Kisdednevelés, 1937 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-01 / 1. szám

A nyelvben szintaktikai, lélektani, logikai, szimbolikus és társadalmi tényezők hatnak össze, ennélfogva teljesítményei is ilyen irányúak lehetnek. Mivel a magyar gyermek nyelvének külső szerkezetét és ennek a szerkezetnek fejlődésszerű kialakulását többeknél is megtalálhatjuk, alapvető tárgyalásunk folyamán ezt a szem­pontot mellőzzük. Ezzel szemben feladatunknak tekintjük a gyermeknyelv belső struktúrája alapján a gyermeknyelvnek mondattani, lélektani, logikai és szimbolikus síkban való telje­sítményeit vázolni.20 A gyermek első tulajdonképeni nyelvi teljesítményei rend­szerint az első életév körül lépnek fel. Fellépésüket a kiáltás, a gagyogás, a hangutánzás és a nyelvmegértés előkészítő kor­szakai előzik meg. A tulajdonképeni beszélés csak abban a pillanatban áll elő, amikor az előkészítő korszakokban még szétválasztott funkciók egységgé olvadnak össze, amikor a gyermek fejlődése elérkezik annak a képességnek a megszerzéséhez, amely valamennyi ér­zékszervének képzeteit összekapcsolja és amelyet Suhjomi21 „a tudat egysége“ névvel jelöl. Ez rendszerint az ötödik negyed­évben történik meg. Mivel az előkészítő korszakokban a gyermek nyelvi meg­nyilatkozásai Stern22 szerint praelogikusak, praegrammatiku­­sak, általában praekategorikusak, következésképen ez a kor­szak a gyermeknyelv teljesítményeinek célul tűzött tárgyalá­sánál nem jön tekintetbe. A kevéssel ezelőtt elmondottakból azonban világosan következik, hogy már ebben a praekategori­­kus korszakban ott szunnyad a gyermek lelkében a logikai, grammatikai és általában kategoriális tel­jesítményre való haj­lam, diszpozíció és természetszerűen ezek a nyelv előtti, azaz nyelvelőkészítő funkciók is meg fogják találni kellő figyelemre­­méltatásukat dolgozatunk speciálisan pedagógiai részében is. Most pedig térjünk át a gyermek nyelv mondat­tani teljesítményének vizsgálatára. Weisgerber23 szerint a spontán anyagi hangbeli jegyek nyelvi jelekké akkor lesznek, midőn a környezet elérti azokat, amiből természetszerűleg következik, hogy a gyermeknél tulaj­donképeni nyelvről csak attól kezdve beszélhetünk, amikor a gyermek határozott tartalmakat határozott hangbeli jegyekhez kezd kapcsolni, határozott formákba kezd önteni. 19 A külső struktúra leírói: Vértes O. József: A gyermek­nyelv hangtana. — Simonyi Zsigmond: Két gyermek nyelvéből. Nyr. 35. 1906. — Viktor G.: A gyermek nyelve. Nagyvárad, 1917. — Ke­nyeres E.: A gyermek beszédének fejlődése, 1926. stb. 20 A gyermeknyelv teljesítményeinek vizsgálatában S­t­é­r­n felfogását követjük. 91 A beszédhibák elhárítása különös tekintettel a dadogásra. 154. 1. 22­7. m. 146. 1. 23­1. m. 116. 1.

Next