Kisdednevelés, 1937 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1937-01-01 / 1. szám
A nyelvben szintaktikai, lélektani, logikai, szimbolikus és társadalmi tényezők hatnak össze, ennélfogva teljesítményei is ilyen irányúak lehetnek. Mivel a magyar gyermek nyelvének külső szerkezetét és ennek a szerkezetnek fejlődésszerű kialakulását többeknél is megtalálhatjuk, alapvető tárgyalásunk folyamán ezt a szempontot mellőzzük. Ezzel szemben feladatunknak tekintjük a gyermeknyelv belső struktúrája alapján a gyermeknyelvnek mondattani, lélektani, logikai és szimbolikus síkban való teljesítményeit vázolni.20 A gyermek első tulajdonképeni nyelvi teljesítményei rendszerint az első életév körül lépnek fel. Fellépésüket a kiáltás, a gagyogás, a hangutánzás és a nyelvmegértés előkészítő korszakai előzik meg. A tulajdonképeni beszélés csak abban a pillanatban áll elő, amikor az előkészítő korszakokban még szétválasztott funkciók egységgé olvadnak össze, amikor a gyermek fejlődése elérkezik annak a képességnek a megszerzéséhez, amely valamennyi érzékszervének képzeteit összekapcsolja és amelyet Suhjomi21 „a tudat egysége“ névvel jelöl. Ez rendszerint az ötödik negyedévben történik meg. Mivel az előkészítő korszakokban a gyermek nyelvi megnyilatkozásai Stern22 szerint praelogikusak, praegrammatikusak, általában praekategorikusak, következésképen ez a korszak a gyermeknyelv teljesítményeinek célul tűzött tárgyalásánál nem jön tekintetbe. A kevéssel ezelőtt elmondottakból azonban világosan következik, hogy már ebben a praekategorikus korszakban ott szunnyad a gyermek lelkében a logikai, grammatikai és általában kategoriális teljesítményre való hajlam, diszpozíció és természetszerűen ezek a nyelv előtti, azaz nyelvelőkészítő funkciók is meg fogják találni kellő figyelemreméltatásukat dolgozatunk speciálisan pedagógiai részében is. Most pedig térjünk át a gyermek nyelv mondattani teljesítményének vizsgálatára. Weisgerber23 szerint a spontán anyagi hangbeli jegyek nyelvi jelekké akkor lesznek, midőn a környezet elérti azokat, amiből természetszerűleg következik, hogy a gyermeknél tulajdonképeni nyelvről csak attól kezdve beszélhetünk, amikor a gyermek határozott tartalmakat határozott hangbeli jegyekhez kezd kapcsolni, határozott formákba kezd önteni. 19 A külső struktúra leírói: Vértes O. József: A gyermeknyelv hangtana. — Simonyi Zsigmond: Két gyermek nyelvéből. Nyr. 35. 1906. — Viktor G.: A gyermek nyelve. Nagyvárad, 1917. — Kenyeres E.: A gyermek beszédének fejlődése, 1926. stb. 20 A gyermeknyelv teljesítményeinek vizsgálatában Stérn felfogását követjük. 91 A beszédhibák elhárítása különös tekintettel a dadogásra. 154. 1. 227. m. 146. 1. 231. m. 116. 1.