Kisebbségkutatás, 2007 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - A KISEBBSÉGI MAGYAROK NYELVHASZNÁLATA - Csiszár Rita: A kétnyelvű családi kommunikáció különböző típusai a migráns eredetű bécsi magyar diaszpóra és az alsóőrsi (Burgenland) őshonos magyar kisebbség körében
A kétnyelvű családi kommunikáció különböző típusai 263 magyarok két nagy csoportjában, a migrációs eredetű bécsi diaszpóra különböző hullámaiban, valamint a burgenlandi Alsóőrben élő őshonos magyarság soraiban mennyire képes a család betölteni a kisebbségi anyanyelv megőrzésében neki szánt fontos szerepét? Tapasztalhatók-e jelentős eltérések e tekintetben az Alsóőrben élő magyarok, illetve a bécsi magyarok - pl. a kivándorlás ideje, oka és a kibocsátó ország alapján - rendívül heterogén csoportjai között? A fővárosban élő migráns diaszpóra nagyfokú belső rétegzettsége miatt az elemzés tárgyát a helyi magyarság két legnépesebb migrációs hulláma alkotja: az 1956-os forradalom idején, valamint az 1980-as évek végén Ausztriában letelepedett csoportok első és második generációja. Ugyanakkor, a rendszerváltás körüli években Ausztriába érkezett magyarok sem képeznek homogén közösséget; két legnagyobb csoportjukat a Magyarországról és az Erdélyből érkező migránsok alkotják. Felmerül tehát a kérdés, hogy a családi kommunikációnak vannak-e olyan helyzetspecifikus vonásai, amelyek az osztrák fővárosban élő magyar diaszpórán belül csak az „ötvenhatosokat”, a nyolcvanas évek magyarországi magyarjait, illetve az „erdélyieket” - a csoportok külső megnevezéseit alkalmazva - jellemzik. A terepmunka során gyűjtött információkat felhasználva a családi kommunikáció különböző modelljeinek létrehozására teszek ki . A 2001. évi népszámlálás a megvallott nyelvhasználat alapján Ausztriában 40 583 környezetében magyarul (is) beszélő személyt mutatott ki. Az Osztrák Köztársaság területén élő, magukat magyarnak vagy magyar származásúnak vallók eredetüket tekintve két fő csoportra oszthatók. A Burgenland tartományban élő, az utolsó cenzus alkalmával 6641 főt számláló, őshonos (autochton) népcsoport az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés és annak területi rendelkezéseit korrigáló Sopron-környéki népszavazás alapján került osztrák fennhatóság alá. Az őshonos magyarok kétharmada jelenleg két nyelvszigeten él; a Burgenland középső részén található Felsőpulyán (Oberpullendorf), valamint a tőle délre fekvő Felsőőr (Oberwart), Alsóőr (Unterwart) és Őrisziget (Siget in der Wart) településeken. A magyarok másik csoportját a zömmel Bécsben, valamint a tartományi székhelyeken lakó, különböző időszakokban kimenekült vagy kitelepült migrációs eredetű diaszpóra alkotja, amely jelentősen gyarapodott a Kárpát-medence utódállamaiból érkezőkkel. A fővárosban élő, a népszámlálásban részt vevő magyarok száma 2001-ben 15 435 fő volt. (Ausztriában a népszámlálás során - más országok gyakorlatától eltérően - jelenleg nem a megkérdezett nemzeti hovatartozására vagy anyanyelvére kérdeznek rá, hanem arra a nyelvre, amelyet az egyén a szűkebb-tágabb környezettel való kommunikáció során leggyakrabban használ (Umgangsprache)). Az adatgyűjtés burgenlandi helyszínét képező Alsóőr az egyedüli a tartomány települései közül, amely magyar önkormányzattal és magyar többségű népességgel rendelkezik. Lakóinak száma az utolsó népszámlálási adatok (2001) szerint 724 fő, amelyből 517 személy vallotta magát magyar köznyelvűnek. A cenzus eredményeinek értelmében az egész országon belül itt a legmagasabb a magyar lakosság aránya (71,4%). A tanulmány során az „alsóőri”, illetve „Alsóőrben élő magyarok” kifejezést kizárólag a településen élő őshonos magyarok különböző szempontú jellemzésére alkalmazom. (Az interjúalanyok kiválasztásában is fontos kritériumnak tekintettem a helyi születést és nevelkedést. Amennyiben a faluban élő, Magyarországról vagy Erdélyből betelepültek nyelvi viselkedésére vonatkozóan teszek különböző megállapításokat, azt külön jelzem.