Kisdednevelés, 1895 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1895-01-01 / 1. szám

­ma- .­uítbun­k, az „alaki ja­s munka“ fajait népies eszközjátékokkal szaporítsuk s így az „alaki munkát“ azzá tegyük, a minek lennie kell: eszköz­játékokká! — A szavak kicsinyített alakjaival se éljünk visz­­sza; a kedveskedés, a családias hang megtűri egy-egy szó kicsinyített alakját, de a túlzás ebben olyan időtlenségekre vezet, mint a­minőt a költő nagy sikerrel tett nevetségessé. Semmi szükség a sok „ócska ,­acska­, ecske“-re ! Kozma Andor jól tette, hogy „rólunk“ beszélt. Megerő­sített nézeteinkben és — talán — elősegítette ezeknek ter­jedését. És ez javára volna kisdednevelésünknek. Barna Pál: Az óvónők és tanítók együtt tartsák-e önképző gyűléseiket? Eme nagyfontosságú kérdés foglalkoztatja legújabban az ügy iránt érdeklődők figyelmét. S mint ilyen, én is bátorkodom a fölvetett kér­déshez röviden hozzászólani, még­pedig azon okból, hogy e tekintetben a vélemények két részre oszlottak. Nem szándékozom azt vitatni és bizonyítgatni, hogy ha „az óvó­nők és tanítók együtt, azaz egy helyen és időben tartják önképző gyű­léseiket“, mily kiszámíthatatlan hasznos és üdvös eredményeket hoz ez ügyünkre, hisz ez már tények által kétségbevon­hatatlanul be van bizo­nyítva. De nem szándékozom az ellenkező véleményt sem „leszavazni“, erre szükség úgy sincs, mivel ez már megtörtént, a­mennyiben egyedül áll hárommal szemben. Hanem az ellenkező vélemény szerzője, G. R. ügytársnő némely kitételére vonatkozólag vannak megjegyzéseim s ezeket óhajtom röviden előadni. Legelsőbben is hasonlatait nem találom egyáltalában alkalmazha­­tóknak a mi esetünkre. Én ugyanis el nem bírom gondolni, hogy ki képzelhetné magát: könyörületből befogadott Lázárnak ott, a­hol teljes joggal megállhatja helyét. Továbbá szintén nem érthetem, mire céloz azon kitételével, hogy a mi szakosztályunk közreműködése „unalmas“, vagy pláne „alkalmatlan“ lenne a tanító-egyesület kebelében? Hiszen ha ilyet föltételezhetünk a tanítókról, úgy annak az az egyedüli oka, hogy nem ismerik a tanítók az óvodák belső életét s annak működési körét, azt pedig velük megismertetni, ügyünk java érdekéből: köteles­ségünk. De hát hogyan ismerhessék meg működésünket, ha mi nem adjuk meg erre az alkalmat, sőt elzárkózunk a közös gyűlések elől, a­hol pedig a legkiválóbb alkalom nyílik az ismertetésre! Avagy mi módon

Next