Kisalföld, 1998. szeptember (53. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-05 / 208. szám

II. Különös mozgás indul az alaktalan masszában Az amőbaisten hívó szava A­z elkövetkezendőkben - az eddigiekhez képest szokatlan módon - a mikroszkopikus tartományba kalandozunk. E héten a nyálkagomba-amőbáról, erről a szabad szem­mel nem látható, általában a növényvilágba beosztott, de aktív helyváltoztatásra képes élőlényről beszélgetünk Szabó Péter tanár úrral, a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola ad­junktusával. - E kocsonyás, egysejtű nyál­­kacsepp a földben él, bakté­riumokat fogyaszt, önállóan táplálkozik, növekszik és osz­tódik. Ám ez a nyüzsgő élet egyszer csak különös módon megváltozik, mintegy varázs­ütésre minden csepp amőba igyekszik egy bizonyos cél­pont, gyülekezőhely felé. Hoz­závetőlegesen három óra lefor­gása alatt az amőbák piciny sejtjei tömeggé szerveződnek, idézőjelben mondhatnánk azt is, hogy magasabb rendű fénnyé lesznek. Az említett idő alatt két milliméter hosszú, hur­kaszerű hengerré alakulnak, ami már szabad szemmel is jól látható. Ez a szerveződés a fény és a meleg irányába tö­rekszik és egy órán át mászkál ide-oda a föld rögei között, majd felágaskodik. A különös henger ekkor a talpára áll. Ismét három-négy óra elteltével újabb átváltozás szemtanúi lehetünk. A zömök kis hengerből ugyanis centiméteres szár emelkedik ki. A tetején spórával tömött gömb lebeg, melynek tartalmából szétszóródása után újabb amő­­baegyedek alakulnak ki. Ez a toronnyá szerveződés e lények szexuális viselkedésének egyik megnyilvánulása. • Mikor és ki által vált is­mertté mindez a tudomány szá­mára, s e felfedezés milyen je­lentőséggel bír? - Egy bizonyos Rapper nevű kutató, aki az amerikai Wiscon­sin egyetem professzora volt, 1935-ben írta le először ezt a je­lenséget. Akkoriban azonban semmiféle magyarázatát nem találták annak, hogy miként in­dul meg a már említett to­ronnyá szerveződés, s hogy mi irányíthatja az amőbákat kö­zös célpontjuk felé. Feltételez­tek tehát egy amőbaistent, egy transzcendens valamit, mely megparancsolja az amőbasej­teknek, hogy egymás felé mo­zogjanak, s irányítja is azokat. A misztikus magyarázattal el­lentétben ma már tudjuk, hogy e történések hátterében is bio­lógiai törvényszerűségek áll­nak. • Ez a folyamat más lények esetében is megfigyelhető? - Az amőbaistenség a mik­robák, a primitív állatok, illet­ve az embriók világában is ki­fejti hatását. Például, ha egy tengeri szivacs még élő, fel­színre hozott példányát na­gyon sűrű hálón átpréseljük, akkor az önálló sejtekre bom­lik szét. Ellentétben a más, ma­gasabb rendű élőlényekkel - amelyek hasonló módon elkü­lönített sejtjei önmagukban el­pusztulnak -, a szivacssejtek amőbaszerű, egyedi lényekként tovább élnek. Aztán belső pa­rancsot követve igyekeznek egymás közelébe kerülni, hogy új csírává tömörüljenek, majd tökéletes, működőképes szi­vaccsá fejlődjenek. Ezzel kap­csolatban érdekes kísérletet végzett egy Moscona nevű tu­dós, a chicagói egyetem pro­fesszora. Állatembrióból kipre­parált porc- és izomsejteket, majd azokat alaposan össze­keverte. Ezt követően minden további beavatkozás nélkül táptalajon kitenyésztette azo­kat. Azt figyelte meg, hogy nem sokkal később különös moz­gás indult meg az alaktalan masszában. A porcsejtek köz­pontosan gömb alakba tömö­rültek, amit teljesen beborított az izomsejtek zárt rétege. Ma­gyarul a csontok és az izmok ősmodellje önmagától kiala­kult. Bár ebben a szerveződés­ben minden értelem nélküli, hiszen az izom a porccsopor­tot nem tudta mozgatni, mégis minden szerv pontosan tudta, hogy hol van a helye. Fontos megjegyezni, hogy a porcsej­tek nem alakultak át izomsejtek­ké, s ez fordítva sem követke­zett be. • Mire szolgáltatott ez bizo­nyítékot?­­ Arra, hogy minden egyes sejt változatlanul megőrzi ere­deti sajátosságait és rendelte­tését teljesítve vándorol a kusza összevisszaságból a mikrosz­kopikus méretű új képződmény valamely meghatározott pont­jára. Tulajdonképpen minden embrióban találkozhatunk ez­zel a jelenséggel, méghozzá nagy változatossággal. A csont, az izom-, a kötő-, a hámszövet, vagy az idegpályák beépítésé­re predesztinált sejtek ma még jórészt felderítetlen irányító me­chanizmus hatására hosszú és bonyolult vándorutakat tesz­nek meg a magházon belül. Te­szik mindezt azért, hogy az osz­tódáskori szülőhelyükről eljus­sanak rendeltetési helyükre, ahol aztán azonos jellegű sejt­társaikkal egyesülve megalkos­sák a működőképes célszerű képződményt. Mint említettük, e különös vándorlást mozgató mechaniz­musról még nagyon keveset tud a tudomány. Amerikai biológu­sok irányították kutatásaikat ar­ra a hipotézisre, hogy a nyálka­­gomba-amőbák csoportosulása olyan, viszonylag egyszerű kép­ződménynek tekinthető, amely némi támpontot adhat a keletke­ző élet még felderítetlen titkai­nak megfejtéséhez. A rendkívül izgalmas felfedezések sora ak­kor kezdődött, amikor a princetoni egyetem Bonner ne­vű professzora megtalálta és azo­nosította a feltételezett amőba­istenséget. Hogy mi is ez valójában, arról is szó lesz a következő héten. KESZEI­L ANDRÁS :Az amőba mikroszkopikus képe. Múlt heti kis kitérőnk után szeretném most önökkel megis­mertetni a legérdekesebb és legjobban kivizsgált poltergeist­­tevékenységet. Története azért is érdekes, mert egyértelműen bizonyította, hogy nem szelle­mek tevékenységét kell a jelen­ség mögött keresni, hanem - mint ahogy a parajelenségek kapcsán gyakran megfigyelhe­tő - valamely személy meg­bomlott lelki egyensúlya áll a dolgok középpontjában. Az enfieldi poltergeist né­ven rögzített jelenségcsoport 1977 augusztusától 1978 szep­temberéig tartotta rémületben a Harper családot. Ez alatt az idő alatt több mint 1500 meg­figyelést végeztek a kutatók, akik között szerepelt pszichiá­ter, fotóriporter, de még logo­pédus is. A jelenségcsoport 1977. augusztus 31-én este 9 óra 30 perckor jelentkezett először, amikor Mrs. Harper 40 éves el­vált asszony gyermekeit készült lefektetni. Először csoszogó hangokat hallott, amelyek a szomszéd szobából hallatszot­tak, majd kaparászás neszeit vélte hallani a közfalból. Ha eddig csak értetlenkedett a neszek eredete felett - jól tudta, rajta és gyerekein kívül más nem tartóz­­kodik a lakás­ban a követ­kezőkben páni rémület vett raj­ta erőt. A szobá­ban álló nehéz komód, mint­ha megunta volna a fal mellett az álldogálást, egy elegáns mozdulattal a szoba közepére libbent, és sokáig csúszkált lá­bain, mély nyomokat hagyva a padlón. A szekrényt másnap négy markos férfi tudta csak visszacipelni a helyére. Mrs. Harper rémületében ki­rohant a házból, és a szom­szédoktól kért segítséget, akik hittek is neki, meg nem is. Ami­kor azonban a szobába lép­tek, még ők is látták, hogy az előbb említett bútor még min­dig mocorgott a szoba köze­pén. A szomszédok alaposan átkutatták a házat, hogy ma­gyarázatot találjanak a külö­nös jelenségre, amikor újra fel­hangzott a csoszogás, és vala­milyen láthatatlan erő a föld­re teperte a szobában lévő szomszédokat, akik csak nagy nehezen tudtak az elátkozott szobából kijutni. A poltergeist támadása a kö­vetkező este folytatódott, de most más formában jelentkezett. Játék téglák és üveggolyók buk­kantak elő a semmiből, és nagy sebességgel repkedtek a szobá­ban, gyakran eltalálva az ott tar­tózkodókat. A szemtanúk el­mondták, hogy ezek a semmiből felbukkanó játékok olyan for­­róak voltak, hogy egyik-másik megégette őket. A család, mivel meg akart sza­badulni az őket zaklató szel­lemtől, először az angol egy­háztól kért segítséget. A kiérke­ző egyházi személy, amikor sa­ját szemével győződött meg a jelenség valódiságáról, hosszú és bonyolult ördögűzési cere­móniába kezdett, aminek az lett a vége, hogy a lakásban egy mély férfihangot is hallani lehetett, amely válogatott ká­romkodások özönét zúdította a verejtékező papra. Ezt a hangot a későbbiek so­rán gyakran lehetett hallani, sőt, magnóra is sikerült rögzíte­ni. Ördögűzés ide, mágia oda, a tevékenység zavartalanul folyt tovább, de már kezdett veszé­lyessé válni. Gyakran lobbantak lángra papír- és ruhadarabok olyankor, amikor senki sem tar­tózkodott a közelben. Az, hogy a lakás minden fém evőeszkö­ze elgörbült, de még a rézágy is, már egyáltalán nem keltett riadalmat senkiben sem. Már azon sem csodálkoztak, ami­kor a semmiből egy jókora szik­ladarab bukkant elő, és mi­után darabjaira hullott szét, pár vizsgálódó szakembert megége­tett. Ekkoriban kezdett a „szel­lem” Janet Harper, Mrs. Harper 14 éves lánya ellen fordulni. Gyakran történt olyan eset, ami­kor a már alváshoz készülődő tinit egy láthatatlan erő kidob­ta az ágyból, végigvonszolta a padlón és feltette a rádió tete­jére. A kislány több ízben szenvedett el kisebb-nagyobb zúzódásokat, ami­kor vagy kiesett az ágyából, vagy pe­dig egy nagyobb tárgy eltalálta. Elkezdtek a szakemberek behatóbban fog­lalkozni a lánnyal, mivel egy­re világosabbá vált, hogy a te­vékenységek középpontjában ő áll, vagyis ő gerjeszti a poltergeist tevékenységet. Elő­ször szándékosságra gyana­kodtak, de a fájdalmas sebek, amiket Janet elszenvedett, eloszlatták a gyanújukat. Rá­adásul a kislányon a teljes ki­merültség jelei kezdtek mutat­kozni. Nem szabad rajta cso­dálkozni, szinte egy nyugodt éjszakája nem volt. Ám amikor a lányt eltávolí­tották a lakásból, a poltergeist­­járás csak nem szűnt meg. Sőt, mintha erősebbé vált volna. Ekkor jelentkezett például az a jelenség, amikor több kád­­nyi tiszta víz zúdult a lakást megfigyelő kutatókra, teljesen eláztatva azokat, ám a padló valamiért száraz maradt. Már az egész ország poltergeisz lázban égett, a saj­tó és a televízió mindennap beszámolt a Harper-lakásban zajló különös eseményekről, fényképekkel és hangfelvéte­lekkel illusztrálva a híreket. Aztán egy szép napon, 1978. szeptember 19-én vége szakadt az egész rémségnek. A megfi­gyelők semmi rendkívülit nem tudtak regisztrálni. Az egész éj­szaka eseménytelenül telt el. Csak pár nappal később tudták meg a szakértők, hogy a hallga­tás mit jelentett. Janet Harper­­nek életében először szeptem­ber 19-én, a délutáni órákban jelentkezett a mensése. Vagyis Janet nagylány lett! Azóta Enfieldben nyugalom van, a Harper család otthoná­ba visszatért a béke és a nyu­galom. Az enfieldi poltergeist volt az első a parapszichológia történetében, amikor a vizsgá­latot végzők magyarázatot tud­tak arra adni, hogy mi indítot­ta el a poltergeisttevékenysé­get, az kinek a személye körül koncentrálódott, de a legfonto­sabb kérdés nyitva maradt: ho­gyan, miféle fizikai törvénysze­rűségeknek engedelmeskedve generálódott maga a jelenség? Összefoglalta: Miki Ottó A PSZI MESTEREI Az enfieldi poltergeist A TITKOK VILÁGA 1998. szeptember 5-, szombat Asztrológusok Tibetben Mi vár a Kígyókra 1998-ban? tavalyi év meglehetősen jó év volt a Kígyók számára, bár nem minden sikerült úgy, ahogyan szerették volna. Az idei évben az év hátralévő részében még számíthatnak bi­zonyos előrehaladásra. Ha alkalmuk nyílik új feladatok vállalására, ne tétovázzanak, bővítsék tapasztalataikat, később hasznukra válhat A Kígyók idén nagymértékben vágy­ódnak a sza­badságra, a függetlenségre. A Kígyó a legönállóbb és legfüggetle­­nebb csillagkép a tibeti asztrológiában, mégis ajánlott a maga ér­dekében megnyílnia mások felé. Legyen alkalmazkodó, ez nem az az év, amikor megengedheti magának, hogy kilógjon a sorból, ne ellenkezzen másokkal. A kapcsolataiban legyen óvatos, s ha fe­szült, ellentmondásos helyzetbe kerül, járjon el tapintatos módon. A Az Érc-Kígyó számára igen vál­tozatos lesz az év. Néha jól alakul­nak a dolgai, de összességében az lesz az érzése, hogy előmenetele nem olyan gyors, mint ahogyan tervezte. Nyomasztó gondok előtt áll, mivel azonban éles eszű és ra­vasz, mindig megtalálja azokat a pillanatokat, amelyeket előnyére fordíthat. Munkájában álljon ké­szen a változó körülményeknek megfelelő alkalmazkodásra. Az év utolsó szakaszában ezek a körül­mények jó lehetőségeket tartogat­nak. Tartózkodjon a spekuláció­tól, a gyors meggazdagodás lehe­tőségétől. Az élet az év vége felé fokozatosan javul, október köze­pétől meglódul szerencséjének kereke. A Víz-Kígyó a múltban elért si­kereit fáradságos és kemény mun­kájának köszönhette. Idén is kitar­tóan kell dolgoznia. 1998 vége és 1999 eleje lesz a siker korszaka az életében. A Víz-Kígyó magának való alkat, de ebben­ az évben le­gyen nyitottabb, engedjen rugal­matlanságából, ne legyen begyö­pösödött. Anyagi ügyekben áll­jon ellen minden kockázatos vál­lalkozásnak, minden kétes kime­netelű kísértésnek. Egészségére is vigyáznia kell, ha nehéz tárgyat kell elmozdítania, vigyázzon a mozdulataira. Számára is az év vége hoz majd egy kis szerencsét. A Fa-Kígyó számára nehézsé­geket hoz az esztendő. Fontos és felelősségteljes év ez. Eddigi ter­vei, elképzelései módosításra szo­rulnak. Át kell értékelnie helyze­tét, de ez fejlődéshez vezethet. Elemezze a hátráltató tényezőket, változtasson bátran a terveiben. Munkájában is figyelnie kell a vál­tozásokra, ha túlságosan egyéni a hozzáállása, könnyen elszigete­lődhet. Fogadjon minden lehető­séget óvatosan, de nyitottan! Igen érdekes lesz az esztendő a Tűz-Kígyó számára. Tele változá­sokkal, kihívásokkal. Tanulságos mind a kudarcok, mind a sikerek terén, hibái és pozitív élményei egyformán bővítik majd a tudá­sát, a tapasztalatait. Munkája vo­natkozásában a rugalmasság és a kitartás legyenek a kulcsszavak. Az anyagiakban legyen óvatos és fogja vissza költekezésének a szintjét. Magánélete is zsúfolt lesz, gyakran támad nézeteltérése, de soha ne söpörje a szőnyeg alá a bajokat. Próbálja megtalálni a leg­barátságosabb megoldást. A Föld-Kígyó okos és fogékony, a veleszületett óvatosság nagy ha­szon számára az egész év során. Ha bürokratikus jellegű gondok adódnak, távolságtartóan mérle­geljen, kérjen tanácsot. Hivatalos levelezésében, anyagi ügyeinek intézésében legyen nagyon kö­rültekintő. Az 1989-ben születet­tek, ha szorongás tölti el őket, ne fojtsák magukba félelmük okát. Szükséges, hogy a Föld-Kígyó a vállalkozásában rendkívül körül­tekintő legyen. A nyár végére az év legnehezebb része lezárul. Híres Kígyók: Kim Basinger, Tony Blair, William Blake, Casano­va, Greta Garbo, Mao Ce-tung, Mike Oldfield, Pablo Picasso, Mickey Rourke, Jean-Paul Sartre. Sarkadi Nag)' Olga

Next