Félegyházi Közlöny, 2005 (14. évfolyam, 1-26. szám)

2005-09-30 / 20. szám

4. oldal Pályázatfigyelő A Petőfi Sándor Városi Könyvtár VÉRADÓ SZIGNÁL PÁLYÁZAT Az Országos Vérellátó Szolgálat és a Magyar Vöröskereszt pályázatot ír ki “Véradó szignál” készítésére. Olyan pályamunkákat várnak, amelyek egyszerű zenei vonalvezetésűek, hangulatukban megnyilvánul a véradás, mint pozitív életérzés, az önzetlen segítségnyújtás, a másokon segíteni akarás. A pályázaton minden 18. életévét betöltött személy részt vehet. Határidő: november 1. Cím: Országos Vérellátó Szolgálat, Kommunikáció “Véradás szignál” 1518 Budapest, Pf.: 44. RAJZPÁLYÁZAT Véradás címmel Az OVSZ olyan pályamunkákat vár, amelyeken a gyermekek vérrel, véradással kapcsolatos saját, esetleg szülők által elmesélt, vagy mellettük átélt élményeiket örökítik meg. A pályázaton minden 4-18 év közötti gyermek részt vehet. Technikai megkötés nincs. Határidő: 2006 március 31. Cím: “Véradás” gyermekrajzpályázat 1518 Budapest, Pf.: 44. “A Mi Nagy Könyvünk” “ Az Én Nagy Könyvem” A Békés Megyei Könyvtár Honlapkészítő pályázatot hirdet. A pályázó(k) kedvenc regényeinek ismertetése, bemutatása írások, illusztrációk segítségével, olvasási élmények megosztása, közlése. A pályázat feltételei: hozzájáruló nyilatkozat a pályamű közzétételéhez, felelősség vállalás a honlap tartalmáért, pályázni egyénileg vagy csapatmunkával lehet, a szerzői jogi törvény hatálya alá eső irodalmi alkotások nem tehetők fel. Interneten közzétett anyagok felhasználása esetén is szükséges a hivatkozás feltüntetése (URL cím). Határidő: október 10. Jelentkezés és részletes információk: anagykonyvhonlap@bmk.hu “MUNKÁBA, ISKOLÁBA - KÖRNYEZETBARÁT MÓDON!” A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Oktatási Minisztérium rajz- fotó- és videofilm-pályázatot hirdet óvodások, kisiskolások és felső tagozatos diákok számára. Az alkotások szólhatnak a gyermekek és szüleik mindennapi közlekedéséről, bemutathatnak biztonságos utakat, illetve olyan helyeket, amelyek veszélyeket jelentenek az óvodába és iskolába való eljutáskor. Pályázni lehet A/3 vagy A/4 méretű, fekvő vagy álló helyzetű rajzlapokon, vagy más nem törékeny anyagon, bármilyen technikával készült alkotással (pl.: vízfesték, tempera, olajfesték, filctoll, tollrajz, zsírkréta, pasztell, montázs, batikolás, kollázs, vegyes technika stb.). Egy pályázó csak egy alkotással vehet részt a pályázatban. A videofilmpályázatra pályázni lehet DVD vagy VHS kazettán vagy CD lemezen avi vagy mpg fájlkiterjesztésben elkészített, maximum 3 perces időtartalmú, zenei vagy szöveges aláfestésű kisfilmmel. Egy pályázó csak egy alkotással vehet részt a pályázatban. Határidő: október 10. Cím: Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Környezetvédelmi Főosztálya 1880 Budapest, Pf. 111. A pályázatokról érdeklődni lehető Városi Könyvtárban, a Hírlevél és a Sansz július- szeptemberi számaiban és az interneten. Félegyházi Közlöny Fazekasság ma Kiállítás a Kiskun Múzeumban. Kiskun Múzeum Baráti Köre 1997-ben alakult. Tagjai a múzeum anyagi, erkölcsi és kétkezi támogatását tűzték ki célul. Az évről évre gyarapodó múzeumbarátok között sok alkotó tehetséggel megáldott amatőr, vagy ismert művész található. Ezért indult útjára a Baráti Kör alkotó tagjainak bemutatkozó tárlata. Az évek során többek között láthatták Dr. Simon Sándor festményeit, Eszik Alajos grafikáit, Mészáros Erika Szilárd a Zengő ABC-jét, Gulyás Sándor fotói, Rátkai Zsuzsa képe. Most két újabb alkotni vágyó múzeumbarát első kiállítását láthatják a múzeumban. Dr. Ónodiné Nyisztor Enikő és Rádiné Bense Tünde fazekasokat mutatkoztak be, akik több éve segítik munkánkat, és most egy kis biztatással vállalkoztak a tanult mesterségük bemutatására. Az első gondolatom a kiállítás kapcsán a barátság volt. Több éve ismerem mindkettőjüket, követem nyomon munkájukat, segítik, és részt vesznek a múzeum programjaiban. Enikőt akkor ismertem meg, amikor élete párját megtalálva Kiskunfélegyházát választotta otthonául majd tizenöt évvel ezelőtt. Láttam útkeresését, gondjait, örömeit, amelyeket megosztott velem. Igazat megvallva nagyon meglepett, amikor a fazekas mesterséget választotta. Úgy gondoltam, nagyon nehéz lesz itt, ahol nincs múltja, gyökere e kézművességnek, és mestere, akitől tanulhat. Ő belevágott, végigjárta az inasévek rögös útját. Megtanulta, és kereste a saját világát. Volt, amikor feladta, más irányt vett, de a tudás a kezében van. A történet másik oldala azonban a kettejük, Enikő és Tünde barátsága, ahogy megtalálták a közös hangot és a közös utat, kiegészítve egymást. A kiállításuk címe: Fazekasság ma. A mottó, mely kifejezi alkotói hitvallásukat, a következő: “ Előbb keressünk jó megoldásokat, mint újakat, de ne ijedjünk meg, ha a jó megoldások visszavisznek a hagyományhoz.” A mesterség, amelyet választottak, az ember egyik legősibb mestersége, 8 ezer éves múltra tekint vissza. Több évezredes tudás láncszemei kapcsolódtak össze, és ha akarják sem tudják függetleníteni magukat a múltbéli tapasztalatoktól. Bölcsességre vall, hogy a már sokszor kipróbált és a gyakorlatban is remekül bevált fogásokat, trükköket megismerik, megtanulják és élnek velük. De mi is az, amiből meríthetnek, amely visszaviszi őket a hagyományhoz? A kerámia készítése sarokpont az emberiség történetében. A régészek sem véletlenül beszélnek kerámia előtti és kerámiát ismerő népekről, kultúrákról. Kezdetektől az élet három területén alkalmazták az agyagtárgyakat. A kis szobrocskák, apró figurák, rituális edények a halott-, és a termékenységkultuszban kaptak szerepet. Másodsorban tárolóedényeket készítettek, amelyeket az életmódváltás, a földművelés megjelenése hozott magával. Harmadsorban a főzéshez, - mint újításhoz - jó minőségű, kiégetett agyagra volt szükség. A fazekasság leglényegesebb összetevője az agyag minősége. A legrégibb edényfélék sütésre-főzésre valóak voltak, és ehhez a hegységek peremvidékén található tűzálló agyagra volt szükség. Ez Magyarország területén meglehetősen kevés helyen volt. Fazékkészítésre megfelelt a csupán lángálló agyag is. A “zsíros” agyag azonban nagyon kényes volt. A “kövér föld” száradásnál és égetéskor könnyen repedt, másrészt sokkal több fára volt szükség a kiégetéséhez, idővel az ilyen agyagokat soványították, és levitték az égetési hőfokot is. Ezt ma már fazekasagyagnak nevezzük. A 8 ezer évet most mérföldes léptekkel szeljük át, és emlékeket idézünk. Minden korszak hozzátett a már megtett úthoz, gyarapítva a tudást. A vaskor legnagyobb vívmánya a fazekaskorong alkalmazása. A Kárpát-medencébe érkező honfoglaló magyarok között is megtalálhatóak voltak a fazekasok. Legszebb, legjellemzőbb edénytípusaik a cserépüstök, melyek a 13. századig magyar specialitásnak számítottak, majd eltűntek. Készítettek még fazékféléket, bordásnyakú edényeket két füllel, fületlen palackokat és mécseseket. A következő évszázadokban már jobb minőségű, iszapolt, tisztított agyagot használtak és megjelent az állótengelyű lábkorong, ahol a fazekas mindkét keze felszabadult. Új lehetőségek nyíltak a finom munkák terén is, a városi fazekasság ekkor már a zöld és a sárga ólommázakat alkalmazta. A fajanszműhelyek olasz mesterekkel luxusigényeket elégítettek ki, de mégis, a reneszánsz új motívumokat, technikákat és edényformákat teremtett. A hétköznapi, dísztelen, egyszerű használati edények mellett megjelentek a reprezentálást szolgáló díszes asztali edények. Megváltoztak a lakókörülmények is, szétvált a szoba és a konyha, ezáltal újfajta lakásdíszek jelentek meg a falra akasztható tányérok, amelyeket egyedülállóan a világon, a magyar fazekasok akasztályukkal láttak el. A geometrikus minták mellett megjelentek a növény-, és állatmotívumok, virágok, stilizált madarak, melyek kedveltek lettek a későbbi népi kerámiában is. Megalapították az első fazekascéheket is, védve érdekeiket a kontárokkal szemben. A soknemzetiségű Magyarországon a fazekasság is színes képet mutatott. Mindenki adott hozzá, de mégis egy kicsit mindegyik forma magyarrá vált. A 18. század végére így kialakultak a táji eltérések és különlegességek, ezzel együtt a fazekas központok. A legutóbbi másfélszáz évre a néprajz kutatási eredményei világítanak rá. Közel 80 eltérő, sajátságos jegyekkel, technikával, formával, stílussal, és motívumkinccsel rendelkező magyar fazekas központ volt, és talán van. A fazekas mindenkor a realitások talaján álló kézműves iparos volt, aki próbálta kielégíteni környezete, vásárlóközönsége igényeit. Sohasem volt “művészember”, bár újításaival, ötleteivel, egyéniségével hozzájárult a hihetetlen gazdag magyar népi motívumkincs megteremtéséhez. Mindvégig a hagyományok talaján maradt és a használhatóság, a célszerűség vezette. Nagy léptekkel, igaz, de ez az út vezetett a jelenkorba, ez az örökségünk. Enikő és Tünde is ezt az utat folytatja. Nehezebb a dolguk, mivel Kiskunfélegyházán és környékén nem volt fazekasság. Vásárokon, búcsúkban, később kereskedőknél szerezték be a szükséges cserépedényeket az itt élők. Mindketten iskolában tanulták a mesterség fogásait, majd sok mindenre már munka közben jöttek rá. Enikő Szegeden és Mezőtúron, Tünde Budapesten végezte el a fazekas-iskolát. Nem ez a kenyérkereső foglalkozásuk, de mégis valami odaköti őket a fazekaskoronghoz, az írókához, a mázakhoz, a kemencéhez, és nem engedi. A kiállításuk ízelítőt kíván adni a magyar fazekasság gazdag formavilágból. Bemutatják az egykor használatos főző-, és sütőedényeket, mint a fazék, vagy a tarkedlisütők, kuglófformák. A sütőtálak nyeles és kétfülű változatai érdekes újításokat jelentenek. A tálalóedényekben szintén egytálételeket lehetett elkészíteni, tésztával lebontva a tetejét, hogy puha maradjon benne az étel. A páros szilke, a tejesköcsög, a boros kancsók, pálinkás butellák a régi formavilágot idézik elénk. A használati edényeik valóban használatra valók. Dísztárgyak is kiállításra kerültek, melyeknél már finoman ötvöződik a régi mesterek tudása alkotóink ötletgazdagságával. Szentelt víztartó, házi áldás, feszület, fakanál-, és fűszertartó, edényalátét mellett képkeret, tükrös, üdvözlő-, és házszámtábla, valamint egy mókás páros pálinkás bütykös és madáretető mutatkozik be. A tányérok áttört mintája praktikus célt szolgált, mert a csörögefánk zsírja csöpöghetett le így az alsó tálba. Érdekes és ötletes a varró kosár, melynek a szintén áttört mintáján át lehet a cérnaszálat kivezetni, megkímélve a gubancolódástól és az elgurulás bosszúságától a háziasszonyt. A hagyományos formákhoz a nagyon egyszerű zöld és sárga fazekas mázat alkalmazták. Ez az egyszerűség különleges színvilágot eredményezett. Minden egyes darabja a kiállításnak ezzel az egyszerűnek mondott díszítéssel, valamint a karcolt inda-, vagy kacskaringós motívummal van kiállítva. Hűen visszaadja a cím és a mottó a kiállítás kerek egészét, mégis éppen ezért hihetetlen, hogy négy kéz alkotta. Kettejük közös munkájában benne van egyéniségük összhangja. Első látásra nem tudtam megállapítani, egy-egy alkotás kinek a keze munkája, de rá kellett jönnöm, nem ez a lényeg. A személyes jelenlétük így is megmutatkozik, és ők büszkék lehetnek az egy tőről fakadó közös alkotásokra, melynek alapja a barátságuk. A kiállítás berendezését is maguk vállalták, elképzeléseik szerint. A mai fazekasságuk mellett így helyet kaptak a múlt emléktárgyai is. A kis műhelyrészlet az orsós korongot mutatja be a legszükségesebb fazekas munkaeszközökkel. A köcsögfa is régi időket idézve áll a teremben egykori fazekasok edényeit tartva. Nem szakadnak el a múlttól, hanem együtt élnek vele. Ezúton szeretnék gratulálni mindkettőtöknek, és további szorgalmas, közös munkát, alkotást, és újabb terveket kívánok nektek. A kiállítást nagy szeretettel ajánlom és adom át a közönségnek. Megtekinthető október 6-ig. Mészáros Márta A markáns alkotó A művelődési ház galériájában szeptember 15-én SIMMER SÁNDOR csongrádi fafaragó kiállítását ajánlotta a jelenlévők figyelmébe Ficsór József polgármester, aki ezzel az idei kiskunfélegyházi Gasztronómiai Fesztivált is megnyitotta. A Tisza-parti város alkotója egy súlyos baleset után, a gyógyulás időszakában indult el a famegmunkálás útján és 15 évi szakadatlan, intenzív faragás eredményeként átvehette Csongrád városának közművelődési díját. Simmer Sándor szeret nagy méretekben dolgozni, kedveli az áttört felületeket, a hullámzó lendületes formákat. Ezúttal is javarészt ilyen műveket állított ki galériánkban. A tárlatot remek rendezéssel a fesztivál látványos nyitórendezvényévé tették a szervezők. A kiállítás tematikailag is, de formailag is két jól körülírható részre bontható. A belső terembe a bibliai, a vallási témájú művek kerültek, elsősorban táblaképek formájában, melyeken viszonylag csekély a fa mélységi megmunkálása és a tobzódó vonalvezetés is szelídül. Ez alól csak a főfal három, olajfából!!) készült alkotása a kivétel. A külső terembe a magyar történelem korai időszakának nyilazó, lovas harcosai, markáns portréi kerültek. E helység szellemiségét a belső terem közepén felállított, nagyméretű, karakteresen megfaragott Szent István alak viszi át és kapcsolja össze a szakrális miliővel - nagyszerűen! Simmer Sándor vésőjét a kirobbanó szenvedély irányítja, anyagát erőteljesen megdolgozza. A kifejezés vágy energiával teli, az expresszív hevület okozta hullámzás nagyon egyénivé teszi munkásságát. Sajátos művészetében a plasztikák a jobbak, egyéni karaktert hordoznak, a mostani kiállítás egyik legjobbja is egy honfoglalás kori harcos portréja. Különösen érdekesek és hatásosak a lovas figurákat övező szerteágazó kacskaringók, burjánzó ágak-bogak! A tárlat összképére a mozgalmas hullámzás, az erőteljes, markáns megmunkálás a jellemző. A megnyitó szép számú közönségének élményét csak fokozta TÓTH ÁKOS színvonalas tárogatójátéka. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem egészen ismeretlen errefelé Simmer Sándor, ugyanis a Bankfalui Általános Iskolában már régebb óta áll Szent Istvánt ábrázoló alkotása, s most már látjuk, jó választás volt az iskolavezetés részéről. R. F. 2005. szeptember 30.