Kisdednevelés, 1924 (49. évfolyam, 1-2. szám)

1924-05-01 / 1. szám

T. ■ ML... •gSSjjjlK 'mmm #, i^-:* --■ i ..••• -v*T' r"'^'T ''""■/’. '." " . ■’■' -• ■ ■.•! mindnyájan s ezért jobb, ha ki is mondjuk, hogy lUUMu, a legjobbat akaró, legtisztább lelkű, legnemesebb célokat szak emberek tudnak legkevésbbé nyugodt lélekkel dolgozni. Aggodalom, izgalom ezerféle okból, megnyugtatás, biztatás alig valahonnan! S­ ennek az állapotnak a forrása is nyilvánvaló: az élet keserves, anyagai nehézségei okozzák. Ebből következik, hogy aki a munka jóságánál föltételein gondolkozik, annak arra is gondolnia kell, hogy a lelki­ föltételeken kívül a külső feltételek megteremtésére is szükség van. II.. Mindezt azért mondtam el, mert azt tartom, hogy egy-egy testület vezetőinek, szervezetének nem lehet más gondja, csupán az: miképen lehetne az egész testületnek és minden egyes tagjának a munkájét­ egyre jobbá tenni? Ezt a feladatot látom a K. O. E. előtt is. Csak ebből a nézőpontból lehet helyesen meghatározni a munka­tervet. Minthogy a munka jóságának föltételei között ott vannak a külső, anyagi föltételek is, nevezetesen a fizetés, a segítő személyzet ellátása, az épület­ és mindennemű fölszerelés kellő állapota, magától értődik, hogy ezeknek a kérdéseivel, e feltételek megteremtésével és állandó megtartásával az Egyesületnek foglalkoznia kell. Itt kell elhangzania és megvitatásban részesülnie minden olyan javaslatnak, amely közérdekű, amely nem egy óvoda ügyére vonatkozik s itt kell kialakulniok közös óhajtásoknak, az óvónők közvéleményének. De a legjobb külső körülmények sem teszik magukban jóvá a munkát és fordítva, a legrosszabb viszonyokkal is megbirkózik az erős lélek. Ezért az Egyesületnek nagy gondot kell fordítania a jó munka, lelki föltételeire. Mióta a K. O. E. elnökeként az üléseken az óvónők választottjaival találkozom, egyre nagyobb örömmel látom a buzgóságot s különösen becsesnek tartom azt, hogy a továbbtanulás vágyát is kifejezik. Talán föltehetem, hogy ez a buzgóság és a jobb­jobb munka vágya általános. S ekkor megvan az alap­­a vezetőség szándékainak valósítására. Akkor megértik azt a törekvésünket, hogy ez a folyóirat — múltjához híven — egyre tartalmasabb tár­háza legyen olyan irányító cikkeknek, amelyek a pályatársakban a közös gondolkozást fejlesztik; olyan tanulmányoknak, amelyek újabb eljárási módokat ismertetnek meg velük; olyan gyakorlati közlemé­nyeknek, amelyek segítséget adnak s egyben személyes tapasztalato­kat, új ötleteket bocsájtanak a többiek bírálata alá. Ez a lap mutatja, hogy az Egyesület él s innen kell nemes hangú, erősítő vezetésnek kitetszenie, innen kell a most hiányzó biztatásnak szétáradnia. De a lap magában nem elég. A választmányi ülések­ is m­ Vv. j-k s, ott megjelenni egyre költségesebb lesz. Ezért óhajt hogy az egy városban vagy közeli falvakban lakó óvónők minél jö­ször találkozzanak, egymás munkáját — ha csak lehet — megnéz eljárási módjaikat megvitassák. Minden ilyen tartalmú beszély gyümölcsöző, ha a beszélgetőket egyaránt eltölti a pályának,­­ gyermekeknek, a szegény magyar nemzetnek a szeretete, mert jóakarat, segítő szándék fakad. Mindnyájan szenvedünk s mégis orvosok vagyunk, azok ■ zunk lenni mindnyájan. A javulás és javítás szándéka erősít, ■ bennünket s a példánk vonz másokat. Érezze hát úgy minden példát adnia kötelesség s a jó példát követnie nyereség. Imi

Next