Kisalföld, 2002. május (57. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-11 / 109. szám
Szombat, 2002. május 11. Rajzolt muzsika Még mielőtt valaki is fából vaskarikát sejtene, álljon itt Oláh László neve. A fiatal festőművész különös dolgot művelt az idei Mediawave-en: mozgalmas, „élő" képeken örökítette meg a koncerteket. Ahogy mondja: először furcsán néztek rá, nehézkesen kerülgették a színpad előtt, aztán egy idő után „otthonra lelt”, sőt, a zenészek lelkesen hitelesítették a végeredményt, az alkotást. Régóta készültem erre. Korábban kávéházakban, kis kocsmákban szemlélődtem és rajzoltam a beszélgető, spicces, szunyókáló embereket. Hálás feladat, mert nem mozdulnak - vélekedik mosolyogva a művész. Általában olajjal festek. Fontosak számomra a tiszta színek és a fények. Szeretek a helyszínen alkotni. Mikor mondjuk virágzik a rododendron vagy a pipacs. Szeretem a virágokat, afákat, a napot, de a zenét is nagyon. Egyszerű a dolog, mert ha az ember ilyen muzsikával találkozik, mint most én Győrben, egy idő után érzi: teljesen a hatása alá kerül. A zenészek, a közönség, a hangszerekből kiszökő hangok valami különleges „élőlényt” hoznak létre. Vibrált a levegő a zsinagógában... Ez az élmény vezette minden alkalommal a kezemet, a krétát és lerajzoltam, miként „folyik” a zene. Azt hiszem, sikerült megörökítenem azt a fantasztikus energiát, amit egy-egy ilyen koncert alkalmával a művészek körénk varázsoltak. Oláh László szerint ez a munka számára olyan, mint egy ima. Vagyis boldog, mert valami látszólag megfoghatatlanból ki tudta ragadni az örök pillanatot. Azt az élményt, ami hogyha később a képekre tekint, tökéletesen visszaidézi számára az ihlető valóságot. Ezeket a zenéről készült képeimet a kiállításokon „csak” érdekességként mutattam be. Örömmel tapasztaltam, „átjött” belőlük az érzés, és többekre úgy hatottak, hogy megálltak az alkotás előtt és azt mondták: „nekem ez a kép kell”. Ez a legnagyobb boldogság, ami egy alkotóval történhet. Gülch Csaba Fotó: B. E. A fiatal festőművész számára a zenét megörökíteni olyan, mint egy boldog ima. KISALFÖLD www.kisalfold.hu Kulturális melléklet 13 Erotikus csend: Érzékiség nemiség nélkül A testetlen testi vagy zenéje A Mediawave-ben az volt a legizgalmasabb, hogy az ember soha nem tudhatta egészen pontosan, hogy mit kap, ha beül a „Művészetek Szentélyébe”, a zsinagógába. A világsztárt félamatőr dzsesszband, a kivetkőzött bulit komoly hangverseny követte, s volt, hogy a dob önkénye után a csend hangjai szólaltak meg. És ezt a csendet művészetté emelte két lány, Dorota Blahutová és Andrea Konstankiewitz. A csehországi Brnóból származó, eredetileg lengyel gordonkaművészek csak nálunk voltak ez idáig ismeretlenek, cseh és lengyel zenei körökben már ilyen fiatalon is jó hírnévnek örvendenek. Lengyel szövegre épülő muzsikájuk egészen egyedi és sajátos, ezért a cseh vagy lengyel jellegnek nincs nagy jelentősége. Mégis ebben az eredeti csendben van valami szlávos, amelyet talán csak mi érzékelünk lélegzet-visszafojtva, két-három államhatárral feljebb, saját szülőhazájukban valószínűleg nem tudnak zenéjük e mivoltáról. A legmélyebb és legmagasabb emberi érzés muzsikája ez: a legmélyebb fájdalom magában hordja kiszakadó örömét, s végül a szintézisben egyesülnek a szavakkal, lélegzettel kifejezhetetlen csendben. Borzongatóan erotikus ez a csend. Érzékiség nemiség nélkül, nőiesség nemek nélkül, testi vagy test nélkül. Mintha előttünk születne, a hangszert lágyan szorongató öleikből akár a szerelem vagy a sámáni halálfélelem és halálvágy. Nem lehet kézzel érinteni, nem merjük a leheletünkkel megzavarni ezt a minden emberi percet újjáélesztő, újra megkönnyező csendet. „Feltámadnak, életre kelnek. Nem szólnak, csak közelednek. Nem értik, mire vágyom.” Maga a szöveg sem való másra, mint erre a varázslatos koncertre, csak ezzel a zenével él, csak ezekkel az egyébként gyönyörű énekhangú művészekkel együtt teremtenek költészetet. Néhány soros impressziók. Felvillannának értelmetlenül, itt-ott közhelyesek is volnának, ha nem lehelne életet beléjük Dorota Blahutová és Andrea Konstankiewitz. Dalok az érintésről, furcsa ébredésekről, könnyes és soha nem szűnő reggelekről, a virágok öleléséről, s az ölelés mögött „az egyetlen igazi szerelemről”, amelyet talán nem ismer senki. De most már tudjuk, merre keressük. Laczó Balázs Kárász Zénó: A Família Kft. Szép Ádámja családi körben Kigyógyult a dadogásból Kárász Zénó, a Família Kft. egykori Szép Ádámja ma is rendszeresen hazajár Szentesre. Szülőhelyéhez a gyermekkori emlékeken túl az édesanyja főztje és barátai kötik a kecskeméti színházban játszó színészt. Kárász Zénó híre rendszerint megelőzi érkezését, amikor hazalátogat Szentesre. A barátai tudják: az ő jelenlétében történni fog valami, mert Zénó személyisége garantálja a kalandokat. A teraszokon vagy a strandon a város szülötte, a kecskeméti színház színésze, a Família Kft. Szép Ádámja nemcsak azt meséli el barátainak, hogy mi történt vele, amióta nem látták, de verset mond, dalra fakad és mellékesen még meg is váltja a világot... Ebédhez készülődik a család, kacsa és almás lepény sül. Zénó rendszeresen hazalátogat, engedve édesanyja vasárnapi ebédcsábításának. — Mit jelent Szentes azon túl, hogy a szülőhelye? Nagyon sokat köszönhetek a vízilabdának, ifjúkorom legfontosabb színtere volt a strand. Persze, nyűglődtem, nem akartam menni, reggel háromnegyed hatkor, sárban, hóban, biciklin, szembeszélben, de akkor is csináltam, főként a szüleim biztatására. Nem is tu dok mondani olyan korombeli srácot, aki ne járt volna le az uszodába. Nekem akkoriban a strandtól pulzált a város, aztán 1978-ban a drámai tagozat is beindult, egyre inkább olyan lett a légkör, amilyennek én szerettem. A barátok megmaradtak, ha az országban bárhol találkozom velük, ugyanazt a hangulatot teremtjük meg, mint itthon. Ők nagyon fontosak nekem. - Jelentkezett a színművészeti főiskolára, de a harmadik rostán nem „vetette fel magát”. Miért? - Folytatni akartam a vízilabdát és a főiskola mellett ezt nem tehettem volna meg. Ezért inkább Gór Nagy Mária színi iskoláját választottam. Ma már nem tudom eldönteni, melyik lehetőség lett volna jobb. Szurdi Miklós viszont szerepet ajánlott a Família Kft.-ben. A tévét választottam, látott az ország. - Nagyon szerették a nézők ebben a szerepben. Ön is szerette. - Akit képviselnem kellett, másféle alkat volt, mint én, de ez a munkám. Szerepnek fogtam fel, az is volt. - Gyerekkorában komoly beszédhibával küszködött. A gyógyulása hogyan függ össze a színészettel? - Anyám mesélte, hogy gyerekkoromban egyszer valaki nagyon megijesztett. Attól fogva dadogtam, a gimnáziu mot sem végezhettem a nappali tagozaton, pedagógiai szakvélemény alapján. Jártunk logopédushoz, mindenfelé, igazi eredmény nélkül. Édesanyám pedig megfogadta a tanácsot, és biztatott a versmondásra, éneklésre, mindenféle szereplésre. Évek óta nem fordult már elő velem, hogy dadogni kezdtem volna, még magánbeszélgetésen sem, a színpadon pedig soha. Teljesen kicserélődtem, és ez nagyon jó érzés. Blahó Gabriella Zénó rendszeresen hazalátogat, engedve édesanyja vasárnapi ebédcsábításának. Nyár és füst A Győri Nemzeti Színház prózai társulata ma este viszi színre először a Kisfaludy Teremben Tennessee Williams Nyár és füst című színművét. Gloria Von Berg jelmezeiben, Kis-Kovács Gergely díszletei között Molnár Judit, Turek Miklós (képünkön), Agócs Judit, Szilágyi István, Horváth Ibolya örökös tag, Dósa Zsuzsanna Kisfaludy-díjas, Áts Gyula Jászai-díjas, Fésűs Tamás, Csudás Csaba keltik életre a lélek drámáját. Hogy milyen vezérelvek szerint látott a színpadra állításhoz a rendező, arról vallott Fuchs Andrea. Tennessee Williams világszerte ismert drámája az emberi szenvedés pszichológiai, társadalmi és filozófiai összefüggéseit kutatja. A darab mélylélektani megfigyeléseit az elmúlt évtizedek pszichológiai kutatásai igazolták: két ember bonyolult szerelmi kapcsolatán keresztül a szerző azt vizsgálja, miként hat ki emberi viszonyainkra az a „forgatókönyv”, amelyet a szülők írnak gyermekeik számára, és hogy az otthon mérgező érzelmi harcai miként ássák alá fiatalkortól kezdve férfiak és nők önértékelését, egymásban való bizalmát, intim feloldódásra való képességét. A dráma ugyanakkor a modern kor morális-társadalmi korlátai között vergődő lélek menekülési kísérleteiről is szól. Erkölcsi követelmények és az önérvényesítés, a hivatástudat parancsai egyaránt kihatnak a szereplők választásaira. Puritán provincializmus és a faji előítéletekkel terhelt hierarchikus társadalom pénztörvényei szoros hálót vonnak az amerikai kisváros lakói közé.