Kisalföld, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-15 / 163. szám
12 KISALFÖLD HÖLGYEKNEK 1993. július 15., csütörtök JogoSAN A házastársi tartás Továbbra is a rokontartás témakörénél maradva - bár a gyermektartással kapcsolatos kérdések száma szinte kimeríthetetlen - áttérek a házastársi tartás legfontosabb szabályainak ismertetésére. Annak ellenére, hogy a köznyelv ezt az intézményt „asszonytartás"-ként tartja nyilván, a házastársi tartásra bizonyos jogszabályi feltételek együttes fennállása esetén a (volt) férj és a (volt) feleség egyaránt jogosult lehet. A házasság felbontása esetén a volt házastársától tartást követelhet az, ki arra hibáján kívül rászorult, kivéve, ha arra a házasság fennállása alatt tanúsított magatartása miatt érdemtelenné vált. A házastársi tartás azonban nem veszélyeztetheti a tartásra kötelezett, valamint annak a megélhetését, akinek eltartására a volt házastárs az igénylővel egy sorban köteles (pl. jelenlegi házastársa, illetve egy esetleges eltartásra szoruló korábbi házastársa). A házastársi tartás tehát 3 feltétel együttes fennállása esetén kérhető. Amennyiben a fenti feltételek közül akárcsak egy is hiányzik, a volt házastárs tartásdíj fizetésére nem lesz köteles. A rászorultsággal kapcsolatban fontos feltétel, hogy az ne legyen visszavezethető a tartást igénylő házastárs hibájára (pl. a házastárs teljesen, vagy részlegesen munkaképtelen). Az érdemtelenség eléggé széles terjedelmű kategória, amely magában foglalja a házassági hűséget, a házastársi kötelességet, vagy általánosságban minden olyan negatív jellegű magatartást, amely a házasság megromlásához vezethet. A házastársi tartás mértékére vonatkozóan a jogszabályok nem adnak olyan pontos kereteket, mint a gyermektartásdíj esetében. Figyelembe kell venni a tartást igénylő rászorultságának mértékét, mindkét fél vagyoni, jövedelmi viszonyait, a korábbi és az igény fellépésekor meglévő életviszonyokat. (Ez utóbbi korántsem jelenti azt, hogy a kötelezett házastárs a házasságban kialakított életszínvonalat köteles biztosítani). Ezek szerint a kötelezett a tartás teljesítéseképpen anyagi viszonyaihoz képest a jogosultat mindazzal köteles ellátni, ami annak megélhetéséhez szükséges. Hogy ez az összeg milyen magas, az tehát mindig az egyedi körülményektől függ. (Folyt. köv.) Dr. Kiss Ottilia ügyvéd Család és vagy karrier? TÖBBET KELLENE NEVETNÜNK! // Őszinte beszélgetés a vezérigazgatónővel hivatásról, felelősségtudatról, egyedüllétről, gyerekekről és a virágokról Mottó: „Nincs az a karrier, ami megérné, hogy egy családot felborítsanak miatta” „Az embernek bármilyen pozícióban éreznie kell a felelősséget.” Egy fotó a családi albumból. „Megpróbálok mindent megadni nekik, amit csak lehetséges.” Milyen kicsi a világ! Nemrégiben, „Útban a hírnév felé - Új hang a Salut-nél” címmel írtunk a népszerű győri rockegyüttesről, és annak „izgalmasan érdekes” hangú énekeséről, Pólyák Lilláról. Amikor tegnapelőtt, a Gardénia Rt. vezérigazgatójával, dr. Pólyák Zoltánnéval találkoztam, bevallom, nem ugrott be elsőre a lehetséges összefüggés a Salut-vel. Mikor az elnöknő a gyermekeiről, Lilláról és Zoltánról beszélt, akkor is csak annyit tudtam kibökni: úristen, Önnek már ekkora lánya van? Az rt. igazgatótanácsának elnökétől és egy személyben vezérigazgatójától a „Család és/vagy karrier" sorozat számára kértünk interjút. Márta az első percekben büszkén beszélt a gyermekeiről. - Lányom tizenhét éves múlt. Profi énekes szeretne lenni, és a siker érdekében beiratkozott Toldy Mária magániskolájába. Biztató jel, hogy a 48 jelentkező közül négyet vettek föl, elsőnek az én Lillámat... Persze az egyik szemem sír, a másik nevet: örülök a sikernek, de egy kicsit szomorú is vagyok, hiszen Lilla ősszel itt hagy bennünket, és Budapestre költözik. Ott fejezi be a gimnáziumot. Zoltán szerencsére velem marad, ő most múlt tizenöt, és sikeresen zárta az első évet a Jedlik Ányos Gépipari Szakközépben. - Beszéljünk egy kicsit Önről is, a szép sikerekről, amit elért a szakmában, és arról, hogy Ön szerint összeegyeztethető-e a család a karrierrel? - Bevallom, engem egy kicsit mindig zavart, ha a magánéletemről kérdeztek, de rendben van, fogjunk bele! Ott kezdem, hogy a diplomámat a közgazdasági egyetemen szereztem. Az államvizsga előtt egy évvel férjhez mentem, a párom az évfolyamtársam volt. Győrben születtem, és az egyetem után ide is jöttem vissza. Öt évig dolgoztam az építőiparban, majd 1979-ben kerültem át a Gardéniához. Először gazdasági vezetőként, különböző beosztásokban, majd 1991 februárjában neveztek ki a vállalat élére, és lettem vezérigazgató. - Óriási felelősséggel járhat mindez... - A lehetőségeimhez képest mindig a maximumot szerettem volna kihozni magamból, ezért úgy érzem, a felelősségtudatom nem a „ranglétra fokaival” arányosan változott. Az embernek bármilyen pozícióban éreznie kell a felelősséget, és én tisztában voltam ezzel akkor is, amikor „csak” főkönyvelőként dolgoztam. A felelősségem persze otthon is nagy. A férjem halála óta egyedül nevelem a gyerekeket, és a döntéseket is egyedül kell vállalnom. A gyerekek a munka miatt sajnos keveset látnak engem, ennek egyetlen előnye, hogy talán önállóbbak lesznek. Édesapjukat nem tudom pótolni, de megpróbálok mindent megadni nekik, ami csak lehetséges. - Hogyan lehet összeegyeztetni a rengeteg elfoglaltsággal járó hivatást a háztartás vezetésével? - Szerencsére van egy segítségem, aki hétfőtől péntekig rendben tartja a lakást. A szüleim is sokat segítenek, közel laknak hozzánk. Rengeteget köszönhetek nekik, attól kezdve, hogy taníttattak, mind a mai napig erejükön felül próbálnak segíteni. - A munka mellett mennyi idő jut a gyerekekre? -Amennyit csak lehet, együtt vagyunk. Persze a lányomnak már sok egyéni programja van. - Ha válaszút elé állítanák: család, vagy karrier? - Nrcs az a karrier, ami megérné, hogy egy jó családot felborítsanak miatta. Én igazából nem is szeretem a karrier szót. Szerintem mindannyiunk élete jó és kevésbé jó időszakokból áll. Naponta meg kell vívnunk az apró kis küzdelmeket, és azzal az érzéssel ágyba bújni, hogy amit csak lehetett, mindent megtettünk. Ha pedig az embernek gondja van, Romhányi, azaz Dr. Bubó szavaival élve egy jól bevált módszer van a probléma feledtetésére: ha jön egy nagyobb probléma... Azt hiszem, többet kéne nevetnünk. Másoknak is, nekem is. - Tervezi, hogy új családot alapít? - Férjhez menni, negyven fölött? Micsoda kérdés! Bár nem mondanék igazat, ha azt felelném, hogy nem gondoltam rá. Természetes törekvés, hogy az ember olyan társat találjon, akivel megoszthatja az életet. Egyedül lenni nem igazán jó dolog. - Ha éppenséggel akad, mivel tölti a szabadidejét? - Szeretek utazni, olvasni, zenét hallgatni, hangversenyre járni. És nagyon szeretem a virágokat. Tele van velük a lakás. -A szakmában még mit szeretne elérni? Mi célja lehet egy vezérigazgatónak? - Maradjunk a családnál: először is szeretném felnevelni a gyerekeimet. Ez az elsődleges. Aztán rejtett vágyam egy másik diploma megszerzése, és a nyelvtanulás. Azt modják, egy jó pap holtig tanul, és ez így van a szakmában is. Mindig van olyan szegmens, amiben még épülni lehet. Vagy itt van például az emberi természet, néha egy kicsit még mindig türelmetlen vagyok, azt hiszem. - Otthon is, a gyerekekkel? - Igen, de ők mindig megbocsátanak... Ny. Cs. A Salut együttes Lillával. Egy felháborodott férfi levele Sopronból Szégyellje magát, parázna asszony! „Mély tisztelettel és lelki aktivitással” küldte levelét K. Imre Sopronból, aki három írásunkra is reagált. Terjedelmi okokból a teljes szöveget nem tudjuk közzétenni, de megpróbáltuk kiemelni a legérdekesebb részleteket. Elsőként a „ Távházasság egy fedél alatt ” című témához szeretnék hozzászólni... Tessék elhinni, olyan házasélet nincsen, vagy csak egészen ritkán, ahol a férj és feleség mindenben mindig egy és ugyanazon véleményűek! Amit én zöldnek látok, drága nejem ugyanazt pirosnak, vagy fordítva! Alszunk rá egyet, és kezdődik minden élőről! Nézetem szerint, aki azt mondja, hogy ő a férjével, illetve feleségével mindig mindenben egy véleményen van, az hazudik. Következzen a „Ha van tökéletes válás, az övék az volt!" Majdhogynem felrobbantam a cikk nyomán! Első bírálatom a bírónőt illeti, aki mint jogi szakértő kijelenti: „Ha van tökéletes válás, Edité az volt!” Kedves bírónő, a válás semmiképpen sem tökéletes, a válás egy szentségtörés, Isten és emberek előtt... Editke azon filozofálásával, hogy: „újra nem tudnék beleszeretni”, kizárólag önmagát ítéli el, ugyanis férje a házasságuk előtt ugyanaz az egyéniség volt testileg és lelkileg, mint most. Akkor feleségül ment hozzá, most pedig kijelenti, hogy nem tudna beleszeretni! Legyen szabad megemlítenem, hogy én a házasságunk folyamán a nézeteltéréseink alkalmával többször kijelentem arany feleségemnek: „Ha százszor újra kezdhetném, akkor is csak őt választanám.” Legyen szabad egy segítő tanácsot adnom: „Váljanak vissza”, azaz válásukat tekintsék semmisnek. Ugyanis, ha Editke újabb házasságot köt, még rosszabb körülmények közé kerülhet... Az „Összeadtuk, amink van - Férjem áldott jó ember” című olvasói levél írója, Nagy S.-né szégyellje magát! Amint írja, igen jó férje és három gyermeke van. Ugyanakkor szégyenletes magatartásával szomszédasszonyát szentségtörésre csábította, a szomszédját pedig erkölcstelen megcsalásban részesítette, ahelyett, hogy ön a férjét tiszteletben tartva, megadná neki a nemi kielégülést. Ha gyermekeit ilyen magatartással neveli, higgye el, nem lesz lelki nyugalma soha. Még egyszer is nagyon szégyellje magát! Áldott jó férjének lelkét így kárhoztatja a pokol tüzére, és nem utolsósorban önmagáét is. * * * Önök is így látják? ' ~~N KÁPOSZTÁS VAGDALTHÚS RIZZSEL Hozzávalók: 50 dkg darált hús, 40 dkg édes káposzta, 3 tojás, 1 fej vöröshagyma, 2 evőkanál olaj, só, őrölt bors, köretnek 20 dkg rizs, 1 kanál Vegeta. A kitorzsázott, megmosott káposztát nagy lyukú reszelőn megreszeljük, hozzáadjuk a darált húshoz, belekeverjük a megtisztított, apróra vagdalt hagymát meg a tojásokat. Sóval meg őrölt borssal fűszerezzük, jól összekeverjük, és pogácsákat somálunk belőle. Egy tűzálló tálat kikenünk olajjal, beletesszük a húspogácsákat, és közepes lánggal égő sütőben kb. 40 perc alatt szép pirosra sütjük. Vegetával ízesített, vízben párolt rizzsel tálaljuk. TÚRÓRAKOTTAS Hozzávalók: 25 dkg tehéntúró, 5 dkg vaj, 10 dkg reszelt sajt, 2 dl tejföl, 4 zsemlye, 1 kis fej vöröshagyma, zsemlemorzsa, só. A hagymát megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk, a zsemléket pedig felszeleteljük. Egy tűzálló tálat kikenünk 2 dkg vajjal, kibéleljük egy sor zsemlével, megszórjuk tehéntúróval, meg mogyorónyi vajkarikákkal, és meghintjük egy kevés reszelt sajttal. A rétegezést addig folytatjuk, amíg az alapanyagok el nem fogynak. Ügyeljünk arra, hogy felülre zsemleszeletek kerüljenek, amit meglocsolunk a gyengén sózott tejföllel, majd megszóljuk a kockára vágott hagymával, a maradék reszelt sajttal meg egy kevés zsemlemorzsával. Forró sütőbe téve jól átsütjük, majd kockára vágva tálaljuk. Csapó Ernőné, Győr Továbbra is várjuk receptötleteiket. A legjobbakat közöljük, beküldőjük könyvjutalmat kap. Címünk: Kisalföld szerkesztőség - HáziaLAN - 1 9022 Győr, Pf. 28.____________________________________ .