Kisalföld, 2011. július (66. évfolyam, 152-177. szám)
2011-07-23 / 171. szám
2011. JÚLIUS 23., SZOMBAT Szieszta SZERKESZTI WERNER KRISZTINA Lezárult egy 30 éves korszak a kozmosz kutatásában az Atlantis űrrepülőgép csütörtöki földet érésével. Eredetileg olcsónak gondolták az űrsiklókat, amelyeket akár hetente felküldhetnek, utóbb mégis drágának bizonyultak, és három évtized alatt 135 küldetést teljesítettek. A velük elért vitathatatlan tudományos eredmények ellenére sokan kétségbe vonják a program hasznosságát. ŰRKUTATÁS HEGEDŰS SZABOLCS___________ Az űrkorszak kezdetén a Szovjetunió gyors egymásutánban aratta győzelmeit az Amerikai Egyesült Államok felett. Először 1957 októberében felbocsátotta az első mesterséges holdat, a Szputnyikot, 1961 áprilisában pedig Jurij Gagarin személyében feljutott az első ember az űrbe. A szovjet sikerekre válaszul John F. Kennedy elnök 1961 májusában bátor tervet körvonalazott: az évtized végéig embert juttatni a Holdra, és biztonságosan vissza is hozni. így vette kezdetét az Apollo-program, az űrverseny második szakasza a Hold meghódításáért. A programot siker koronázta: 1969. július 20-án Neil Armstrong személyében ember lépett a Hold felszínére. Ebben a versenyben legyőzték a szovjeteket, a NASA-nak pedig szüksége volt egy takarékosabb űrprogramra. CSILLAGÁSZATI KÖLTSÉGEK Richard Nixon elnök 1972. január 5-én jelentette be a közvéleménynek az űrsiklóprogramot, amelynek célja, hogy Amerika gyakran és viszonylag olcsón jusson ki az űrbe. Úgy gondolták, az embert és terhet is szállítani képes jármű takarékossága abban rejlik, hogy többször felhasználható, szemben az addig alkalmazott rakétákkal. végéig mintegy 209 milliárd dollárba került - 2010-es árfolyamon -, ami küldetésenként csaknem 1,6 milliárdos költséget jelent, szemben a NASA akkori, 450 milliós kilövéseket említő állításával. A flotta pedig soha nem repült kilencnél többször egy évben. TÁVOLABB KERÜLT A MARS Emiatt aztán sokakban felmerül a kérdés: megérte-e? A kritikusok szerint az űrsiklóprogram gátolta a sokkal ambiciózusabb, emberes felderítő küldetéseket. Azzal érvelnek, hogy 1969-ben, mindöszsze 12 évvel az űrkorszak indulása után már ember landolt a Holdon. Az utolsó holdra szállás óta azonban már több mint négy évtized eltelt, és ez idő alatt a NASA kevés előrelépést tett a következő logikus célpont, a Mars meghódítására. Helyette 1981 óta űrsiklók keringenek a Föld körül, mindössze néhány száz kilométeres magasságban. 2007-ben Michael Griffin, a NASA akkori vezetője is kijelentette, az űrsikló olyan költséges és időigényes volt, hogy évtizedekkel visszavetette az űrügynökséget. Úgy vélte, ha a NASA kitartott volna a jóval nagyobb Saturn rakéták mellett - amelyekkel a Hold-miszsziókat hajtották végre -, a kilövési költségek alacsonyabbak lettek volna, az ügynökségnek pedig több pénze maradt volna a tudományra és a mélyűri felderítésre, illetve az asztronauták talán már leszálltak volna a Marson. Persze azért voltak sikerek is. Frey Sándor csillagász elmondta: leginkább a Nemzetközi Űrállomás megépítésében lettek döntő fontosságúak az űrsiklók, de egyedi tulajdonságuk volt az is, hogy nemcsak vittek, hanem vissza is hoztak tudományos eszközöket. Segítségükkel anyagkutatásokat végeztek a súlytalanság állapotában, a kísérletek gyakorlati hasznát a gyógyászatban is alkalmazzák. Az űrrepülőgép mint technológia azonban - mondta a csillagász - nem váltotta be a reményeket. Kiderült, hogy bár többször repülhetnek, bizonyos alkatrészeket állandóan cserélni kell, és a gyakori meghibásodások miatt hónapokat csúsztak az indításokkal. MAGÁNCÉGEK AZ ŰRBEN Az utolsó misszió végével az űrsiklók bizonyára sokaknak hiányozni fognak, az ellenzők viszont örülnek, hogy tiszta lappal indul az űrprogram. Tavaly Barack Obama elnök körvonalazta az új terveket, amelyek egyik legfontosabb eleme, hogy az emberek alacsony Föld körüli pályára szállítása a magánszektor feladata lesz, és a jövőben magáncégek is indíthatnak miszsziókat. A NASA pedig ambiciózusabb célokra fordíthatja kapacitását. Obama programja némileg homályosan, de utalt emberes missziókra, méghozzá Föld-közeli aszteroidára, majd 2030 körül marsi landolásra. Néhány évvel ezelőtt a NASA egy új, Orion nevű űrhajó és egy hordozórakéta tervezésébe fogott, de a munka pénz híján nemigen haladt, ezért új versenyzők léptek a porondra Amerikában. Az űrhajózás komoly szereplői lehetnek a magáncégek, amelyek be akarják bizonyítani, hogy olcsóbban tudnak dolgozni. Az egyik ilyen vállalkozás, a Space Exploration (SpaceX) tavaly év végén vitte Föld körüli útjára Dragon űrhajóját a szintén saját fejlesztésű Falcon-9 rakétával. Vannak olyan kritikusok is, akik szerint az emberes űrrepülés időpocsékolás. A re-A mérnökök akkoriban azt állították, hogy az űrsiklómiszsziók hetente az égbe emelkedhetnek, és ez lehetővé teszi a NASA-nak, hogy a rengeteg kilövéssel fokozatosan csökkentse fejlesztési költségeit. Az érvek szerint ez utóbbi egyenként kevesebb mint 20 millió dollárt tett volna ki. A legutóbbi becslések szerint azonban az űrsiklóprogram a tavalyi év 9. Oroszországnak az USA mellett új riválisokkal is szembe kell néznie, különösen Kínával, amely 2003-ban harmadik országként saját fejlesztésű űrhajón küldött embert az űrbe. Ambiciózus tervei szerint Kína 2013-ra szeretne robotot juttatni a Holdra, majd megépíteni saját űrállomását, amely 2015-ben állna szolgálatba. Sülések igen költségesek és veszélyesek, emellett nehéz felmérni az előnyöket. A Mars elérése hat hónapot venne igénybe, míg a Holdra három nap alatt el lehet jutni. Az asztronautákat útközben kozmikus sugárzás érné, emellett napkitörések is fenyegetik őket. A megérkezéskor jó néhány percbe telne, míg a rádióüzenet elér a központba, így vészhelyzet esetén az űrhajósoknak maguknak kell boldogulniuk. A kétkedők szerint jobb lenne, ha a pénzt tudományos missziókra, mint például a Hubble űrtávcső utódjára költenék, és a mélyűri kutatást robotmissziókra hagynák, amelyek már sikeresen kikövezték az utat a Marson és a Titánon. A robotok viszonylag olcsók, szívósak és tragédia esetén nem hagynak maguk után gyászoló családokat. Az űrsiklóprogram lezárása után az Egyesült Államok régi riválisa, Oroszország teljes irányítást nyer a Nemzetközi Űrállomás felett. Az ellátmányt és a legénységet a Proton és Szojuz rakéták szállítják fel a komplexumra, egészen addig, amíg a NASA becslései szerint valamikor 2015 és 2020 között el nem készül a privát cégek fejlesztette legénységi jármű. A NASA- nak addig 51 millió dollárt kell fizetnie minden egyes amerikai űrhajósért, aki a Szojuz kapszulában repül. Utolsó küldetése végén tavasszal épségben landolt a Discovery a floridai Kennedy Űrközpontban. Ez volt a legendás űrrepülőgép 39. útja, amelynek során összesen 5247-szer kerülte meg a Földet, és 230 millió kilométert tett meg. A Discovery szállította fel a csillagászat egyik csúcsműszerét, a Hubble-űrtávcsövet. Indulásra kész az Atlantis. A Burán Az 1980-as évek végén a Szovjetunió is megépítette a maga űrrepülőgépét, a Burant, de a pénztelenség miatt két automata repülés után a program örökre leállt. 11 'CDE . “O =5 AZ 1986-BAN FELROBBANT CHALLENGER SZEMÉLYZETE A profi űrhajósok — Francis Loobee, Michael Smith, Ellison Onizuka, Judith Resnik, Ronald McNair, Gregory Jarvis -mellett egy civil áldozata is volt a katasztrófának egy 36 éves középiskolai tanárnő, Christa McAuliffe. MÚZEUMBA KERÜLNEK A Discovery, az Endeavour és az Atlantis is múzeumba kerül Ez utóbbi a floridai Kennedy Űrközpont látogatókomplexumában, a kilövőállás közelében lel végső nyugalomra. AKIK NEM TÉRTEK VISSZA Az űrrepülőgép-program két küldetése katasztrófával végződött. Az egyik a Challenger 1986. január 28-i tragédiája, amelynek során a hétfős legénység életét vesztette. Az űrsikló a startot követő 73. másodpercben a levegőben felrobbant, a balesetet a hordozórakéta jobb oldali szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétájának egy tömítési hibája okozta. A másik szomorú esemény a Columbia 2003-as tragédiája volt: az űrrepülőgép február 1-jén, visszatéréskor darabokra esett, nem sokkal azután, hogy belépett a Föld légkörébe. A legénység - Rick Husband, Willie McCool, Kalpana Chawla, Laurel Clark, Mike Anderson, David Brown és az első izraeli űrhajós, Han Ramon - egy 16 napos küldetésről tért haza, de az űrrepülőgép egy sérülés miatt nem bírta ki a visszatéréskor fellépő nagy hőmérsékletet. A sérülést még a startnál okozta egy levált szigetelőhab-darab. A Challenger és a Columbia tragédiája után a NASA szakemberei tökéletesítették az űrrepülőgépet, és új biztonsági előírásokat vezettek be. A FLOTTA 1976 szeptemberében az Enterprise lett az első tagja az űrsiklóflottának, igaz, űrrepülésre nem volt alkalmas. Gurulási, siklási, leszállási, szállítási és mozgatási teszteket végeztek rajta, majd 1979 augusztusában visszaszállították az Edwards légitámaszpontra. Az első teljesen működőképes űrrepülő a Columbia volt, amelyet 1979. március 25-én szállítottak a Kennedy Űrközpontba, és 1981. április 12-én indult el kétfős legénységgel. 1982 júliusára építették át űrrepülésre alkalmassá a korábban csak strukturális tesztelés céljából elkészített Challengert. 1983 novemberében készült el a Discovery, míg 1985 áprilisában az Atlantis. Az 1986-ban megsemmisült Challenger helyére fejlesztették ki az Endeavourt, amely 1991 májusára készült el, a 2003-ban elvesztett Columbia pótlására már nem építettek új űrsiklót.