A Kisfaludy-Társaság Évlapjai 6. (1844)
II. Tagok' munkálatai - XXIV. Garay János: A' magyar szinköltészet' apotheosisa. Előjáték
374 a’ magyar szinköltészet’ apotheosisa. ÖTÖDIK JELENET. 1830. SZINKÖLTÉSZET (lelép az oltárról , melly most már jóval nagyobb ás szebb; oltárkövein: Toldy Miklós. Bátori Mária. Igazházi. Ekk. Bánk bán. Stibor Vajda. Irene. Pártütők. Csalódások stb látszanak.) Milly könnyű közöttem, Milly tiszta a’ lég; Keblemben Örömnek ’S kéjnek tüze ég! O engemet — én megöleltem őt! Az isteni csók — az adá ez erőt, E’ fendobogást kebelemnek! O szülte, miként kivántam , E’ lelkesedést — Az irót, a’ művészt O gyújtá lángra irántam. ’S megnépesűl a’ tájnak puszta síkja, Lángot, szerelmet hoznak népei Már már fölépült oltárom’ kövére. ’S látom hasadni a’ közel jövendőt, Mint egy virágtölcsérből rejtekezve Művészetemnek bíborhajnalát. Oltár helyett dús templom’ csarnokát Látok ragyogni Rákos’ téréin , ’S benn’ magyart megihletett kebellel