Kisalföld, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-13 / 10. szám
1959. január 15, kedd. A pártklub a nép klubja Győrszentivánon — Én csak azt tudom mondani, hogy hadár.D6 vétek lenne azt a nagy helyiségeit kisajátítani a mi részünkre. A község lakóinak csak elenyészően kis része párttag. — Az öreg Kovács felszólalását pillanatnyi csend követte. A teremben már sűrű volt a levegő, s a kavargó dohányfüst között vajúdott egy nagyszerű kezdeményezés. — Van ebben igazság Mert mi a célunk? Az ellenforradalom nagy megrázkódtatás volt a községben Helyre kell állítani az emberek lelki egyensúlyát, nekünk, párttagoknak közelebb kell kerülnünk hozzájuk. Helyes volna-e az, vagy elég lenne-e az, ha csak összeülnénk, terveket szőnénk, gyűléseket tartanánk? — Jól beszél a tanító — suttogtak, s fölcsigázott érdeklődéssel fészkelődni kezdtek a székeken. — Javaslom — folytatta tovább a beszélő —, hogy csináljunk olyan klubszerű délutánokat. . . — Legyen pártklub! — kiáltott közbe valaki a leghátsó sorból, s csillogó szemmel már magyarázta is: — Egy-egy párttag tartson mindig ügyeletet, s hadd jöjjenek az emberek, mindenki. Aztán majd meglátjuk, hogy hogyan, miképp lehet érdekessé tenni ezeket az összejöveteleket Az ötlet megoldotta a nyelveket, egymás után hangzottak el a javaslatok, és megszületett az elhatározás. Nem telt bele sok idő. A rádió kijavítva ott állt a kisasztalon, s a televízió érkezését várták a községi tanácson. A házak között rohant a hír, s izgatottan megzörgetett minden ablakot. Televíziót vásárol a pártszervezet! — Na, János bácsi, eljön délután a televízióavatásra? — kiáltott át az út másik oldalára az ebédre igyekvő párttitkár. Az öreg megállt, kivette szájából a pipát, s összehúzott szemmel közelebb jött. — Aztán mennyi a beléptidíj ? — Olyan nincs, János bácsi, hiszen a miénk a televízió. — Hát tudom, maguk vették. A községé, János bácsi, a magáé is. . . — Az öreg még mindig bizalmatlanul nézett, aztán elgondolkozva kibökte: Hát, majd meglátom. . . megbeszélem az aszszonnyal. — Csak beszélje, János bácsi - búcsúzott a párttitkár, és mosolyogva nézett a baktató ember után. Délután az emberek már ott lődörögtek a párthelyiség előtt, de nem mentek közel, valahogy idegen volt nekik az újrafestett fal homlokán a nagy táblával MSZMP helyiség. Amikor kinyitották az ajtót, nyújtogatták nyakukat, s lesték, megy-e már valaki? Senki nem akart először elindulni. A televízió csak úgy gyönyörködtette magát a nyitott ablakon keresztül, s széles képernyőjévé, sokat ígérően csalogatta a bámészkodókat. — Na, emberek, siessenek, mert kezdődik az adás — kiáltották ki az őgyelgőknek. — A kamaszok hamar meglepték a szobát s igyekeztek az első sorba furakodni. — János bácsi, jöjjön már — vette észre a párttitkár a toporgó öreget. — Megyek, az ördögbe is, csak ezt a pipát akartam. • morgott félig magában, s elindult a helyiség felé. — Megy a János — súgta valaki a szomszédjának egy terebélyes fa alól, s megindultak egyszerre hárman is. Zsúfolásig tömve volt a szoba. A vásznon pergett az adás, a moszkvai cirkusz artistáinak nagyszerű mutatványaival Csodálkozó felkiáltások, elragadtatott szisszenések hallatszottak a székek közül. * — Hát így kezdtük meg a pártklubunk életét — fejezte be Király Imre, a párttitkár. Aztán nyomatékképpen újra hangsúlyozta: — Nem volt könnyű. Idegenkedtek az emberek. Az adások szünetében alig-alig hangzott el egy-két szó. Nehezen melegedtek föl, nemigen beszélgettek. De most . . — derült fel a párttitkár arca. — Majd meglátja este. A KISZ-tagok szépen kitakarítják mindennap a szobát, befűtenek. Otthona lett a falunak a pártklub. Sokszor be se férnek az emberek. Tudja, mit jelent ez?! Na, de minek is beszélek. . . Készülődjünk, s majd meglát mindent. * A váratlanul érkezett hóesés beszórta a győrszentiváni utakat. A pártklub ablakából néztük a havas, csendes falut. Messziről imbolygó fekete árnyék közeledett. — A Pista bácsi — súgta a párttitkár — minden este elviszi a tejet a gyűjtőbe, s egyenesen jön a pártklubba. Valóban erre tartott a bácsika. Szaporán gyúrta csizmájává a havat, s kivörösödött kezében ritmikusan lóbálta a kannát. — Az ott a tanító. Ott az a fiatal, aki úgy behúzza a nyakát, a KISZ-titkár. — Asszonyok is jönnek? — kérdezem, miközben örömmel figyeltem a szállingózó embereket. — De jönnek ám. Csak azok később, még van otthon tennivalójuk. Lefektetik a gyerekeket Eleinte elhozták azokat is, aztán a tanító megmondta, hogy nem helyes dolog tíz óráig fönt lenni az iskolásoknak. Belátták, hogy igaz, s azóta előbb ágyba parancsolják az aprónépet. Ott a tszelnök, látja, az a kucsmás. A templom kicsi harangja erőtlenül megszólalt — Na, most figyeljen! A templomból kijövő asszonyok fejükre húzták a nagy fekete kendőt, s gyorsan szedték a lábukat, szorosan egymás mellett, s kémlelve nézegettek be az ablakon Van-e még hely? Legutoljára egy öreg nénike tipegett. Bizonytalanul megállt az ajtóban, kezében nagy fekete szemű rózsafüzért morzsolt, s félénken megkérdezte Bejöhetek? Van még hely? Csak jöjjön mama, jut magának is — tessékelte befelé a párttitkár. A sarokban sakkoztak. Egy aszszony kötött, miközben gyorsan pergett a nyelve. A szoba közepét összetolt két asztal mellett vitázók. Tsz-tagok, gyári munkások egy kőműves és két tanító elemezte a mezőgazdaság fejlődését Bekapcsolódott a vitába a hátrább ülő középparaszt, s bizonygatta valóban jó volt az 1958-as év a tsz-nek. — A KISZ-tagok egy kerek kis asztal körül tervezgetnek. Rövidesen a KISZ-szervezethez tartozik majd a falusi sportkör. Megszaporodik az alapszervezet. Hogyan fogjanak munkához? Bekapcsolták a televíziót. Halkan megfordították a székeket, eloltották ,a villanyt, s a várakozásteli némaságban csak a készülék sercegése hallatszott. . . Jó ez, nagyszerű ez, meg kellene valósítani minden községben, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz az emberek, tsz-tagok, párttagok, középparasztok, tanítók és munkások. G. Szabó Mária MEGKEZDTÉK A HÚSVÉTI CUKORKÁK GYÁTÁSÁT GYŐRÖTT A Győri Keksz- és Ostyagyárban megkezdték a húsvéti cikkek gyártását. Csokoládényulakból nagy választék lesz. Két dekástól 50 dekásig különféle nagyságban kerülnek forgalomba a húsvéti nyuszik. Egyéb figurákkal együtt körülbelül negyven mázsa csokoládéárut készítenek. Ezenkívül 5— 6 vagon tojásdrazsé gyártását fejezik be március 10-ig. Az igények fokozódását veszi figyelembe a gyár, amikor a kiváló minőségű áruk termelését helyezi előtérbe. Negyedév alatt egy vagon csokoládés árut gyártanak, holott egy évvel ezelőtt még alig volt ilyen terméke az üzemnek. KISALFÖLD Határőrök eskütétele — Átadták az Elnöki Tanács által adományozott csapatzászlókat — „Én egy vagyok a népből s az a tisztem, hogy őrizzem híven határait. Szabad hazám! Azok a hegygerincen — megbízhatsz bennem, meg, halálomig!“ A húszéves ifjú már férfinak vallja magát, s űzi, sarkallja a vágy, hogy férfias tetteket vigyen véghez. S ekkor a haza fegyveres katonai szolgálatra szólítja. Az ifjúból gyalogos vagy harckocsizó lesz, repülős vagy híradós. De az is lehet, hogy az államhatárok őrizetére ragad fegyvert. Aztán letelik a katonaideje s elmegy, vissza a falujába és gyakran viszszaemlékszik fegyveres szolgálatának napjaira. S van valami, aminek emléke legtovább elkíséri, ami civil életében is kihatással van tetteire: a katonai eskü! Az ifjú igazi katonai élete az eskütétellel kezdődik, ezzel a felemelő, szivet-lelket melengető pompás katonai aktussal, amikor az ifjú hűséget fogad a hazának, a néphatalomnak. Ünnepélyesen csendülnek a szavak, amikor a kiképzés elején lévő harcos megesküszik, hogy megvédi a hazát, a népet, óvja a zászlót.. Ilyen ünnepi eseményre került sor vasárnap Mosonmagyaróváron és Sopronban: mindkét helyen esküt tettek a Határőrség ifjú harcosai s egyben csapatzászlót adtak át a kiképző alakulatoknak. Az eskütételi ünnepségekről az alábbiakban közöljük munkatársaink tudósításait. Mosonmagyaróvárott A mosonmagyaróvári laktanyában már kora reggel felsorakozott a kiképző alakulat. Fél kilencre megérkeztek a vendégek is és elfoglalták helyüket a díszemelvényen. Az ünnepségen megjelent Gerendai László, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tagja, Csizmazia Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezetője, a KISZ, a mosonmagyaróvári városi és járási párt, valamint az állami szervek képviselői, a helyi üzemek sok-sok dolgozója. A Határőrség Országos Parancsnokságát Kun főtiszt elvtárs képviselte. Jelen volt a határőr körzet parancsnoka, Fekszi főtiszt elvtárs és eljöttek az ünnepségre a fegyveres erők küldöttei. Ott volt Módos Gyuláné, akinek a kisebbik fia határőr volt és a nyugati határ őrizetében esett el 1957 januárjában a diverzánsok elleni harcban. Az ünnepség első részében Kun elvtárs mondott beszédet és átadta a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által adományozott csapatzászlót. Hangoztatta, hogy a Határőrségnek már hősi tradíciói vannak és ezekhez híven kell a csapatnak a zászlót megőriznie. Csak az ellenforradalom elleni harcban tizenkét hősi halottja volt a Határőrségnek — néhány határőrt éppen Mosonmagyaróvárott gyilkoltak meg az ellenforradalmárok. Ezek az elvtársak az utolsó percig hűek maradtak esküjükhöz, a zászlóhoz. Hősi életük és tetteik követendő példaként áll a Határőrség ifjú harcosai előtt. Fekszi főtiszt elvtárs vette át a csapatzászlót és a harcosok nevében fogadalmat tett, hogy híven megőrzik. Módos Gyuláné, az elhúnyt határőr édesanyja előtt meghajtották a lobogót s ő elhelyezett rajta egy kicsike koszorút. Ezután a párt és állami szervek, valamint az üzemek képviselői felszalagozták a zászlót. A kiképző alakulat pompás díszmenete következett, majd rövid szünet után sor került az ünnepség második részére, az eskütételre. Az egyes századok négyszögben felálltak. Középre vörös terítővel letakart asztalokat helyeztek és a harcosok négyesével megkezdték az eskütételt ... Én... a dolgozó magyar nép fia esküszöm... Sopronban A soproni ünnepségen megjelent Pál Gyula elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Újvári főtiszt elvtárs, a határőr körzet parancsnoka, valamint a helyi párt és állami szervek, a Hazafias Népfront, a KISZ és az üzemek képviselői. Először itt is a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által adományozott csapatzászló átadására került sor. Pál elvtárs ismertette a Belügyminisztérium Határőrség főparancsnokának napiparancsát, majd Újvári főtiszt elvtárs felolvasta az ajándékozásról szóló oklevelet. Ezután Pál elvtárs átadta a zászlót, majd az Elnöki Tanács, valamint az MSZMP megyei bizottsága nevében köszöntötte a fiatal határőröket s felhívta őket: legyenek hűségesek a zászlóhoz, a néphatalomhoz, az esküjükhöz. Módos Dezsőné, a Megyei Nőtanács elnöke helyezte el az első szalagot a lobogón, majd a különböző szervek és üzemek képviselői szalagozták fel a zászlót. A díszmenet után került sor Sopronban is az eskütételre. Ezek a húszéves ifjak , akik a téli vasárnap délelőttjén ott álltak a mosonmagyaróvári, a soproni laktanya udvarán, már férfinak vallják magukat. A haza fegyveres szolgálatra szólította őket s ők most esküt tettek, hogy nehéz, de szép feladatukat hűségesen teljesítik: őrzik hazánk államhatárait, óvják a munkáshatalmat, az ellenséggel meg nem alkusznak. S a zászlót — a katonai becsület szimbólumát — megvédik minden ellenséggel szemben, ha kell, életük árán is... Köszöntjük a fiatal, lelkes katonákkal erősödött Határőrségünket! Mosonmagyaróvárott: Módos Gyuláné koszorút helyez az Elnöki Tanács által adományozott csapatzászlóra. Sopronban a szervek és üzemek képviselői között Piros Ferenc, a Ruhagyár párttitkára is felszalagozta a csapatzászlót. s Szépen feldíszített terem várta pénteken délután fél 3 órakor a, győri Richards-gyári fiatalokat. Még az éjjeli műszakosok is bejöttek a nagy napra, hogy átvegyék új KISZ-tagkönyvüket. A tagkönyv-átadáson a vállalatvezetőség, gazdasági vezetők, meghívott idős kommunisták, volt KIMSZ- tagok vettek részt. Ligeti elvtárs, a vállalat igazgatója tartott ünnepi beszédet, melyben megemlékezett a KIMSZ megalakulásostafe évfordulójáról, az illegális harcokról, majd beszélt a tagkönyvcsere jelentőségéről, a vállalat előtt álló feladatokról. Az ünnepi beszéd után száznegyven KISZ- tagnak adta át Perger Lajos, a KISZ városi bizottságának titkára az új tagsági könyveket és elmondotta, hogy mire kötelezi valamennyi fiatalt a páros könyvecske ünnepélyes tagkönyvkiosztó taggyűlés volt a Győri Richards-gyárban