Kisalföld, 1994. október (49. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-08 / 236. szám
1994. október 8., szombat Bemutató előtt a Hyppolit, a lakáj Száidtel Jövő héten - szombaton mutatja be a Győri Nemzeti Színház társulata a kamaraszínházban Nóti-Zágon-Eisemann: Hyppolit, a lakáj című zenés vígjátékát Molnár György - Balázs Béla-díjas rendezésében. A vendégművész a Magyar Televízió rendezőjeként mintegy 150 különféle tv-produkciót, filmet és játékot készített. Korábban zenés, könnyed, szórakoztató, az elmúlt tíz évben jobbára drámai hangvételűeket. Az egyik legismertebb alkotását éppen a napokban vetítette a Duna Televízió a Varázsló álma címmel, amit még 1988-ban készített és a New York-i tv-s világfesztiválon beválogattak a Modern Művészeti Múzeum archívumába. A közelmúlt filmalkotásai közül a Vörös vurstli és Anna filmje rendezése is nevéhez fűződik. - Miért éppen a Hyppolit, a lakáj című zenés vígjáték rendezése mellett döntött? - kérdeztük a művésztől a közeli premier előtti egyik próba után. - Alig vagyunk páran, akik ezt a polgári kort, a világot a maga rekvizítumaival, a maga gesztus- és eszközrendszerével együtt ismerjük. Ezt bemutatni, feleleveníteni nem minden tanulság nélkül való. Egyébként nem idegen tőlem ez a világ. A közvetlen családi és baráti környezetem is segített engem abban, hogy a kort kutassam. Egyszerűen szórakoztat ez az időszak. - Sokan látták a darab filmadaptációját a nézők közül. Kevesen tudhatják viszont azt, hogy Zágon István, a népszerű színpadi szerző a Hyppolit, a lakáj című darabjából készített filmvázlat kidolgozását és megfilmesítését Albert Samek csehországi német filmkereskedőnek és vállalkozónak adta 1931 -ben. Samek a történet elolvasása után megjegyezte: a karakterek valódiak - ez Budapest, vagy legalábbis Óbuda... Ön szerint „csak” ez a varázsa a Hyppolitnak? - Kis visszapillantást tennék a színházi életben. Minden kelet-európai országban, azok rendszerében, azzal a szándékkal játszottak az elmúlt évtizedekben a színpadon, hogy azon keresztül „üzenjenek”. Nos, az üzenős korszak véget ért. A Hyppolit, a lakáj egyszerűen kapcsolódik a mához, miközben a régi polgári családok életét mutatja fel számunkra. Tudniillik ma is vannak párvenük. A Hyppolit figuráinak a fele akár mai valóságunkban is megtalálható. Az újgazdagok életéről ad látleletet a darab, mindezt „puha vattába" csomagolva. A mai írók ezt a helyzetet nem tudták ez idáig feldolgozni úgy, mint azt a harmincas évek elején éppen a Nóti-Zágon páros megtette. Mint minden jó mű - így ez is - szól valamiről. Van vonulata. A lényeg a sorsokban van itt is, nem a történetben. Mint rendező is mondhatom, kedvemre való egy ilyen lineáris darabbal dolgozni, amelynek szépen megírt eleje, közepe és vége van. Mint egy pontos mérnöki mű, úgy épül fel az egész történet. Itt mindenki „megkapja” a magáét, igazi értelemben vett színészi feladatot kell megoldania. -A zenés vígjáték Eisemann Mihály dalaira épül? - A Hyppolit, a lakáj című darabot 1984-ben játszotta ebben a zenés változatban a budapesti Játékszín. Ugyanakkor Benedek Miklóssal elkészítettük az Akar velem játszani? című tv-filmet, amely zenés darab, s néhány dala jól illeszkedik a Hyppolitba. El kell mondanom, nem könnyű énekelni, táncolni, hitelesen játszani ebben a vígjátékban. Pontosnak kell lenni a színészeknek, akikről nagyon jó véleményem van a próbák után. - Győri rendezése után milyen munkájával találkozhatunk a közeljövőben? - Még februárban forgattam tv-filmet Füst Milán novellája alapján Három idegen úr címmel. A női főszerepet a Győrben is szépen bemutatkozó Rudolf Teréz játssza majd, akit a Régimódi történetben láthattak a nézők. A film karácsonykor kerül képernyőre. P. A. Fotó: SZŰK ÖDÖN Molnár György SZIVÁRVÁNY Locsmándi László ESTI DAL őszbe-barangoló mintha anyám jönne csillagot hoz látom képe-meleg csend lett mezőről-megkésve napszítt kötényében az ősz harangozó kopott kaszák könnye fényesítse álmom kondítja az estet... kékül a szemébe... a lopódzó éjben... KISALFÖLD 17 Történelmi lecke mindenkinek Bolondok bolondsága Őrület! Színház a színházban, forradalom a restaurációban, történelmi személyek a bolondok házában. A káosz tovább fokozhatatlan. A színpadon negyven darab fürdőkád. Hol vagyunk? Győrött, Charentonban vagy Párizsban? Mikor? És miért? Peter Weiss barokkosan cikornyás című , Jean Paul üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják De Sade márki betanításában - kétfelvonásos tragikomédiája számos megválaszolatlan kérdést vet fel és hagy meg. Pukkadjon a polgár, lázadjon a köznép! A darab fifikás, a francia forradalom ürügyén szól a társadalom és az egyén konfrontációjáról. A vérbajos, megveszett pincepatkány Marat - Kovács Zsolt - és az ereiben irodalmi kék vért csörgedeztető De Sade márki - kit a szadizmus atyjaként emlegetnek a nemi kórtanban - csap össze a szellem hadterén. A márki - Gáti Oszkár-filozófiája szerint a természet közönyösen nézi, ahogy a világunk halad. Az emberek születnek, élnek, éreznek, szenvednek, meghalnak - akármit csinálunk. Marat ezt a fajta rendet nem fogadja el, tettekkel akar szembeszegülni vele. Párbeszédük az ellentétes végletek monológja. Az előadás sokrétű: őrültek előadásában színházat látunk a színházban, melyben az író önmagával és a felidézett Marat figurájával vitatkozik. A gondolati rétegek egymásba fonódnak, húzzák magával a nézőt a történelem bugyraiba. A színpadon lévő félszáz jelenlévő egy pillanat alatt megháromszorozza tudatát: lesz belőlük színész a színházban, elmebeteg Charentonban és történelmi alak Párizs utcáin. A győri előadás láttán a néző hánykódik és azonosulni akar. Fel akar vállalni emberi sorsokat, de nem szívesen bújik senki bőrébe, így vagy cipeli magával az egész előadást, a döbbenet vízióját, vagy kívül marad (ha tud). Éljen a forradalom! Éljenek a forradalmárok, akik megváltották a társadalmat az abszolutizmus, az egyház és a kiváltságos rendek uralmától! Hullanak a fejek, ömlik a vér, mindenki egyenlő. A csőcselék átütő diadallal ütött. Bűn a műveltség, a tisztaság, a tolerancia, a hallgatagság - a puszta létezés. Éljen a forradalom? A társulat tagjai valamennyien komolyan vették és sikerrel oldották meg a szokatlanul nehéz feladatot. A két férfi főszereplő mellett elismerés illet mindenkit: Tihanyi Tóth Kinga Charlotte Cordayja ártatlanul kedves: a Kikiáltó Rupnik Károly mértékletes; Szikra József, mint Duperret esendően groteszk; Horváth Valéria Simonne szerepéből néma főszerepet csinált, muszáj volt figyelni rá; az öt énekes - Dósa Zsuzsa, Pólyák Lilla, Györgyfi József, Schwimmer János és Vincze Gábor Péter - kommentatív songjai és pantomimjei a totális színház érzetét keltették. Glória Berg jelmezei és Menczel Róbert díszletei gyakorlatiasak, segítik a játékot. A Brecht utáni színpad legbotrányosabb szerzőjének legsikeresebb művét Korcsmáros György Jászai-díjas rendező állította színpadra, a társulat legütőképesebb tagjaiból. Nem hagyta kiaknázatlanul a színpadi lehetőséget, élt az epika, a commedia dell’arte, a pantomim és misztériumjáték formai és tartalmi változatosságával. Szokatlan színházi formanyelven, a történelemmel példálózva szólt a társadalmi kérdések iránt érzékeny nézők felé. Tartózkodott a direkt politikai állásfoglalástól, a játékra helyezte a hangsúlyt. Másodlagos az őrület, előtérbe került a mai valóság. Marat és Sade vitáját nyitva hagyta: nem arat fölényes győzelmet sem az individual, sem a közösségi szellem. A harc örök, a történelem örvénylik tovább. WERNER KRISZTINA Fotó: BERTLEFF ANDRÁS Tihanyi Tóth Kinga és Gáti Oszkár. Jean Paul Marat - Kovács Zsolt. Az öt énekes: Pólyák Lilla, Györgyfi József, Dósa Zsuzsa, Vincze Gábor Péter, Schwimmer János. SZIA, BOHÓC! Esztétikai ABC, tehetség címszó: „a képességek szerves egysége, beleértve a hajlamokat, adottságokat és a szerzett tulajdonságokat. Az alkotói tehetség az esztétikai-pszichológiai vizsgálódások egyik fontos témája volt már az ókorban is, a befogadói tehetség kérdései viszont máig kidolgozatlanok. ” Azért idéztem a definíciót, mert az érzelmeket, gondolatokat, emberi kapcsolatokat megmutatni, szavak nélkül, egyértelműen kifejezni, különleges képesség dolga. Bélán Vaszilij, a Győri Városi Bábszínház „mindenese” valaha gépészmérnök volt az ukrajnai fiatalember - rendelkezik ezzel. „Szia bohóc!” - szólította meg a kissrác az utcán, meséli, mint egyik nagy élményét. De Vászjának és feleségének, Vikinek, aki a Győri Balett korrepetitora, szerencsére adódott hivatalos elismerés is. A nyáron ők képviselték Európát, Magyarországot, Győrt a Koreában megrendezett nagy, nemzetközi fesztiválon. Csodálkozott is mindenki, hogy ez a vékony fiatalember mennyi mindent megmutatott az érzelmekből, a nélkülözhetetlen szeretetből, a bánatból és az örömből. Ritka esemény volt ebben a messzi országban ez a produkció, hiszen Koreában nem ismerik azt a műfajt, amelyet Vászja alkot. Ott volt óriásbáb, a legmodernebb technikával készült játék, mindenféle kellék, de bohóc az nem. És a bohóc, a kis marionettlánnyal, amelyet a híres Adela Moldovan mozgatott, szavak nélkül kifejezte, elmesélte az ember örök vágyait, érzelmeit. Szia bohóc, mondd el, hogy lehet valaki ilyen bohóc? Most, október 3-7-ig Ungváron, szintén egy nemzetközi fesztiválon láncolta magához a gyerekeket, felnőtteket. Nehezen megy a beszélgetés, bár Viki és Vászja már egészen jól tud magyarul, de a mozdulat segíti ki, ha a szóval nem bír. Viki egyébként igen nagy feltűnést keltett Koreában, mert ő volt a technikus, a zenemester, a világosító és ezt a sokoldalúságot bizony igencsak elismerték, amikor a főszereplő Vászja mellé kitapsolták őt is. Jó látni és hallgatni ezt a két embert, mert egyek. Ketten egyek. Egymás szavát, mozdulatát, gondolatát lesik. - Nagy barátság és szeretet a miénk - mondja mosolygósan Viki, nagyon, nagyon nagy, így tudtak távol a szülőházától új életet kezdeni, nagy barátságokat teremteni, mert egymásra mindig tudnak támaszkodni. A zeneművésznő és a gépészmérnök és a segítő Adela a DOREMIM Show-ban egy kicsit a saját életüket mutatják meg. A clown és a kislány találkozása megnyitja a szíveket. A szomorú Piero - ahogy Koreában nevezték - egyedül van az életben. De a szomorú magányt már mindenki megélte. A folytatást is, hogy van boldogság és barátság és szeretet, csak talán nem figyelt rá eléggé. - Én a gyerekeknek akarom megmutatni, hogy az az ember nem boldog, akinek itt - és a szívére teszi a kezét - itt nincs minden rendben, érted? Megértettem én is, a távol-keleti emberek is, a budapesti Kolibri Nemzetközi Fesztivál közreműködői és nézői is. Én csak azt nem értem, mi akadálya lehet annak, hogy Győré legyen a bábszínház mellett egy marionettszínház is? A marionett ismét virágkorát éli külföldön. Szia, bohóc! Mutasd meg, egymás szemébe nézve, mi a szép. Szántó Zsóka Vászja és Viki.