Kisalföld, 1963. július (8. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-02 / 152. szám

1963. Július 2., kedd Szétezerötszáz dalos találkozója Esti szellő lobogtatta a hu­szonhat nemzet zászlaját, a nap már a­­Tömbök mögé hú­zódott, amikor szombaton a Tűztoronyban megszólaltak a fúvósok. Érdeklődök százai mohó kíváncsisággal figyel­ték a toronyszerenádot. Nyolc órakor a Petőfi Színház színpadán felkúszott a bársonyfüggöny. A megye kórusainak díszhangverse"~'e ezúttal azokat köszönt'­­ ’, akik megjelenésükkel tisztel­ték meg a magyar kóruskul­túra egyik legrégibb életre­keltőjét, Sopron városát. — A százéves jubileumi dalostalálkozóra az ország legjobb kórusait hívták meg — mondotta dr. Katona La­jos elvtárs, a­ Győr-Sopron megyei Tanács végrehajtó bizottságának elnöke, ünnepi beszédében. Miskolcról, Deb­recenből, Kecskemétről, Gyu­láról, Bajáról, tehát az or­szág különböző és távoli pontjairól és a fővárosból érkeztek kórustagok, a kul­túra társadalmi munkásai. A díszhangversenynek kettős­­ jelentősége van: jubiláns je­lentősége, hogy 1863. június 28—29-én a Dalfüzér által meghirdetett dalostalálkozón nyolc magyar és kilenc osztrák kórus jelent meg, és ennek százéves jubileumát ünnepelték szombaton—va­sárnap a soproniak és a meghívott vendégek. Más­részt a szombati kórustalál­kozó volt az ünnepi hetek első hangversenye. A díszhangversenyt a sop­roni Liszt Ferenc Pedagógus Kórus nyitotta meg Somlai, András vezényletével. Bach „Hajnal kél”, Brahms „Bű­­vös éj” Bárdos „Az nem lehet re'című műveket adták elő. A viszonylag fiatal, alig ötéves Fertődi Haydn-kórus műsorán Kovács Sándor ve­zénylésével Palestrina-, Las­sus-, Dowland-, Haydn- és Mozart-művek szerepeltek. A „Szocialista Kultúráért’ Éremmel kitüntetett soproni Kisipari Szövetkezetek Ve­gyeskara hírnevéhez mérten most is nagy sikert aratott Tirnitz József vezénylésérül megszólaltatott Halmos Ta­vaszi rondáját nagy tapssal jutalmazta a zenekedvelő közönség. Kodály Intermez­­zóját a Háry Jánosból Radó Ferenc dirigálta. A siker leghűbb bizonyítékéa az, hogy a közönség szűnni nem aka­ró tapsára a kórus ismételt. Szünet után Győr-Sopron megyei Tanács „Szocialista Kultúráért” Éremmel kitün­tetett kórusának előadásában Jannequin-, Monteverdi- és Smetana-műveket vezényelt Kőhalmi János karnagy. A Győri Zeneművészeti Szakis­kola női kara részleteiben is gondos kidolgozásról és fel­készülésről tett ezúttal is tanúságot. Szabó Miklós kar­nagy irányításával művészi színvonalú tolmácsolásban keltek szárnyra Kodály Négy olasz madrigáljának meló­diái és a Hegyi éjszakák V. című műve. A közönség vas­tapssal ünnepelte a szakisko­lásokat. A győri Wilhelm Pieck • Vagon- és Gépgyár ..Szocialista Kultúráért” Éremmel­­ kitüntetett Vasas Énekkara Pető Kálmán ve­zényletével Kodály-műveket adott elő a díszhangverseny befejezéseként. ■ Vasárnap, a dalostalálkozó második napja a kórusok fe­gyelmezett, színpompás fel­vonulásával kezdődött. Har­minckilenc kórus mintegy két és fél ezer résztvevővel a Petőfi térről a Lenin úton vonult , a szovjet hősi emlék­műhöz. A vendégeket Erdély Sándor a Sopron városi Ta­nács vb. elnöke köszöntötte, majd a dalosok összkara szó­laltatott meg két Kodály­­művet, Perényi László, a MOM énekkarának karnagya vezénylésével. A dalosok vetélkedőjét négy helyen rendezték meg: a Petőfi Színházban, az Ady Endre, a Pedagógus és a Va­sas Kultúrotthonokban. Ebéd után a Daloshegyen találkoz­tak, ahol Klatszky Henrik, az egykori soproni Dollfüzér 1863-ban felállított dalosem­lékműnél. A Daloshegyről messzi szállt a másfélezer ember ajkáról Haydn Erdők mélyén és Fornesete Künn a fákon című kánonja. „Éne­kelni, mindig csak énekelni" jelszóval mondtak búcsút Sopronnak az ország dalosai. A soproni ünnepi hetek első két napján, a centenáris dalostalálkozó résztvevőin kívül mintegy kétezernégy­száz hazai és másfél ezer külföldi vendég fordult meg az ősi városban. A szervezés alapos munkájának köszön­hető, hogy a vendégek el­szállásolásában és ellátásá­ban nem volt zökkenő. A centenáris hajosta­rcozó hatalmas megmozdulás volt, a debreceni nemzetközi ka­tagú művészegyüttesének hangversenye a Petőfi Szín­házban. Fél 9 órakor a Központi Bányász Múzeum Haydn­­kertjében „Szép Sopron és környéke” címen dr. Fried­rich Károly 500 színes dia­kép bemutatásával előadást tart A soproni szimfonikusok hangversenye Az ünnepi hetek megnyitó napján a soproni Liszt Fe­renc Szimfonikus Zenekar adott hangversenyt. Ezúttal mai műveket játszott az együttes. A külföldi szerep­lés, továbbá ez a fajta stí­lusú műsor megsokszorozta a zenekar teljesítőképessé­gét. Régen halottuk a zene­kart ilyen hibátlanul muzsi­kálni. Minden finomítás, árnyalás tökéletesen sikerült. Hadd említsem meg a ragyo­góan alkalmazott tempókat. Vonatkozik ez különösen, a Bizet-mű harmadik tételére és Hacsaturján szvitjének egy-két részére. A hangver­seny azt bizonyította, hogy a soproni zenekarhoz a mai muzsika is legalább olyan közel áll, mint a klasszikus szerzők alkotásai. Sorrend­ben az utolsó szám emelhe­tő ki: Hacsaturján Gajane című balettjéből készült táncszvit előadása sikerült legtökéletesebben. Jól adta elő a zenekar Bizet: L, Arlé­­sienne című szvitjét is. Dénes Vera Erkel-díjas ki­váló művész Dvorzsák gor­­donk­aversenyét adta elő. A dallambő, szlávos ritmikájú versenyművet nagyszerű technikával, meleg átérzéssel szólaltatta meg, soproni sze­replése sokáig emlékezetes marad. A hangverseny dirigense Horváth József volt. Bátor, színes hangvétele, hatalmas tempói a neves karnagy érett művészetéről, a műveket és mestereket mélyen értő al­kalmazkodásáról adtak szá­mot, ugyanakkor egyéni fel­fogásának is tanúi voltak. A közönség ünnepelte a zene­kart és dirigensét. 1—ó) A keddi műsor: Este 8 órakor a Magyar Néphadsereg „Vörös Csillag” Érdemrenddel kitüntetett 160 utolsó, még­ élő karnagya emlékezett meg a százéves évfordulóról, majd a kegye­let koszorúját helyezte el az rustalálkozón kívül az­­or­szágban hasonló még­­ nem volt. Szokolai István K­ISALFÖLD Nehéz a kasza ebben a melegben. Hajnaltól délig­­elszárad. ,az ep­b£t Különö­sen ha gyümölcsfák alatt kell hajladozni a kaszával, megsajdul a derék. Márpe­dig itt a Brand-major­ban, Sopron és Magyarfalva kö­zött csupa gyümölcsfa van völgyben és domboldalon, több mint háromszáz hol­don. — A hosszú esőzés alatt nem tudtunk tárcsával men­ni a fasorok közé, föl­ütötte fejét a gyom, azt kaszáljuk — mondja a gyümölcsös bri­gád vezetője, Puha István. Nagy bükkfa ad árnyékot most a pihenő brigádnak. Ki a kaszáját kalapálja, ki ebédel még. Néhányan el­rakták már ételhordó tarisz­nyájukat, beszélgetve heve­­résznek az árnyékban. — Én úgy tudom, meg­kapjuk — mondja társainak az egyik.­­ — Akkor.. biztos,, ha.­már a kezünkben lesz — véleke­dik,­­a másik. — Megdolgoztuk a ma­gunkét, ötvenöt vagon gyü­mölcsöt szüreteltünk tavaly, jó minőségűt. Meglátjátok elnyerjük a zászlót — érve­ a harmadik. A Magyar-brigád három évvel ezelőtt nyerte el a szocialista címet, egy évvel később az ok­lvelet, és a tavalyi munkájuk után most a zászlót várja, s ha megkap­ják, a jelvényt pályázzák meg. — Az idén már ötször permeteztünk, szépek a gyü­mölcsök, de „csillagtó tó” van a fejünk felett. Attól is függ a mi munkánk, hogy milyen lesz az idén a meny­­nyezet — mondja Rajtai András. Tizenkilencen vannak a brigádban, mind szakmun­kás. Két évvel ezelőtt fejez­ték be a hároméves szakis­kolát. — Tíz évvel ezelőtt még házi permetezővel­ permetez­tünk — beszéli Jedi István­­— Eltartott másfél hétig is a permetezés. Most traktor vontatja a gépet.,Fejlődtünk. Mi magunk sem maradha­tunk el Ezért tettük le a szakmunkásvizsgát A vizsgákon két brigád tag rosszul végzett. .Pótvizsgára kellett menniük. — Nem maradhattok gi­ti sem tőlünk — biztatták őket a brigádban, és másfél hét­ alatt felkészítették, két tár­sukat a pótvizsgára. —Miért Magyar nevű a brigád? — Magyar Gyula tudósról neveztük el — mondja a brigádvezető. — Sokat ta­nultunk könyveiből. Az ál­tala nemesített fajtákból mi is telepítettünk. Jó fajták A brigád gondozza a Soproni Állami Gazdaság Brand-majom­­ gyümölcsösét, ősszel, szüret idején kapnak csak segítséget, válogatókat. A gyümölcsösben a ribizké­­től a különféle almafajtá­kig majdnem minden, ha­zánkban termő gyümölcsfa megtalálható. Mióta szak­munkások a brigádtagok, azóta a brigádvezető gondja is kevesebb. Csak az admi­nisztrációt sokallja. — Sokszor arra vagyunk utalva, hogy mi saját ma­gunk értékeljük a munkán­kat. A gazdaság szakszerve­zeti bizottsága mindig meg­látogat bennünket, felméri munkánkat, de a szakveze­tők nem nagyon látogatnak el hozzánk A gazdaság harmincegy tanulót helyezett a brigád felügyelete alá. — Sokan kihullanak — mondja Pavp Sándor bri­gádtag. — Félnek a munka nehezétől de aki megmarad, jó szakember válik belőle. Gondoskodtunk arról is, hogy a fiatalok jól érezzék magukat a csillagtető alatt: parkosította a brigád a fia­talok szállásának környékét. Megnyúlt az árnyék a fa alatt Kézbe kerülnek a ka­szák vége a pihenőnek. A brigád munkára indul. Pék Imre Csónakházak csónak nélkül. Nagyívek a vízpartokon. Labdákat ’ %-■ ~ pukkasztó hőség. Fagylaltból sohasem elég »• Ötven fok meleg a napsütötte ablakban Az idei nyár első kániku­lája június 30-án, vasárnap a déli órákban érkezett el Győrbe. Néhány Duna-parti csónakházban a délre néző oldalon 45—50 Celsius fokot mutattak a hőmérők. A re­pülőtéri meteorológiai állo­más árnyékban, szélmentes helyen maximumként 29,3 Celsius fok meleget mért. A déli órákban a Belváros utcáin alig volt forgalom. A győriek nagy része a Duna- és a Rába-partokon, vala­mint az uszodában keresett enyhülést. Az uszodában va­sárnap délután két óra kö­rül tetőzött a forgalom 5296 ember fürdőzött a medencék­ben. A csónakházak végig tömve voltak. A napozók nagy része vizes zsebkendők­kel, vizes törülközőkkel hű­sítette alaposan megpirult testét. Délelőtt fél tizenegy óra­kor egyetlen­­ csónakházban sem volt már csónak. Min­den kajak, gurulós, motoros csónak és lélekvesztő, sőt halászladik is a vízen volt. A vízirendőröknek sok mun­kájuk volt Egész nap a vi­zeket ellenőrizték, s azokra vigyáztak, akik nem törődve a veszélyes, mély vízzel, ott kerestek enyhülést a tilos vizekben, ahol éppen sütké­reztek. Vasárnap egyetlen csónakház sem volt Győrött, ahol­­„véletlenül” ne esett volna bele valaki a vízbe az úszópadra. A büfékben a fagylalto­­zókban is rendkívüli volt a forgalom. A Győr-Sopron­ megyei Vendéglá­tóipari Vál­lalat csupán Győrött 17 má­zsa fagylaltot adott el. A für­­dőzők és sütkérezők renge­teg sört és üdítő italt fo­gyasztottak. Hordósörből el­fogyott kétszáz, palackosból hatvan hektoliter. Nagy ke­rete volt a különféle gyü­­mölcsleveknek. Négyezer üveggel ittak meg a győriek. Ezenkívül elfogyott tizenkét­ezer üveg üdítőital és húsz­ezer üveg szódavíz. A fagy­laltnak a késő esti órákban is igen nagy kelete volt Aki a jeges édességgel akarta hűsíteni magát, legalább ne­gyed óráig sorban állt, hogy kaphasson. Révfaluban a Duna-part közkedvelt homokosan ezrek fürdőztek. A győri „Rivié­rán” a hőgutában szétpuk­kadt öt labda, felépült sár­­cseppből és folyami kavics­ból húsz mesevár, vagy két­százan egy-egy literre való folyóvizet fogyasztottak vé­letlenül a nagy bukdácso­lásban a Duna frissen kot­­rott medréből. Végül tizenöt futballmérkőzést játszottak a­­perzselő homokon, csapaton­ként öt fővel, rögtönzött ka­pufákkal, a helyszűke miatt kicsinyített pályákon. A ho­mokos kanyar legifjabb für­­dözője, Tóth Lacika kéthó­napos baba volt, aki a hős hullámokból ráfröcskölt vi­zet guruló gőgicséléssel fo­gadta. Az Iparcsatorna szabad strandján több mint három­ezer emberre vigyázott men­tőövekkel felszerelt csónak­jában a vízőr. (ksa) ­ Hétfőn megalakultak az ipar új nagy vállalatai A Gazdasági Bizottság ha­tározata alapján az utóbbi időben fontos intézkedések történtek az ipar termelő­erőinek koncentrálására, az igazgatói jogkör bővítésére, a vezetés színvonalának eme­lésére. Az átszervezés fon­tos része kis üzemeknek nagy vállalatokká történő összevonása, ami július else­jével döntő szakaszához ér­kezett Több száz kisüzem összevonásával hétfőn for­mailag is megalakultak az új nagy vállalatok, hogy ki­használhassák az egységes vezetésben, a munkák szako­sításában rejlő előnyöket A KOHÓ- ÉS GÉP­IPARBAN már 1959-ben megkezdődtek a vállalati összevonások, a legnagyobb jelentőségű át­szervezés azonban itt is jú­lius elsejével­­bonyolódott le. Most 44 kisüzem helyett 10 nagyot hoztak létre. A többi között egységes vezetés alá kerültek a szerszámgépgyá­rak, az orvosi műszergyárak, a motorgyárak, a szerszám­­gyárak. A tárca üzemeinek száma 1959 óta 239-ről 119-re csökkent, több iparigazgató­ság megszűnt,­ a nagy válla­latok vezetői ezentúl öntevé­kenyebben szervezhetik, sza­kosíthatják a gyártást, gyor­sabb ütemben növelhetik a termelékenységet. AZ ÉPÍTÉSÜGYI MINISZTÉRIUM július 1-ével megalakította a 9 gyárat egyesítő ÉM Mész- és Cementipari Országos Vál­lalatot, az ugyancsak égés­­iparágat összefogó ÉM Fi­nomkerámiaipari Országos Vállalatot, valamint az Üvegipari Országos Vállala­tot. Az építőanyagipar két legnagyobb termelési ágát, a tégla- és cserép-, valamint a kő- és kavicsipart még áp­rilisban trösztösítették, így most már az egész szilikát­­iparban befejeződött az át­szervezés. A második félév első nap­ján alakult meg a miniszté­rium másik nagy termelési ágazatának, a kivitelező iparnak új irányító szerve­zete, az építőipari főigazga­tóság is. Ezzel összehangol­­tabbá válnak az építkezési munkák, mert a­ főigazgató­ság hatáskörébe kerültek a betonelemgyáró, a szak- és szerelőipari, épületlakatos, szállítási, épületasztalosipari és anyagellátási vállalatok egyaránt. A KÖNNYŰIPARBAN­­ 18 is több koncentrált nagy vállalat kezdte meg műkö­dését hétfőn. Létrejött a Bőripari Vállalat, amely 8 gyárat és az eddigi nyers­bőrforgalmi vállalatot egye­síti magában. Megalakult a 18 üzemet magában foglaló Papíripari Vállalat és a 22 ezer dolgozót foglalkoztató Parmrtnyomóipari Vállalat. Csupán az utóbbihoz kilenc nagy gyáregység tartozik. AZ ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMBAN megszűnt a Szeszipari és a Dohányipari Igazgatóság, helyettük egy-egy országos vállalat alakult, ezek a jö­vőben iparigazgatósági irá­nyítás nélkül működnek. Számos kisebb üzemet össze­vontak, s így jelenleg mind­össze 156 vállalata van az élelmezésügyi tárcának, 89-el kevesebb, mint az átszerve­zés előtt. A NEHÉZIP­ARB­AN egy nagy országos vállalat, három új tröszt alakult, né­hány vállalatot pedig össze­vontak július 1-én. Az Or­szágos Gumiipari Vállalat öt, a Vegyipari Tröszt 24, a Gyógyszeripari Tröszt 8, a Magyar Alumíniumipari Tröszt 13 üzemet egyesít. A volt Pécsi és Komlói Szén­­bányászati Tröszt ezentúl Mecseki Szénbányászati Tröszt néven működ­ vel, a Mátravidék­­n Szénbányászati Tröszt pedig egyesült a Kül­színi Szénbányászati Válla­lattal. A vegyiparban július 1-én lépett érvénybe a Bor­sodi Vegyikombinát és a Be­­rentei Vegyiművek Egyesülé­se. A Csepeli Kőolajipari Vállalat és a Lardonile a jö­vőben szintén mint egységes vállalat működik. A most lezajlott nagysza­bású átszervezés után az idén további vállalati össze­vonások már nem lesznek. (MTI

Next