Kisdobos, 1985 (34. évfolyam, 1-5. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Goseviny A zseblámpa Mivel hetedik lettem helyesírásból, a papámtól jutalmul pénzt kaptam, hogy vegyek rajta valamit, amit szeretnék, így a tanítás után összes barátom kíséretében vásároltam az üzletben egy zseblámpát, mert éppen arra fájt a fogam. Ez igen aranyos kis zseblámpa volt, már régen kinéztem magamnak a kirakatban iskolába jövet, és borzasztóan örültem, hogy megszereztem. — Mit kezdesz a zseblámpáddal? — kérdezte Alceste. — Hát nagyon jó lesz vele detektívesdit játszani — feleltem. A detektíveknek mindig van zseblámpájuk, hogy a rablók nyomát felkutassák. — Én bezzeg — jelentette ki Alceste —, ha a papám egy csomó pénzt adna, hogy vehetek bármit rajta, inkább a cukrászdás krémest választottam volna, mert a lámpa hamar tönkremegy, a rétes pedig finom. Erre mindenki Alceste-re támadt, csúfolták, hogy milyen buta, s kijelentették: jól tettem, hogy a lámpát vettem meg. — Kölcsönadnád nekünk a zseblámpádat? — kérdezte Rufus. — Szó sem lehet róla! — válaszoltam. — Ha nagyon akartok egyet ti is, érjetek el hetedik helyet a helyesírásból és kész! Haraggal váltunk el, és megfogadtuk, hogy soha többé nem állunk szóba egymással. .. Otthon megmutattam a lámpát a mamámnak, aki megjegyezte, hogy ostoba ötlet volt, de ezzel legalább nem teszem tönkre a dobhártyáját. — Na, menj fel a szobádba és csináld meg vacsoráig a leckédet! — rendelkezett. Bementem a szobámba, rögtön lehúztam a redőnyt, hogy jó sötét legyen, aztán azzal kezdtem szórakozni, hogy kerek foltokat vetítettem a falra, a plafonra, a bútorokra és az ágyam alá, ahol végül is megtaláltam egy golyót, melyet már régóta kerestem és biztosan sohasem kerül elő, ha nincs ez az aranyos kis zseblámpa. Éppen az ágy alatt csúszkáltam, amikor a szobaajtó hirtelen feltárult és kigyulladt a villany. A mama rám kiáltott: — Nicolas! Merre vagy? Amint meglátta, honnan kecmergek elő, megkérdezte, hogy normális vagyok-e, és mi dolgom sötétben az ágyam alatt. Erre én megmondtam, hogy a lámpámmal játszom. Teljesen kiborult, hogyan találhattam ki ezt a butaságot, még halálba kergetem egyszer. Rám várakozva ilyeneket mondogatott. „Látod mennyire tönkreteszel. Azonnal csináld meg a feladatodat, aztán játszhatsz!” és „Micsoda szerencsétlen ötletei vannak az apádnak.” Ahogy távozott, megint kioltottam a fényt, aztán munkához láttam. Nagyszerű dolog volt a zseblámpával írni a leckét, még ha számtanpéldáról is van szó. Mama újra megjelent, megint felkattintotta a villanyt és nagyon mérges volt. — Azt hiszem, mondtam neked, hogy először készítsd el a leckét, aztán játsszál — jegyezte meg. — De hiszen éppen a leckét csinálom — magyaráztam. — A sötétben? S ezzel a vacak zseblámpával? Elrontod a szemed, Nicolas! — kiáltotta. Hiába bizonygattam a mamának, hogy ez nem vacak kislámpa, hiszen remek világosságot ad, ő nem akarta tudomásul venni. Elvette a lámpát, mondván, hogy visszakapom, ha kész lesz a feladatom. Sírni próbáltam, bár tudtam, hogy a mamánál evvel nem érek célt, ezért a lehető leggyorsabban összecsaptam a leckém. Szerencsére egyből megoldottam a példát: egy tyúk 33,33 tojást tojik naponta. Máris futottam a konyhába, hogy visszaszerezzem a zseblámpát. — No, jól van, de okosan bánt vele — intett a mama. Aztán megjött a papa is: megcsókoltam és megmutattam neki remek kis szerzeményemet, mire ő megjegyezte, hogy idétlen gondolat volt megvenni, de ezzel legalább senkinek sem szakítom be a dobhártyáját. Aztán leült a nappaliban újságot olvasni. — Leolthatom a villanyt? — kérdeztem. — Le akarod oltani a villanyt, és miért ? — képedt el. — Hát, hogy játszhassak a lámpámmal — magyaráztam. — Mit képzelsz? Szó sem lehet róla! Hogyan olvassak újságot a sötétben? — Hát úgy, hogy én világítok a zseblámpával, s ez nagyon klassz lesz. — Nem, Nicolas! — kiáltotta a papa. — Tudod mit jelent az, hogy nem? Ne is nyúzz tovább! Ma igen fárasztó napom volt.. . Erre sírni kezdtem, háborogtam, hogy ez nem igazság, kár is volt hetedik helyet elérni helyesírásból, ha utána nem hagyják játszani az embert a saját zseblámpájával, ha ezt előre tudom, nem bajlódok annyit a tyúkkal meg a tojásokkal. — Mi baja a fiadnak? — kérdezte a mama a konyhából jövet. — Ó, semmi — válaszolt a papa —, csak azt szeretné a „fiam” — ahogy te hangsúlyoztad —, hogy sötétben olvassak újságot. — Kinek a hibájából van mindez? Tényleg hülyeség volt zseblámpát venni — szögezte le a mama.