Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1921 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1921-05-08 / 19. szám

XXXIX—XXVII. évfolyam. , Kiskunfélegyháza, 1921. május 8. 19. szám. FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ a kiskunfélegyházi Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: Dr. SALLAY JÁNOS. Politikai hetilap. Lapunk előfizetési ára : Egy évre , K. Fél évre K. Hiszek egy Istenben. Hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. „Csonkamagyarország“ olvasóihoz. Értesültem, hogy a fenti cím alatt megjelenő helyi lap április hó 22-iki számában az adókivetés igazságtalanságai ellen Kiskunfélegyházáról Budapesten fentjárt küldöttség körüli szereplésemről számolt be, beszámolása azonban olvasói lelkében a kétkedés és valószínűtlenség gyanúját keltette fel, a küldöttségben résztvettek közül pedig a jobb ízlésű polgárok megbotránkozását váltotta ki. Ennélfogva a kételyek igazolására és a megbotránkozások indokoltságának kimutatására a lap közleményével szemben a való tényt az alábbiakban hozom nyilvánosságra: A küldöttség elindulása előtt még idehaza felkerestek az ipartestület megbízásából Farkas József és Kiss Jenő ipartestületi elnök és alelnök urak s felkérték, hogy fent érintett ügyben hajlandó volnék-e az általuk összeállítandó küldöttséget a Pénzügyminiszter Úr elé vezetni. Felkérésükre kötelességszerűleg készséggel vállalkoztam. Annak igazolására pedig, hogy miként kerültem Budapesten a küldöttség vezetéséhez, közlöm Pálfy Dániel, Szeged város nemzetgyűlési képviselőjének ez ügyből kifolyólag hozzám intézett szószerinti levelét: „Nagyságos dr. Sallay János urnak, nemzetgyűlési képviselő Budapest. A Kiskunfélegyházán megjelenő Csonkamagyarország helyi lap folyó évi április hó 22 iki számában az adókivetés igazságtalanságai ellen panaszok előterjesztése végett fenntárt küldöttség körüli szereplésedről szóló hírlapi közlés a valóságnak meg nem felel, ezzel szemben készséggel hozom tudomásodra, hogy a küldöttség vezetője, dr. Holló Béla polgármester a Ház bejáratánál engem kért fel, hogy szóljak neked, mint a város képviselőjének, hogy csatlakozz a küldöttséghez s vezesd őket a pénzügyminiszterhez ; ezen kérése folytán a ház üléséből én hivattalak ki. Budapest, 1921. évi április hó 27-én. Szívélyes üdvözlettel kész hived PálfyDániel s. k.“ A már említett ipartestületi elnök és alelnök urak szavahihetősége s nevezett képviselő ur szószerint közölt levele elég garancia a lap olvasó közönségének, hogy a reám vonatkozó hit valótlanságáról meggyőződjék. A magam részéről pedig meg vagyok győződve, hogy a „Csonkamagyarország“ cím alatt megjelenő helyi lap nem az igazságot, hanem a közönség megtévesztését iparkodik szolgálni, de ajánlom, hogy a jövőben nagyobb körültekintéssel rakja le aknáit, mert az 1918-iki őszirózsás forradalom nevelőinek már a legegyszerűbb olvasó is kétkedik szavaiban, és a fentiek szerint nem alap nélkül; épp ez okból velük többé nem is foglalkozom. Az adózó közönséget pedig megnyugtathatom, hogy az adókivetés hibái feltétlenül helyesbíttetni fognak. Kiskunfélegyháza, 1921. évi május hó 5. Dr. Sallay János: Munka és munkás. Sok szó esik az újabb időkben mindkettőről, — különösen azóta, hogy igen háládatos pályának bizonyult a „munka nélkül és a munkás filléreiből“ föntartott munkásvezetés. Béremelés, bérmozgalom volt az első ék, mely a munkát és munkást az eddigi becsületes egybetartozás érzésében megtámadta, a szrájk, majd a politikai hatalomért, folyó küzdelemre uszítás választotta el, gyűlöltette meg egymással a munkát és munkást. A munkából robot, a munkásból proletár lett s mert mindkettő legnagyobb ellenségéből, a munkásvezetés ma is dőzsölő hiénáiból hiányzik a legszemernyibb emberiesség és becsületérzés: a ma munkássága még sokáig nem fog rátalálni az általa eltaszított, neki életet biztosító becsületes munkára! Nem a háború okozta gazdasági válság egyedüli oka a munkásnyomornak, hanem inkább az az évtizedes erkölcsi rombolás, mely a munkára igazán rákényszerült szegénységet munkakerülővé, munkagyűlősévé nevelte. A forradalom és kommunizmus alatt, mely a sociáldemokrátia bevallott ideálja volt, néhány gaz, munkásbolonditón kívül a munkásság egész zöme csak nyomorgott. Pedig akkor szabadon rabolták, pusztították és osztották maguk között a szor- ■ galmas, dolgos polgárság, legtöbbször verejtékével szerzett vagyonát. „Sociális termelésből fakad a jólét ,s hirdették az ámítók. — Igen, láttuk a gazdák által bevetett s a proletárok közt szétosztott kapálatlanul hagyott kukoricaföldeken, a műhelyekben 3—3 órát, többet rontó, mint dolgozók munkáján, a háztartásbeli alkalmazottak értekezletein, hogy mire nevelték a sociáldemokrata szakszervezetek a munkást. Az a mester, kit a proletár halálos gyűlölettel burzsujnak hívott, naponta 1000 drb. téglát falazott be munkás korában s a gazdáink legtöbbje nincsetlen szegénységből vergődött kitartó szorgalmas munkája és józan élete folytán kisgazdává és ezek ma is munkás életet élnek. Ezek és ezek tanítványaik, a ma igazi munkásai. Nem pedig azok, kik a bíróság által halálra ítélt Bokányit éltetik, kiknek gyűlölt a fűrész, a kalapács, a kapa s akik a rábízott munkán többet rontanak, mint dolgoznak, mert megrontott gondolkodásukkal, irigységgel telitett lelkükkel képtelenek becsületes munkát végezni, s mert a sarkukban és nyakukon lévő aljas izgatók s a velük kacérkodó politikai kalandorok eltérítik a való élettől, mely kérlelhetetlen igazsággal hirdeti és érezteti, hogy „munkás, ha élni akarsz, dolgoznod kell“. És aki a becsületes munkát szereti és keresi, meg is találja. „Munkaalkalom hiányát“ emlegetik a bokányi—garami-féle gazok és csatlósaik! Hát miért kellett a múlt években tisztviselőknek és főiskolai hallgatóknak burgonyát és répát szedni, vagy a télen a fővárosban havat lapátolni ? Fákat dönteni és vágni ? Nyomdában dolgozni? Miért mellőzi a munkás, a cseléd alkalmazását iparos, gazda és háztartás? Mert: a munkateljesítménye legtöbb munkásnak oly silány és csekély, a napszám igénye pedig annyira túlzott, hogy inkább elhagy építkezést, több vállalást, mintsem ráfizessen a munkáltatásra. Rakna csak be egy kőműves 100 — 150 tégla helyett naponta ne 1000, de legalább 500 darabot, csinálna egy kovácslegény 4 patkó helyett 10 —20-at s dolgoznának napi 8—10 órát 4—6 óra helyett, mindjárt megsokszorozódnék a munkaalkalom, mely különben is csak a sztrájkkedvelőknél hiányzik. Egészséges, biztos megélhetés nem politikai légvárak lakásából, sem szociális termelésből, hanem becsületes munkából fakad. Ezt kellene a munkásvezetésnek hirdetni, csakhogy akkor ők sem henyélhetnének és dőzsölhetnének tovább a munkásságtól kicsalt pénzeken. 10:21. — Csonkamagyarországot a destruktiv zsidótoké csinálta. — Persze persze ! Az álprófétáknak a jóslása visszafelé sem szuperés és ha a jerichói kürtöt fújják, ha a reklám nagy dobját döngetik, abból mindig hazugság sül ki. Ugyan! Ők maguk hiszik-e, hogy már 1919 ben is csak az ő fejük fájt — minekünk ?! . . „A legjobb lap“, a kereszténynek soha nem is vallott, de minden nemzetinél nemzetiszínűbbnek mutatkozó aranytollú, ötle