Kisalföld, 1965. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-11 / 136. szám

3 Wilson nehéz órái Megresztíált az ülteti körst bizalma Johnsonban Az angol közvéleményben általános felzúdulást, kor­mánykörökben­ pedig zavaro­dottságot keltett az újabb amerikai döntés a vietnami háború kiszélesítéséről. A brit külügyminisztériumot a saját kérdésekkel ostrmol­­ja. A hivatalos szóvivő csu­pán annyit volt hajlandó kö­zölni,­ hogy a kormánynak „volt bizonyos előzetes tudo­mása" az amerikai döntésről, de „nem voltak ismeretei a részletekről és a döntés idő­zítéséről". William Warbey munkás­párti képviselő interpellá­ciót, s kérdést jegyzett be az alsóházban, s ebben követeli, hogy­ Stewart külügyminisz­ter terjessze az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa elé az ügyet, mivel „az amerikai kormány az ENSZ-alapokmány máso­dik cikkelyének megsértésé­vel totális háborúba lépett Vietnam ellen és cselekmé­nye békebontásnak, nyílt ag­ressziónak minősül­t. A kép­viselő Wilson miniszterel­nöktől arra követel választ, mikor tájékoztatta őt John­son elnök első ízben arról, hogy „totális háborút indít Észak- és Dél-Vietnam el­­­­len?” A pünkösdi parlamenti szünet után hétfőn ül össze ismét az angol alsóház. Érte­sülések szerint munkáspárti képviselők egy csoportja kö­vetelni fogja a vietnami helyzet azonnali megvitatá­sát. Parlamenti megfigyelők szerint Wilson most minisz­terelnöki pályafutásának egyik legkritikusabb próba­tétele elé került. A mérték­­tartásáról ismert Times csü­törtöki jelentésében fő­cí­mében állítja, hogy még a kormányon belül is szaka­dás fenyeget a vietnami kér­désben. A Financial Times vezér­cikkében rámutat, a Wall Street-i részvénytőzsde árfo­lyamesése azt mutatja, hogy még az amerikai üzleti kö­rök bizalma is megrendült Johnsonban. „A vietnami helyzet rossza­bod­ása a bírá­latok erős hullámát váltotta ki Johnson ellen és ezzel összefüggésben az üzleti vi­lágban is kételyek támadtak az elnök nevével összekap­csolódó politikai lépések iránt bel- és külpolitikai té­ren egyaránt” — emelte ki az angol pénz­­ügyi körök szócsöve. (MTI.) Kérmá­­yküld­öttség utazott Poznanba Fehér Lajosnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökhe­lyettesének vezetésével csü­törtökön magyar kormány­­küldöttség utazott a Pozna­ni Nemzetközi Vásárra. A delegáció tagja Nagy József­­né könnyűipari miniszter, Tóth László, az MSZMP KB pártgazdasági osztályának helyettes v­ezetője és Martin Ferenc, hazánk varsói­ Hagya követe, aki Lengyelországban csatlakozik a küldöttséghez. (MTI) Disszidens ellen­forradalm­árok Andrija Klarics merénylői? Jugoszláviában osztatlan felháborodást váltott ki a Nyugat-Néme­tországból ér­kezett­ hír: a Német Szövet­ségi Köztársaságban merény­letet követtek el a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság hivatalos képviselő­je, Andrija Klarics münche­ni konzul ellen, ak­i hivata­los úton Meersburgban tar­tózkodott. Andrija Klaricsot tüdőlövés érte és állapota a sikeres műtét ellenére igen válságos. A Borba az esettel kapcso­latban hangoztatja, hogy a Nyugat-Németországban mű­ködő bűnözők tevékenységét megkönnyíti, sőt serkenti a Német Szövetségi Köztársa­ság hivatalos politikája. A bonni kormány továbbra is szélsőségesen ellenséges po­litikát folytat Jugoszláviá­val szemben — elutasítja a fasizmus jugoszláv áldozatai­nak kártalanítását, engedé­lyezi, sőt támogatja a jugosz­­lávellenes röpiratok nyom­tatását és semmit sem tesz az NSZK-ban tevékenykedő ellenforradalmi csoportok üzelmeinek megakadályozá­sára. Az AP hírügynökség je­lentése szerint a müncheni rendőrség csütörtökön beje­lentette, hogy letartóztatott két­­ jugoszláv disszidenst, akiket azzal gyanúsítanak, hogy Andrija Klarics müncheni jugoszláv konzul ellen Meersburgban merény­letet követtek el. A letartóz­tatottak — Stanko és Ante Kardum — testvérek és egy N­­yugat-Németországban mű­kö­dő horvát ellenforradal­­mi szervezet tagjai. A Kar­dum-fivérekről a rendőrség egyelőre annyit állapított meg, hogy annak a gépko­csinak tulajdonosai, amely­ben a jugoszláv konzul me­rénylői a gaztett elkövetése után elmenekültek. Továbbra is a rendőrség őrizetében van Dara Rogics pincérnő, aki a merénylet alatt a konzul gépkocsijá­ban ült. Mikor a lövések el­dördültek, kiugrott a kocsi­ból és elfutott. A rendőrség azonban nyomon követte és megállapította, hogy nem sokkal a merénylet után ta­lálkozott a Kardum-fivérek­­kel. (AP, TASZSZ, Reuter.) KISALFÖLD Dokumentum bizonyítja : Csembe Lumumba gyilkosa Besir Ben Ahmed, a Jeune Afrique című tunéziai heti­lap igazgatója közölte: Kon­gó egykori miniszterelnöké­nek halála előre kitervelt politikai gyilkosság volt — Moise Csembe tette. Min­denki tudta ezt, de most elő­ször van bizonyíték erre. A Lumumba meggyilkolá­sáról szóló parancs fotókó­piáját közli a Jeune Afrique, amelynek munkatársai Bel­giumban szerezték meg ezt a dokumentumot. Az 1961. január 17-i keltezéssel ellá­tott utasításon Csembe alá­írása olvashatta. A folyóirat beszámol Lu­­mumbának és harcostársai­nak utolsó óráiról. A már félholtra vert Lumumbát, Okitót és Mpolót Csőmbe utasítására egy Elisabeth­­vile külterületén levő ház­ban lőtték agyon. (MTI) Jónás sajtónyilatkozata Franz Jonas, az Osztrák Köztársaság új elnöke, akit szerdán iktattak be hivata­lába, csütörtökön Bécsben nyilatkozott az osztrák és a külföldi sajtó képviselőinek. A köztársasági elnök nyi­latkozatában többek között hangoztatta: sok éves poli­tikai tevékenysége alatt min­dig az együttműködésért, az ellentétek békés úton való áthidalásáért szállt síkra mind a bel-, mind a külpo­litikában. „Mindig azon a vélemé­nyen voltam — hangoztatta —, hogy Ausztriának föld­rajzi és történelmi­­adottsá­­­gai folytán kötelessége ren­delkezésre bocsátani százado­kon át kialakult tapasztala­tait a Nyugat és a Kelet kö­zötti kapcsolatait kiépítésé­hez. Mint Bécs polgármeste­re, az elsők között voltam, aki hangoztattam: ne enged­jük elszakítani a keleti szom­szédainkhoz f­űződő kapcso­latokat. E törekvéseket si­ker kísérte" — mondotta töb­bek között. (MTI) Emberi szabad kezet követel Tömeggy­ilkosságok Dominikában AÁSZ-tisztviselők is meg­erősítik a dominikai Imberto junta által végrehajtott tö­m­­eggyi­lkosságok hírét. Az AFP jelentése szerint az em­beri jogok amerikaközi bi­zottságának három főnyi cso­portja, élén dr. Manuel Bi­­anchi elnökkel szerdán dél­után helyszíni szemlét ta­r­­tott a fővárostól 40 kilomé­ternyire, egy állattenyésztő gazdaság területén. A vizs­gálóbizottság tapasztalatai rendkívül komolyak. Az el­múlt hetek , alatt végzett tö­meggyilkosságokat az éjszaka lépte halá és hajtották végre az embert­ prib­ékek,­­s az­­ál­­o­­­zatok holttestét az átmenti árokban földelték el, vagy a patakmederbe dobták. Az AFP szerint Bianchi követelte, hogy az AÁSZ küldjön ki a helyszínre sem­leges, külföldi szakemberek­ből álló, nagyobb létszámú vizsgálóbizottságot.­­Az AÁSZ tanácsa, egyéb­ként szerdán este hivatalosan is megszavazta, hogy a má­sodik rendkívüli amerikakö­zi értekezletet augusztus 4-re ■hívják össze Rio de Janeiro­­ba. A konferenciát már, ko­rábban meg akarták tartani, de elhalasztották a domini­kai válság miatt. Az AFP­ jelentése szerint Paraguay június 21-én in­dítja útnak­ 180 katonáját Dominikába.­ Ezek ist a do­­mini­kai A­NSZ-erők kő­te­­l­kében teljesítenek majd szolgálatot. A szervezet Dominikában tartózkodó három főnyi köz­vetítő bizottsága az AP je­lentése szerint szerdán ismét az Imbert­ juntg­ képviselői­vel találkozott és a koalíciós kormány megteremtésének feltételeiről folytatott velük megbeszélést. Részletek nem ismeretesek, az AP azonban úgy tudja, hogy Imbert sza­bad kezet követett magának a dominikai Központi Bank készletei fölött. Más jelen­tések szerint Santiagóban az A­NSZ-bizottság szállása előtt tömegtüntetés zajlott le, amelynek résztvevői az al­kotmányos kormányt éltet­ték. Szerdán egyébként a Caa­­mano-erők szabadon bocsá­tották azt a három amerikai katonát, akik előzőleg az al­kotmányos erők ellenőrzése alatt álló negyedbe „téved­tek”. (MTI) Jól megfér egy h­engeren a modern és hagyományos­ mi­tájú szőnyeg a Lakástextil Vállajat soproni gyárában. Külföldön mindkét minta kereseti cikk. 1965. június 11., péntek KÖZÖNY­ ­ Amikor Oppenheimert, az „atombomba atyját” az FBI különleges bírósága elé állí­tották, nem azzal vádolták, hogy megakadályozta, hanem hogy semmit nem tett­ a H- bomba gyors elkészítéséért. Közönyös volt. A tárgyalá­son felvetették — mint bün­tethető tényt — a gondolati bűn kategóriáját, s ezen az alapon ítélték el Oppenhei­mert. Sajnos, a gyárakban, üze­mekben is tapasztalni lehet a közönyt és az „én nem tartom a hátam emiatt”-okat. De mindez nem büntethető. S a közönyösek nem is tesznek olyat, amiért fele­lősségre lehetne vonni őket. Csak éppen megmagyaráz­zák a kezdeményezőknek, hogy miért nem fogadják el ötletes javaslataikat, megmu­tatják azokat a rendeleteket, utasításokat, amelyek előír­ják, hogy... Ha valakinek még ennek ellenére marad elég ener­giája, akarata és kitart el­képzelése mellett, akkor­ ezek a „hősök” barátságosan ma­gukhoz vonják s a fülébe suttogják — de csak neki —, hiába, ez a szocializmus! Itt pedig évekig is eltart, amíg megszereznek egy engedélyt, ők pedig addig — ilyenkor szánakozó arcot vágnak — sajnos, nem vállalhatják a felelősséget. — Biztos, mi biztos — gon­dolják.— A javaslat a terv­ben nem szerepel. Azért ficán­­kolódjunk, hogy még töb­bet sózzanak a nyakunkba? Ha meglátják, hogy mi köny­­nyen megbirkózunk a mun­kával, még újabb feladato­kat rónak ránk. Nem biztos, h­ogy azt is teljesíteni tud­juk. Akkor pedig nincs pré­mium, külföldi kiküldetés ... Oppenheimer nem akarta az emberiség létét veszé­lyeztető H-bombát létrehoz­ni, tudatosan volt közönyös. Azokat azonban, akik elfojt­ják a lelkesedést, elveszik mások kedvét, egy szempont vezérli: saját biztonságuk. Nem szeretik vállalni az iz­galmakat, a kockázatot. Végül pedig már odáig jut­nak, hogy önmagukkal is el­hitetik „igazukat”. Csak akkor lépnek ki e pozíciójukból, adják fel ké­nyelmüket, ha valami készet kell üdvözölni, ami ellen még a feletteseknek sincs ki­fogásuk. Akkor aztán ők az elsők, akik a mellüket verik, hogy „lám-lám, én már évek óta mondom, hogy ezt kéne csinálni”. Ezekre az emberekre más­képpen nem lehet hatni, mint elvenni biztonságérze­tüket. Így ugyanis megszé­­gyeníthetetlenek, lepereg ró­luk a bírálat és ritkán pih­­­ulnak el, s a világon min­dent meg tudnak magyaráz­ni. Vita közben frázisok mö­gé bújnak, s ha egy-kettő kihull a sorból — el­számít­ja magát —, akkor ők fel­tétlenül az „eszme” áldoza­tai. De nem­ a saját eszmé­jükre gondolnak ilyenkor, hanem a szocializmuséra. A legtöbbjük sajnos, még ott van a helyén. „Tehetsé­gükhöz” mért beosztásban és nagyon vigyáznak magukra. Hogy nem dolgoznak, ezt a vádat ellenük felhozni nem lehet, mert megmutatják a vállalat levelezését, az enge­délyek halmazát, amit őik adtak­ ki, vagy írtak alá. S ez a munka. Szerintük, k. ny. si tanácsi vállalatok munkásvédelmi tevékenységéről tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága Csütörtökön délelőtt 9­ órai kezdettel ülést tartott Győ­rött a megyei tanács végre­hajtó bizottsága. Megtárgyal­ta és jóváhagyta a lejárt határidejű, határozatok vég­rehajtásáról szóló jelentést. Második napirendi pontként a végrehajtó bizottsági dön­tést igénylő ügyeket tárgyal­ta meg. A tanácsi vállalatok mun­kásvédelmi tevékenységéről, ellenőrzésének tapasztalatai­ról szóló jelentést Horváth Imre, a Szakszervezetek me­gyei Tanácsa titkára terjesz­tette elő. A tanács, mint irá­nyító és felügyeleti szerv a rendelkezésre álló anyagi eszközök adta le­hetőségeket figyelembe véve igyekezett a vonat­kozó rendeleteknek és határozatoknak eleget tenni. A korszerűtlen munkakö­rülményeket egyre inkább felszámolják. Az SZMT és a megyei­ bizottságok rend­szeresen ellenőrzik a tanácsi vállalatoknál a munkásvé­delmi törvények betartását. A munkásvédelmi törvények előírásainak végrehajtása, a dolgozók életének, ép­ségének és egészségének védelme nagy felelőssé­­get ró az állami és szak­­szervezeti szervekre. A törvények végrehajtása céljából a tanácsi és a szak­­szervezeti szervek között minden szinten még szoro­sabb együttműködést kell ki­alakítani. A jelentés közös intézke­dések megtételét javasolja a balesetek csökkentése céljá­ból. Ezek között szerepel a leggyakoribb balesetet és foglalkozási megbetege­dést okozó műszaki, technológiai, munka­egészségügyi és munka­­szervezési hiányosságok rendszeres vizsgálata és azok megszüntetése , de szerepel az elméleti és gyakorlati oktatás színvo­nalának javítása, továbbá az is, hogy a társadalmi tevé­kenység fejlesztésével, a ne­velőmunka fokozásával biz­­tosítani kell az üzemegész­ségügyi és biztonsági szabá­lyok betartását és betarta­tását. E tekintetben a szocialista brigádtagok­ra és szakszervezeti ak­tívákra szép feladatok várnak. A jelentést a végrehajtó bi­zottság megvitatta. Többen, köztük dr. Márffy István, a propaganda munka fokozásá­ról és az intézkedések betar­tásának ellenőrzéséről szólt. A vita után a végrehajtó bi­zottság elfogadta a jelentést. A Győr-Sopron megyei Építő- és Szerelőipari Vál­lalat tevékenységéről szóló jelentést Wyberál László, az építési, közlekedési és vízügyi osztály vezetője terjesztette elő. A jelentés értékelte a vállalat múlt évi mun­káját, 1965. évi felada­tait, a vállalat fejlesz­tésével kapcsolatos kér­déseket. •Kecskeméty István felszó­lalásában rámutatott arra, hogy a vállalat múlt évi tervét 104,3 százalékra telje­sítette; ez országosan is jó eredmény. A vállalat fejlesz­tését minden eszközzel szor­galmazni kell a növekvő igé­nyek követelményeként. A legközelebbi feladat a vállalat vezetői számára, hogy állandóan kísérjék figyelemmel és javítsák a szervezési­­és irányí­tási módszereket. A vitában felszólalók ugyan­ezeket húzták alá. Dr. Ka­tona Lajos összefoglalójában kifejtette, hogy a vállalatnak kooperálnia kell a megye há­rom városának tanácsával a társasház-építési igé­nyek lehető legjobb ki­elégítése céljából. A vállalat jó munkát vég­zett és végez, a megkezdett úton még határozottabban, még céltudatosabban kell haladnia. A végrehajtó bizottság el­fogadta a beszámoló jelen­tést és a határozati javasla­tokat, majd Porubszky Já­nos, a Megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság elnökének elő­terjesztésében részletesen megvitatta az öregek szociális ellátásá­nak vizsgálatáról szóló jelentést. A vizsgálatot az előterjesztő a megyei tanács végrehajtó bizottságának megbízása alapján végezte. A jelentés és a vita képet adott a megyében élő öregek helyzetén­ek megvilágítása mellett arról is, melyek len­nének a teendők a helyzet további javítására, és az egyes vonatkozásban mutat­kozó helytelen gyakorlat és szemléletek megszüntetésére. A vitában Kisházi Jánosné a szociális otthonok helyze­téről szólt. Horváth József, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyet­tese­­ az öregek napközi ott­honáról, mint jól bevált, és az öregek által is ked­velt intézményről be­szélt. A végrehajtó bizottság a jelentést elfogadta.

Next