Kisdednevelés, 1899 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1899-01-01 / 1. szám
, aki Egyesületünk célját nem helyesli? Ezt alig hisze Ha nem igen, az ember gyarló Hátha van olyan kartácsul a ki azt véli, hogy ő már eleget, nemcsak, hanem sok mindent tud s így neki lapra, szakkönyvekre szüksége épp nincs? Hátha lehet olyan, a ki a betűtől ha nem fél, alább is iszonyodik? Hátha van olyan, aki bizonyos tartja, hogy ő a kartársak támogatására egyáltalában szorul soha s ezért a közösségbe való belépést magnézve fölöslegesnek látja? Nem lehet olyan, aki más segítésében nem talál annyi igaz örömöt, mint a 3 frt érti ruhadíszben? És nem lehet-e akárhány olyan, aki Egyeletünkről alig tud valamit, akit soha senki sem figyelmetett arra, hogy Egyesületünkbe belépjen s a ki nem tud hogyan lehetne Egyesületünknek tagjává? Végül pedig — az bizonyos — olyan van sok, a ki azért nem lép be Együletünkbe, mert lapunkat az óvodafentartó járatra. Hát ezt a sok lehetséges és bizonyos gyarlóságot és közös erővel győzhetjük le. Azok, a kik Egyesületünknek tagjai, emlegessék mint alkalommal Egyesületünket s a tömörülés szükségesség Hirdessék, hogy nem teljesíti kötelességét minden iránytg az, a ki Egyesületünknek nem tagja Hirdessék, hogy n tartozhatik az óvónők jobbjainak sorába az, a ki az engelyezés céljaira évi 3 frtot, havi 25 krt sem fordít. Mosják meg, hogy Egyesületünknek minden óvónő tagja lett ebből a célból nem kell egyebet tennie, minthogy pénzt nokünknak: Wunderlich Nándor úrnak levelező lapot melyen tagul jelentkezik. A belépés esztendejében 4 frtot többi esztendőben 3 frtot fizet s ezért kapja a lapot és igét tarthat a segélyezésre is. Mondják meg, hogy a lapot, ha óvoda-fentartó megrendeli, olvashatja ugyan, de ha ő mi. Egyesületünk tagjai közé be nem lép, akkor semmivel s járul hozzá az óvónők közös törekvéseihez s egy fillért sad a segélyalapoz és az óvónők leendő otthonához. Az óvónőképző-intézetek pedig gondoskodjanak rá.