Kisalföld, 1971. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-26 / 279. szám

A megnyitás előtti napon Ficsor Ágnes eladó az árcédulákat írja a bőrdíszmű-osztályon Ma adják át a nádorvárosi áruházat Két hete sincs, hogy a győri fogyasztási szövetkezet­ át­adott egy ABC-áruházat Győ­rött az Adyvárosban, s máris újabb egységgel gazdagodik a megyeszékhely, mégpedig a Győri Áfész jóvoltából. Ma délelőtt tíz órakor lesz a Bartók Béla úton a Kis-Du­na ruházati—iparcikk-áruház ünnepélyes átadása. Tegnap még az áru rendezésével voltak elfoglalva az áruház dolgozói, de a központ admi­nisztrátorai is. A sok teendő kellős közepéből ragadtuk ki Bognár László kereskedelmi osztályvezetőt, hogy bemutas­sa és ismertesse az új létesít­ményt. — Két évvel ezelőtt kezd­tünk foglalkozni az áruház építésének gondolatával, s miután a városi tanács saját költségén szanálta a kisze­melt területen lévő lakásokat, valamint a területet rendel­kezésünkre bocsátotta, kezd­hettük meg az építkezést ez év tavaszán. — A beruházás értéke 11,5 milió forint, ebből 4 millió a tagsági hozzájárulás célrész­jegyek formájában, a többi bankhitel. A terveket Mako­­vecz Imre Ybl-díjas építész (SZÖVTERV) készítette. Az áruház kivitelezője maga a szövetkezet, a berendezéseket a Karcagi Vegyesipari Kfz gyártotta, értéke 1,5 millió forint. — Legfőbb jellemzőknek a modern vonalvezetést és a te­rületek lehető legjobb kihasz­nálását tekinthetjük. Az ösz­­szes hasznos alapterület 2000 négyzetméter, az eladótér 1110, a raktár 510 és az egyéb helyiségek 380 négyzetméter. — Hat osztályon önkivá­lasztó rendszerben vásárol­hatnak a vevők. A földszin­ten a vas-műszaki és vegyes, az első emeleten a konfekció, a méteráru-lakástextil és a rövidáru-divatáru, a galérián pedig a cipő-bőrdíszmű osz­tály található. Érdekesség, hogy nincs külön pénztáros, minden eladó pénztáros is egyben. A dolgozói létszám 75, ebből mintegy harminc a ta­nuló. i. m. Öt film megyénkből Székesfehérváron ma dél­előtt kezdődik a XIX. orszá­gos amatőrfilm-fesztivál. Mint ismeretes, az idei évtől kezdve új rendszer szerint bonyolítják le az egyre nö­vekvő számú amatőrfilmek évi szemléjét. Eddig Buda­pesten rendezték meg az or­szágos­ Győrben az országos vidéki fesztivált. Most az or­szágos szemle rendezési jo­gát Székesfehérvár kapta, ezenkívül csak tájjelegű be­mutatók lesznek, egyik ilyen­nek színhelye lesz jövőre Győr is. A Népművelési Intézet, az Amatőrfilmesek Országos Tanácsa és a Magyar­ Ama­­tőrfilm-szövetség szakembe­reiből álló zsűri a hatalmas termésből 49 művet válasz­tott ki, mint amely alkal­mas, hogy az országos ver­senyben a zsűri és a közön­ség elé kerüljön. A vetítés ma délelőtt kezdődik, és szombat késő délutánig tart. Vasárnap délelőtt az alko­tók és a szakemberek szak­mai tanácskozást tartanak, eredményhirdetésre és díját­adásra vasárnap délben kerül sor. E három nap alatt esztéti­kai és szervezési kérdésekről tartanak tanácskozást, és versenyen kívül számos kül­földi filmet is levetítenek. Győr-Sopron megyéből há­rom amatőr öt filmjét lát­hatja a bíráló bizottság: Gó­­czán Károly: Az én világom, Csenár Imre: A 700-at!, Cse­­nár—Góczán: A kékfestő. Ők a Győri Ifjúsági Filmstúdió tagjai. Békés Imre soproni tanár Gyermekeknek és Az ószeres című filmjeivel sze­repel. A győri stúdió tervezi, hogy januárban Győrött is bemutatják a fehérvári szem­le díjnyertes filmjeit. (gi) Bő választékot kínál a férfi és női osztály isSiefper Sándor felvételein ÉJSZAKAI RAKODÁS Az udvaron, az épület előtt teherautók sorakoznak szoro­san egymás mellett. Az oszlopokra szerelt lámpák fénye be­világít a vezetőfülkék ablakán, szürkén és mozdulatlanul csil­log a műszerfal, a sofőrök kezétől kifényesedett kormány, az ülések kopott, repedezett műbőrhuzata. Az árnyékok tömör, sötét tömege megtölti a platókat, átcsorog az oldaltámlákon és foltokat rajzol a macskakövekre. Az épület mögött barna domb cukorrépából, vele szemben, a rakodótér másik oldalán tehervagonok. Két munkás zsákokat hord a teherautóra. A sofőr a vezetőfülke ajtajának támaszkodva írja a menet­levelet. Aznap összesen 108 teher­vagon indult útnak, illetve érkezett a MÁV győri teher­pályaudvarára. Nagy ré­szük még a nappali órákban. Éjszakára csak azok a va­gonok maradtak, amelyeket le kell mérni. Ezek éjfél után indulnak útnak. — Győrött 38 vállalat rako­dik iparvágányon — mutat, egy táblázatot Sulyok Béla kereskedelmi hivatalnok. — Az iparvágányok kiszolgálá­sa menetrendszerűen törté­nik, mindegyik vállalat tudja, hogy a nap melyik órájában kell indítania, illetve fogad­nia kocsit. Akiknek nincs iparvágányuk, itt rakodnak a teherpályaudvaron. Ilyenkor éjszaka csak a Volán 19. sz. Vállalatának kocsirak­omá­­nyos részlege dolgozik. (Folytatás a 3. oldalon.) Sztanko Todorov Székesfehérvárral ismerkedett VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA IS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1971. NOVEMBER 36., PÉNTEK ★ XXVII. ÉVFOLYAM, 379. SZÁM Ügyeletes riportereink jelentik ÍZEK SZIMFÓNIÁJA ) „Óh, evés gyönyörűsége! Legméltóbb dolgom dicsérni téged.” Boldog emlékű, atyai barátom, Bor­da József ezen szavai jutottak eszembe csütörtökön délután az Utas­ellátó Vállalat győri éttermé­ben. Szombathelyről, Sopron­ból, Zalaegerszegről és Cell­­dömölkről jöttek el a Rába partjára az ízek mesterei. Szakácsok, cukrászok keltek versenyre a sütés-főzés tudo­mányában. A felszolgálók esküvői, diplomata-, vadász- és név­napi terítékekkel jeleskedtek. Közülük a celldömölki Hor­váth Dezső és a zalaegerszegi Sitter József egyöntetűen nyerte el a zsűri elismerését. Az édesszáj­úak a győri Lő­­rit­cz Tivadar öttevényi megy­­gyes lepényének fenséges ízét élvezhették. Ezután a tűzdelt bélszín, sertésvelő imbisszel, körözöt­tel, töltött paprika és tojás­­krémmel töltött parád, csom — azaz a hidegtálak értéke­lése következett. A melegkonyhai készítmé­nyek közül — hajnakok, gur­­mandok, figyelem! — a leg­nagyobb sikert az erőleves Julienne módra, a bevert to­jás Hadik módra (vag­dalt borjúszelet tojással­ és tejszínes gombás mártás­sal), valamint a Murat mód­ra készített sertésborda és a Gundel-palacsdinta aratta. Nem kevésbé ízlett a fácán­­erőleves, a­ velőropogós, a májjal töltött sertésborda és a gyümölcsrizs. Készítői: Ge­rencsér József, a szombathe­lyi és Horváth József, a sop­roni Utasellátó étterem sza­kácsai megérdemelten nyer­ték a versenyt. A krónikás még tartozik a szigorú zsűri névsorával: dr. Harach Ottó, az Utasellátó Vállalat területi igazgatója, Neuperger László osztályve­zető, Purcsi Péter, a vendégl l­átói­pari szakiskola tanára, Gyura István mesterszakács (van-e, aki az országutak vándorai közül e nevet nem ismeri ? A csornai „resti” messzi földön híres konyhá­jának főnöke­ és Tánczos Gyula vendéglőmester. (Vég­re újból használják a nemes mesterséget jelző címet!) Utoljára, de nem utolsó­sorban említjük a házigazdák Jablonkai Jenőt, az Utasel­látó Vállalat győri éttermé­nek vezetőit, a aki mindenben segítette az írek mestereinek verse­nyét. -I­ Érkeznek a gyártógépek Az idén hatvan, 1975-ig 1240 tojóház készül a Mezőgépben Az EKT, az egyszintes ket­reces tojóház a Mosonma­gyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárban készül. Hírül ad­tuk már, hogy az MMG nagy megrendelést kapott a Szov­jetuniótól, öt év alatt 1300 tojóházat szállít. 1970 a ter­vezés éve volt, az idei a ki­vitelezésé. Elsőként kooperációs gyár­tást kellett tervezni, mert a gyártó berendezésekhez pénzügyi nehézségek miatt késve jutottak hozzá a mo­sonmagyaróváriak. A tojóházi dróthálók ké­szítéséhez a vállalat szakem­berei hálóhegesztő gépet szerkesztettek. Két ilyen gép dolgozik most, míg a két svájci gép üzembe nem lép. Már megérkeztek a gyárba, jelenleg a beállításukkal fog­lalkoznak. A tojóházakhoz szükséges profilidomokat jelenleg gaz­daságtalan élhajlítógépen ké­szítik. Magasabb szintű­­gyár­tást tesz majd lehetővé a de­cemberben megérkező görgős rendszerű, svájci profilozó­­gép. (Folytatás a 2. oldalon.) A Sofőrök , úrvezetők többsége bevitte már kocsiját a garázsba, nem is hoz­za ki tavaszig, csak végszük­ség esetén, akkor is legfel­jebb egy kis helyi kocsikázás­ra, hogy átugorjon vele a szomszédba. Minek kockáz­tasson, széllel jöhet a hó, az eső, csúszik az út, veszedel­mes az előzés. A hólé, a só felmarja a kocsi alját, kímél­ni kell a drága jószágot. De az autóból élőket, azo­kat, akik a volán mellett ke­resik kenyerüket, most is szó­lítja a kötelesség. Több mint 4300 sofőr dol­gozik a megyében. Egy jóko­ra üzem­ű utazó, száguldó, mindig úton levő és gyakorta máshol felébredő, máshol megpihenő munkásokkal. Há­nyan keltek közülük ma haj­nalban is szorongással? Az ember álltó helyében elcsú­szik a jeges úton, a sofőrnek viszont 100—200 lóerő fölött kell uralkodnia. A pilóta ma szürkületkor is beült a jéghideg kocsiba, me­legítette a motort, indított, aztán szállította a kenyeret, tejet, sietett szolgálatija a mentősofőr és a munkásokat vivő autóbuszpilóta. Apám ilyen időben gya­korta lehangolt volt. Fanya­rul, sofőr módon tréfálkozott: „Nekem is van egy téglám... egyik lábam a temetőben, másik ...” Ma már tudom, hogy apám félt a téltől. Tar­tott a jeges napoktól, a so­főr munkáját megnehezítő csúszós úttól, a bizonytalan­ná váló vezetéstől De melyik sofőr nem fél? A hóbuckás, jeges út kizö­­työgteti a sofőr lelkét. Ilyen zimankós napokon útközben megakadni, kiszállni a bele­helt fülkéből, benzint véte­lezni, motort javítani, gumit cserélni, aláfeküdni a kocsi­nak, kiásni a járművet, la­pátolni a havat, segítségért­­gyalogolni a kietlen határ­ban, ezeket a kellemetlensé­geket nem teszi szóvá a sofőr, hozzátartoznak a munkájá­hoz. Nyáron sem könnyű az éj­szakai vezetés, vagy elindulni, hajnalban Sopronból, Kapu­várról, Győrből, és vinni a járművet Debrecenbe, és sö­tétben hazaérkezni. Jó időben is észnél kell lennie a sofőr­nek, egy pillanatra sem fe­ledkezhet szeme a tájon, nem álmodozhat, mert mindjárt megtörténik a baj. Most azonban a pilóta mindezek­re ráadásként az idővel bir­kózik. Hiába vannak tenyeré­ben a nyáron, ősszel begya­korolt fogások, a sofőr bi­zonytalanná válik a jeges úton. Ezért ébred gondterhel­ten hajnalonta. Előfordulhat, hogy egyáltalán nem hibáz, mégis árokba fordul a kocsi­jával. A sofőr ilyen időben fo­­gadkozik, nem siet, inkább nem is előz. De az úton ta­pasztalnia kell, hogy így is csúszik vele a kocsi. Nem úgy történik minden, ahogy szeretné, ahogy akarja. Ezért nehezedett meg a munkája, pedig most is szükség van rá, talán még nagyobb szükség, mint máskor. Várják a men­tőt, az élelmi­szer szállító so­főrt, a csomagos pilótát. E­g­s 4300 családban a szo­kásosnál is jobban várják haza ezekben a napokban a sofőröket. Erre gondoljanak most az ország­utak munkásai. Türelmük, óvatosságuk, kitartásuk segít­heti őket a vezetés nehéz napjaiban. (Ferenczi) ARA: 80 FILLI!

Next