Kisdobos, 1985 (34. évfolyam, 1-5. szám)

1985-01-01 / 1. szám

Goseviny A zseblámpa Mivel hetedik lettem helyesírásból, a papámtól jutalmul pénzt kaptam, hogy vegyek rajta valamit, amit szeretnék, így a tanítás után összes barátom kíséretében vásároltam az üzletben egy zseblámpát, mert éppen arra fájt a fogam. Ez igen aranyos kis zseblámpa volt, már régen kinéztem magamnak a kirakatban iskolába jövet, és borzasztóan örültem, hogy megszereztem. — Mit kezdesz a zseblámpáddal? — kérdezte Alceste. — Hát nagyon jó lesz vele detektívesdit játszani — feleltem. A detektíveknek mindig van zseblám­pájuk, hogy a rablók nyomát felkutassák. — Én bezzeg — jelentette ki Alceste —, ha a pa­pám egy csomó pénzt adna, hogy vehetek bármit rajta, inkább a cukrászdás krémest választottam vol­na, mert a lámpa hamar tönkremegy, a rétes pedig finom. Erre mindenki Alceste-re támadt, csúfolták, hogy milyen buta, s kijelentették: jól tettem, hogy a lám­pát vettem meg. — Kölcsönadnád nekünk a zseblámpádat? — kérdezte Rufus. — Szó sem lehet róla! — válaszoltam. — Ha na­gyon akartok egyet ti is, érjetek el hetedik helyet a helyesírásból és kész! Haraggal váltunk el, és megfogadtuk, hogy soha többé nem állunk szóba egymással. .. Otthon megmutattam a lámpát a mamámnak, aki megjegyezte, hogy ostoba ötlet volt, de ezzel leg­alább nem teszem tönkre a dobhártyáját. — Na, menj fel a szobádba és csináld meg vacso­ráig a leckédet! — rendelkezett. Bementem a szobámba, rögtön lehúztam a re­dőnyt, hogy jó sötét legyen, aztán azzal kezdtem szórakozni, hogy kerek foltokat vetítettem a falra, a plafonra, a bútorokra és az ágyam alá, ahol végül is megtaláltam egy golyót, melyet már régóta keres­tem és biztosan sohasem kerül elő, ha nincs ez az aranyos kis zseblámpa. Éppen az ágy alatt csúszkál­tam, amikor a szobaajtó hirtelen feltárult és kigyul­ladt a villany. A mama rám kiáltott: — Nicolas! Merre vagy? Amint meglátta, honnan kecmergek elő, meg­kérdezte, hogy normális vagyok-e, és mi dolgom sö­tétben az ágyam alatt. Erre én megmondtam, hogy a lámpámmal játszom. Teljesen kiborult, hogyan találhattam ki ezt a butaságot, még halálba kergetem egyszer. Rám várakozva ilyeneket mondogatott. „Látod mennyire tönkreteszel. Azonnal csináld meg a feladatodat, aztán játszhatsz!” és „Micsoda szerencsétlen ötletei vannak az apádnak.” Ahogy távozott, megint kioltottam a fényt, aztán munkához láttam. Nagyszerű dolog volt a zseblám­pával írni a leckét, még ha számtanpéldáról is van szó. Mama újra megjelent, megint felkattintotta a villanyt és nagyon mérges volt. — Azt hiszem, mondtam neked, hogy először ké­szítsd el a leckét, aztán játsszál — jegyezte meg. — De hiszen éppen a leckét csinálom — magya­ráztam. — A sötétben? S ezzel a vacak zseblámpával? Elrontod a szemed, Nicolas! — kiáltotta. Hiába bizonygattam a mamának, hogy ez nem vacak kislámpa, hiszen remek világosságot ad, ő nem akarta tudomásul venni. Elvette a lámpát, mondván, hogy visszakapom, ha kész lesz a felada­tom. Sírni próbáltam, bár tudtam, hogy a mamánál evvel nem érek célt, ezért a lehető leggyorsabban összecsaptam a leckém. Szerencsére egyből megol­dottam a példát: egy tyúk 33,33 tojást tojik napon­ta. Máris futottam a konyhába, hogy visszaszerez­zem a zseblámpát. — No, jól van, de okosan bánt vele — intett a mama. Aztán megjött a papa is: megcsókoltam és meg­mutattam neki remek kis szerzeményemet, mire ő megjegyezte, hogy idétlen gondolat volt megvenni, de ezzel legalább senkinek sem szakítom be a dob­hártyáját. Aztán leült a nappaliban újságot olvasni. — Leolthatom a villanyt? — kérdeztem. — Le akarod oltani a villanyt, és miért ? — ké­­pedt el. — Hát, hogy játszhassak a lámpámmal — ma­gyaráztam. — Mit képzelsz? Szó sem lehet róla! Hogyan olvassak újságot a sötétben? — Hát úgy, hogy én világítok a zseblámpával, s ez nagyon klassz lesz. — Nem, Nicolas! — kiáltotta a papa. — Tudod mit jelent az, hogy nem? Ne is nyúzz tovább! Ma igen fárasztó napom volt.. . Erre sírni kezdtem, háborogtam, hogy ez nem igazság, kár is volt hetedik helyet elérni helyesírás­ból, ha utána nem hagyják játszani az embert a saját zseblámpájával, ha ezt előre tudom, nem bajlódok annyit a tyúkkal meg a tojásokkal. — Mi baja a fiadnak? — kérdezte a mama a konyhából jövet. — Ó, semmi — válaszolt a papa —, csak azt sze­retné a „fiam” — ahogy te hangsúlyoztad —, hogy sötétben olvassak újságot. — Kinek a hibájából van mindez? Tényleg hülyeség volt zseblámpát venni — szögezte le a mama.

Next