Kisalföld, 1999. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-23 / 19. szám

A TITKOK VILÁGAIdői ír­ásEmbermesék Ismerős háborúk II. oldal A MÚZSÁK KERTJE A megye díjazottja gőrött, a Városi Mű­vészeti Múzeum Képtárában (Király utca 17., Esterházy­­palota) nyílt meg Szurcsik József kiállítása, ahol a korábbról már jól ismert olajképeken kívül egészen új keletű, több kisebb soro­zatból álló munkáját is be­mutatja a művész. A fiatal képzőművész több jelentős hazai és külföldi díj, kitün­tetés mellett 1997-ben vehet­te át a Munkácsy-díjat Ugyan­csak 1997-ben a Grafikai Mű­vészetek Mesterei - IV. Győri Nemzetközi Rajz és Grafikai Biennálén Győr-Moson-Sop­­ron megye díját nyerte el A­z International Bu­da Stage Budapest (II., Tárogató út 2-4) legújabb színpada. A Stage az RBS - International Business School - kebelében és épületében működik. A szí­nielőadásokat, talkshow-kat, filmvetítéseket és koncerte­ket úgy állították össze, hogy a nem magyar anyanyelvű nézők is korlátlanul élvezhes­sék, fülhallgatóval­­ beépített tolmácsberendezések és ki­tűnő szinkrontolmácsok ré­vén. Gyakran kínálnak műso­rokat angol, spanyol és más nyelveken, ezeket viszont ma­gyarra fordítják, így az IBS ajánlata valóban nemzetközi. Mumifikálás vice Reichardt győ­ri származású, Svéd­országban élő kép­zőművész Mumifi­kálás című kiállítása a Váro­si Képtárban (Győr, Király utca 17., Esterházy-palota) tegnap este 6 órakor nyílt meg A művész 1960. novem­ber 9-én született Lebenyben. 1963-79 között Győrben élt, majd kivándorolt Svédország­ba. 1985-től fényképészként dolgozott saját stúdiójában. A stockholmi Képzőművésze­ti Főiskolán tanult művészet­­történetet, fotóművészetet és textilművészetet. 1991-től Stockholmban dolgozik mint képzőművész, fotóművész. IBS V A sokszínű nemzet IV-V. oldal Csillagokkal földközelben MII. oldal Pólyák Lilla a színház kihívásairól mesél Éjszínű világ álmai után tíz év telt el azóta, hogy kimondta azt, szeti főiskolán, úgy tűnik, a táborban tett fogadal­­amit sokan csak az álmaikban mertek: „Szí­­ma valóra vált Pólyák Lilla pár éve még a „Padlá­­nésznő akarok lenni.” A tizenéves maga­­san” álmodott, hogy „Marat halála” után ismét biztosság mögött azonban még ezernyi átélhesse azt az érzést, amely halk szavakkal súg­­kétely rejtőzött, melyet sem ő, sem mi nem voltunk ra neki: érdemes próbálkoznod, mert meglátod, a hajlandók beismerni. Ma negyedéves a színművé- színház egyszer az otthonoddá válik.­­ Ezért az álomért Győrből Buda­pestre költözött, hogy Hónai István osztályában bepillantást nyerjen a színészmesterség végtelen titkaiba. A színházi szakma orosz dráma sza­kos professzora, Horvai István híres arról: mindig kis létszámú osztályo­kat bocsát útjára. „Aki a rendező »ke­zei közül kerül ki«, az megállja a he­lyét az összes színházban” - vala­hogy így szól a fáma, melyről a fő­iskolai hallgató ma már többet tud mesélni. „Győrben még zenés dara­bokban játszottam, de mivel négy éve nem indult musicalosztály, meg­próbáltam a prózai szakot. A felvé­teli vizsga után azt gondoltam, most már egyenes az utam a színészet fe­lé. Nagyot tévedtem, mert csak innen kezdődött a pálya az összes zökke­nőjével, kihívásával, örömével és bá­natával. Tanáraink arra neveltek, hogy a legnagyobb­­ellenszélben« is előre kell jutnunk. Megtanultunk harcolni azért, amit nagyon akar­tunk: bent maradni a főiskolán.” A rostavizsgákkal együtt az elvég­zett szemeszterek száma is nőtt. És a sikerélményeké, melyeket nem könnyen osztanak ezen a pályán. A rostákkal járó izgalmakat nem felejt­heti el. A második év vizsgái után a főiskola tanárai együtt döntöttek a sorsukról. „Egyenként hívattak min­ket, így a többiek arcáról kellett leol­vasnunk az eredményüket. Egyik osztálytársamat, aki egy tipikusan Woody Allen-i karakter, azért bocsá­tották el, amiért felvették... Mert ő csak ezt a figurát tudta játszani, de Hamlet - az alkata miatt - nem lehe­tett. Ma a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja. Nehéz volt, amíg el­dőlt, kik maradhatnak. Nem is sze­retném újra megélni ezt a két évet. De elfogadtam: ez az ára annak, hogy a pályán maradhassak. Most már úgy érzem, megérte.” Mikor a három év letelt - mely kö­telezte a főiskolán tanuló osztályt, hogy nyilvánosság előtt ne lépjen fel -, Lilla örömmel kapott az alkal­mon, melyet a Pesti Vigadó kínált fel. A nyáron egy show-műsorban együtt szerepelt az ismert sztárokkal: Détár Enikővel, Szulák Andreával, Csen­gén Ottíliával és Homonnnay Zsolttal. Ismét énekelt a csillogásról és a siker­ről, melyekről akkor már tudta, hogy nem adják ingyen senkinek. „Ezen a pályán mindenki zajos sikerre vá­gyik, ami gyorsan jön, s nem hagyja el soha - mondta Lilla. - Igen, én is azt szerettem volna, ha velem is így történik. Ehelyett lépésről lépésre ju­tottam előre. Ma már más szemmel nézem a pályát. Az »amerikai álom«, mely engem is vonzott, mára nem tűnik fontosnak. Saját szememmel láttam, hogy a tengerentúlon sem adják könnyen a sikert. Kint jártam és kipróbáltam magamat. A hosszú úton megtanultam: álmainkat lehet kergetni, mert el akarjuk érni, de nem lehet mindent feláldozni érte.” Álmok: a Szent István körút című darabban Lilla a fiatal generáció kép­viselőjeként énekli: ,A nagy szerep mint álom vár, a nagy varázslat szól va­lahol, s a függöny mint az éj felszáll...” Igen, estéről estére felszáll, és ő már egyre több darabban látja mindezt a másik oldalról. A Vígszínház lett gya­korlatának színhelye. Olyan sztárok­kal - most már inkább kollégákkal - játszhat együtt, mint Kern András. És emlékezhet a nagyokra, köztük Su­lyok Máriára, aki a budapesti színház falai között „élő” szellemként kísért még ma is. A fiatalok őt (is) keresik, s egy elveszni látszó illúziót, amely sze­rint Thália templomában semmi baj nem történhet. „Talán igen, talán nem, talán igaz, talán sem...” - így szól a dal, melyet egy újabb követ, Alice-é, aki Csodaországba indult, hogy a sárga úton ráleljen a boldog­ságra. Lilla hangján szólal meg, aki Alice-szel együtt megtalálhatja a bűvös cipőt is, amellyel eljuthat az álmok országába. Ott aztán egy hang majd azt súgja neki: „Megér­keztél, ez már a te otthonod.” SUDÁR ÁGNES ■ A főiskola után az „ igazi ” színház várja Pólyák Lillát. Győrött a Liszt Ferenc zenekar Új hangversenysorozatot indít a Filharmónia Budapest és Felső- Dunántúl Kht. győri irodája. A négy bérleti előadásból álló kon­certsorozat januártól májusig tart. A gazdag zenei programot a szín­vonalas előadásokhoz méltó, igé­nyes helyszínre, a győri evangéli­kus Öregtemplomba szervezték. A rendezvénysorozat első fellépő együttese, a Liszt Ferenc Kamara­­zenekar a győri zenebarátok szá­mára nem ismeretlen. Néhány éve már nagy sikerrel játszottak a város­ban. Több felvételük kiérdemelte „Az év hanglemeze” címet. Rend­szeresen hangversenyeznek Euró­pa szinte minden országában, de jártak már a tengerentúlon is. Az Amerikai Egyesült Államok és Ka­nada mintegy 260 városában lelke­sen üdvözölte őket a közönség. Megfordultak Japánban, Ausztrá­liában és Dél-Amerikában is. Kon­certjeiken és lemezeiken a kiváló magyar szólisták mellett partne­reik voltak többek között: M. Andre, Sz. Richter, V. Repin és H. J. Schellenberger is. Első művészeti vezetőjük a felejthetetlen egyéniségű és szak­értelmű Sándor Frigyes volt, aki meghatározó szerepet játszott a zeneakadémistákból alakult ka­marazenekar munkájában. 1979- ben bekövetkezett halála óta mél­tó utódként Rolla János vezeti az együttest. A zenekar Magyarország és a világ zenei életének élvona­lába tartozik. Repertoárjuk az egész zeneirodalmat felöleli. Fennállá­suk során több mint kétszáz hang­lemezfelvételt készítettek. Azok, akik eddig csupán a „fe­kete korongról” ismerték őket, ja­nuár 25-én 19 órai kezdettel élő­ben is megcsodálhatják muzsiká­jukat. Műsorukon Händel D-dúr concerto grosso, Respighi Antik dalok és táncok, Bach D-dúr ver­senymű három hegedűje, Rossini G-dúr szonáta, valamint Mendels­sohn C-dúr szimfónia című műve szerepel. A hangversenybérlet következő darabjai is hasonlóan színvonalas előadásokat sejtetnek, már csak a fellépő művészek és együttesek neve olvastán is. Márciusban pél­dául egy igazi kuriózummal lepik meg a koncertlátogatókat a szerve­zők. A város énekkaraiból alakult Fesztiválkórus első nyilvános sze­replésére kerül sor. Az alkalmi együttes a Győri Filharmonikus Ze­nekar kíséretében, Mascagni Pa­rasztbecsületével mutatkozik majd be a közönség előtt. Májusban Wagner-, Liszt- és Verdi-műveket hallhatnak a Budapesti Kórustól, a hónap végén pedig a Moszkvai Patriarchátus Ortodox Kórusa régi orosz egyházi énekeket ad elő. Ress Anita

Next