Kisdednevelés, 1899 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1899-01-01 / 1. szám
, hogy növendékeik megismerjék Egyesületünket, lelkes hívei legyenek az összetartásnak és szokják meg, hogy önképzésükért s az önsegélyezésért némi anyagi áldozatot kell hozniuk. Mindezzel nem csupán szívességet tesznek az óvónőképző-intézetek Egyesületünknek, hanem és főként kötelességüket róvják le, azt a kötelességet, mely alól a nevelés parancsainak megsértése nélkül ki nem bújhatnak soha! Egyesületünk lapunknak ehhez a számához tag gyűjtő ívet csatol. Kérjük t. kartársainkat, lépjenek be Egyesületünkbe, gyűjtsenek tagokat, hadd erősödjünk, hadd közeledjünk rohamosabban Egyesületünk ama céljaihoz, melyeket mindenki csak helyeselni tud! Erősödjünk a hitben, hogy Isten segedelmével elérjük céljainkat szellemi és anyagi téren egyaránt! Erősödjünk a meggyőződésben, hogy csak egyesült erővel, csak kitartó és becsületes munkával arathatunk méltó sikereket! Ez a hit és ez a meggyőződés megadja nekünk a lelkesedésnek azt a lángoló tüzét és hatalmas erejét, melylyel mindenek szívét megnyerjük és mindenek nyelvén szólunk akkor, amikor tömörülésre és munkára hívunk mindenkit a gyermekszeretetnek nevében és az önsegélyezésnek parancsából. Legyen ez az új esztendő az erősödésnek régen óhajtott gazdag esztendeje ! Peres Sándor: Beszéd melyet Hegedűs István tartott az Országos Kisdedóvó Egyesületarácsonyfa-ünnepélyén 1898. dec. 22-én. Mesén kezdem, mely a legendák termékeny korszakában keletkezett. Abgar, edessai fejedelem beteg volt. Testét láz gyötörte, de lelkét még kínzóbb betegség, a kétség kínozta. A pompa, a fény, mely körülvette, nem enyhité szenvedését. Orvosokat, jósokat hivatott, de nem találtak gyógyírt testének, nem adtak nyugalmat vergődő lelkének. Ekkor egy tisztes agg jelent meg előtte. Beszélt egy csodatevő istenemberről, ki betegeket gyógyít, lelkeket tisztít, örök mennyország üdvösségét hirdeti. Azt mondá az öreg, hogy aki ezt istenember arcára tekint, meggyógyul. A király azonnal küldi festőjét, egy világhírű művészt. 1*