Kisalföld, 1999. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-24 / 95. szám

1999. április 24., szombat sen járőröznek mint járőrvezető. Gyakran az is elég a rendteremtéshez, ha hatalmas termetével kiszáll a kocsiból... A Balics-Regdon jár­őrpár útirány szerint ellenőrzi a város út­jait, utcáit, aztán pillanatok alatt ott terem, ahová a központ rádión irányítja. Szükség esetén Regdon zászlós vezeti az intézkedést, míg társa biztosítja. „Összeszokott pár vagyunk, már fél sza­vakból, pillantásokból is megértjük egy­mást. Jól megvagyunk együtt és el kell mondanom, hogy az osztályon is jól érez­zük magunkat. Sok a fiatal, szinte telje­sen korunkbeli az állomány. A főnökeink­kel is egy nyelvet beszélünk, megértjük egymást” - mondják egymás mondatait kiegészítve, mindvégig egyetértve a jár­őrök, akiket végül arra kértünk, ragadja­nak ki egy érdekes esetet a munkájuk so­rán megesett számtalan közül. Rádión kapott értesítést a járőrpár, hogy a Jereván-lakótelep egyik lakásá­ban családi veszekedés tört ki, a férj a lábánál fogva lógatja ki feleségét a har­madik emeleti ablakból. Regdán József és Balics Attila siettek a helyszínre, de az ablakokat kémlelve már nem láttak semmi szokatlant sem fent, sem lent. Természetesen bekopogtak a megadott lakás ajtaján, ahol aztán a férj, ha hú­zódozva is, elmondta: a televízión ve­szekedtek, nem tudtak megegyezni a csatornán. Az asszony elvette a távirá­nyítót, így fosztva meg hitvesét a meccs örömeitől. A férj erre oly hevesen rea­gált, hogy kilógatta feleségét az abla­kon... „ N­M. • Fotó: HAJDÚ LÁSZLÓ ■ Regdán József rendőr zászlós arcolók között - Mi a különbség egy nemzetközi, meg egy hazai, vagy mond­juk egy professzionális és egy körzeti meccs levezetése között? - Mindenhol ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, az el­térést azonban talán egy példával illusztrálnám: a feladat ugyanaz, mégsem mindegy, hogy egy húsz centi széles pallón a földön, vagy két felhőkarcoló között kell végigmenni leesés nélkül. - Rendőr és játékvezető egy személyben. Hogyan fér ez össze? - A munkám edzettebbé tesz lelkileg, segít nekem a sportban is. Korábban lehetett hallani bundákról, de engem még soha nem kerestek meg. Valószínűleg tudják, hol dol­gozom... Persze a zöld gyepen mindegy, ki vagyok, ott az számít, hogyan vezetem a meccset.­­ - Szokta nézni a tévéközvetítéseket? - Igen, de nem a csapatokért szorítok. A bírónak szurkolok és azon gondolkodom, hogy egy-egy szituációban én mit ítéltem volna az ő helyében. RF­SS MARIETTA ■ A legutóbbi MTK-Fradin Hanacsek Attila (középen) már- a két csapat között zajló- negyedik örökrangadót dirigálta. RENDŐRNAP ’99 Állandó kapcsolat az állampolgárokkal A kívülállók számára úgy tűnik, hogy a rendőrségen belül a körzeti megbí­zottak egyfajta külön „egységet” alkotnak. Némelyek szerint ők azok, akik a „legnyugisabb” helyeken szolgálnak, ám ha közelebbről is megis­merkedhetünk egy-egy körzeti megbízott munkájával, tapasztalhatjuk, hogy azért náluk sem fenékig tejfel.. Ezt a megállapítást támasztják alá Döbrön­­tei Sándor őrnagynak, a Csornai Rendőrkapitányság közrendvédelmi osztálya ve­zetőjének a szavai, aki elmondta, hogy a körzeti megbízottaknak igen széles kö­rű feladataik vannak. Munkájuk során nagy önállóságot kapnak, s ebből adódóan a felelősségük sem csekély. Alapvető cél, hogy a rendőrség állandó kapcsolatot tartson az állampolgárokkal, a települési önkormányzatokkal és gazdasági szer­vezetekkel - A településeken kollégáink váltják való­ra az állandó rendőri jelenlétet, ellátják a bűnmegelőzési, bűnüldözési és egyéb feladatokat. De hogy ezt a sokrétű munkát el tudják végezni, az elvárásoknak képesek legyenek megfelelni, speciális iskolai képzést kapnak, s emellett megfelelő jellembeli tu­lajdonságokkal is rendelkezniük kell, hisz ők azok, akikkel az állampolgárok először ta­lálkoznak az ügyes-bajos dolgaik intézése so­rán - magyarázta Döbröntei őrnagy. A Csornai Rendőrkapitányság illetékessé­gi területén jelenleg hét körzeti megbízotti csoport dolgozik. Egyik fő irányelv - miként az osztályvezető fogalmazott -, hogy a kör­zeti megbízottak minél jobb kapcsolatot alakítsanak ki a körzetükhöz tartozó telepü­lések lakóival, hisz a bűnügyekkel kapcso­latos legtöbb információ tőlük származik. A csornai kapitányságon a körzeti megbízot­tak a közrendvédelmi osztályhoz, azon be­lül a körzeti megbízotti alosztályhoz tartoz­nak és az alosztályvezető szakmai irányítá­sával végzik munkájukat. Fontos szempont - s ezt többé-kevésbé megoldották a rend­őrség vezetői -, hogy a körzeti megbízottak azon területen éljenek, ahol szolgálatot tel­jesítenek. Törekednek arra is, hogy egy em­bernek maximum öt községben kelljen helyt­állnia. Az elmúlt évben Szilban - tekintet­tel a térség bűnügyi helyzetére - afféle mi­ni körzeti megbízotti centrumot alakítottak ki. Ennek már vannak eredményei. Szabó Gyula főtörzsőrmester 1982 no­vemberében állt a rendőrség kötelékébe és 1988. november elseje óta körzeti megbí­zott Rábatamásiban és környékén. - Miután elvégeztem a szükséges iskolát, elfoglalhattam a szolgálati helyemet. Isme­rem a környéket, tehát tudom, hogy adott esetben hova kell „nyúlni” - vélekedett Sza­bó főtörzsőrmester. Szabó Gyula az egyik márciusi éjszakán is tudta, hogy mit kell tennie, amikor társá­val két betörőt fogtak el Szanyban. - Kollégámmal, Takács Zoltánnal teljesí­tettünk szolgálatot. Éjjel fél kettő tájban két ismeretlen férfire figyeltünk fel. Igazoltattuk őket, s mivel igazolvány nem volt náluk, a gépi nyilvántartást is megnézettük. Ekkor derült ki, hogy egyikük korábban Szany­ban és Rábaszentandráson betöréses lopást követett el. Ezért felvetődött bennünk, hogy esetleg ezúttal is hasonló ügyben járhatnak. S nem tévedtünk, ugyanis a polgármesteri hi­vatal udvarán észleltük, hogy az épület hát­só bejárati ajtaját kifeszítették. Ezt követően a két kisbéri illetőségű személyt előállítottuk, akik beismerték tettüket. HASZONITS JÓZSEF ■ Döbröntei Sándor őrnagy, köz­­rendvédelmi osztályvezető Hivatásszeretetbal rendőr Közvetlen, kedves, ráadásul jól áll neki az egyenruha. Főhadnagyként pedig a Győri Rend­őrkapitányság közlekedési osztályán a baleset­helyszínelő és vizsgálói alosztály vezetője. Fő­nök, a beosztottai szerint a javából az. Sólyáné Farkas Friderika szerint nem a véletlen műve, hogy immár tizenötödik éve ezen a területen dol­gozik. Szereti, amit csinál, s ugyan a szülői kör­ben annak idején nem voltak elragadtatva a döntésétől, mégis úgy érzi: jól választott. - Hivatásszeretetből lettem rendőr. Jelentkez­tem, felvettek, közlekedési járőrként kezdtem - sorolja. - Kilencventől baleseti helyszínelő és vizsgáló lettem, majd balesetvizsgálóként, ké­sőbb fővizsgálóként dolgoztam. Idén neveztek ki alosztályvezetőnek. - Milyen munkabeosztással dolgozik? Létezik-e munkaidő, amit kötelezően le kell szolgálni? - Nem nyolc órát dolgozom, az biztos. Számomra ez összeegyez­tethetetlen volna a hivatással. Általában korán kezdek, de még négy óra után is bőven itt vagyok. A parancsnoki ügyelet pedig 3-4 heten­te jut rám. Ilyenkor nem ritka, ha félig fő meg a leves, nem sül át a hús. Jönni kell, és az a legfontosabb! Nagyobb baleset esetén a szemlebizottság vezetőjeként én is a helyszínre sietek. Segítem és irányítom a hely­színelést végző kollégák munkáját. Ezt követően már az irodámban ellenőrzöm a baleset körül­ményeit egészen a vizsgálat lezárásáig. - Mit szól ehhez a család? - A férjem így ismert meg, elviseli. Inkább se­gít, ahol csak tud, autóbusz-vezetőként gyakran ad tanácsot műszaki jellegű kérdésekben. Egy kérése van: ha éjjel indulok, ne kapcsoljak nagylámpát. - Hobbi, pihenés? - Kevés a szabadidőnk, de azt megpróbáljuk kellemesen együtt tölteni. A Banai úton és édes­­anyáméknál, Rábapatonán is nagy a kert, szíve­sen dolgozunk benne. A fizikai munka felüdít, emellett pedig - ha időnk és az anyagiak is úgy engedik - utazunk. Bejártuk már Erdélyt, Olaszországot, remélem, az idei nyarunk is valami szép meglepetést tartogat. HARCSÁS • Fotó: SZŰK ■ Sólyáné Farkas Friderika főhadnagy ­ Az idegenrendészeti csoport igazolta: szükség van rá A próbaidő már régen letelt T­avaly február óta rendőrökből, határőrökből, valamint vám- és pénzügy­őrökből álló idegenrendészeti csoport járja Mosonmagyaróvárt és a kör­nyező településeket A speciális egység naponta változó, váratlan időpon­tokban és helyeken tűnik fel. Tagjai igazoltatnak, ellenőriznek, ha szük­séges, büntetnek és feljelentenek. Gyakorlatilag nincs olyan ügy, amiben ne tud­nának eljárni: a bűncselekményeknél a rendőrök, a jövedéki ügyeknél a vámo­sok, az idegenrendészeti problémáknál a határőrök intézkedhetnek. Létrehozásától számítva napjainkig a cso­port rendőrei több mint 1200 órát szolgál­va csaknem 7000 személyt igazoltattak. Kö­zülük 350 főre szabtak ki helyszíni bírságot 600 ezer forint értékben. Előállítottak 208 embert, szabálysértési feljelentést tettek 43, büntetőfeljelentést pedig 17 személy ellen. Kiutasítással 21 személy esetében kellett élniük. A más egyéb jogsértések miatt előál­lítottakkal szemben az idegenrendészeti intézkedés a határőrségre hárult. A csoport munkája eredményeként több millió forint értékben foglaltak le jövedéki termékeket, vámárut, külföldi fizetőeszközt. Ezekben az ügyekben a vám- és pénzügyőrség illetékes eljárni.­­ Az idegenrendészeti egység életre hívá­sát a város területén az albánok mind na­gyobb számú felbukkanása indokolta, mert látható volt, hogy csak rendőri erővel old­ható meg az ellenőrzésük. Segítséget kérve és együttműködést ajánlva ezért kerestük meg az itt működő többi fegyveres testüle­tet is - idézi az első lépéseket dr. Berényi János alezredes, a Mosonmagyaróvári Rend­őrkapitányság vezetője, majd így folytatja: - Kezdeményezésünket helyi és megyei szinten is kedvezően fogadták, és hamaro­san kidolgoztuk a közös intézkedési tervet. Próbaként kezdetben mindössze három hónapról volt szó, ám ma már a megyében, illetőleg az ország több pontján is létrehoz­tak ilyen csoportokat. Nálunk a koszovói albánok ügye a korábbi időszakhoz ké­pest normalizálódott, s inkább más helyek­ről kapunk róluk kedvezőtlen híreket. - A rendőrnap alkalmából szeretnénk megköszönni a társszervek velünk együtt dolgozó tagjainak készségét, tevékenysé­günk segítését. Ez a kis csoport nagyon jó példája a kollektivitásnak és a szakmasze­retetnek. A városlakóknak türelmükért és bizalmukért tartozunk köszönettel, mert úgy érezzük, a feladatok ismeretében mel­lettünk állnak a mindennapi munka során. R.M. ■ Dr. Berényi János rendőr alezre­des, városi kapitány

Next