A Kisfaludy-Társaság Évlapjai, Új Folyam 19. (1883-1884)
Irodalmi munkálatok - Beöthy Zsolt: Greguss Ágost emlékezete
GREGUSS ÁGOST EMLÉKEZETE. 4107 szép, nagy és jó iránt, biztos akarat vezette és támogatta. Pályája épp oly ritka, mint boldog és nemes pálya: végesvégig meg is tudta őrizni ideáljait. Mélyen és kitérhetetlenül kellett azoknak gyökerezni lelkében, hogy az élet viharai ki nem szaggathatták, sőt meg sem rongálhatták, kisértései el nem hervaszthatták, sőt meg sem halványították. Mikor, hogyan és ki által gyökereztek meg benne? Vissza kell tekintenünk az eperjesi kollégiumba, mely neki nemcsak első iskolája, hanem szülei háza is volt. Ez ódon épület, melyet vallásos lelkesedés emelt a múzsáknak, az elmúlt századokban sok változását látta az eszmék és érdekek harczának. Az új felvilágosodás, a reformáczió buzgalma állította a megtisztított tudomány tűzhelyének; utóbb, a vallási harczok idején, erőszakkal foglalták el a jezsuiták, s tőlök került vissza ismét nagy nehezen protestáns kézre. E vén háznak már kövei is tanítottak. Amint falai között egymást szolgálták, támogatták vallás és tudomány, úgy mindvégig Greguss lelkében is, mely itt kezdett eszmélkedni, itt nyerte legelső benyomásait, innen vitte ki az életbe legkorábbi tanulságait. Itt tanított édes atyja, a nagytudományu Greguss Mihály, ki ágostai hitü iskolában először adta elő a bölcseleti tárgyakat magyar nyelven. A szabad gondolat és szabad szó embere volt, ki vallásos és hazafias kötelességét híven és feláldozóan szolgálta a tudós munkájával. 1815-ben, mikor legelső gyermeke, Ágost, született, éppen Aestheticáján dolgozott, melyet egy évvel utóbb egykori tanárának, Bouterneknek, ajánlva adott ki. Első atyai csókjával mintegy annak a tudománynak szentelte fiát, mely akkorában az ő egész lelkét foglalkoztatta. Az élet, új kis családjának öröme által, egyszerű szépségével vette őt körül s szépségében való megismerésére serkentette. A család évről-évre nőtt s vegyest hozott gondot és örömeket. Az atya maga tanítgatta gyermekeit. Mikor a betűket leírta előttök, szivekbe is betűket írt, melyek mindvégig megőrizték derék keze vonását. Ágost maga mondja, már férfikora nyarán, hogy életének tétovái között korán