Kisalföld, 2001. augusztus (56. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-14 / 189. szám

4 Postabontás www.kisalfold.hu Varga Lajos felelős szerkesztő állás­a I m 1 Régiók Napja Próbálgatja magát számos kis­térség a határon innen és túl. A tapasztalat azt igazolja, hogy kulturális értékeink nagyon szépen színesítik az európai szőttest. Ennek jelét kell adni. Azt mondhatjuk, hogy ki kell használni minden alkalmat, hogy értékeinket a világ elé tárjuk. A távirati iroda egyik híre azt adja közre, hogy a budai Millenáris park a „Régiók Nap­ja” című sorozatban a székelyföldieknek kínál bemutatkozási lehetőséget. Figyelünk a hírre talán azért, mert a székelyek lelkiismere­tünk és lelkiségünk jobb részét teszik érzékletessé művészetük­kel. Ők a kétkezi emberek kultúráját mutatják fel. A Nyu­­gat-Dunántúl az egykori főúri kastélyokban honos gazdag ze­nei világot „szállítja” a bemutatóra. Joseph Haydn neve Fertőd és Kismarton miatt számunkra fontos, de az is, hogy Beetho­ven Kismartoni miséjét is előadják Budán. Lehet, hogy mind­ez sokak számára lényegtelen információnak látszik. Lényeges azonban, hogy mutatja a nagy szellemi erőforrások kisrégiós jelenlétét. Azt is, hogy az értékeknek személyiségek adtak ala­pot. A személyes érdekeltségek a múltban gazdagon átszőtték Európa kulturális szőttesét. Elég­ arra az idei nyári személyes élményre utalnunk, hogy az altenberbergi dóm zárdájának fő­nöke a régmúltban magyar király unokája volt. Ha eljut az ember Aachenig és érdeklődik a híres dóm iránt, akkor nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a középkor óta található ott egy magyar kápolna. A turizmus áramában sodródó emberek nem mindig veszik figyelembe e finom összefüggéseket. Nevezetesen azt, hogy egykor határok nem akadályozták azt, hogy a szellem és az anyagi világ vándorai szabadon találkoztak egymással. A rög­höz kötöttség mindenkor a szegénység bélyege volt. E kötött­ségektől próbált megszabadítani a szellemvilág számos nagy­sága. A földrész régiói eme mércével mérik ma önmagukat. Legalább is ezt reméljük, amikor a Régiók Napjáról kapjuk a híreket. * • : '■= *» Wf Lanczerdorfer Zsuzsanna néprajzkutató HAT SzÖG Egy szörnyű üzenet A minap ismerősöm egy olyan elektronikus levelet muta­tott, amelyben ez állt: „Ez igaz és iszonyúan komoly! A kö­vetkező eset P.-ban történt meg: pár hete valaki a moziban, helyét elfoglalva valami szúrósra ült. Amikor felpattant, hogy megnézze, mi is az, egy varrótűt talált a következő üze­nettel: »Épp most fertőződtél meg HIV-vírussal.« A járvány­ügyi központ (a magyar ÁNTSZ-nek megfelelő egészségügyi szervezet) az utóbbi időben sok hasonló esetről számolt be különböző városokból. Mindegyik tű HIV-vel fertőzöttnek bizonyult. A központ továbbá arról is tájékoztatott, hogy ugyanilyen tűket találtak bankjegykiadó automaták (ATM-ek) pénzkiadó nyílásaiban. Mindenkit fokozott elővi­gyázatosságra intünk! Nyilvános helyen minden ülést, helyet nézzetek meg figyelmesen és tüzetesen, mielőtt leültök rá. Megkérünk titeket, hogy adjátok tovább minden családtag­nak és barátnak ezt a veszélyforrásról szóló információt. Kö­szönjük!” A levél további részében arról tudósít, hogy ezeket a tényeket!?) a helyi rendőr-főkapitányság továbbította a felet­tes francia kapitányságoknak, akik a körzet városaiba juttatták el a tudnivalót. „Csak abba gondolj bele - folytatódik a levél -, hogy az üzenetek továbbításával lehet, hogy megmentesz egy emberéletet. Légy szíves, szentelj pár másodpercet arra, hogy amit itt olvastál, mással is megoszd!” Eddig az írás. Nem feladatom kideríteni az igazságot. Egy biztos: ha ez igaz, akkor újabb bizonyság a lélektelenségre, gonoszságra. Szinte hihetetlen, hogy mások fájdalma valakinek örömöt okozhat. Valaki előre kitervelten öl és talán közelről, kéjelegve meg is lesi a „szörny” hálójába esett szerencsétlen áldozat ar­cát, mikor olvassa a halálos üzenetet. Eszembe jutott nagy írónk, Jókai Mór egyik gondolata: „A kihullott könny meg­bosszulja magát azon, aki okozta.” Szinte ehhez kapcsolódnak a hajdan élt Pintér Andrásné Dömötör Rozi enesei íróasszony prófétikus szavai: „Ne okozz, lányom, senkinek szomorúsá­got, mert aki sír miattad, annak a könnyeiben fogsz fürödni a másvilágon. És ott igen égetnek ezek a könnyek.” Ha pedig ez a levél egyszerűen csak egy nagyon rossz vicc(?), akkor is szörnyű ez az üzenet, hiszen a legtöbben - is­merve a mai világot, talán nem véletlenül - véresen komolyan vehetik. A Bibliában mindkét lehetőségre itt a válasz: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” (Mt. 7,12) — A helyszínen nem tu­dom megnézni, mivel na­gyon magasak a jegyárak és az időm sem engedi, hogy kilátogassak. Nem vagyok nagy Forma-1-ra­jongó, de ha ráérek, meg­nézem a televíziós közvetí­tést.­­ Nem megyek ki Mo­gyoródra, mert annyira nem érdekel a Forma-1. Szerintem egy hideg sör mellett a televízión keresz­tül sokkal izgalmasabb vé­gigkísérni az eseményeket. Nagyon bízom benne, hogy a McLaren csapata fog nyerni. - Biztos, hogy nem me­gyek el a versenyre, mert engem nem igazán érdekel ez a sportág. Amikor az időm engedi, megnézem a televízióközvetítést, de nem rajongok érte különö­sebben. — Mogyoródra sajnos nem tu­dok kimenni, de a televízió­ban biztosan megnézem a közvetítést. Mindig megné­zem a futamokat és mindent elolvasok róla. A Ferrarinak szurkolok és remélem, hogy Michael Schumacher Ma­gyarországon szerzi meg világ­­bajnoki címét. — A versenyre nem megyek ki, de a televízióban bizto­san nyomon követem az eseményeket. A McLaren a kedvenc csapatom és remé­lem, hogy ők lesznek a nye­rők a Hungaroringen, mert szerintem Michael Schu­macher magyar földön nem lehet világbajnok. Megkérdeztük mosonmagyaróvári olvasóinkat Kilátogat-e a Forma-1 Magyar Nagydíjra? Fartek István asztalos Nagy Attila autószerelő Lukács István vízvezeték-szerelő Neuberger Attila fő­iskolai hallgató Gellér Zoltán autószerelő KISALFÖLD 2001. augusztus 14., kedd Címünk: 9002 Győr, Pf. 28, e-mail: szerkesztoseg@kisalfold.hu Nagyboldogasszony ünnepére Ez a szent nap minden Mária-ünnepnek a fénylő koronája. Ma an­nak a dicsőséges napnak az emlékét ünnepeljük, mikor Megváltónk szűz anyja, Mária angyali karokon a mennyekbe fölvitetett, ahol készen várta a legszebb, a legszenteltebb hely, ahol őt szerelmes fia a részére elkészített dicsőségbe bevezette, és a mennyország királynéjává megkoronázta. Em­beri szavakkal ki se lehet fejezni, el se lehet képzelni, milyen nagy öröm­mel járultak Mária elé a boldog, megdicsőült lelkek seregeinek tagjai a neki örökre elkészített lakóhelyén. Ki tudná elmondani azokat az isteni szelíd pillanatokat, amelyekkel Jézus az ő édesanyját meglátta és nézte, amikor őt a mennyország ajtajában fogadta, mikor királynői székébe be­ültette, és a mennyei szent koronával az édesanyja fejét fölékesítette. Jézus szent anyjának, hazánk Nagyasszonyának a mennyben nyílnak a virágok, oltárát szépítik, rózsával díszítik Árpád-házi magyar lányok, Szent Erzsébet, Margit, máskor Hedvig, Kinga alázattal végzik lelki ja­vainkra. Emeljük fel ma mi is ünnepi szavainkat és mondjunk dicséretet Magyarország Nagyasszonyának, a mi királynévá koronázott mennyei édesanyánknak. Ne maradjunk el mi se őseinktől, azoktól a Szűz­­anya-tisztelőktől, akik e napot mindig különös buzgósággal szokták megünnepelni. S azt is jól ismerjük a történelemből, hogy első apostoli királyunk, Szent István éppen Nagyboldogasszony napján, az ő haldok­lóágyán ajánlotta hazánkat és nemzetünket a Szűzanya pártfogásába, s ugyanakkor minket is belefoglalt imádságába, akik most élünk ősapáink vérén szerzett szép Magyarországon. Valahol olvastam, hogy egy városban két férfiú mulatozás közben ha­ragra lobbant, az egyik kést ragadott fel az asztalról, hogy a másikat agyonszúrja. A fenyegetett ember futásnak eredt, a másik késsel utána. Futás közben az üldözött ember egy­ Mária-szobrot pillantott meg, oda­futott a képhez, átölelte és azt mondta: „No, ha van annyi bátorságod, itt megölhetsz!” A dühös ember meglátta a Szűzanya képét, kiesett kezéből a kés, s azonnal elállott gyilkos szándékától. Valóban nem tudja az em­ber, melyiket csodálja jobban. Azt-e, akinek oly nagy bizalma volt Isten anyjában, vagy pedig azt, aki a Szent Szűz képének láttára magába szállt? Mindenesetre csodálni kell a Szűzanya oltalmát, ki mindkét embert megmentette, és jó útra vezette. Magyarország Nagyasszonya, Boldog Égi Anyánk, István király oltal­madba ajánlotta hazánk. Őáltala ismertünk meg ezer éve Téged, tízmil­lió magyar várja most is segítséged! Fekete József, Sopron János és felesége, Emma néni. A ház előtt egy hosszú, kivágott farönk volt, s ezen üldögélve megbeszéltük a másnapi játékaink programját. Majd lassan kezdett esteledni és megérkezett a tehéncsorda is. Lehaj­tott fejjel hazaballagott az öreg Németh néni „Bimbó” nevű tehene is, majd bezárultak a kis házikók nyikorgó utcaajtói, elcsendesedett az ut­ca, s az esti harangszóra mi is hazatértünk. Unokám kezét fogva felszállunk a buszra, s mintha egy új világba mennénk vissza, szinte fáj felejteni a múltat. Némán ülünk, s az ab­lakon át elénk tárul a város zajos világa, a forgatagos utcák, a sűrű há­zak kőtömege, s benne a sok-sok gyermek, akik elcsendesedve szintén várják a „holnap” izgalmait. A legjobban most az fáj, hogy ezt a hol­napot a tévé műsorában keresik, melyben hemzseg a gyilkosság, a lö­völdözés és a halál! Fridi­ László, Győr Egy régi nyár Sétálok a tűző nap melegétől megolvadt aszfalt puha kövein. Uno­kám kezét fogva megpróbálom felidézni múltam egykori gyermekéveit, játékait. Az ártatlan kis fülek csillogó szemmel hallgatják a nagypapa gyermekéveinek, felidézett játékainak mesélését. Akkor is nyár volt, mint most. Melegen tűzött a nap, virágok illatát hozta felénk a lágy szellő, és némán néztek felénk a kis muskátlis, zsúp­tetős házikók. Az úttest és a lakóházak között széles zöldövezet volt, s a fák lombjainak árnyékában de jó is volt játszani! Az apró gyermekcsa­pat vigassága töltötte be a néma utcát. Főbb játékaink voltak: a kifutós labdajáték, a „hol az olló?” ügyességi játék, a csü­lközés kimondottan fiúk részére, bújócskázás, sántikálás, fogócskázás és még sok-sok, ma már ismeretlenségbe merült játék. Pattogott a labda, gurult a foci, ka­cagott a sok gyerek, s közben a kis házak előtt kispadokon ülő, pipázó öregek, fejkendős asszonyok figyelték játékainkat, s közben megbeszél­ték a nemrégiben történt eseményeket, változásokat. A játék egész dél­utánjainkat betöltötte, s felfrissülve, kifáradva, pirosló arccal tértünk haza, hogy vacsora után ismét visszatérhessünk kedvenc szórakozóhe­lyünkre, a „gyepre”. Ez a terület a falu közepén volt, a templom és az iskolánk között. A gyep szélén volt egy kis zsúptetős, tömésfalú házikó, még ma is megvan, külföldi vette meg, ebben lakott az öreg Németh Köszönet a segítőkészségért A Kisalföld augusztus 6-i számában megjelent cikkükre - egy győri horgász balatonudvari tragikus halála - hivatkozva köszönetünket fe­jezzük ki azoknak a melegszívű és segítőkész embereknek, akik részt vettek édesapánk mentésében. Külön köszönetet mondunk a Balaton­udvari strandján mentőszolgálatot tejesítő fiatalembernek, valamint a mentőhelikopteren szolgálatot teljesítő orvosnak és személyzetének. Köszönettel és tisztelettel: A gyászoló család Gyárvárosi nosztalgia Győr-Gyárváros, kisállomás. Ipartelepek, ’60-as, ’70-es, ’80-as évek. Négy irányból érkeznek a munkásvonatok reggel 5 óra után. Több száz és ezer ember leszáll a vonatról és elindul a szélrózsa minden irányába. A gyárak üzennek, elnyelik a hatalmas tömeget. Harminckét évig ingáztam több mint 30 kilométerről a vagongyár területére. Nem volt könnyű, de amíg az ember fiatal és egészsé­ges, bírja. A munkahelyi légkör, ha jó, családias, jók a munkatár­sak, a főnök és a főnökök is segítőkészek, akkor nincs probléma. A vállalatok fizették, támogatták a tanulást, továbbképzést. Igaz, hogy túl sokat nem kerestünk, de az árak elviselhetők voltak. A munka után bevásárláskor az eladók kedvesek, barátságosak, szol­gálatkészek. A győri éjszakai életben a szórakozóhelyeken nyoma sem volt az erőszaknak vagy a bűnözésnek. Győrnek nagy volt a varázsa, vonzása, amikor a nagy építkezések korát élte. Különösen nagy hatással volt Győr fejlődésére az öt nagyberuházás: a házgyár, a kórház, a főiskola, a stadion és a színház. A vagongyárban a ’60-as évek végétől készültek a MAN motorok, futóművek. Ezek szerint az Ikarusz és a fehérvári gyárak évente 10-15 ezer autó­buszt gyártottak, ahova a Rába-motorok kerültek. Sőt, még a Rá­ba Steiger traktorokba is. A ’80-as években kevésnek bizonyult a munkáslétszám a Rábánál. Már lengyel és román vendégmunká­sok is dolgoztak a gyárban. Talán senki sem gondolta abban az időben, hogy egyszer a nagy piacnak is vége lesz. „Termelj többet, jobban élsz” - hangzott az akkori jelszó. Ma már azt is lehet mon­dani, hogy ha többet termelsz, ráfizetsz (ha nem tudod eladni). A piac farkastörvénye, mely képes országokat felemelni, de elszegé­nyíteni is. A világ piaci változásait kis országok pártjai, kormányai nem tudják követni. Sajnálom a tönkrement vagy bezárt gyárakat Győrött. Talán nem is volt mindegyiknek piacvezetése (például olajgyár). A ne­hézségek ellenére optimista vagyok, hogy jöttek a nagy nyugati gyárak, befektetők. A média szerint Győr az ország legjobban fej­lődő régiója. Bizonyíték, hogy más megyéből is kérték a telepü­lések csatlakozási igényüket a megyéhez. Kondor Ferenc, Csikvánd

Next