Kisalföld, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-02 / 281. szám
14 GYÓGYÍR A kopaszság műtéti kezelése A hajhullás számos különböző okból jöhet létre. Betegségek következtében, melyek felderítésével a belgyógyászat, bőrgyógyászat foglalkozik. Ilyenek lehetnek leggyakrabban bőr- és nemi betegségek, pajzsmirigy-működési zavar, vashiányos vérszegénység, agyalapimirigy-elégtelenség. Az ok megállapításával és kezelésével a hajhullás megállítható. A gyógyszer okozta kopaszság napjainkban egyre nagyobb jelentőségű. A vitamin hosszú ideig tartó szedése, sejtosztódást gátló gyógyszerek, véralvadás- és fogamzásgátlók, valamint sok egyéb készítmény mellékhatásaként fordul elő. Bár a kemoterápia (daganatos betegek gyógyszeres kezelése) kapcsán létrejövő kopaszság mindig elkeserítő a beteg számára, tudni kell, hogy minden esetben visszafordítható, a gyógyszer elhagyásával megszűnik. Fontos feladat a beteg felkészítése erre. A kopaszság műtéti korrekciójára olyan esetekben lehet szükség, amikor a hajhagymák elpusztulása miatt hajnövekedés már biztosan nem várható. Ennek egyik fajtája a hegesedés okozta kopaszság, amikor a fizikai, kémiai ártalom, súlyos bakteriális, gombás fertőzés, ionizáló sugárzás következtében tűnik el a haj. A másik, ennél is sokkal gyakoribb ok a férfias típusú kopaszság, mely genetikailag meghatározott. Kétoldalt, a halántéktájon és a fejtetőn kezdődik. A hajhullás kiterjedése változó és megjósolhatatlan. Minél korábban és nagyobb területen kezdődik, annál nehezebb a kezelése. A férfias típusú kopaszság 4 fő fajtája A kopasz terület több módszerrel korrigálható. Kisebb folt vagy heg egyszerű kimetszéssel eltávolítható, a hajfolytonosság helyreáll. Nagyobb felület pótlása hajátültetéssel történik leggyakrabban. Helyi érzéstelenítésben a tarkótájról vett néhány hajszálat tartalmazó apró bőrhengereket nagy számban ültetnek át a fejtetőn készített kis lyukakba. Az átültetett hajszál először kihull, majd növekedésnek indul. A műtét többszöri megismétlésével a hajsűrűség a kopasz területen egyre nő. Másik módszer a kopasz terület kisebbítése kimetszéssel. Egyszerre olyan széles bőrcsíkot távolítanak el, mely után a keletkezett hiány még összevarrható. A hajas fejbőr alá beültetett bőrtágító segítségével a felület megnövelhető, majd később a kopasz terület eltávolításával kicserélhető. Végül hajas fejbőrlebenyek kopasz területre forgatásával is jó eredmények érhetők el. A lehetőségek számából látható, hogy minden esetben egyénileg kell kialakítani a műtéti tervet. Az esetek nagy részében csak egymást követő több műtéttel érhető el kielégítő kozmetikai eredmény. Dr. Kővári Péter sebész, plasztikai sebész szakorvos KISALFÖLD A neurológus tanácsai Az arcidegbénulásról (2. rész) Az arcideg lefutása során kialakult károsodásról, a környéki (perifériás) arcidegbénulásról már korábban írtam. Most a központi idegrendszer betegsége következtében kialakult centrális arcidegbénulásról lesz szó. A két kórkép elkülönítése laikus számára is lehetséges. Míg az előző típusnál a homlok ráncolása és a szemhéjak becsukása is többé-kevésbé károsodott, addig az utóbbinál általában csak az érintett oldali szájszeglet lóg le, mivel csak a száj körüli izomzat mozgása károsodott. Ezt egy tükör előtt bárki saját magán is ellenőrizheti. Nagyon kevés aránytalanság szinte mindenkinek van a két arcfele között, a vizsgálatnál ezt is figyelembe kell venni. Ilyenkor egy régebbi igazolványképpel való összehasonlítás segítheti a vizsgáló orvost. A centrális arcidegbénulásos tüneteket látás- és beszédzavar is kísérheti. Mi okozza a centrális arcidegbénulást? Mindig az agyon belüli folyamatok a felelősek. A homloklebeny kérgében található mozgatóközpont vagy az innét kivezető idegrostok sérülése okozhatja a tüneteket. Az egyik arcfél a száj körüli ágak kivételével mindkét oldali agyi mozgatóközpont felől kap irányítást. Ezért egyoldali agyi károsodás csak a száj körüli izmok féloldali bénulását hozza létre. Ráadásul az idegek lefutásuk során kereszteződnek, így nem az agyi károsodás oldalán, hanem az ellenkező oldalon jön létre eltérés. A károsodást legtöbbször keringési zavar (érelzáródás vagy agyvérzés), ritkábban baleset miatti agyzúzódás, agydaganat vagy agyvelőgyulladás okozhatja. Veszélyes-e a centrális arcidegbénulás? Mint a leírtakból is következik, mindig komoly betegségek állhatnak a háttérben. Ezért akkor sem szabad elhanyagolni a kivizsgálását, ha átmenetinek vagy enyhe fokúnak bizonyul, és a mindennapi életben sem zavar különösebben. Milyen formában jelentkezhet? Az arcidegbénulás központi idegrendszeri formája kialakulhat hirtelen, de fokozatosan, néhány nap alatt is. Lehetséges, hogy néhány perc alatt megszűnik, de ilyenkor általában ismétlődik. Súlyosabb esetekben teljessé válik, a beszéd is elkentebb lehet. A mosolygásnál a legfeltűnőbb, hogy az érintett szájzug nem mozdul, ezen az oldalon a fogak sem villannak ki. Ha más tünet nem is jár vele, önmagában is komoly figyelmeztető jel. Kiterjedtebb károsodás esetén az arcidegbénulással azonos oldali arc-, kéz- és testfélzsibbadás, végtagbénulás is kísérheti. Társulhat a beszéd kimondási és megértési zavarával, látótérkieséssel is. Ezek a tünetek természetesen nem részei az arcidegbénulásnak, de egyidejű kialakulásakor a háttérben mindig közös okok állnak. Kik a veszélyeztetettek? Leggyakrabban agyi érbetegség áll a háttérben. Ezt bizonyos tényezők elősegíthetik. Ezek az úgynevezett rizikófaktorok azonosak az összes többi érbetegség kockázati tényezőivel. A magas vérnyomás, a cukorbetegség, a magas vérzsírszint mellett a fokozott vérsűrűség és gyorsult véralvadás a legfontosabbak. Legalább ennyire fontos rizikófaktor még a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás és a túlhajszolt életmód. Mi a teendő a tünetek észlelése esetén? Alapos kivizsgálás során a kiváltó tényezők feltárása, majd megfelelő kezelése. A szükséges vizsgálatok manapság már nem fájdalmasak és nem veszélyesek. Tartós bénulást okozó szélütést megelőzően sok esetben kimutathatók gyorsan múló, majd a feledés homályába merülő tünetek. A rokkantság gyakran elkerülhető lenne, ha az emberek több gondot fordítanának egészségükre, így talán nem kellene minden hetedik magyar embernek agyvérzésben meghalnia. Dr. Csányi Attila neurológus adjunktus A légúti fertőzésekről Fertőzés vagy allergia Ha megfáztunk, jönnek a különböző tünetek, melyek időnként nagyon kellemetlenek lehetnek: • gyakori tartós orrfolyás, orrdugulás, • torok bepirosodása, fájdalma, • köhögés esetleg rekedtség, • rossz közérzet, hőemelkedés, láz. A kezelés szempontjából döntő a kórelőzmények, tünetek, orvosi vizsgálati módszerek figyelembevételével a helyes diagnózis megállapítása és az oki terápia alkalmazása. Példaként az allergiás szénanátha és a bakteriális nátha elkülönítése. A légúti megfázások nagy részéért vírusok tehetők felelőssé, ezek ellen pedig az antibiotikumok hatástalanok, ezért fontos a lehetséges kórokozó szerinti betegség elkülönítése. Vírusos eredetre utal általában: több nyálkahártya erős vérbősége, nem nagyobb regionális nyirokcsomók, inkább száraz ingerköhögés, kevésbé emelkedett CRP (közel normális fehérvérsejtszám). Bakteriális fertőzés esetén: általános tünetek (láz, fejfájás, hányás), orrváladék, magas CRP, emelkedett fehérvérsejtszám. A beteg inkább csak a tüneteit próbálja enyhíteni, az orvos feladata a betegség és főként a beteg megfelelő kezelése. Antibiotikumok adása nem segít általában javul Antihisztaminok adása segít nem befolyásolja Láz nem jellemző, nincs általában van Tartózkodási hely vált. befolyásolja a tüneteket nem segít Vérkép eozinofitia leukocytosis A papír zsebkendő használata praktikus és higiénikus. Allergia Bakteriális fertőzés A tünetek tartama hetek-hónapok napok, hetek Orrváladék tiszta, vízszerű sárgás, zöldes Tüsszögés gyakori, kínzó tüneteket enyhíti A lázcsillapításról Láz, hőemelkedés gyakran fordul elő légúti fertőzéskor. A láz a fertőzés elleni védőreakciója a szervezetnek. Magas testhőmérsékleten (38 ° C) a behatolt vírusok, baktériumok elpusztulnak, a vérátáramlás megnő öngyógyító reakcióként. Lázcsillapításra csak tartós, illetve extrém magas láz, esetleges eclampsiás hajlam esetén van szükség. Természetesen az alapbetegség, életkor is fontos körülmény. Lázzal a bőrön keresztüli kóros anyagcseretermékek eltávolítása is nő izzadás formájában. Láz esetén a betegek számára megkönnyebbülést hozhat a hideg borogatás, bedörzsölés, hőhatás és az izzadság eltávolítása miatt is. Háromfajta gyógyszercsoportot alkalmazhatunk a láz csillapítására: 1. Paracetamol-származékok: gyulladáscsökkentő hatása elenyésző. 2. Aszpirin-csoport: erősen befolyásolja a vérlemezkék állapotát. 3. Algopyrinek: igen kifejezett simaizomgörcs-oldó hatása is van. Főként az aszpirinszármazékok asztmában hörgőgörcsöt provokálhatnak. Nagyon fontos a bőséges frissítő italok fogyasztásai!) akár kortyonként is, gyümölcslevek, leves, tea formájában. A citromlé, illetve mandarin leve a torok gyulladáscsökkentésében is segíthet. Láz esetén semmi megerőltető munkát ne végezzünk és ne sportoljunk, korán feküdjünk le, maradjunk kényelemben. Fontos a gyakori szellőztetés. A páratartalom emelése a hőmérséklet csökkentésével oldható meg legegyszerűbben, 18-20 °C klíma a legmegfelelőbb. A száraz levegő a panaszokat (torokszárazság, köhögés) fokozza - a radiátorra helyezett párologtatóvízbe néhány csepp eukaliptusz-, levendulaolaj csepegtetésével javítható a levegő. Dr. Kovács Tibor tüdőgyógyász szakorvos főszerkesztő, kioő&. j PtPcmCMboAnotet THERAPIE _ gyJrMwotvaopww M««»» «géartgggiD ntmtn&ntk lopta X. évfotyom Amit.ft WMixwnt* ÁTGONDOLT ÁTALAKÍTÁS Megjelent a Diagnózis A Diagnózis - megyénk egészségügyi intézményeinek alkalmi kiadványa - legújabb száma bemutatja dr. Pesztenlehrer István győri belgyógyász-háziorvost, akit a Nemzetközi Orvosi Akupunktúra és Rokon Eljárások Szervezete elnökének választottak. Az olvasók megismerhetik Antreterné Kara Zsuzsát, a Petz Aladár Megyei Kórház közelmúltban kinevezett pénzügyi főosztályvezetőjét. Dr. Bugovics Elemér főigazgató-főorvos nyilatkozik a strukturális változásokról, s felvázolja a modern kuopiói kórház felépítését, struktúráját. Mindemellett számos érdekességet, információt olvashatnak megyei egészségügyi intézményeinkről a Diagnózisban. Megtalálják a spanyolnátha kórokozóját? Remény nyílt arra, hogy megtalálják az 1918-19 táján mintegy húszmillió ember életét kioltó spanyolnátha kórokozóját. Egy kanadai vezetés alatt álló tudóscsoport az örök fagy birodalmában eltemetett bányászokat szándékozik exhumálni, hogy a kórokozó nyomára jusson - jelentették be Kanadában. Az első világháborúnál is több emberéletet követelő járványt annak idején spanyolnáthának hívták, mert a betegség magas lázzal, hidegleléssel, fejfájással és izomfájdalommal járt, tüdőgyulladáshoz és halálhoz vezetett. A tudósoknak azonban annak idején még nem állt módjukban megtalálni és azonosítani a kórokozót, amelyből a járvány lecsengése után nem maradt fenn semmi. A kutatócsoport vezetője, Kirsty Duncan három évig keresett egy olyan temetkezési helyet, ahol a spanyolnátha áldozatait az örökös fagyban temették el, s nemrég véletlenül tudta meg, hogy hét fiatal bányászt a Spitzbergákon, a sarkkörön túl helyeztek örök nyugalomra. A norvég hivatalos szervek és az egyház segítségével megszerezte a hozzátartozók engedélyét is, s jövő nyáron elindul az expedíció. A kutatók tudatában vannak, és mások figyelmét is felhívták rá, hogy a vállalkozás a legkevésbé sem veszélytelen: ha ugyanis a fagy valóban konzerválta a kórokozókat, akkor azok akár még hatékonyak is lehetnek, ezért maximális biztonsági intézkedések mellett kezdik meg az exhumálást, nehogy újra kitörjön a járvány. A szénbányászok fagyott testéből vett szövetminták nyújtják talán az utolsó reményt, hogy a szakértők pillantást vethessenek a szörnyű 1918-as járvány kórokozójára, amely egyetlen preparátumban sem maradt fenn. (MTI)