövid szünet után sor került az ünnepség második ré­szére, az eskütételre. Az egyes századok négyszögben felálltak. Középre vörös terítővel letakart asztalokat helyeztek és a harco­sok négyesével megkezdték az es­kütételt ... Én... a dolgozó magyar nép fia esküszöm... Sopronban A soproni ünnepségen megje­lent Pál Gyula elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Új­vári főtiszt elvtárs, a határőr kör­zet parancsnoka, valamint a helyi párt és állami szervek, a Haza­fias Népfront, a KISZ és az üze­mek képviselői. Először itt is a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa által adományozott csapatzászló átadá­sára került sor. Pál elvtárs ismer­tette a Belügyminisztérium Ha­tárőrség főparancsnokának napi­­parancsát, majd Újvári főtiszt elvtárs felolvasta az ajándékozás­ról szóló oklevelet. Ezután Pál elvtárs átadta a zászlót, majd az Elnöki Tanács, valamint az MSZ­MP megyei bizottsága nevében köszöntötte a fiatal határőröket s felhívta őket: legyenek hűségesek a zászlóhoz, a néphatalomhoz, az esküjükhöz. Módos Dezsőné, a Megyei Nőta­nács elnöke helyezte el az első szalagot a lobogón, majd a kü­lönböző szervek és üzemek kép­viselői szalagozták fel a zászlót. A díszmenet után került sor Sopronban is az eskütételre.­­ Ezek a húszéves ifjak , akik a téli vasárnap délelőttjén ott áll­tak a mosonmagyaróvári, a sop­roni laktanya udvarán, már férfi­nak vallják magukat. A haza fegyveres szolgálatra szólította őket s ők most esküt tettek, hogy nehéz, de szép feladatukat hűsé­gesen teljesítik: őrzik hazánk ál­lamhatárait, óvják a munkásha­talmat, az ellenséggel meg nem alkusznak. S a zászlót — a kato­nai becsület szimbólumát — meg­védik minden ellenséggel szem­ben, ha kell, életük árán is... Köszöntjük a fiatal, lelkes ka­tonákkal erősödött Határőrségün­ket! Mosonmagyaróvárott: Módos Gy­uláné koszorút helyez az Elnöki Tanács által adományozott csapa­tzászlóra. Sopronban a szervek és üzemek képviselői között Piros Ferenc, a Ruhagyár párttitkára is felszalagozta a csapatzászlót. s Szépen feldíszített terem várta pénteken délután fél 3 órakor a, győri Richards-gyári fiatalokat. Még az éjjeli műszakosok is bejöt­tek a nagy napra, hogy átvegyék új KISZ-tagkönyvüket. A tag­­könyv-átadáson a vállalatvezető­ség, gazdasági vezetők, meghívott idős kommunisták, volt KIMSZ- tagok vettek részt. Ligeti elvtárs, a vállalat igazgatója tartott ün­nepi beszédet, melyben megemlé­kezett a KIMSZ megalakulásostafe évfordulójáról, az illegális har­cokról, majd beszélt a tagkönyv­­csere jelentőségéről, a vállalat előtt álló feladatokról. Az ünnepi beszéd után száznegyven KISZ- tagnak adta át Perger Lajos, a KISZ városi bizottságának titkára az új tagsági könyveket és elmon­dotta, hogy mire kötelezi vala­mennyi fiatalt a páros könyvecske ünnepélyes tagkönyvkiosztó taggyűlés volt a Győri Richards-gyárban

Next