Kisalföld, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-02 / 231. szám
B!55a!3 IFJÚSÁG AZ ELSŐ ÖT ÉV A KISZ-felmérés tapasztalatai Ha nem ragaszkodunk szigorúan a formákhoz, hivatalos megfogalmazásokhoz és azok szinonimáihoz, akkor a pályakezdés képlete lényegében a következő: a valamelyik iskolában, valamilyen szakon végzett munkás, mérnök stb. „felvételt nyer” élete első munkahelyén. Fiatal, következésképpen ambíciói, elképzelései vannak a világ megváltoztatásáról, szűkebb pátriája, munkahelye megreformálásáról. (Ami természetes is, hiszen a világ kereke nem gördülne tovább, ha nem akarná minden újabb generáció megreformálná.) Nos, a fiatal a világmegváltó szándéktól vezérelve elkezdi munkás életútját. Ha valóban változtatni akar a dolgok addigi folyásán, először megalapozza elképzeléseit. Vagyis megismeri a munkahelyi környezetet, s mindenekelőtt elfogadja belőle mindazt, ami jó, amit az elődök már megoldottak. Azután, tudomásul véve, hogy a dolgok már az ő megérkezése előtt is történtek valahogy, emberek éltek, dolgoztak, termeltek, fejlődtek és fejlesztettek, a már meglevő alapokra építve próbál változtatni, új elképzelések szerint Új, jobbnak hitt módszereket elfogadtatni, alkalmazni. Mindez — a változtatás, a szakítás a múlttal, megszokottsággal — soha, sehol nem zajlik konfliktusok nélkül. Ezért is fontos, hogy az arra hivatott szervek megkülönböztetett figyelemmel kövessék a fiatalok, a munkába lépő új erők útját, beilleszkedését. Ezt szolgálta legutóbb a KISZ Győr városi Bizottságának a felmérése, amelyet legutóbbi ülésein vitatott meg a bizottság, s amely ezt a címet viseli: „A pályakezdő fiatalok helyzete, különös tekintettel a műszakiak, közgazdászok munkahelyi beilleszkedésére Győr üzemeiben”. Azokról a fiatalokról van szó, akiknek első munkába lépése óta még nem telt el öt esztendő A megyeszékhely legfontosabb üzemeiben tájékozódott a KISZ-bizottság, megkérdezve a vezetőket a fiatalokról, a fiatalokat a vezetőkről, aztán az idősebbeket a fiatalokról és a fiatalokat az idősebbekről. A kibontakozott kép nem állhatott össze csalhatatlanul egységes egésszé, hiszen ahhoz több éves szociológiai munka kellene. Érzékelteti azonban a modernizálás, korszerűsítés okozta feszültségeket, a megkövesedett és az újonnan jelentkező szemlélet törvényszerű ellentmondásait. Valamennyi vállalatnál azt tapasztalhatták például a városi KISZ-bizottság munkatársai, hogy törvénysértő módon sehol sem hátráltatják a fiatalok beilleszkedését, vagyis végrehajtják az ifjúsági törvény előírásait. A törvény betűje és szelleme azonban önmagában nem elegendő, főként akkor nem, ha mechanikusan értelmezik. S éppen itt és éppen ebben fontos a KISZ érdekvédelmi szerepe — derült ki a tájékoztató anyagából is. A vásár kettőn áll — a már ott dolgozó és a most érkezett emberen. Az előbbinek abból kell kiindulnia, hogy a fiatalok jelentkezése, kibontakozó igyekezete az élet rendjéből fakad, a fiatalnak viszont azt kell tudomásul vennie, hogy a különféle generációk csakis egymás mellett, együtt élve, dolgozva vihetik előbbre a munkahely, a vállalat, s végső soron a társadalom életét, ügyét, céljait. A pályakezdők fogadása szinte mindenütt ünnepélyes külsőségekkel kezdődik. Utána hétköznapok jönnek, amikor — akár érzi, akár nem — a fiatalra több helyről is figyelnek. Megmérik, kipróbálják. A Magyar Vagon- és Gépgyárban például a vezérigazgató utasítására öt éven át minden év március tizedikéig a közvetlen vezetők * jelentést, jellemzést adnak a fiatalról a személyzeti és oktatási főosztálynak. Az első év az MVG-ben az ismerkedésé, több munkahely megismeréséé. A Graboplastban 5 hónaptól 12 hónapig terjed ez az idő, a GYÁÉV- nál 3-tól 6 hónapig. A fiatal is figyel, őt is figyelik, s a próbahónapok eltelte után döntenek végleges munkaköréről. Ha ezt vele megbeszélve teszik, akkor jó úton járnak, ha nélküle — s ez is eléggé gyakori — akkor joggal érzi úgy: nem törődnek vele. A törődés mindenekelőtt; ez az egyik titka a pályakezdő jó közérzetének. A helyzet javult, de még mindig meszsze vagyunk attól, hogy minden fiatal érezze: figyelnek rá, igényt tartanak tudusára, ambícióira, fejlődést gyorsító szándékára. A KISZ városi Bizottságának ülésén, a pályakezdek helyzetéről szóló, s végül tájékoztatóként elfogadott jelentés vitájáról az volt azérzésünk, hogy az nem a fiataloknak szólt elsősorban. Inkább az ifjúság érdekvédelmére hivatott városiszervezet egyfajta jelzése volt a pályakezdőket fogadó vállalatok, s az ott dolgozó, már nem egészen fiatal dolgozók számára. Jelzése annak az igénynek, hogy a fiatalok többsége komolyan készül munkás életére, szeretne alkotni, bizonyítani. Ezt az energiát, szellemi tőkét kell okosan, a felnőtt, tapasztalt ember bölcsességével a társadalmi értékteremtés közös munkájának a szolgálatába állítani, minden percben odafigyelve az emberi törődés szocialista, szocialista társadalomban élő emberekhez méltó követelményére. Az efajta törődés később többszörösen kamatozik, a fiatal, ha megtalálja a helyét élete első munkahelyi környezetében, akkor minden bizonnyal hasznára válik a szűkebb, s a tágabb értelemben vett közösségnek. Mert az a legértékesebb érdekvédelem, ha biztosítjuk a generációk közötti átmenetet, annak zökkenőmentességét — s ez a tevékenység az, ami a KISZ érdekvédelmi szevetjében is meghatározó. Pénzben és azonnal semmiképpen sem mérhető, távlatokban szemelve azonban értéke felbecsülhetetlen ... IV. Magyar Tibor 4— KIÍAIFÖLD ■ A legifjabbak örömére tegnap a késő délutáni órákban készült el az az óriási gyerekcsúszda, amelynek hossza meghaladja a 15 métert. Ma már a megyeszékhelyen az adyvárosi gyerekek szórakozhatnak a legújabbjátékszeren. Felvételünk azokat a pillanatokat örökíti meg, amikor a Győri Lakatos Ipari Szövetkezet szakemberei még szerelték a csúszdát. Finn professzor előadása Európa ifjúsága Matti Telemäki professzor, a Tamperei Állami Egyetem professzora, a Finn Köztársaság állami ifjúsági tanácsának tagja tegnap érdekes előadást tartott Győrött, a megyei KISZ-bizottság vezetőképző iskolájában a finn kormány ifjúságpolitikai munkájáról. A professzorral a megyei tanácson ismerkedtünk meg, ahol László Balázs ifjúsági titkár fogadta, és mutatta be azt a sokoldalú tevékenységet, amelyet megyénk tanácsai, intézményei, vállalatai folytatnak az ifjúsági törvény mind teljesebb megvalósítása érdekében. A baráti hangulatú beszélgetés folyamán egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a különböző társadalmi berendezkedés ellenére milyen sok azonos vonás található a két ország ifjúságpolitikája között, milyen jól hasznosíthatók kölcsönösen a tapasztalatok. A tanácskozás végén arra kértük Telemaki professzort, hogy jellemezze a nyolcvanas évek Európájának fiatalságát. A kérdés ebben a formában parttalan, ezért a nyugat-európai fiatalokról szólnék, akiket ma elsősorban a munkanélküliség foglalkoztat. A tőkés piaci gazdálkodás körülményei között nem tudják ezek az országok úgy összefogni, irányítani saját politikájukat, az ifjúsággal kapcsolatban, mint a szocialista országokban, önöknél. A társadalmi gondok az ifjúságnál élesebben vetődnek fel, ezért csak akkor juthatnak előre, ha a társadalmi feszültségeket úgy oldják fel, hogy ezek az egész népet kedvezően érintik. — Ön előadásában a fiatalokat a jövő ügynökeinek nevezte. E számunkra különös megfogalmazás milyen feladatokat takar a felnőtt nemzedék számára? — A létbiztonság alapvető biztosítása mellett nagy gondot kell fordítani az értelmes célok elfogadtatására. Csak így érhetjük el, hogy a fiatalok ne váljanak aszociálissá, megőrizzék a rájuk jellemző optimizmust. Az életkori sajátosságokból adódó radikalizmus, az ideák keresése ne fordulhasson visszahúzó erővé, agresszivitássá. Ha viszont a társadalom nem teremti meg az alapbiztonságot, a fiatalok elidegenednek, elveszíthetik ideáljaikat és helyébe a békétől, az együttműködéstől idegen eszmék lépnek. Nálunk," Finnországban sokféle politikai, üzleti és divathatás éri a fiatalságot. Nem egy ezek közül passzív életformát terjeszt. Ez ellen harcolnunk kell. — A hatvanas években a nyugat-európai diákmozgalmak fellendültek. Most úgy tűnik, „apály” van. Számít-e professzor úr a nyolcvanas években újabb élénkülésre? — Mi irt hangsúlyoztam, véleményem szerint nincs külön ifjúsági érdekvédelem. Az 1968-ban csúcsosodott diáklázadás valójában nem volt avantgárd, mert nem egy élcsapatot, hanem egy szűk réteget képviselt, s így elszigetelődött. A nyolcvanas években mindenképpen más, új formával találkozunk majd. Erősödnek az „egy dolog” mozgalmak, mint például a környezetvédők összefogása. Számíthatunk arra is, hogy a fiatalság türelmetlenebbé válik a politikai vezetéssel szemben. Ez abból adódik, hogy a politikusok nem elég gyorsan jutnak döntésre. Ugyanígy erősödni fog véleményem szerint a társadalmi bürokrácia elleni szembenállás is. Ezek az én tapasztalataim, Magyarországon első ízben járok, ezért az itteni jelenségekről nem alkothattam még megfogalmazható véleményt. Az első benyomások viszont rendkívül kedvezőek. H. S. Mi az, amit még magára vállalhat ■ ezerkilencszáznyolcvan őszén és az újabb esztendőkben egy együttes öt tagja — névszerint Cseh György (ének), Varga László (gitár), Pálfalvi Antal János (ének, orgona), Dömötör Balázs (basszusgitár), Gróf Károly (dob) — azok után, hogy átgondolják mindazokat, ami velük és bennük történt? Vállalniuk kell az ismeretlen kezdő szerepét? Is-is, mondanánk, mindjárt magyarázatot adva, hogy a kérdés valóban jogosan merült fel. Külön-külön mindegyikük ismert a everi beat-berkekben együtt azonban a múlt szombaton mutatkoztak be a Petőfi Sándor városi Művelődési Központban, az intézmény Új hullám című sorozatának első vendégzenekaraként. Az újabb kérdés tehát nem úgy hangzik el, hogy ma mennyivel tudnak többet zenészként a fiatalemberek, mint három-négy évvel ezelőtt, hanem úgm, hogy a győri könnyűzenének (ha lehet így fogalmazni) ebben a pillanatában hogyan érzékeljük az együttest? Induló zenekar esetében, bemutatkozó koncerten feltétlenül dicsérendő a lelkesedés mellett az összeállításban való következetesség. Vagyis az, hogy a zenei gondolatoknak, a kísérleteknek és az ötleteknek következetes végigvivője-e vagy sem a zenekar. Annyi bizonyos, hogy a decibeleken túlmenően határozottabb beleszólás illenék az élet dolgaiba a szövegek révén: örömbe, bánatba, a repülés szédületétől kezdve a vonatkerekek csattogásáig, a kobra táncáig, a vándorélet se pénz, se ruha csupaszságáig. Azt kell mondanunk, a szombat esti hangverseny (láz?) bebizonyította, nem elég erős még ahhoz a szöveg, hogy felkeltse a közönség érdeklődését. Hiányzik belőle magának a próza misztériumának a megfogása, az a feszítőerő, amire oda kellene figyelni. A muzsikában való felnőtté válás tényét mindenesetre jelzi a program. Javíthatatlan művészféle, képzett zenész mindegyik fiatalember, folyton az emlékezetünkbe idézik a shakespeare-i felhívást, hogy hallgassunk zenét! Még akkor is, ha a szöveg és a zene együttszólva sokszor zavaróan hat .. . A teremtés kezdete a Kobra számára megadatott, de az igazi számadáshoz úgy gondoljuk, szükség van néhány esztendőre. Hogy az ötletek, a már-már áttekinthetetlen betétek és kitétek erdejéből hazaérkezhessen, hazaérkezzen az öt fiatalember. Fanyaloghatnánk a néven, mondhatnánk, nekünk nem tetszik de a lényeg mégiscsak az: a Kobra bemutatkozott, kezdete, alfája lett. A színháztermet zsúfolásig megtöltő közönség eleven és hatásos, „kobrás-zenekart” ismerhetett meg. Számozhatják a fiúk az elkészült dalokat, csiszolhatják, alakítgathatják. Egy hagyományt mindenesetre felszámoltak: nincs vezetője, szóvivője az együttesnek. Amit javasolhatunk — ez bizonyára fölösleges, s ők is érzik —, maximálisan íl végezzenek kidolgozni a szerzeményeket, igényesebbek legyenek zenében és szövegben egyaránt. Aztán ihletettség nélkül sem megy a szekér. De hát nyilván ezt is tudják! Akkor alakulnak jól a dolgok, ha a közönség, a fiatalok érdeklődése elsősorban nem a zenekar tagjaira, hanem a zenére irányul. Egyébként, jó utat. Kobra ! J. J. A Kobra alfája Ifjúmunkás napok A megyei ifjúmunkás és szakmunkástanuló napok hivatalos megnyitó ünnepségét, a tehergépkocsivezetők megyei vetélkedőjét tartják szombaton a Volán 19. számú Vállalatának győri központjában. Ekkorra már teljes fordulatszámmal „pörögnek” az események. Sopronban az öntők, Csornán a gépírók Győrött az asztali teniszezőik mérik össze erejüket. A fiatal műszaki szakemberek az új gazdasági szabályozók szerepéről és hatásáról tanácskoznak ugyanekkor a Soproni Ruhagyár csornai gyárában. S ez csak egy nap a hétből... Jeles az OTP-től Közel tizenkét millió forint értékű takarékbélyeget vásároltak megyénk általános iskolásai az elmúlt tanévben. Az országos adatok összesítése után szeptember harmincadikén Győrött az OTP Megyei Igazgatóságon ismertették a „bizonyítványt”: takarékosságból a második helyen végeztek a kisalföldi iskolák. Közülük a szilsárkánya várbalogi, peresztegi, ciráki, fertőszentmiklósi, valamint a mosonmagyaróvári I. és IV. számú iskolák igazgatói és iskolai bélyegfelelősei külön jutalmat is kaptak a lakosság bankjától. Nyányimanyó Ötödik osztályos tanulók újságolják az ismerős néninek, az iskolában a Fehérlófia című mesét olvasták, abban szerepelt egy szakállas emberke, aki megette a kását Vasgyúróka, nyűvő és kőmorzsoló hasáról. A néni megkérdezi: hogy hívták? Öszszenéz cinkosan a két gyerek, hadarják: Hétszünyü Kapanyányimonyók. Pillog az aszszony, elismételné, de csak valami nyányimonyó-félét tud mötyörögni. Kuncog a két lurkó, segítésképpen újra eldarálják: hétszünyükapanyányimonyók. A néni most hétszínű kapanyákpókot emleget, aztán legyint egyet, csalódottan mondja: ebben is a feje tetejére állt a világ, mert az ő idejében egyszerűen Bakarasznyinak hívták az ilyen emberkét. 1980. október 2. csütörtök