Kisebbségkutatás, 2002 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 4. szám - KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT KOSSUTH LAJOS - Pomogáts Béla: Kossuth Lajos alakja irodalmunkban

KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT KOSSUTH LAJOS Pomogáts Béla Kossuth Lajos alakja irodalmunkban The character of Lajos Kossuth in our literature The representation of Kossuth in the Hungarian literature always was prepossessed by anticipations and visions about national history, desirable political strategy: about the past andfuture of Hungary. The subject of these representations was not only the char­acter ofa hero, a governor-president, but the history and destiny of the nation too. A történelem nagy egyéniségeinek alakját „ércnél maradandóbban” mindig az irodalom szokta megörökíteni. A szobrokban ábrázolt hősök mindig ki vannak szolgáltatva az idő­nek, a történelemnek és a politikának: jól tudjuk, hogy Trianon után mennyi magyar törté­nelmi alak szoborba öntött mását rombolta le a vakdüh szerte a Kárpát-medencében, közöt­tük Fadrusz János egyik főművét, Mária Terézia királynő pozsonyi lovasszobrát is, és még számtalan Kossuth-, Széchenyi- és Petőfi-szoboralakot. Volt idő, amidőn Kossuth Lajos­nak a Romániához csatolt egykori magyar területeken mindössze egyetlen szobra állott: a nagyszalontai, amelyet a kisváros lakossága óvott meg a rombolástól. Máskülönben éppen a most kétszáz esztendeje született Kossuthnak igen sok erdélyi, felvidéki szobra esett a pusztítás áldozatául, holott a régi Magyarországon minden bizonnyal az ő ércbe öntött vagy kő­befaragott szobor másaival lehetett a leggyakrabban találkozni a köztereken. A szobrokat le lehetett dönteni, össze lehetett törni, át lehetett faragni (erre is volt példa!), ezért az irodalom valóban „ércnél maradandóbb” módon („aere perennius” - Horatius) őrizheti meg egy-egy nagyszabású történelmi személyiség emlékezetét. így volt ez min­dig a mi irodalmunkban is, hiszen Szent István, Szent László, Hunyadi János, Mátyás ki­rály, Bethlen Gábor, Széchenyi István, Wesselényi Miklós és természetesen Kossuth La­jos alakját igen sok szépirodalmi mű örökíti meg. Most, hogy megpróbálok számot vetni ezzel az irodalommal, kissé furcsálkodva tapasztalom, hogy a költőket kevésbé foglal­koztatta Kossuth, holott az imént emlegetett nagy történelmi személyiségek szinte vala­mennyien egy kisebb kötetre való versre ihlették a magyar költészetet. Ezért azután most én is inkább a prózairodalom (és drámairodalom) Kossuth-képét próbálom rekonstruál­ni, elsősorban arra figyelve, hogy ez az irodalom milyen tükröt tartott történelmünk e ki­váló személyiségének. Kossuth alakja kétségtelenül a nemzeti hagyományok romantikus vonulatához tarto­zik: személyiségét és államférfiúi tevékenységét legendák és mítoszok veszik körül. Jól mutatja alakjának „szakralizálását ” a nép költészete, amely számtalan dalban, balladában tett tanúvallomást arról a ragaszkodásról, amelyet a magyarság tanúsított az 1848-1849- es forradalom és szabadságharc vezére iránt. Kossuth Lajos alakjának megjelenítése a népköltészetben mindazonáltal nem lehet ennek a kis dolgozatnak a feladata, különben is számos folklorista foglalkozott vele (így Zsilinszky Mihály 1868-ban, Benedek Elek 1882-ben, Katona Lajos 1894-ben, Hegedűs Géza és Ortutay Gyula pedig 1952-ben, az államférfi születésének másfélszázados évfordulója alkalmából). Tehát maradjunk Kossuth alakjának szépirodalmi ábrázolásainál, annál, hogy kétszáz esztendeje született történelmi hősünk milyen nyomot hagyott maga után a magyar elbe­ 970

Next