Kisalföld, 1972. december (17. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-07 / 288. szám
Maradni érdemes a beledi Cementárugyárban Évek óta egyre növekvő mértékben gondoskodik a beledi Cementárugyár a törzsgárda tagjainak megbecsüléséről. Idén a vállalat dolgozói átlagosan 8,5 százalékos béremelésben részesültek, de a kollektív szerződés előírásának megfelelően az öt évnél régebben ott dolgozó fizikai munkások havonta törzsgárdapótlékot is kapnak. Természetesen az évek gyarapodásával emelkedő arányban. A jövő év január elsejétől a törzsgárda valamennyi tagjára kiterjed a hűségi pótlék: a Cementárugyárban ledolgozott 5 év után minden évben havonta 5 forinttal emelkedik a fizetés. A gyári összlétszámnak több mint a fele 10 évnél régebbi dolgozó, így a „kárpótlék” évi ötvenezer forinttal növeli a törzsgárda bérét. E további kedvezmény anyagi alapját a cementárugyáriak teremtették meg. Év végéig teljesítik adott szavukat: a 900 négyzetméter alapterületű új gyártócsarnokban — melynek létesítésére az ÉVM-től hitelt kaptak a besediek — 9 millió forinttal növelik a betonáru termelését. (Ez a feltétele a beruházási kölcsön elnyerésének.) Különösen a nagyon keresett mozaiklapokból gyarapítja termelését a cementüzem. A beruházási programban előirányzott mennyiséget mintegy 30 százalékkal túlteljesíti. A két műszakos termelésről áttértek a három műszakra. A beruházások korlátozása a második félévben erősen érezteti hatását, számos betonáru-féleségből megcsappant a kereslet, a mozaik iránt azonban egyre fokozódik az igény. Ennek köszönhető az előirányzott termelési érték időarányos teljesítése és az ennek megfelelő nyereség képződése, mely fedezetül szolgál a gyárhoz hűségesek megkülönböztetett megbecsülésére. A kollektíva nem feledkezik meg azokról a régi dolgozókról, akik hosszú időn át a mainál lényegesen kezdetlegesebb eszközökkel, mostoha körülmények között is helytálltak. Az öreg, vidéki kisüzemet a gazdasági reform adta önállóság lendítette ki elmaradottságából. Az utóbbi években rengeteg történt a nehéz fizikai munka könnyítésére, jelentősen emelkedtek a munkabéreit, hasonlíthatatlanul megváltoztak a szociális körülmények. Emiatt ma már nincsenek nyomasztó munkaerőgondok, de évekkel ezelőtt nagy volt az elvándorlás. A hűség, a „jóban-rosszban” kitartás viszonzása a január elsején életbe lépő rendelkezés a törzsgárda fokozott anyagi megbecsülésére. Gond, probléma elé is néznek a cementérugyáriak. Ma még egyáltalán nem látják megnyugtatónak az 1973. esztendőt A gyár 10 százalékkal megnövelt teljesítőképessége még csak felére van lekötve megrendeléssel. Mozaiklapból a TÜZÉP-telepek korlátlanul vásárolnának, ám a mozaiküzem a beledi Cementárugyárnak csak része, teljesítőképessége korántsem korlátlan. Az építő- és bányaipari cementárukat felhasználók, illetve forgalmazók egyelőre nem nyilatkoznak. A Bányászati Anyagellátó, amely az éves termelési értéknek mintegy negyedére megrendelő évek óta, az 1973-i igényéről nem nyilatkozott. Bizonyára a jövő évben sem marad munka nélkül a Cementárugyár kollektívája. A gyár vezetői nem várják tétlenül a megrendelőtt jelentkezését, hanem idejük jó részét üzletszerzéssel töltik. Hogy 1974-ben is legyen nyereség, J. L.-né Huszonhét lány ajándékai A neonfény alatt vibráló műhelyben óriás berregő torokká egyesül a száz varrógép hangja. Az ezüstös gépek nyelik a cérnát, ragasztják a kelmét... Fehér trikók röpködnek... Szalagos lányok, fehér ujjaikon köves gyűrű, szemük az anyagot vizsgálja: száz—hétszáz atlétainget varrnak össze nyolc óra alatt. Fizetésük ezerhatszáz-ezernyolcszáz forint. A Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár II. konfekcióműhelyében huszonhét a fiatal lány, húsz éven aluli, a Braun Éva KISZ-alapszervezet tagjai. Ajándékos ünnep előtt vannak. Gépeik fölé hajolva szeretteik képét idézik: Anyának termoszt ajándékozok, Hugi harisnyanadrágnak örülne... Mit vegyek Andrásnak? Még nem a vőlegényem, de mégis... Én is kapok tőle valamit, biztosan... — Ördög Máriát is meg kell látogatnunk az ünnepekben! ■— hajol a lányokhoz Hajdik Éva, az alapszervezet titkára. Minden lány bólogat, persze, persze... Kis csomagot készítenek majd a hetvenkét éves asszonynak, a gyár egyik nyugdíjasának, aki magányosan él, s ők indítják napjait. — Gyakran betoppanunk hozzá, hárman, négyen. Felmossuk a konyhát, szőnyeget porolunk. Beszélgetünk. Ha kihunynak a lámpák, a lányok elviszik az ajándékukat Ördög Mária karácsonyfája alá. (N. É.) VIlAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1972. DECEMBER 7., CSÜTÖRTÖK XXVIII. ÉVFOLYAM 288. SZÁM ELTE Segítő szándék Még nyomdaszagú az írás, amelyben megyénkben egyetemisták budapesti klubjának alapításáról számoltunk be, máris újabb eseménnyel gazdagodott a megyénket és az Eötvös Loránd Tudományegyetem munkáját is erősítő barátság. Tegnap délelőtt Lombos Ferenc, a megyei tanács elnöke fogadta az ELTE rektori és dékáni testületének küldöttségét. Azért látogattak el megyénkbe, hogy a mindkét felet kölcsönösen érdeklő szocialista szerződés(Folytatása a 2. oldalon.) Az éjszakai országút a mindig siető kamionoké, pótkocsis teherautóké, a gazdájuktól kivert, párjuktól elvert kóbor macskáké, a sötétben bátor mezei nyulaké. Maga az éjszaka a dolgozóké, kamionosoké, textilgyáriaké, ápolóké, műtősöké, pékeké, vasutasoké, csomagot válogató postásoké, na meg az újságokat hét határból fogadó, aztán végső , célja, az olvasó felé útnak bocsátó lapindítóké, lapkihordóké. Pár perc múlva négy óra a legéberebb nagyüzem, a 2-es számú győri vasúti posta hírlapszobájában. Kifőtt az első adag lélekerősítő kávé, az ablak alatt a hírlapárusok sorakoznak. Mire mindenki megkapja az adagját, és hatni kezd a koffein, berobog a pesti gyors, és nem lesz idő jóformán levegő vételére sem. Pontosan így történik! A győri nyomda rotációs gépe már lepergette a Kisalföldet, a gép számolta kötegek megérkeztek, és mint forró teában a cukor, úgy olvad, zsugorodik a kupac, a hatvanezer friss újság percek alatt elfogy, elindul útjára. Mosonmagyaróvárra, Ravazdra, Koroncóra, Tétre, a győri olvasókhoz. Négy-tízkor futnak be az egyáltalán nem álmos postások a fővárosi lapokkal. Friss Népszabadság, Népszava, Ország-Világ, Szovjetunió, Magyar Nemzet, és Tükör mázsákban, betűmilliárdok, újságok tízezrei. Három-négy kézikocsi újság, nyomhat néhány mázsát. A huzalos helyiségben a szélsebes mozdulatoktól forrósodik a levegő. A tíz-, húszkilós kötegek repülve teszik meg az utat a .,szétszedőasztalig”, egybefolynak a vezércikkcímek, színfoltok. Az ablak előtt az árusok, most minden pillanat számít! — Százhatvan Népszabadság, kilencven Népszava, ötven Magyar Hírlap... — Hozzá a folyóiratok, színes lapok. Három percbe sem telik, mire összeáll Tarjánné csomagja. A következő árus áll az ablakhoz, s folytatódik a varázslat. Németh Ferencné közel a nyugdíjhoz s húsz éve osztja hajnalonta a lapokat. Boglári Sándorné tizenhét éve kel hajnali háromkor. Ujjakkal pergetik a lapokat, hármasával számolják őket. Mérleg is a kezük. Majdhogynem csalhatatlan. Negyven Hírlapért nyúlnak, és kimarkolnak a kötegből negyvenet. Munkájuk összehangolt, kialakult, ki mit végez a hajrában, nem kell beszélniük, nincs ilyenkor rá mód, félhangosan számol a szájuk, számolnak ujjaik is. Majdnem egy teljes nap munkája fekszik az újságokban, íróké, szerkesztőké, a betűk kinyomtatóié, s a továbbítók számára fél órák maradnak. Az expediálóknak, kihordóknak igyekezniük kell, hogy csakugyan friss maradjon a friss újság. A lenti teremből a győri hírlapárusokat elégítik ki, az emeleten a kézbesítőket indítják útnak. Némethné és Bogláriné ezresével számolva küldi fel a százezres megyeszékhely újságjait, és egy bő óra alatt ötvenhét porcióba osztják szét a kötegeket. Menetrendi pontossággal megy a munka, brigádokban számolják a körzetek újságadagját. Hat óra előtt elindulhatnak a csomagokkal a kézbesítők. Minden napja így kezdődik Némethnének és Boglárinénak, és így indulnak munkába a kézbesítők is. Kedd, szerda könnyű nap, a hét végén elgémberedik a kezük. Jönnek a színes lapok, Nők Lapja, Tükör, Magyarország. Egy-egy kézbesítő hatvan, hetven kiló súllyal indul a körzetébe. Mindig reggel háromkor kelnek, hatig hajrá, aztán csendesebb rohanás. Ki gondolná, hogy hatszázhetvenféle újság jár a megye olvasóinak. Négyszázezer olvasó címét, kívánságát kell naponta teljesíteni. Bogláriné úgy nevelte fel három fiát, hogy jóformán mindig más ébresztette őket. Azt mondja, a fele fizetését arra költötte, hogy legyen, aki reggelizteti, iskolába indítja őket. A kihordóknak is megvan a gondjuk. Nekik kevesebb címet kell a fejükben tartani, de pénzzel bánnak, van közülük, aki tizenöt—húsz kilométert is bejár egy nap. Ki vannak téve esőnek, zimankónak. Munka- és védőruhát még nem kapnak, erre még nem futja a postának. Miért végzik hát egyáltalán , nem könnyű dolgukat hangyaszorgalommal? Mert jó újságokkal bánni. A győri ötvennégy főállású kézbesítő közül csupán kettő a férfi, s dolgozik most velük négy zeneművészeti szakiskolás diák is. Okosan gondolkodó fiatalok, keresve tanulnak és végül is érdekes munka. A kézbesítők egy része négy-öt óra alatt szétviszi az újságokat, és ezerkétszáz— kétezer forintot is keres. És mikor olvasnak? Újsággal bánnak, és annyi a hasznuk, hogy festékes lesz a kezük. Címeket látják csupán a lapokat pörgetve, este fáradtak már az olvasáshoz. A sajtó névtelen munkásai ők is, betűrengetegek küldői, hordozói. (Ferenczi) Színes és fekete Belarenfteteffelt hordozói ARA, 80 FM-Lini Ügyeletesi jelentések A téti gyümölcsösök Modern szövetkezetként ismerte el a SZÖVOSZ és a MÉSZÖV a Tét és Vidéke Áfész-t. A bogyósgyümölcs termesztésében elért eredményeikkel érdemelte ki az elismerést. Néhány éve alakították ki a szamócatermelő szakcsoportot, tavaly a málnatermesztésre is kiterjesztették tevékenységüket. Ma már 21 holdnyi terület gyümölcsösön gazdálkodik a szakcsoport 60 tagja. A kezdésnél nagy segítség volt az együttműködés a Hűtőipari Vállalat győri üzemével és a Móri Állami Gazdasággal. Tőlük kaptak szamóca-, illetve málnásaijat. Cserében ezért tíz évig a hűtőháznak adják a szamóca-, és a móriáknak a málnatermésüket. Szamócájuk az idén volt első éves, 100 mázsa körül szedtek, a jövő évre pedig 120 mázsa értékesítésére szerződtek a napokban. 1974—75-ben pedig már 600, illetve 700 mázsa termésre számítanak. A 16 hold málnásból 30 mázsát várnak a termőre fordulás esztendejében. A réti és a gyomoros háztáji kertekben a két gyümölcsfajtából körülbelül ötven holdon termelnek a gazdák. Az idén 80 mázsa szamócát és 11,5 vagon málnát vásárolt fel tőlük az áfész, és több mint másfél millió forintot fizetett ki a két község lakóinak. Igaz, sok fáradozást, munkát kíván a két gyümölcsfajta, de jól fizet. Érthető, hogy nagy a termelői kedv. Ezt segíti is a fogyasztási szövetkezet, értékesíti a gyümölcsöt, ingyen permetezi a háztáji növényt is, és a korszerű termesztésről rendszeres előadást szerveznek télen. Az oktatásban a fajtákéválasztásban és más gondjaikban segítséget kaptak a Fertőd Kutatóintézettől. A Téti Áfész pedig a szakszövetkezet szervezéséről, a termesztés tapasztalatairól adott tájékoztatást a környék érdeklődő szövetkezeteinek. A cérnázók örömére Halló, halló, tessék, itt a győri Richards! — Van valami jó hír a gyárban? — Igen. A győri Richards Finomposztógyár jelen tervidőszakban történő rekonstrukciójának része a 30—40 éves cérnázógépeink lecserélése — válaszolta Ligeti Imre, igazgató. — Örömünkre az elmúlt napokban folyamatosan, és ma a negyedik, KRÉV nevű, hazai gyártmányú cérnázógép is megérkezett. A szakemberek már hozzákezdtek a beszereléshez, és még ez évben mind a négy gépet üzembe, helyezzük. — Hogy mit várunk az új gépektől? A termelékenység növelését és a minőség javulását. Húst hússal. Kapuváron egy asszonyka panaszolta a boltban. ..Mit,főzzek? Az én férjem húst en ne hússal.. . A húsellátásra nemvpanaszkodhatnak Kapuvár és a környék lakói. Napról napra javult, és jelenleg sertésvagy marhahúsból a teljes igényt ki tudják elégíteni a boltok — tájékoztattak a tanácson. — Ehhez nagymértékben hozzájárultak az áfész sertéstenyésztő társulásának tagjai. Az idén december 1-ig 2273 sertést hizlaltak, eny(Folytatása a 2. oldalon.)