Kisalföld, 1966. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-02 / 181. szám
*066. SHgus**!» 2., k«ou Hosszantartó átmenet a Soproni Zárgyárban Hosszan tartanak, újból és újból megújulnak a Soproni Zárgyárban az átszervezés bonyodalmai. A vállalati összevonás itt meglehetősen komplikáltan történt. A zárgyár régebben az Elzetthez tartozott, majd azzal együtt beleolvadt a Fémlemezipari Művekbe. További lépés: a Soproni Zárgyárból, a Tűgyárból és a Lövői Késgyárból alakult a Fémlemezipari Művek soproni gyáregysége. E három termelőegység központja a zárgyári telep lett. Az „alközpont” irányítás megszervezése, a tmk- és szerszám-, valamint a kísérleti üzem megszervezése a sikeres jövő ígérete, de most még a jelen sok-sok küszködése és kiadása. S alighogy a soproniak egy-egy problémát sikerrel megoldanak, újabbak jelentkeznek. Késgyár hovatovább kés nélkül Lövőn a gyár fennállása óta kést gyártottak. Most már alig. Csökkent a kereskedelem igénye, külföldi gyártmányú kések garmadája kapható a boltokban. A gyártó szakemberek szerint nem jobbak, mint amilyeneket Lövőn gyártanak. De valamely áru gyártásának hasznosságát nemcsak a minőség határozza meg. Mi az oka a csökkenő keresletnek, érdemes-e, lehet-e a szakembereknek erőfeszítéseket tenniük a lövői kés versenyképessé tételére? — erről alig esik szó. Ehelyett a művek vezetői tüneti kezelést alkalmaznak. A Zárgyárból telepítenek át termékeket, hogy a lövői munkásokat foglalkoztathassák. Átmenetileg ez is megoldás a lövői telep munkásállományának egybetartására. De a jövő bizonytalán. Szó van arról hogy az evőeszközgyártást Budapestről jövőre helyezik. De erre Hidas Ferenc vezérigazgató szerint a harmadik ötéves tendben • nincs anyagi lehetőség A kézenfekvő valóság: a világpiacon keresett a soproni zár. Erre van elegendő megrendelés, az érdeklődés akkora, hogy a gyártás jelentősen fokozható. Pillanatnyilag azonban itt is megtorpanás fenyeget. Rugó nélkül nem zár a zár A lakat legfontosabb tartozéka a rugószerkezet. Ezt az átszervezés előtt az Elzett gyártotta. Gyártmánytisztítás révén átkerült a Budapesti Szerszám- és Gépelemgyárba. Innét azonban nem került rugó Sopronba! Az 1966 első félévére rendelt, június 30-i szállításra visszaigazolt 612 000-es tételből egy darab sem. A június 17 - én elküldött sürgetés válasz nélkül maradt. A jövő évi gyártáshoz szükséges menynyiséget ez év májusában a soproniak megrendelték. Budapesti visszaigazolás érkezett a megrendelés 1977. december 31-i teljesítésére. A szeptember elsején hatályba lépő rendelet változást hoz a szállítási szerződések dolgában. A soproniakat azonban a jövőnél is jobban izgatja a jelen. Rugókészletük 1-2 hónapra elegendő. S ha addig nem érkezik segítség, nem gyárthatnak zárat. Bírják Hidas Ferenc vezérigazgatónak a Sopron városi Pártbizottságon tett ígéretét, miszerint az Elzett közreműködésével rövid időn belül rugót kap a Zárgyár. Sopronban bíznak az ígéret teljesítésében, abban, hogy a huszonnegyedik órában megérkezik a rugószerkezet, mely nélkül nem zár a zár. Ne az utolsó percben ! Ha a rugók megérkeznek, fellélegezhetnek a soproni gyáregység vezetői s munkásai. De addig s már jó ideje szorongatott helyzetben vannak. Pedig enélkül is volna gondjuk, tennivalójuk elegendő. Miért vártak a rugó beszerzésével idáig? Sopronban „aludtak el” vagy Budapesten, a vállalat központjában? Önállótlanság vagy központi szervezés fogyatékossága ez a szinte az utolsó percben történő intézkedés? Remélhetőleg lényegesen nem gyarapítja az öszszevonás miatt, avagy ezen a címen sorakozó problémákat. De tapasztalata nagyobb előrelátásra és szervezettségre inti a nagyvállalat és a soproni gyáregység vezetőit a jövő előkészítésében. Szó van ugyanis a Soproni Épületasztalosipari Vállalatnak szükséges diopánt gyártásának Sopronba való viszszahelyezéséről, öt évvel azelőtt ez még a Zárgyárban készült. Időközben lezajlott az épület asztalosipari vállalatok összevonása is. Az ország öt, azonos jellegű üzemének bióponttal való ellátására az ÉM egy kiskunhalasi üzemet jelölt ki. Ez nem bizonyult képesnek az alkatrészigény kielégítésére. Évek óta tartó, máig is megoldatlan és szorongató problémája a soproni épület-asztalosipari gyáregységnek a diópánthiány. Enélkül nem nyílászáró az ablak! Az egyetlen, végleges megoldásnak látszik a gyártás Sopronba helyezése. Csak előbb a KGM és az ÉM illetékeseinek kell megegyezniük s dönteniük. De minél előbb! Mert ahhoz, hogy Sopronban 1967 január elsején zavartalanul megkezdődhessen a dippántgyártás, az előkészületeket már most, késedelem nélkül meg kell tenni. Másként állandósul az ideiglenesség állapota, amelyben kevés erő és idő jut a jövő megalapozására, s végre az összevonás előnyeinek bizonyítására. Jakus Lajosné A DUNA MELLETT Nagy a víz, sok a munka Ha Nagybajcs felől az hírlik, hogy nőtt a víz, a vámosszabadi parasztembernek összeszorul a torka. Onnan gyorsan ideér az ár. És esett pénteken is A gépállomásról itt jártak reggel a szövetkezetben, mondta az elnök, vigyék el addig a kombájnt, hátha dolgozhat, másutt. Három áll náluk. Másutt is csak állna Tavaly a rámosszabadi határból 900 hold úszott, a szorgalom, a fáradságos munka gyümölcsével. — Mikor dolgozhatunk, elnök elvtárs? — Ezzel állítják meg mostanában az utcán Jankó Imrét, pedig nem is választ várnak. Ki tudja, mikor? Eddig 150 hold került víz alá. Tétlenségre kárhoztatott falu. A szénát etetik az állatokkal, a zöldet meg veri az eső. Nem tudják vágni, hordani, fogattal sem lehet közelébe menni. De bárkitől megkérdezhetjük: milyen a széna? Büszkén mondják rá nagyon jó! Az esős idő megtáncoltatta a szénabetakarítókat, de végül is ázás nélkül került kazalba mindkét, kaszálás után a termés. Pillangóst 292 holdról vágtak, 55 vagon takarmányt hordtak össze. A harmadik kaszálásból (40 hold lucerna, 75 hold vörös neve) 16—17 vagon termésre számítanak Mégis, hogyan síken"-e * megvédeni a szálas takarmányt? Itt az igyekezet a munkáért még a tavasszal kezdődött. A tavasz sokat ígérően szép volt, s az emberek úgy gondoltak a tavalyi sok kárra, hogy amíg lehetett, rengeteget dolgoztak. Eddig a kukoricát, a csalamádét lepte meg a víz Az uborkát nem tudják megkapadni, a cukorrépa nagyon szép, de ... Az ötven hold káposzta ... Levághatják-e? Olyan részében van a határnak, ahova gyorsan eljut a víz. Egy-egy egységre 30 forint előleget fizet minden hónapban a tsz. Idegesek itt mégis az emberek — az aratás miatt. Pedig tulajdonképpen szerencsések. Sok helyütt kepék, rendek feketédnek a tarlón. Itt vegyszerrel gyomtalanították a gabonákat, és csak kombájnnal arattak. Két hete nincs Két-három ember összejön az eresz alatt, már számolnak, ha tíz nap lenne eső nélkül. Egy kombájn egy napon 40—45 holdat teszed. Három kombájnunk van, s ahova nem tud rámenni, vágják kézi hasaival a gabonát. — Az idén 24 000 forint jutott volna egy-egy tagra zárszámadáskor. Ezután mennyi lesz? Munkára készen várják a verőfényes reggeleket. S?Sí» ÉLETET ÓV Országos sikerű újítás A munkásvédelmi szakemberek a megmondhatói annak, hogy mennyi sérülést, balesetet, sokszor még halálos szerencsétlenséget is okoztak a különféle, elektromos meghajtású, 42 voltnál nagyobb feszültséggel működő kéziszerszámok. E balesetekmegelőzése céljából sok üzemben, gyárban bevezették a törpe feszültséggel — tehát 42 volttal vagy ennél kevesebbel — működő, illetve présséggel hasított kéziszerszámokat. Ez azonban csak félmegoldás, mivel roppant költséges. Vécsei László, a Szerszámgépipari Művek győri Célgépgyárának villanyszerelője nemrégiben szellemes, olcsón kivitelezhető és igen hasznos lypföldelés esetén ad áramot a szerszámnak. Vécsei László újítása az idei Budapesti Nemzetközi Vásár munkásvédelmi pavilonjában sikert aratott; a bemutató katalógusában az első oldalon szerepelt A BNV óta számos gyár, üzem, vállalat képviselője kereste fel a győri Célgépgyárat e biztonságos üzemeltetést szolgáló készülék megszerzése céljából. A győriek készüléket, kapcsolási rajzot, fényképet, szakmai tanácsadást adnak az érdeklődőknek. A bemutatókészülék napjainkban az augusztus 20-án záruló szegedi munkásvédelmi kiállításon van, ahová a SZOT munkásvédelmi osztá KTS Arót . újítással állt elő. Berendezést szerkesztett a 42 voltnál nagyobb feszültséggel működő villamos kéziszerszámok biztonságos üzemeltetéséhez. A kettéhajtott újságnál alig nagyobb készülék közvetítésével ,220 és 380 voltos feszültség nyerhető teljes biztonsággal. Az újító ugyanis úgy szerkesztette meg, hogy csak szakadás nélkül, szabálya, valamint a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa kérte kölcsön. Vécsei László ötletes, életvédő újítását sikerrel használják nemcsak a győri Célgépgyárban, hanem sok más vállalatnál is. Az építőiparban szintén nagy keletje van, ahol például a szállítószalagok sok balesetet okoztak a helytelen, vagy szakadt, földelés miatt. *Hb-n Tapasztalatcsere Zalaegerszegen A SZÖVOSZ országos tapasztalatcserét rendez a mezőgazdaság földművesszövetkezeti szakemberei számára augusztus 9-én Zalaegerszegen. A tapasztalatcserén megyénkből győri, soproni és győrszentiváni szakemberek vesznek részt. Megtekintették Zalaegerszegen már két esztendeje fennálló kertszövetkezetet, s az ott tapasztaltak szerint szervezik meg először a győrszentiváni és soproni kertszövetkezeteket. Győr várja a kempingezőket A győri kemping területének több mint felét víz takarja. A legrosszabbkor történt ez, mert augusztus 12 és 4-e között Győrött vonulnak át a kemping világkongresszusra érkezők, akik itt akarnak megpihenni. Az Idegenforgalmi Hivatal győri kirendeltsége a tűzoltókhoz fordult segítségért, akik egy percenként 3000 literes teljesítményű szivattyúval megkezdték a víz leszivatását. A Közúti Igazgatóság is felkészült a kempingezők fogadására. Hogy a közlekedés zavartalan legyen, tegnap megkezdték az útépítők a Munkácsy út javítását. Megkezdődött a mákszüret Az előző években általában 1000—1200 holdon termeltek mákot szerződés alapján a megye közös gazdaságai. Az önálló tervezési és termelési módszerrel magyarázható, hogy az idén már 2606 holdat vetettek el, és ennek termését adják át a földművesszövetkezeteknek. A gazdaságok az idén jól védekeztek a máktokbarkó ellen, és főleg ennek köszönhető, hogy szép a máktermés. Az eső késleltette a betakarítást, néhány termelőszövetkezet mégis megkezdte a mákszüretet. A sarródi termelőszövetkezet 180 Holdon termel mákot szerződésre, a megyében elsőnek adott át 100 mázsa termést a földművesszővé fekezeteknek. A 180 holdon körülbelül 400 mázsa mákra számítanak. A földművesszövetkezetek felkészültek a termés fogadására, és néhány nap múlva már az üzletekben is megjelenik az új mák. * A magunk asztala NEHÉZ ma már kinyomozni, hogy melyik humoristánk írt először arról a pincérről, aki a türelmetlenkedő, várakozó vendégnek azt válaszolta: nem az én asztalom. A bíráló tréfának ez a néhány szavas mondata bevonult közéletünkbe. Nem egyszer hallottuk a saját munkáját a másétól feltűnően elhatároló vezető szájából: nem az én asztalom. Néha ellenkező előjellel így formálják át az eredetit: mit avatkozik ebbe az ügybe, ez nem a maga asztala. Sajnos, egyeseknél „asztalszemlélet” kérdése minden. A tolvaj tsz-tagnak, a közöst dézsmáló állami gazdasági dolgozónak, avagy az üzemi szarkának nem „asztala” a tsz, az állami gazdaság, az üzem. Ezen töprengtem, amikor egy vita során a soproni járás közrendjéről és közbiztonságaról esett szó. Ennek az évnek első felében 27 bűncselekményt követtek el a társadalmi tulajdon sérelmére a soproni járásban. Az undi tsz-ben nagy tömegben répaszeletet loptak, a soproni Haladás Tsz-ben szőlőoltványt tulajdonítottak el. Ugyanilyen bűncselekményre vetemedtek a Soproni Állami Gazdaság egyes dolgozói. A sopronkövesdi tsz-ben kompreszszort loptak, a bognárműhelyben nem győzték a fogatolt járművek különböző alkatrészeit, így elsősorban a kocsilőcsöt készíteni. Csak később derült ki, hogy a háztáji szekerekre kerültek a lőcsök, természetesen fizetetlenül. A Soproni Állami Gazdaság vezető állatorvosa, néhány személlyel összejátszva, állategészségügyi kísérlet céljából malacokat utalt ki, melyeket később saját hasznukra értékesítettek. A Fertői Nádgazdaság fertőhomoki üzemegységvezetője fiktív nevekre kiállított munkalapokon összegeket vett fel saját céljaira. A röjtökmuzsaji tsz pénztárosa nem rendszeresített blokkok felhasználásával sikkasztott. Lehetne tovább sorolni az ilyen eseteket, de az előbb elmondottak is bizonyítja az „asztalszemlélet” létezését. Az a tsz-tag, akinek a munkaegység növelése, a tsz vagyona (ami az övé is), az az a pénztáros, akinek a közösség pénze, vagy az az állatorvos, akinek a gazdaság állatai nem azonosak az „én asztalom” fogalommal, bűnös módon rövidítik meg a közösséget és büntetést érdemelnek. De a kívülállók kérdezhetik: senki sem vette észre bűnös tevékenységüket? Erre is lehet néhány példát sorolni. A peresztegi tsz-ben egy 20 éves fiatalember az elnök iránt érzett „bosszú”-ja miatt megkéselt hét borjút. Csak öt nappal az eset után indulhatott meg a nyomozás, mert a tsz vezetői nem tulajdonítottak az esetnek jelentőséget. Az Állami Gazdaság fertőrákosi kavicsbányájában a bányaművelés legelemibb rendszabályait sem írták elő a vezetők, így azokat nem is tarthatták be a dolgozók. Eredmény: beomlott a bánya egy része, aminek következtében életét vesztette egy dolgozó. A röjtökmuzsaji sikkasztás, a fertőhomoki csalás a laza ellenőrzésnek tulajdonítható. Itt és egyebütt is a vezetők vallják a „nem az én asztalom” elméletet. A KÖZLEKEDÉSI szabálysértések száma is növekedett.. Az elmúlt fél évben 658 esetben jártak el a közlekedési rend vétói ellen. A termelőszövetkezetek gépjárművei közül számos olyan traktor vesz részt a közúti forgalomban, melyeknek kormánya, fékberendezése, világítása nem felel meg a KRESZ követelményeinek. Súlyos baleseti veszélyt jelent a pótkocsik fékberendezésének teljes hatástalansága. A fenti esetek egy részénél a tsz-gépcsoport vezetők a felelősek. Sok tízben nincs meg a rendszeres karbantartás lehetősége. A járművek tovább rongálódnak és életet, vagyont veszélyeztetve vesznek részt a közúti forgalomban. Vajon a tsz-ek vezetői, a garázsok gépcsoportvezetői „saját asztaluknak" tartják-e a gépjárművek gondos kezelését és karbantartását? Az alkohol túlzott fogyasztása számos bűncselekmény előzménye. Az elvonókezelést az egészségügyi, rendőri szervek sürgetik, és részükről számos intézkedés történt. De nem így a tömegszervezetek, a munkáltatók, vagy akár az egyének kezdeményezésére. Valahogy ezzel is úgy vannak az emberek, hogy nem vállalják saját asztaluknak. A túlzott alkoholfogyasztás elleni küzdelem elképzelhetetlen a vendéglátó-egységek hathatós közreműködésé nél-a kifli Viszont tapasztalható, hogy időszakonként a községi vendéglőkben sem sör, sem könnyű bor, de üdítő ital sem kapható, tömény szeszből bőséges az ellátás. A verekedések, perpatvarok, balesetek legtöbbjénél a tömény szesz játszotta a „bátorító’’ szerepét. Egy 16 éves fiatalkorút kellett a soproni járás területén elvonókezelésre javasolni, aki 14 éves kora óta rendszeresen fogyasztott rövid italt. Ez aztán már igazán a vendéglátóipar, közelebbről az italboltvezető, a pincér asztala. A PÉLDÁK felsorolása nem azt jelenti, hogy mindenütt és állandó jelleggel kísért az ,,asztalszemlélet”. Kötelessége minden közösségnek — akár tsz, állami gazdaság, ipari üzem, hivatal —, nemkülönben a tömegszervezeteknek a saját asztalát valóban a magáénak vallani és az ezzel járó kötelességeket vállalni. Ha a vezetőkben, ellenőrökben, a dolgozókban tudatossá válik a „magunk asztala”, a magunk vagyona, a „mi jövőnk” szemlélet, úgy bizonyára kevesebb csalás, sikkasztás, lopás, baleset kerül a rendőrségi krónikába. (Pól